Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

Légy te az első!

NEGYEDIK NAP

Háromszor: Szeplőtelenül Fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

ELMÉLKEDÉS
     Bár Mária megváltott teremtmény (az első a megváltottak közül és ráadásul páratlan módon), közreműködése Krisztussal mégis egyedülálló és megismételhetetlen. Máriának a megváltásban való közreműködése azonban a Megváltás eseményének bekövetkezésekor ment végbe, vagyis az ő szabad beleegyezésére volt szükség, hogy ez megvalósulhasson.
     Ha Mária nem adta volna szabad beleegyezését a Fiú Megtestesülésébe, akkor Jézus Krisztus nem ölthetett volna testet, amit a kereszten felajánlhasson áldozatul. Mária szabad akarati belegyezése nélkül Krisztus a Kálváriára sem mehetett volna fel, ahol értünk feláldozták. Mária ugyanis hozzájárulását adta Fia Szenvedéséhez, s bár nem tagadhatta meg beleegyezését, hiszen ezt bennefoglaltan már az Angyali Üdvözletkor megadta, a Kereszt lábánál mégis újra megerősítette azt. Jézus feláldozásához adott beleegyezése "nem passzív elfogadás, hanem hiteles szeretetaktus, amellyel Fiát engesztelő áldozatul ajánlotta fel, az egész emberiség bűneiért" (Vö. II. János Pál, Általános kihallgatás, 1997. április 1), hogy így kiragadja az embereket a sátán hatalmából. A Kereszt lábánál Mária "mélységesen együtt szenvedett Egyszülöttjével és lelkében anyai szeretettel társult az Ő áldozatához, szeretetteljes beleegyezését adva az általa világra hozott isteni áldozat felajánlásához."
     Rodriguez Szent Alfonz laikus jezsuita testvér a Boldogságos Szűz iránti szeretettől lángolva, egyik napon egy Mária-kép előtt térdelt, és e szavakban tört ki:
»Oh szeretetre legméltóbb Anyám! Tudom, hogy szeretsz engem, de úgy nem szerethetsz te engem, mint én téged« Ekkor úgy látszott, mintha Mária e szavakon megsértődött volna, mert így felelt neki a képből: »Mit beszélsz te itt, Alfonz? Ó mennyivel jobban szeretlek én téged, mint te engem; tudd meg, hogy az ég és föld közötti távolság nem oly nagy, mint amekkora a különbség az én szeretetem és a tied között.« Az anya szeretetét a gyermeknek is hasonló szeretettel kell viszonoznia; Canterbury-i Szent Anzelm így imádkozik: "Jézus, Isten Fia, esedezve kérlek: anyád iránti határtalan szeretetedért add, hogy én is úgy szerethessem őt, ahogyan Te szereted s ahogyan elvárod, hogy szeressék". Szent Maximilián Kolbe pedig így ír: "Ne tartsatok attól, hogy túlzottan szeretitek a Szeplőtelen Szüzet, mert bármilyen nagy lesz is az iránta való szeretetetek, soha nem fog felérni az ő Jézus iránti szeretetével, akinek követésében áll életszentségünk."

MIATYÁNK ‒ ÜDVÖZLÉGY ‒ DICSŐSÉG

NAPI IMA
     Szentséges Szűz Mária, hiszem és vallom szent és szeplőtelen fogantatásodat, mely által Megváltónk anyja lettél. Szeplőtelen Szívedben, maga a Szentlélek gyújtott lángot, az Isten és emberszeretet tüzét. Gyújtsd lángra az én lanyha szívemet is szereteted Lángjával.
Esd ki számomra isteni Fiadtól az igazi alázat, a tiszta szeretet, a hűség, az engedelmesség és az Istennek való osztatlan szívű önátadás kegyelmét, hogy életemben megvalósíthassam Isten akaratát.
Ó Szeplőtelenül Fogantatott Szűzanyám, könyörögd ki  országod – Édes Magyar Hazám – és számomra, a szükséges kegyelmeket Isten akarata szerint! Irgalmas közbenjárásodért örök hála és dicséret Neked, ó boldogságos, édes jó Anyám! Amen.

