Az engesztelésről
Jézus mondja: "Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen engem." /Mk 8,34/
Sokan beszélnek azonban arról, hogy Jézus már megváltott bennünket bűneinktől, megszabadított rabságunkból. Ő elviselte értünk a legkíméletlenebb gyötrelmeket, kereszthordozást és felfeszíttetést. Ezért nekünk nem szükséges már szenvednünk – ebből a gondolatmenetből kiindulva folytonosan imádkoznak gyógyulásokért, a szenvedések, a nehézségek megszűnéséért, s ha ezek az imák nem nyernek meghallgatást, sokan elkeserednek, nem értik, miért nem hallgatja meg őket az Isten.
Az Úr mindig mindent meghallgat, de Tőle függ, mit teljesít, mire van szüksége a léleknek ahhoz, hogy igazán megtérhessen, igazán megismerje az Ő végtelen szeretetét – tovább haladva: felismerje a szenvedés értelmét és értéket és gyümölcsöztesse a lelkek javára és Isten dicsőségére. Mert az Ő végtelen szeretete a Keresztből sugárzik ránk, értünk teljesen átadott, feláldoztatott Testéből és Véréből.
Mária az első Keresztkövető Jézus mellett, Vele ment a gyötrelmes keresztúton. Nem jajgatott, nem kesergett, hanem némán hullottak könnyei, átélte drága Fia szenvedését testében, lelkében. Nem kérte az Atyától, hogy mentse meg, hogy szabadítsa meg édes Fiát, hanem ha kért valamit az a következő lehetett:
- Atyám, ha lehetséges, hadd szenvedjek én is, hadd enyhítsem drága Fiam fájdalmait, inkább add át nekem, hogy segíthessek! Ó Istenem, ha hordozhatnám helyette a keresztet!
Jézus mondja: "Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen engem." /Mk 8,34/
Pál apostol sokat szenvedett, tövis adatott testébe, beteges ember volt, rosszul látott. Emiatt írt oly nehezen, nagybetűkkel. Szenvedéseit felajánlotta "kiegészítésként Krisztus Testének az Egyháznak javára." (folyt.)
