295. A házasság a legszorosabb és legmélyebb szeretetkapcsolat ember és ember között, egy olyan szövetség, mely az addigiak elhagyásával és felszámolásával indul. Ez persze nem azt jelenti, hogy cserben hagyjuk szüleinket, vagy barátainkat, hanem azt, hogy sorrend-csere történik a szívünkben.
296. A házasság kötelékét tehát maga Isten köti össze, így a megkeresztelt felek között megkötött és bevégzett házasság soha nem bontható föl. E kötelék, mely a házastársak szabad emberi cselekedetéből és a házasság elhálásából származik, visszavonhatatlan valóság és olyan szövetség, amelyért Isten hűsége kezeskedik. Az Egyháznak nem áll hatalmában az isteni bölcsesség e rendelkezése ellen állást foglalni. (ÚK 1640)
297. A házasságban megszűnik az ÉN, s csak a „mi és Isten” marad identitásunk meghatározására.
298. A házas emberek arra kaptak meghívást, hogy a házastársi tisztaságot éljék; a többiek a tisztaságot az önmegtartóztatásban gyakorolják: Tartsuk szem előtt, hogy a tisztaság hármas erény: házastársi, özvegyi és szűzi. Nem úgy hirdetjük az egyiket, hogy kizárjuk a másikat. (vö ÚK 2349)
299. A csalárd média, a hűséges házasságokat unalmasnak, míg a házasságtöréseket izgalmasnak mutatja.(H 484)
300. Mivel a család jelentős a társadalom élete és jóléte szempontjából, a közhatalom különleges felelőssége, hogy „elismerje, óvja és erősítse a házasság és a család igazi természetét, védje a közerkölcsöt és segítse a családok boldogulását”. (vö GS 47, 52)
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szeretetlang.blog.hu/api/trackback/id/tr145495348
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.