     Az Advent latin eredetű szó – adventus – megérkezést, eljövetelt jelent, a reménykedés időszaka. A Megváltó eljövetelét várjuk.
Annak ellenére, hogy karácsony üzenete sajnos nem egyértelműen világos mindenki számára, mégis a manapság oly szükséges családiasság, a nyugodtság, a boldogság és leginkább a szeretet árad belőle. Éppen ezért hála Istennek, mindenki várja: a gyerekek a csodát, sok ajándékot, a felnőttek pihenést, nyugalmat remélnek és a családok igazi meghitt együttlétet.
     A felkészülés időszaka négy vasárnapot foglal magába, melyek közül, az András napjához, november 30-hoz legközelebb eső vasárnap – advent első vasárnapja – az egyházi év kezdetét jelenti. December 25-ig a négy hetes „szent idő”, a karácsonyra való lelki felkészülés ideje. A csend, az elmélkedés, az imádság, a bűnbánat, és a hajnali roráté misék ideje. A keresztények számára a Mária-kultusz kiemelkedő időszaka.
     A hozzá kapcsolódó számos népszokás egyik legszebbike az „adventi koszorú” készítése. Először 1860 karácsonyán vált a koszorú az áhítatos várakozás részévé, amikor egy berlini árvaházban Johann Heinrich Wichern evangélikus lelkipásztor az ünnep előtt gyertyákkal díszített kör alakú, abroncsos csilláron jelezte a karácsonyig még hátra lévő időt, jóllehet a magyar népszokásokban sokkal ősibb időket idéz!
     Az adventi koszorú nem véletlenül éppen az örökzöld fenyőből készült és négy gyertyát helyeznek el a koszorún. A gyertyákat vörös és aranyszalagokkal, az élet és fény jelképével is díszíthetik. Az egymást követő vasárnapokon mindig eggyel több gyertyát gyújtanak meg: ahogy közeledik a karácsony, úgy lesz mindig világosabb. (Józsa Judit internetes írása nyomán)

Feljegyzések a purgatóriumról 2

1874. Főnöknőnk halála napja óta a mennyben van, mert sokat szenvedett és nagy szeretet volt benne. A Jóisten azt szeretné, hogy ön szentebb legyen, mint sokan mások. L. atya a purgatóriumban van, mert túlságosan szeretett lelkigyakorlatokat tartani és mindenfelé prédikálni, ámde elhanyagolta a plébániáját.

A Jóisten ugyanúgy elfogadja, ha a tisztítóhelyen lévő valamennyi lélekért tesz, mintha egyetlen lélekért tenné. E pillanatban én azért szenvedek a legerősebben, mert nem voltam hű a hivatásomhoz.

A szentmise után a keresztút a legjobb imádság. Nem tudok látható jelet adni, mert Isten nem engedi meg! Ehhez túl bűnös voltam. Mivel annyi fájdalmat okoztam önnek, a Jóisten azt akarja, hogy ön imádkozzék értem! Bárcsak mondatna értem néhány Szentmisét! Mondjon értem néhány rózsafüzért!

Végezze jól az elmélkedéseket, mert én egyáltalán nem elmélkedtem! Imádkozza bensőségesen a zsolozsmát, mert én nem jól imádkoztam! Legyen mindenben nagyon fegyelmezett, mert én mindig forgattam a tekintetemet, hogy lássam, amit nem kellett volna látnom.

Nagyon engedelmeskedjék az elöljáró anyának, akinek oly sok szenvedést okoztam! Ó szegény, ha tudná, mit szenvedek! Kérem őt, hogy imádkozzon értem, mert nagyon szenvedek mindenért.

Senki sem tudja elképzelni, milyen a tisztítótűz! A purgatórium és a mennyország között nagy a távolság. Olykor megpillanthatjuk mintegy visszfényét annak a boldogságnak, amit a menny áldottai élveznek, ám ez csaknem büntetés, hiszen hatalmas vágyódást ébreszt, hogy láthassuk a Jóistent. A menny csupa ragyogás, a purgatórium mély sötétség.

Isten végtelenül irgalmas és Neki is hatalmas öröm, amikor egy lélek kiszabadul a purgatóriumból. Teljesen igaz, amit a könyvekben olvasott erről. Húsvét napján némi enyhülésben lesz részem. (Forrás: a 38. részben!) (Folyt.)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott! Légy te az első!

