Jézus ekkor eléjük ment és megszólította őket: "Kit kerestek?" ‒ A názáreti Jézust! ‒ felelték és az Úr szólt: "Én vagyok!" Erre a vele szemben álló fegyveresek az Úr isteni szavának erejére egy emberként földre hullottak. Nyilvánvaló, hogy Jézus Krisztust nem elfogták, hanem Ő hagyta magát letartóztatni.
Jézus újra megkérdezte: „Kit kerestek?” ‒ A názáreti Jézust! ‒ felelték.
Jézus így folytatta: „Mondtam, hogy én vagyok, ámde mint valami elvetemült rabló ellen, úgy vonultatok ki ellenem kardokkal és dorongokkal. Miért? Hiszen naponta ott voltam a templomban és tanítottam, mégsem emeltetek rám kezet. Ó ez persze a ti órátok, a sötétség hatalmáé! Ámde ha engem kerestetek íme itt vagyok, és ezeket engedjétek el!”
Ezzel az események hirtelen felgyorsultak. A megkötözött Üdvözítőt zsidó katonák által körbefogva lökdösték, és így hurcolták el a főpap házába.
A tanítványok mind elmenekültek, és a Getszemáni kertben, csak a kínzó csend maradt mozdulatlanul!
Péter agyában oly mértékben kavarogtak a fájdalmas kérdések lelket lehúzó örvényei, hogy csak messziről, szinte támolyogva követte Mesterét!
Értünk szenvedő Urunk Jézus! Légy irgalmas hozzánk,
hogy hitünkben el ne szunnyadjunk, hanem éberen küzdjünk a magunk és embertársaink üdvösségéért, a
te Szenstéged által! Amen.
(Vége!) Előző rész