Szükség van-e a magán-kinyilatkoztatásokra?
A válasz egyszerű: a Mária-jelenésekre és üzenetekre semmi szükség nem lenne, ha az emberiség súlyosan le nem tért volna az evangéliumi útról!
Épp ezért az Egyház által szorgalmazott „új evangelizáció” eredményessége nagyban függ a hiteles üzenetek kéréseinek megvalósításától! Példaként említem a Jézus Szíve első-péntekeket, a Fatimában kért első-szombatokat, az egyéni és szervezett engesztelést, valamint az Isteni Irgalmasság üzenetének napi gyakorlattá tételét. (És itt is igazolható az üzenetek egymásra épülő volta, hiszen pl. a kérések teljesítéséhez az indíttatást és készséget hatékonyan segíti Mária Szíve Szeretetlángjának kegyelmi hatása!)
Az említett magánüzenetekről, történelmi távlatban állítható, hogy az üzenetek jelentős evangelizációs lehetőséget adtak (adtak volna) és kívánnak ma is adni az Egyház kezébe, sőt időszerű lelkipásztori programot nyújtanak. Ennek alapján joggal állítható, hogy a jóváhagyott magán-kinyilatkoztatások mellőzése, lekicsinylése sajnos a pasztorációs munka jelentős hátráltatását is jelentheti.
Az is tény, hogy az üzenetek egyházi komolyanvételét erősen akadályozza, hogy a hiteles közlések mellett egyre több – sőt többszörösen több – a hamis üzenetek száma, melyre Maria Julie Jahenny francia misztikus előre figyelmeztetett 1882-ben: „Számtalan hamis jelenés fog kiáramlani a pokolból, akárcsak egy légyraj, és ez a sátán utolsó kísérlete arra, hogy elfojtsa és lerombolja a hitet az igazi jelenésekben a maga hamis jelenései által.” Nyilvánvaló, hogy a megtévesztő szellemnek ez a célja! Ezért kell minden esetet vizsgálatnak alávetni és állást foglalni. Ha ezt az egyházi illetékesek nem teszik, attól az üzenetek még a világban vannak és ki is fejtik a hatásukat, esetenként elégedetlenséget, sőt szektásodást indíthatnak el. Márpedig ezzel is számolni kell!
(folyt.)