HARMADIK NAP

Háromszor: Szeplőtelenül Fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

ELMÉLKEDÉS
     Mária a Szentírás első könyvétől az utolsóig, a Teremtés könyvétől a Jelenések könyvéig ‒ a Mennyei Atya terve szerint ‒, mindig a megváltó Fiúhoz kötődik és elválaszthatatlan egységben munkálkodik vele az emberek kimentésén a sátán hatalmából: "Az ősbűn elkövetése után, Isten a sátánt jelképező kígyóhoz fordul, megátkozza és egy ígéretet fogalmaz meg: »Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba« (Ter 3,15). Az elégtételvétel meghirdetéséről van itt szó: a teremtés kezdetén, úgy tűnik, a sátán kerekedett felül, de jön majd egy ember, aki asszonytól születik és széttiporja a fejét. Így, az asszony nemzetsége révén, maga Isten fog diadalt aratni. Ez az asszony Mária, akitől Jézus Krisztus született, és aki áldozatával egyszer s mindenkorra legyőzte az ősi kísértőt. Ezért ábrázolják a Szeplőtelen Szüzet ‒ számtalan festményen és szobron ‒, mint aki lábával egy kígyó fejére tapos."  
     A Szentírás feltárja előttünk hogy Jézus Krisztus az egyetlen Megváltó, az egyetlen Közvetítő az Atya felé, egyedül ő képes az emberiséget a sátán hatalmából kimenteni és megszabadítani. A sátán elleni harcát azonban nem egyedül, hanem Máriával, a jó angyalokkal és a szentekkel együtt vívja.  
Bár léte első pillanatától kezdve Szeplőtelen és kegyelemmel teljes, Mária nem mentesült a harc és a szenvedés alól, épp ellenkezőleg, egyetlen emberi teremtménynek sem kellett olyan rettenetes próbatételeket kiállnia, mint neki.
     Mindazonáltal, Anyjának sajátos és különleges szerepe van, mert éppen anyaságából kifolyólag, egyetlen más teremtményhez sem fogható módon működik együtt Szent Fiával az emberiség megváltásának művében.

MIATYÁNK ‒ ÜDVÖZLÉGY ‒ DICSŐSÉG

NAPI IMA
     Szentséges Szűz Mária, hiszem és vallom szent és szeplőtelen fogantatásodat, mely által Megváltónk anyja lettél. Szeplőtelen Szívedben, maga a Szentlélek gyújtott lángot, az Isten és emberszeretet tüzét. Gyújtsd lángra az én lanyha szívemet is szereteted Lángjával.
Esd ki számomra isteni Fiadtól az igazi alázat, a tiszta szeretet, a hűség, az engedelmesség és az Istennek való osztatlan szívű önátadás kegyelmét, hogy életemben megvalósíthassam Isten akaratát.
Ó Szeplőtelenül Fogantatott Szűzanyám, könyörögd ki  országod – Édes Magyar Hazám – és számomra, a szükséges kegyelmeket Isten akarata szerint! Irgalmas közbenjárásodért örök hála és dicséret Neked, ó boldogságos, édes jó Anyám! Amen.

Feljegyzések a purgatóriumról 1

Forrás: christianae.wordpress.com

A 38-tól 61-ig tartó szöveg az alábbi egyházilag jóváhagyott szövegből lett kivonatolva: "Le Purgatoire – Le Manuscrit du Purgatoire"

IMPRIMATUR Joseph PALICA Archip. Philippens, Vic. Gén., Roma.

 1873 novemberében a franciaországi Valognes-ben élő ágostonrendi Marie de la Croix nővér, a kolostorában hosszas sóhajtozásra lett figyelmes. Mivel nem látott senkit, rémülten kérdezte, ki az? – választ nem kapott, ám a sóhajtozás heteken át folytatódott.

1874. február 15-én azonban, egy ismerős hang szólalt meg – egykori apácatársa –, aki három évvel azelőtt hunyt el 36 éves korában: „Ne féljen, nem fog látni szenvedéseimben. Marie Gabrielle nővér vagyok. Csak addig zaklatom, amíg a mennybe nem jutok. Utána rajtam a sor és imádkozni fogok önért. Megtapasztalhatja, hogy nem hálátlanok a tisztítótűzben szenvedő lelkek!”

