(Részlet a "Fatimáról beszél Lucia nővér" c. könyvből.
IV. kiadás 2006. 187-188. oldal)
A jelenés 1925. december 10-én volt Lúcia cellájában, a spanyolországi Pontevedrában. Lúcia hamarosan a jelenés után megfogalmazta ezt az írást, de utána megsemmisítette. A leírás tehát már a második, de teljesen azonos az elsővel, kivéve a bevezető részt, az 1927. december 17-i dátummal kapcsolatban.
Ezt az írást Mária Szíve nagy ígéretének nevezhetjük. Valóban, az isteni akarat irgalmas és nagylelkű megnyilvánulása. Biztos és könnyű eszközt mutat ahhoz, hogy a lelkek az üdvösségre jussanak.
Ez a kinyilatkoztatás a legismertebb katolikus hagyományra támaszkodik, amely szerint Mária közbenjárása az üdvözülés egyik legbiztosabb eszköze. A szöveg ismerteti az engesztelő elsőszombatok feltételeit is. A fő feltétel: Mária Szeplőtelen Szívének engesztelése a vele szemben elkövetett sérelmekért.
MÁRIA SZÍVE NAGY IGÉRETÉNEK A SZÖVEGE A
PONTEVEDRAI (SPANYOLORSZÁG) JELENÉS SZERINT
J. M. J.
1927. december 17-én, a tabernákulumhoz ment, hogy Jézust megkérdezze, hogyan tudja a kérést teljesíteni, amivel megbízták: a Mária Szeplőtelen Szíve ájtatosságának megalapítása nincs-e összekapcsolva a titokkal, amelyet rájuk bízott a Szűzanya. Jézus jól érthetően ezeket a szavakat hallatta: Leányom, írd le, amire
kérnek. És mindazt, amit a Szűzanya abban a jelenésben tudomásodra hozott, amelyben erről az ájtatosságról szólt, ugyancsak írd le. Ami a titok többi részét illeti, továbbra is hallgass felőle.
Amit 1917-ben ezzel kapcsolatban közöltek vele, ez a következő:
Azt kérte, hogy az égbe jusson. A Szűzanya ezt válaszolta:
– Igen, Jácintát és Ferencet rövidesen magammal viszem. De neked még hosszabb ideig itt kell maradnod. Jézus téged akar fölhasználni arra, hogy engem megismerjenek és megszeressenek. Meg akarja alapítani a földön Szeplőtelen Szívem tiszteletét. Aki gyakorolja ezt, annak megígérem az üdvösséget, és ezeket a lelkeket Isten úgy fogja szeretni, mint a virágokat, amelyeket én állítok oda, hogy trónját díszítsék.
– Én egyedül maradok itt? - kérdezte szomorúan.
– Nem, leányom. Én soha nem hagylak el. Szeplőtelen Szívem lesz menedéked és Istenhez vezető utad.
1925. december 10-én megjelent a Szűzanya Pontevedrában, és mellette fénylő felhőben egy gyermek. A Szűzanya Lúcia vállára tette a kezét, és egy tövisekkel körülvett szívet mutatott neki, amelyet másik kezében tartott. A gyermek ezt mondta:– Szánd meg Szűzanyád tövisekkel körülvett Szívét. A hálátlan emberek állandóan megsebzik, és senki sincs, aki engesztelné és a töviseket kihúzná.
Ezután a Szűzanya folytatta:
– Leányom, nézd tövisekkel körüivett Szívemet. A hálátlan emberek káromlásukkal és hálátlanságukkal állandóan megsebzik. Legalább te vigasztalj, és hozd tudomásukra ígéretemet, hogy a halál órájában mellettük állok az üdvösségre szükséges kegyelmekkel, akik öt hónapon keresztül minden első szombaton meggyónnak, megáldoznak, a rózsafüzért elimádkozzák és 15 percet a rózsafüzér titkairól elmélkedve velem töltenek. hogy ezáltal engeszteljenek.
