Ismertetőjelek és különbözőségek
A hét közül három Szentség, kitörölhetet-len jegyet nyom a lélek-be és ezért e Szentsé-gekben csak egyszer részesedhet valaki az életében: ezek a Ke-resztség-, a Bérmálás- és a Papszentelés Szentségei. Ez a "bélyeg" vagy ahogy másképpen nevezzük, szentségi karakter semmilyen bűn miatt nem vész el, és a túlvilági életben is a lelkünkhöz tapad: a mennyországban megbecsülésünkre, a pokolban szégyenünk-re. A többi szentség nem nyom a lélekbe ilyen bélyeget és ezért ezekben életünk folyamán többször is részesülhetünk.
Ezenfelül két Szentséget, a "halottak" Szentségeként értelmezhetünk, ezek a Keresztség- és a Bűnbánat Szentsége. E két szentséget ugyanis olyanok kapják, akik elvesztették a megszentelő kegyelem állapotát, vagyis lelkileg halottak. Keresztség és gyónás éppen a kegyelmi életet adja illetve adományozza vissza a Szentséget fogadónak.
A többi Szentséget az élők Szentségeinek nevezzük, mert őket csak a megszentelő kegyelem állapotában levők kaphatják meg. A Betegek Szentsége például egy halálos bűnben levőnek, aki már fizikailag nincs abban az állapotban, hogy meggyónjon, de a tudata még képes fogadni, annak visszaadhatja az életet adó kegyelmet, és ebben az esetben úgy hathat, mint Szent Útravaló. Még a szentáldozásnál is előfordulhat, hogy valaki abban a hiszemben veszi magához a szentséget, hogy kegyelmi állapotban van, holott a valóságban akaratlan bűn terheli a lelkét.
A cikksorozat nyomán!