Marie de la Croix nővér kérte, hogy távozzék és ne térjen vissza soha! A szenvedő lélek azonban Isten akaratára hivatkozott, miszerint addig kell jönnie, míg ki nem szabadul a purgatóriumból.

Az élő és az elhunyt nővér titokzatos kapcsolata évekig folytatódott.

1874 és 1890 közötti beszélgetéseikről a nővér feljegyzéseket készített egy naplóba, mely Marie Gabrielle nővér lelki tanácsait és Croix nővér kérdéseire adott válaszait tartalmazza. Ezek nem a szokásos párbeszédes szövegszerkesztésben olvashatók!

Marie de la Croix nővér (1840–1917) egy leányiskola igazgatója volt. Életének tanúi rendkívül józan gondolkodásúnak tartották, akitől távol állt a képzelgés. Mint a kéziratból kitűnik, mindent megtett, hogy elkerülje a látogatásokat, sőt égi büntetésnek vélte azokat.

A nővér lelkivezetője, a Pontingy-i Atyák közösségéhez tartozó Prevel atya komolyan vette a közléseket. A kéziratot két neves teológus is vizsgálta: Mons. Pierre-Théophile Dubosq, a bayeux-i szeminárium elöljárója, aki Lisieux-i Szent Teréz boldoggá és szentté avatásának kánoni eljárásában tisztséget töltött be, valamint az egyházmegyei cenzor (könyvcenzúráért felelős) Mons. Gontier.

Mindketten kijelentették, hogy a kézirat nem tartalmaz olyan állítást, ami ellenkezne a hittel vagy ne volna összhangban a lelki élet igaz alapelveivel.

Az eredeti francia szöveg először a Notre Dame de la Bonne Mort című francia vallási folyóiratban jelent meg, egyházi jóváhagyással (ld. mint fenn)!

MÁSODIK NAP

Háromszor: Szeplőtelenül Fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

ELMÉLKEDÉS
     Minden ember az áteredő bűnnel jön e világra, és az örök kárhozattól való megszabadulásért Krisztus Megváltására van utalva. Máriának is, minden más emberhez hasonlóan, mivel ő is az emberi törzsből származik, az áteredő bűnnel, vagyis Isten természetfölötti adományai és kegyelme nélkül kellett volna világra jönnie. De nem így történt! Jézus leendő Anyjaként, a megváltó Fiú érdemeinek megelőlegezéseként a Legszentebb Szentháromság, fogantatásának első pillanatától ‒ a neki megadatott páratlan kiváltságnak köszönhetően ‒ megőrizte őt az áteredő bűntől. Nem megszabadult az áteredő bűntől, hanem Fia érdemeinek köszönhetően, eleve mentesült alóla.
     A megváltó Krisztus kiválasztott Anyjaként ugyanis, szükségszerűen meg kellett előznie őt. Időrendben előbb az anya van és utána a fiú. Következésképpen, ahhoz, hogy Mária Szeplőtelen lehessen, Krisztusnak már születése és kereszthalála, vagyis a Megváltás véghezvitele előtt meg kellett váltania őt.
Ezért, Mária esetében a Megváltás "megelőző jelleggel" érvényesült, vagyis mielőtt még Krisztus kieszközölte volna. Szent Ambrus így ír: "Amidőn az Úr a világ megváltásába fogott, Márián kezdte, hogy ő fogadhassa elsőként Fia kezéből az üdvösség gyümölcsét, hiszen az ő közreműködésével jutott el a Megváltás mindenkihez" (In Lucam, 2,17).
     Mária fogantatása első pillanatától Szeplőtelen, ő maga is tisztában van ezzel és velünk együtt folyton hálát ad az Úrnak Megváltásáért! Ez az értelme dicsőítő és hálaadó éneke szavainak: "Lelkem magasztalja az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben" (Lk 1 ,46-47).
Mi nem szeplőtelenül fogantattunk mint Mária, hanem a kegyelemnek köszönhetően a Keresztség általi, a bűnből kigyógyult és szeplőtelenségben újjászületett személyek vagyunk. A Szeplőtelen Fogantatás megnevezés tehát csak Máriát illeti meg.
     A Keresztségben való újjászületéssel régi teremtményekből új teremtménnyé lettünk, tehát nem lehet azt mondani, hogy a keresztség által olyanná lettünk, mint a Szeplőtelen Fogantatás. A mi esetünkben ugyanis ezt az állapotot megelőzte az áteredő bűnben történt fogantatás. Mária számára azonban nem volt olyan fogantatás, ami ne lett volna szeplőtelen.

