A Szent
VI. Pál Pápa 1965. december 5-én Charbel atyát boldoggá, majd 1977. október 9-én szentté avatta Rómában és tbk. így méltatta:
„Ezen a napon nagy öröm van a mennyben és a földön, hiszen ma emeljük oltárra Boldog Charbel Makhlouf atyát, a Libanon-hegység remete szerzetesét. Nagy az öröm Keleten és Nyugaton a Libanonból eredő szentség e csodálatos példája előtt. Benne, a mai napon boldognak hirdetett egyszerű szerzetesben és remetében a keleti szerzetesség új életre ébred...”
A szentté avatási perét is Rómában tárgyalták. Mondhatjuk azt is, hogy így részesülhetett a Latin Egyház egyetemességében.
A latin rítusú liturgia július 24-én ünnepli Szent Charbelt.
A mai napig több mint tizenháromezer csodás gyógyulást jegyeztek fel Annaya kolostorának nyilvántartásában, s megszámlálhatatlan megtérés történt.
De további sok tízezer kegyelmi eseményről tanúskodnak, az annayai kolostorba küldött levelek, vagy azok a feljegyzések, amelyeket a Szent Charbel tiszteletére szentelt külföldi templomokban és kápolnákban 
őriznek.
Szent Charbel Makhlouf Kelet "Pió atyája", misztikusa és aszkétája, a maronita egyház négy nagy szentjének egyike. Szavai szerint papnak lenni csakis egyet jelent: a Golgota útját, és azt, hogy Isten jelenlétének tanúi legyünk a világban.
„Istenünk, te szent Charbel Makhlouf áldozópapot a remeteség magányos harcára hívtad meg, és az életszentség sokféle adományával halmoztad el. Kérünk, add, hogy életünk keresztjeit mi is szent Fiadhoz hasonlóan készséges lélekkel vállaljuk és így országába eljussunk.” (Források az első részben!)
(folyt.)
