Fatima 3
a) A hat fatimai Mária-jelenés
1.) Az angyal III. jelenését követően csaknem nyolc hónappal később, 1917. május 13-án került sor a Szent Szűz első jelenésére Fatimában, a Cova da Iria egyik lejtőjén. A jelenést megelőző fényvillanásból a gyermekek közeledő zivatarra gondoltak. Gyorsan haza akartak menni, de újabb fényvillanást tapasztaltak, a következő percben pedig egy fehérbe öltözött asszonyt pillantottak meg egy törpetölgybokor felett, aki a ,,Napnál is fényesebb volt”.
A gyermekeket megdöbbentette a jelenés váratlansága és szépsége. A Szűzanya szólalt meg először. ,,Ne féljetek, nem bántalak benneteket.” Lucia ocsúdott fel elsőnek és megkérdezte: ,,Honnan jön?” - ,,Az Égből” - volt a válasz. Lucia következő kérdése talpraesettséget árul el: ,,S mit kíván tőlünk?” A jelenés asszonya erre így felelt: ,,Azért jöttem, hogy kérjelek benneteket: jöjjetek a következő hat hónapban is ide, ugyanezen a napon és ugyanebben az órában. A végén megmondom, hogy ki vagyok és mit akarok. Visszatérek még egy hetedik alkalommal is.”
Lucia felbátorodik, és ebben a helyzetben a világ legtermészetesebb kérdését fogalmazza meg, amiből újabb párbeszéd kerekedik. ,,Én is az égbe fogok jutni?” ,,Igen”. ,,És Jácinta?” ,,ő is.” ,,És Ferenc?” ,,ő is, de addig még nagyon sok rózsafüzért kell elimádkoznia.” A legidősebb látnok tovább kérdez nemrégen elhunyt barátnői felől. ,,Maria das Neves szintén már az égben van?” (16 éves lehetett, amikor meghalt.) ,,Igen.” ,,És Amália?” (Ez a hölgy 18-20 éves korában halt meg.) ,,ő még a világ végéig a tisztítóhelyen marad” (!) – volt a válasz. (Ez a rövid, néhány mondatos és példa nélkül álló párbeszéd mélyen elgondolkoztatja a teológusokat és az egyszerű híveket egyaránt.)
A beszélgetés irányítását a Szűzanya vette át: ,,Fel akarjátok magatokat ajánlani Istennek? Elfogadjátok kezéből a szenvedést, amit majd számotokra küld, jóvátételül minden bűnért, amivel őt bántják meg, és a bűnösök megtéréséért?” A hét, a kilenc és a tízéves látnok még alig tud valamit az életről, a szenvedésről. Talán a kérdés súlyát sem érzik igazán. A válasz is gyermekre jellemző: szívből jövő és őszinte. Mindössze egyetlen szó: ,,Igen.”
A Szent Szűz megjegyzi: ,,Valóban sokat fogtok szenvedni, de Isten kegyelme lesz menedéktek.” Majd hozzáfűzte: ,,imádkozzátok mindennap a rózsafüzért, hogy kieszközöljétek a világ számára a békét és a háború hamarosan befejeződjön.” Szavait befejezve Mária lassan és méltóságteljesen eltávozott. Ettől a találkozástól kezdődően a látnokok életét a munka és az imádság mellett az igen kemény áldozatvállalás is jellemezte. Különösen a hétéves Jácinta járt elől hősiesen.
A gyermekek kölcsönösen elhatározták, hogy senkinek sem beszélnek a dologról. Ezt októbertől májusig sikerült is megtartaniuk, de a Szent Szűz első jelenése után Jácinta erős belső indításra mégis elmondta édesanyjának.
Megjegyzés: Nyolcvan évvel később megkérdezték Luciától, hogy miért azt kérte a Szűzanya, hogy rózsafüzért imádkozzunk, s miért nem azt, hogy menjünk mindennap
misére? Válasza ez volt: – Nem tudok teljes biztonsággal nyilatkozni róla, mert a Szűzanya nem magyarázta meg, s nekem nem jutott eszembe, hogy megkérdezzem Tőle. Ezért egyszerűen azt mondom, amit ezzel kapcsolatban megértettem. Valójában az üzenet értelmének magyarázatát teljes egészében az Anyaszentegyházra hagyom, mert ez az Ő kompetenciájába tartozik; s ezért alázatosan és jó szándékkal alávetem magam mindannak, amit az Egyház mond, korrigál, javít vagy kimond.
Azt gondolom, hogy Isten Atya és Atyaként figyelembe veszi gyermekeinek szükségleteit, lehetőségeit. Tehát, ha Isten a Szűzanyán keresztül azt kérte volna tőlünk, hogy mindennap menjünk misére és áldozzunk, minden bizonnyal sokan - valós indokokkal - mondták volna, hogy ez számukra lehetetlen. Egyesek azért, mert nincs a közelben templom, ahol szentmisét mutatnak be, mások pedig teendőik, állapotbeli kötelességeik, egészségi állapotuk miatt stb. Ezzel szemben, a rózsafüzér imádkozása mindenki számára lehetséges, szegényeknek és gazdagoknak, bölcseknek és tudatlanoknak, kicsiknek és nagyoknak egyaránt, és kell is imádkoznia. Miért? Azért, hogy kapcsolatba kerüljünk Istennel, hálát adjunk jótéteményeiért, és kérjük kegyelmét abban, amiben szükséget szenvedünk. Az imádság által lesz bensőséges a kapcsolatunk Istennel úgy, ahogy a gyermek odamegy apjához, hogy megköszönje a kapott jót, megbeszéljen vele dolgokat, iránymutatást, segítséget, támogatást és áldást kérjen tőle. (Mons. Tarcicio Bertone Lucia nővérrel való 2001. nov. 17-i találkozásának lejegyzése nyomán!)