MIATYÁNK ‒ ÜDVÖZLÉGY ‒ DICSŐSÉG

NAPI IMA (Záróima)
     Szentséges Szűz Mária, hiszem és vallom szent és szeplőtelen fogantatásodat, mely által Megváltónk anyja lettél. Szeplőtelen Szívedben, maga a Szentlélek gyújtott lángot, az Isten és emberszeretet tüzét. Gyújtsd lángra az én lanyha szívemet is szereteted Lángjával.
Esd ki számomra isteni Fiadtól az igazi alázat, a tiszta szeretet, a hűség, az engedelmesség és az Istennek való osztatlan szívű önátadás kegyelmét, hogy életemben megvalósíthassam Isten akaratát.
Ó Szeplőtelenül Fogantatott Szűzanyám, könyörögd ki  országod – Édes Magyar Hazám – és számomra, a szükséges kegyelmeket Isten akarata szerint! Irgalmas közbenjárásodért örök hála és dicséret Neked, ó boldogságos, édes jó Anyám! Amen.

   Szent II. János Pál: Hittani Kongregáció „Recentiones episcoporum synodi” levele valamennyi püspöknek (Kr. u. 1979) (DH 4657-4658)

   7.) Az Egyház hűségesen ragaszkodik az Újszövetséghez, a hagyományhoz, és hiszi az igazak boldogságát, akik egykor Krisztussal együtt lesznek. Úgy azt is hiszi, hogy a bűnösnek örök büntetést kell kapnia, amely abban áll, hogy Isten látásától meg lesz fosztva, valamint ennek a büntetésnek visszahatását a bűnös egész létére. Ami pedig még a választottakat illeti, hiszi, lehetséges, hogy van Isten látására való előzetes megtisztulás, amely azonban mégis teljesen különbözik a kárhozottak büntetésétől. Erre gondol az Egyház, amikor a pokolról és a tisztítóhelyről beszél.
    Mivel az ember halála utáni állapotról van itt szó, különösképp óvakodni kell azon elképzelésektől, amelyek csak az ész kitalálására és önkényére támaszkodnak; az ilyesféle dolgok nem kellőképp szabályozott mértéktelensége az oka ama nehézségeknek, amelyekbe a keresztény hit belekerül. Mégis, azoknak a képes beszédeknek tiszteletet kell adni, melyek használatát a Szentírásban megtaláljuk. Szükséges azonban ezek titkos értelmét fölfogni, elhárítva annak veszélyét, nehogy ezeket túlságosan lekicsinyeljük, mivel ezáltal értelmetlenné válna az a valóság, melyet éppen ezen képek által hirdetünk meg.
    Sem a Szentírás, sem a teológusok nem nyújtanak elég világosságot ahhoz, hogy a halál után bekövetkező életet helyesen lehessen ábrázolni.
Forrás:  http://www.depositum.hu/purgatorium1.html

Bármerre jársz, bárhol is ülsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott! Légy te az első!

