A papi hatalom erejében
1846 őszén Newman Rómába ment, ahol teológiai tanulmányai után 1847. május 31-én Fransoni bíboros pappá szentelte, majd belépett a Néri Szent Fülöp alapította oratoriánusokhoz. 1847-ben IX. Piusz pápától engedélyt kapott, hogy 1848-ban Birminghamben, majd 1849-ben Londonban is oratóriumot alapítson, és mint az új angol oratoriánus kongregáció tartományfőnöke tevékenyen részt vett a lelkipásztorkodásban, és plébánosként teljesen a szegények gondozásának szentelte magát.
Felszentelése után így írt az Eucharisztiáról: „Semmi sem tölt el akkora örömmel és vigasztalással, semmi sem szólítja meg úgy a szívemet, mint a Szentmise. Véget nem érően részt vehetnék rajta, és nem unnám meg. Ez a legnagyobb tett, ami csak a világon létezhet. Az örökkévaló olyan az oltáron, amilyen a testben és vérben volt, aki előtt angyalok borulnak le és ördögök reszketnek. Krisztus látható jelek alatt alapította meg testének és vérének állandó csodáját. (…) Papjainak pedig hatalmat adott arra, hogy azt tegyék, amit ő tesz. A bűnösök kezébe adta magát. A gyönge sötét, megvilágosítatlan. Bűnös ember a kapott papi hatalom erejéből lehozza a Magasságbelit a földre, a szűkös szentségházba rejti, és a bűnös embereknek adja ... Testvéreim, nyilvánvaló, hogyha Istent csak mindenhatónak valljuk, akkor csak félig ismerjük őt, ha teljesen meg akarjuk ismerni, az Eucharisztiában kell őt megismernünk, mint azt, akinek neve »Velünk az Isten« és »Jézus« »Isten a szabadítás)”.
1851-től hét éven át az új dublini katolikus egyetem rektora lett, majd visszavonult kolostorába Birminghambe, ahol előkelő családok gyermekeit nevelte és a tudománynak élt. Innét, edgbastoni magányából haláláig ő irányította Anglia szellemi és vallási mozgalmait.
Cikkeket és könyveket Írt, pasztorációs tevékenységet végzett az ír munkások között, szerkesztette a Rambler (Vándor) című folyóiratot a katolikus értelmiség számára. Newman nézetei megelőzték a korát. A pápa és az ír püspökök kérésére egybegyűjtötte neves professzorok egy csoportját, és 1854-ben megalapította a dublini katolikus egyetemet. 1858-ig ő volt az egyetem rektora.
(folytatása köv.)
