Hogyan került Jézus Szentséges Anyja Efezusba?
Minderről a Szentírás nem sokat mond el, de egyes korakeresztény írók szűkszavú említést tettek róla. Valami rejtély és titok veszi körül a Szent Szűz, Jézus halála utáni tartózkodási helyét. Ennek persze több indoka is lehetett, egyfelől Jézus Anyjának "konspiratív" rejtése a zsidók elől, másrészt a Szent Szűz végtelen alázatossága, melyet Montforti Grignon Szent Lajos így említ a Tökéletes Mária-tisztelet c. művében: „Szűz Mária nagyon rejtett életet élt. Azért nevezi Őt a Szentlélek és az Anyaszent-egyház „elrejtett és titokzatos Anyának”. Mélységes alázatosságában az volt állandó és legforróbb vágya, hogy önmaga és a teremtmények előtt rejtve maradjon, s csak egyedül Isten ismerje." (TMT 2)
A harmadik szempont szerint, felmerült kérdés, hogy Jézus Anyja egyáltalán miért Jánosnál van és miért nem Péternél, akit az Úr Egyházának fejévé tett? E kérdéssel Jánosnak is szembesülnie kellett, és ő egyetlen evangéliumi idézettel válaszolt: „Íme, a te anyád!” (Jn 19,27) „Jézus tudta, hogy már minden beteljesedett” (19,28) – írja János ezt követően. Márpedig Jézus kereszten elhangzott szavai, „végrendelet”. A „beteljesedésnek” tehát része volt, hogy Üdvözítőnk Anyját az Egyházra bízta, melyet ott és akkor „a szeretett tanítvány” jelenített meg. És „Ettől az órától fogva, házába fogadta Őt..." (Jn 19,27)
Tekintve, hogy János az evangéliumát az Efezusiaknak írta, sőt a többi írása is Kisázsiában íródott, így a teológiai kutatás, amiként a misztika is erre a helyszínre alapoz. Ennélfogva a Szent Szűz lakhelyét is János mozgásterületének közelébe tehetjük. A „házába fogadta Őt..." (Jn 19,27) Az eredeti értelmezés szerint, a „dolgaiba", a „házába" fogadta Őt, mellyel valódi életközösség jött létre.
A történelem kevés problémája mozgósított annyi szerzőt, mint Szent János efezusi tartózkodásának kérdése! Ehhez még hozzájön, hogy abban a korban feljegyeztek egy másik „Ázsiai János” nevű szereplőt is, akiről szinte csak kósza feljegyzések vannak és bizony lehet ‒ sőt biztos ‒, hogy nem azonos Szent János evangélistával!
Az természetes és nagyon valószínű, hogy Mária és János kezdetben Jeruzsálemben tartózkodtak, de ahogy növekedett a keresztény közösség, annál vadabban reagáltak a zsidó hatóságok, mely keresztényüldözésbe torkollott! Ez 36-ban István diakónus megkövezésével kezdődött el! Amikor Agrippa király a betlehemi gyermekek hóhérának unokája hatalomra került, hogy kedvébe járjon a zsidó Vallási Tanácsnak, kivégeztette János apostol bátyját, Jakabot és az apostoli közösség fejét Pétert pedig börtönbe vetette, dupla őrizettel!
Ettől kezdve nemcsak a krisztuskövetők, de az Apostolok is szétszóródtak Judeán és Szamárian túlra. Szent János is biztonságba akarta helyezni Jézus Anyját. Lényegében menekülniük kellett a zsidók elől, ezért János 
Efezusba vitte a közben ott már megépített kőházába. Szent Irenaeus (+203?) és Szent Eusebius (265-340) is említést tesz arról, hogy János ebben az időben Ázsiába ment – ám az „Ázsia” kifejezés a római terminológia szerint akkoriban Efezust jelentette!
Két további említésre méltó tény is igazolni látszik a fenti feltételezést. Egyfelől az Evangéliumok hallgatnak Jánosról 37-49-ig! Másfelől magát Jánost nevezik „Ázsia apostolának”, mely nem vonatkozhat Pál apostolra, hiszen ő csupán néhány évet töltött a környéken. Nem meglepő tehát azt olvasnunk, hogy Pál és Szilas 50-ben, Frigián és Galacián (azaz Efezustól északra) csak átvonultak. Az apostol feljegyzéseiből következtetve a Szentlélek megtiltotta nekik, hogy Isten igéjét Ázsiában (Efezusban) hirdessék.
(folyt.)