ELSŐ NAP

Háromszor: Szeplőtelenül Fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

ELMÉLKEDÉS
A Szent János Apostol által látott csodálatos égi jelenséget, a »napba öltözött asszonyt« nem alaptalanul vonatkoztatja a liturgia a Boldogságos Szűz Máriára, aki a megváltó Krisztus kegyelméből minden ember anyja" (VI. Pál, Signum magnum, 1967. május 13.). »Az égen nagy jel tűnt fel« ‒ olvassuk a Jelenések könyvében, melyet az Egyház elmélkedésünk tárgyául kínál – »egy asszony, öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona« (12,1).  Ebben a fénytől ragyogó asszonyban az Egyházatyák Máriát vélték felismerni. A történelem viszontagságai közepette zarándokló keresztény nép pedig várakozása beteljesülését és reménye biztos jelének látta az ő győzelmét." (XVI. Benedek szavai az Úrangyala előtt 2006. augusztus 15-én. Nagyboldogasszony ünnepén.)
A keresztény hagyomány már a második századtól Szűz Máriával azonosítja a protoevangélium* asszonyát, akit az egyházművészet sátántipró asszonyként jelenít meg. Azok a Mária-ábrázolások, amelyeken a Szent Szűz széttiporja lábával a földgömböt átölelő kígyó fejét, egyértelműen az ősevangélium ígéretére utalnak. A keresztény ember számára világos: Mária személye mint isteni ajándék jelenik meg a történelemben, akinek tevékenysége teljesen és közvetlenül Jézus Krisztus üdvözítő szerepéhez kapcsolódik. Az őskígyó elleni harc győztese Jézus Krisztus, de Máriáé a láb, mely széttiporja a sátán fejét.
Az üdvtörténet két legfontosabb szerepét játszó asszonya között a párhuzam szembeötlő (Szent Iréneusz). Éva a sátán szavára hallgatott, Mária az Istennek mondott igent. Éva nem hitt az Istennek, s ezzel halált hozott önmagára és utódaira, Mária pedig hite miatt a Boldogasszony. Éva az összes élők anyja, Mária is ‒ mivel Fia mindenkiért meghalt ‒ valamennyiünk édesanyja. Éva társa Ádámnak, Mária társa Szent Fiának. Éva a halált hozta gyermekeire, Mária az életet akarja visszaadni gyermekeinek. Éva a kígyónak szolgáltatta ki önmagát és gyermekeit, Mária széttiporja a sátán fejét. Ez pedig Isten akaratából és erejéből történik. (Antalóczi, Jelenések, üzenetek és a jövő.)
Az asszony, aki bár előbb engedett a kígyó kísértésének, mint a férfi, később ‒ az isteni tervnek köszönhetően ‒ mégis Isten első szövetségese lett. Az Újszövetség és az Egyház hagyományának fényében tudjuk, hogy a Protoevangélium által előre meghirdetett új asszony Mária, és nemzetségében (Ter 3,15) ráismerünk a Fiúra, Jézusra, aki a Húsvét titka által diadalmaskodik a sátán hatalma fölött.
* Protoevangéliumon az első örömhír értendő és a Szentírás azon bejelentésére vonatkozik, amely meghirdeti a Messiás és az Asszony (Mária) végső győzelmét a sátán és a gonoszság erői fölött. Ez a hír képes felébreszteni az üdvösség reményét az emberiségben, mely a bűn következtében a sátán hatalmába került.

MIATYÁNK ‒ ÜDVÖZLÉGY ‒ DICSŐSÉG

NAPI IMA (Záróima)
     Szentséges Szűz Mária, hiszem és vallom szent és szeplőtelen fogantatásodat, mely által Megváltónk anyja lettél. Szeplőtelen Szívedben maga a Szentlélek gyújtott lángot, az Isten és emberszeretet tüzét. Gyújtsd lángra az én lanyha szívemet is szereteted Lángjával.
Esd ki számomra isteni Fiadtól az igazi alázat, a tiszta szeretet, a hűséges, az engedelmesség és az Istennek való osztatlan szívű önátadás kegyelmét, hogy életemben megvalósíthassam Isten akaratát.
Ó Szeplőtelenül Fogantatott Szűzanyám, könyörögd ki  országod – Édes Magyar Hazám – és számomra, a szükséges kegyelmeket Isten akarata szerint! Irgalmas közbenjárásodért örök hála és dicséret Neked, ó boldogságos, édes jó Anyám! Amen.

December 8-át megelőzően, készüljünk egy Kilenceddel,
tiszteletünket téve drága Szűzanyánk iránt,
egyben kérve Őt, édes Magyar Népünk és a magunk ügyében.

A kilenced imádkozásának menete:

1) Keresztvetés, a bűnbánat felindítása, majd háromszor a fohászt:
"Szeplőtelenül Fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen."
2) Napi elmélkedés olvasása.
3) A elmélkedés végén: egy Miatyánk, egy Üdvözlégy és Dicsőség
4) A naponként ismétlődő Záróima elmondása.

