259. A házasság szentsége – miként az Isten országáért vállalt szüzesség is – magától az Úrtól származik. Ő ad értelmet nekik és ajándékozza meg a nélkülözhetetlen kegyelemmel, hogy úgy lehessen megélni őket, ahogy az Ő akaratának megfelel. (vö ÚK 1620)
260. A nap ne nyugodjék le haragotok fölött, de még fontosabb, hogy a nap ne nyugodjék le Isten haragja fölött.
261. Az odaadás örömeinek tükröződnie kell az egymásért való hétköznapi áldozatokban: a szeretett másik, igényeinek és magunk korlátainak felismerésében, az ütközések megbocsátó feloldásában.
262. A szülői felelősség magával hordozza az objektív erkölcsi renddel való mélyebb kapcsolatot. E rendet Isten határozta meg s értelmezője a helyes lelkiismeret. Ebből adódik, hogy a házastársak ismerjék kötelességeiket Isten-, önmaguk-, családjuk- és a társadalom iránt, mindig megőrizve az értékek helyes rendjét. A született ösztönök és szenvedélyek feletti uralmat az értelemnek és az akaratnak kell gyakorolnia. Az élet továbbadásában a házastársak nem követhetik a saját véleményüket. Tetteiket a teremtő Isten terveihez kell alkalmazniuk, amelyet részben a házasság és a házas élet természete mond el nekik, részben pedig az Egyház állandó tanítása hirdet.
263. Az Egyház vallja, hogy a házasság mint a házastársak szövetségének szentsége „nagy misztérium”, mert benne fejeződik ki Krisztus jegyesi szeretete Egyháza iránt. „Férfiak, szeressétek feleségteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat és önmagát adta érte, hogy a keresztségben isteni szavával megtisztítva megszentelje” (Ef 5,25-26). „A férj köteles szeretni feleségét, mint saját testét, (hiszen) a testét senki sem gyűlöli, hanem táplálja, gondozza, akárcsak Krisztus az Egyházat, mert tagjai vagyunk Testének” (Ef 5,28-30). „Az asszony pedig tisztelje a férjét” (5,33)! E szeretet erejéből válnak kölcsönös ajándékká. Ebben benne foglaltatik a másik személy egyedülálló mivoltának elismerése. Szent Pál a 4. parancsolatra hivatkozva tovább buzdít: „Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert így van rendjén!” Ez, az első ígérettel egybekötött parancs: „Tiszteld atyádat és anyádat, hogy boldog, s hosszú életű légy a földön. Apák, ne keserítsétek meg gyermekeiteket, hanem neveljétek őket fegyelemben az Úr útmutatása szerint” (6,1 -4). Az Apostol tehát a 4. parancsolatban bennfoglaltan látja férj és feleség, és a gyermekek kölcsönös tiszteletének parancsát, a családi közösség összetettségének elvét. „Legyetek egymásnak alárendeltjei Krisztus félelmében” (5,21). A család tagjai tehát, így Krisztusban találják meg szeretetük központját. Így maga a család, Isten nagy misztériuma. A „családi egyház” pedig Krisztus Jegyese! (vö LCS 53-56. o) 
