Miért népszerűsíti Ferenc pápát a liberális média?
Hogyan?
Finom csúsztatásokkal: kiragadással, elhallgatással, bebeszéléssel.
A brazíliai ifjúsági világtalálkozó utáni repülőgépes interjúban, melyben Ferenc pápa röviden állást foglalt a homoszexualitás kérdésében is, semmi újat vagy mást nem mondott ahhoz képest, mint amit elődei tanítottak. Világosan különbséget tett nemi irányultság és homoszexuális viselkedés között, megbánásról és gyónásról beszélt, és megismételte az Egyház tanítását, hogy a homoszexuálisokat nem szabad kirekeszteni nemi irányultságuk miatt. Mindebben nincs semmi forradalmi.
A világsajtó címoldalain mégis egyetlen mondat harsogott: „Ki vagyok én, hogy megítéljem őket?” A liberális média a szövegkörnyezetből kiszakítva, az „ítélkezésmentesség” és az erkölcsi relativizmus összefüggésében idézte a pápa egyetlen mondatát, ráadásul annak is csak a felét (kiragadás). A vezető lapok Ferenc pápával kapcsolatban „szokatlanul új tónust”, „leendő fontos egyházkormányzási döntéseket”, „radikális változásokat”, „nagy meglepetéseket” emlegetnek (bebeszélés), miközben például a nők pappá szentelésével kapcsolatos határozott elutasítását esetenként elfelejtik megemlíteni (elhallgatás).
Szépen kirajzolódik a liberális média által megfestett, torz pápakép: Ferenc, a kitaszítottak barátja, a jótékony, aki nem ítél el senkit és semmit, és végre megszabadítja az Egyházat az ósdi, merev doktrínáktól.
Fr. Mark A. Pilon és Fr. Dwight Longenecker írásai alapján, első rész.
Ménesi Krisztina/Magyar Kurír (folyt)