      Szentséges Szűz Mária, hiszem és vallom szent és szeplőtelen fogantatásodat, mely által Megváltónk anyja lettél. Szeplőtelen Szívedben, maga a Szentlélek gyújtott lángot, az Isten és emberszeretet tüzét. Gyújtsd lángra az én lanyha szívemet is szereteted Lángjával.
Esd ki számomra isteni Fiadtól az igazi alázat, a tiszta szeretet, a hűség, az engedelmesség és az Istennek való osztatlan szívű önátadás kegyelmét, hogy életemben megvalósíthassam Isten akaratát.
Ó Szeplőtelenül Fogantatott Szűzanyám, könyörögd ki  országod – Édes Magyar Hazám – és számomra, a szükséges kegyelmeket Isten akarata szerint! Irgalmas közbenjárásodért örök hála és dicséret Neked, ó boldogságos, édes jó Anyám! Amen.

Az elmélkedések forrása:
1) F. BAMONTE: Szűz Mária harca a gonosszal, IHTYS 2014.
2) L. ANTALÓCZI: Jelenések, üzentek és a jövő, Kisboldogasszony Plébánia EGER 2000.
3) Fatimáról beszél Lúcia nővér - Secretaradio Dos Pastorinhos, Fatima, 1997.

     Szent Katalin a 14 segítő szent egyike és Jeanne d'Arc egyik látomásakor az ő biztató hangját is hallotta.
Alexandriai Szent Katalint a középkorban széles körben és bensőségesen tisztelték szüzességéért és bölcsességéért, ennél fogva mivel a hit igazságát oly hatásosan védte, a teológusok, filozófusok és ügyvédek védőszentje lett. A párizsi Sorbonne egyetem pecsétjébe is őt vésették, így tehát a középkori főiskolák, könyvtárak, tanárok és tanulók, szónokok és később a nyomdászok védőszentjükként tisztelték.
     Mivel utolsó imádságában Katalin a betegeknek és haldoklóknak is segítséget ígért, a kórházak patrónájává vált. Hasonlóképp a börtönbeli kínzatásainak hősies elviseléséért, a foglyok hozzá folyamodtak szabadulásért. Mivel pedig a kínzására szerkesztett kerék összetört, a kerékkel foglalkozó iparosok is védőszentjüknek tekintik.
A házasságra készülő fiatal lányok is segítségét kérték, hogy jó vőlegényre találjanak.
     A tizennégy segítő szent közé sorolták. Ábrázolása császárnői viseletben, könyvvel, kereszttel, karddal, pálmaággal, szöges és törött kerékkel ábrázolják.
     Így vált Alexandriai Szent Katalin a legelterjedtebb nem bibliai szentek egyikévé, olyannyira, hogy november 25-i ünnepe VII. Orbán pápa 1642-ben kiadott bullájának megjelenéséig parancsolt ünnep volt.
     Mivel Katalin-nap közvetlenül az advent kezdete előtti napokra esik, utána már sem lakodalmat, sem táncmulatságot nem szoktak tartani. Időjóslás is fűződik e naphoz, miszerint, ha Katalinkor fagy, sáros karácsony lesz (Katalin kopog, karácsony locsog). Katalin-gally néven szokás volt karácsonyra kivirágoztatott ágat vízbe tenni szerelmi jósló céllal. (Forrásokat lásd a 24-i előszóban!)

     Laboure Katalin 1806. május 2-án Fain-les Mountiers-ben (Burgundia) született. Földműves leánya. 1830. április 21-én, 24 évesen lépett az Irgalmas Nővérek anyaházába. Újonc éve folyamán többször megjelent neki a Boldogságos Szűzanya. Egyik látogatása alkalmával azt a feladatot kapta, hogy érmet veressen, mely hamarosan nagyon széles körben elterjedt és a Csodásérem nevet kapta.
     Katalin nővér egyszerű társaságbeli életét a konyhán és a mosodában, a portán és az öregek ápolójaként töltötte. Az, hogy ő a jelenések kiváltságoltja, ezt a gyóntatóján és a főnökasszonyán kívül, soha senkinek nem mondta el.
1876. december 31-én, 70 évesen hunyt el.
1933. május 28-án boldoggá, 1947. július 27-én szentté avatták. 

