Pozsonyligetfaluban 70 éve földre szállt a Pokol
A holokauszt már kötelező egyetemi tananyag, a GULAG-ról és Recskről is hallottak már sokan, de a határon túli magyarság ellen elkövetett vérengzések nagy része azonban a mai napig a homályzónába tartozik az átlagember számára. Az 1944-ben lemészárolt délvidéki magyarokról tudnak a legtöbben, széles körben ismert a Maniu-gárdisták erdélyi őrjöngése ugyanezekben az időkben. A felvidéki magyarok megpróbáltatásairól azonban legfeljebb a Benes-dekrétumok ugranak be – holott a háború befejezése után, a csehszlovák hadsereg kezéhez is rettenetesen sok magyar vér tapadt, és brutalitásban semmivel sem maradtak le jugoszláv és román társaiktól.
A mai napon (2015. június 20-án) az áldozatokra emlékeznek a mészárlások egyik színhelyén. A Pozsony-ligetfalui Emlékmű-előkészítő Társaság és a Csemadok által szervezett, emléktábla-avatással egybekötött megemlékezéssel, a pozsonyi D2-es autópálya Rajka felé vezető szakasza mellett lévő egykori BS6-os katonai erőd előtti téren kerül sor. "Az áldozatokkal szembeni hetvenéves tartozásunkat rendezzük most" – jelentette ki Dunajszky Géza közíró, a Pozsonyligetfalui Emlékmű-előkészítő Társaság tagja a megemlékezést bejelentő sajtótájékoztatóján hétfőn Pozsonyban.
A gyászos események idején még önálló Pozsonyligetfalu 1946 óta Pozsony egyik kerülete.
Az emléktáblával azokra a német és magyar civil áldozatokra akarnak emlékezni, akiket 1945. június 20. után a csehszlovák hadsereg 17. gyalogezredének katonái etnikai tisztogatás keretében gyilkoltak le a katonai elhárítás által felügyelt ligetfalui internálótáborban és annak környékén. A több szakaszban zajló tömegmészárlásnak eddig fellelt dokumentumok bizonysága szerint legkevesebb 530-an, ám becslések szerint valószínűleg több ezren estek áldozatául, nők és férfiak vegyesen, de idősek és még csecsemő korú gyermekek is. A tragédiasorozat áldozatai legalább hat tömegsírban nyugszanak.
Aki nem ért szlovákul
A ligetfalui tömeges kivégzéseket ugyanaz a Prágából odavezényelt 17. gyalogezred hajtotta végre, amelynek tagjai 1945 júniusában a csehországi Prerov határában 265, bányászmunkákról hazafelé tartó németet és magyart, köztük 71 gyermeket végeztek ki egy éjszaka leforgása alatt. "A végrehajtást a Benes-dekrétumokra hivatkozva Karol Pazúr, az ezred vizsgálótisztje és a pozsonyi Bedrich Smetana, eredeti nevén Friedrich Smitzer ideológiai tiszt rendelte el azután, hogy a családokat megfosztották értékeiktől" – idézte fel a tragédiát Dunajszky Géza.
A hazatérők egy másik csoportja csak annak köszönhette a megmenekülését, hogy a 17. gyalogezred katonáinak elfogyott a lőszere, ezért Pazúr és Smetana parancsára a csoportot továbbküldték a ligetfalusi táborba, ám a mozdonyvezető – megtagadva a parancsot – nem állt meg Pozsonyligetfalun, hanem áthajtott az akkor még Magyarországhoz tartozó Oroszvárra.
Ugyanez a katonai egység felügyelte az említett internálótábort, ahová pozsonyi és környékbeli kitelepített németeket és magyarokat zártak, sok esetben csupán azon az alapon, hogy nem értettek jól szlovákul.
A csecsemőket is
Az internáltak, majd kivégzettek között nők és gyerekek egyaránt voltak; nem egyszer teljes családokat irtottak ki.
"A csecsemőket az egyik kezükkel a levegőbe emelték, úgy lőtték agyon őket" – idézte Dunajszky Géza a szörnyűségek egyik szemtanújának egy későbbi – a vérengzésekkel nem közvetlenül összefüggő – perben tett vallomását.
Dunajszky Géza, aki Szabó Józseffel, a Külgazdasági és Külügyminisztérium tanácsosával együtt néhány éve közösen kezdte el a ligetfalui vérengzések történetének feltérképezését, elmondta: a ligetfalui táborba bejáró orvos vallomása szerint 1945 augusztusában a tábornak már 2900 lakója volt. Napi rendszerességgel folytak a kivégzések, így feltételezhető, hogy az áldozatok száma jóval magasabb volt, mint ahogy azt egyelőre bizonyítani lehet.
Bűn, bűnhődés nélkül
A tömeggyilkosság ügyében 1946-ban vizsgálat indult, melynek során Karol Pazúrt 20 év börtönbüntetésre ítélték – ám amnesztiával már 1953-ban kiszabadult. Későbbi sorsa ismeretlen, van olyan forrás, hogy az áldozatok hozzátartozói bosszút álltak rajta, mások úgy tudják, kivándorolt Izraelbe. Bedrich Smetanát – valószínűleg kiváló szovjet kapcsolatai miatt – soha nem vonták felelősségre véres tettei miatt.
A szervezők tervei szerint a megemlékezések sorát 2020-ban egy emlékmű felállításával szeretnék lezárni.
(Az adatközlők meg vannak nevezve a szövegben!) Forrás 1, Forrás 2, Forrás 3