KÖNYÖRGÉS
Istenünk, Te megörvendeztetted Laboure Szent Katalint
a Fiad Édesanyjával történő beszélgetéssel
és megtanítottad, hogy Krisztus szeretetébe rejtve,
életét a szegények szolgálatában juttassa kifejezésre.
Az ő ünnepnapján kérünk add,
hogy mi is felismerjünk Téged a szegényekben
és a szív egyszerűségével terjeszthessük az Érmet, mint szentelményt és hirdessük az egész világon a Csodásérem üzenetét: Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk!
A mi Urunk, Jézus Krisztus, a Te Fiad által,
aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben,
Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.

    XIII. Leó: A „Mirae caritatis” körlevél (Kr. u. 1902) (DH 3363)

    Krisztus az Eucharisztiát az Egyházra „mint az ő egységének és szeretetének a jelképét” hagyta, „és azt akarta, hogy ezáltal minden keresztény egységet alkosson és a többihez kapcsolódjék … mintegy jelképezve az ő egyetlen testét, amelynek feje ő maga …” [vö. DH 1635; 1638]. …
    Ezenkívül az élők közötti kölcsönös szeretet kegyelme, amelyhez az eucharisztikus szentség oly nagy erővel és gyarapítással járul hozzá, főképpen eme áldozat erejével árad szét mindenkire, akik a Szentek közösségéhez számíttatnak. A Szentek közössége ugyanis nem egyéb, … mint kölcsönös segítségnyújtás, az engesztelés, az imádságok, a jótétemények kölcsönös közlése a hívők között, akár elnyerték már az égi hazát, akár az engesztelőtűzben raboskodnak még, akár ebben a világban vándorolnak, ők egy néppé egyesülnek, amelynek a feje Krisztus, formája pedig a szeretet.
    A hitben ugyanis érvényes az, hogy noha ezt a felséges áldozatot csak Istennek szabad felajánlani, az égben az Istennel uralkodó Szentek tiszteletére is -, akiket Isten koronázott meg -, be lehet mutatni abból a célból, hogy pártfogásukat elnyerjük, sőt, ahogy az apostolok tanítják, azon testvérek szégyenfoltjának az eltörlése érdekében is megtehetjük ezt, akik már meghaltak az Úrban, de a bűn következményeitől való megtisztulásuk még nem teljes.     

    VI. Pál / II. Vatikáni Zsinat: Lumen gentium (Kr. u. 1964) (DH 4169)

    49. Amíg tehát el nem jön az Úr a maga dicsőségében és vele mind az angyalok (vö. Mt 25,31), és a halál szétrombolása után alá nem lesz vetve Neki minden (vö. 1Kor 15,26--27), addig tanítványai közül egyesek a földön zarándokolnak, mások a földi életből eltávozva tisztulnak, ismét mások megdicsőült állapotban vannak, és "tisztán látják magát a háromszemélyű egy Istent, amint van"; [DS 1305] más fokon és más módon, de valamennyien egyek vagyunk Isten és a felebarát ugyanazon szeretetében, és ugyanazt a dicsőítő himnuszt énekeljük Istenünknek. Mert Krisztus valamennyi híve az ő Lelkének birtokában összeolvad az egy Egyházba, és egymáshoz kapcsolódik őbenne (vö. Ef 4,16).
    51. Őseink tiszteletreméltó hitét, mely szerint eleven kapcsolatban vagyunk a mennyei dicsőséget élvező vagy a halál után még tisztuló testvérekkel, ez a Szentséges Zsinat nagy jámborsággal elfogadja, és a II. niceai, [DS 600] a firenzei [DS 1304] és a trentói [DS 1821-24; 1820; 1580.] szent zsinatok határozatait megismétli. Egyúttal lelkipásztori gondoskodásával buzdítja az illetékeseket, hogy ha itt vagy ott becsúszott valami visszaélés, túlzás vagy fogyatékosság, törekedjenek azt eltüntetni vagy kijavítani, és mindent újítsanak meg Krisztusnak és Istennek nagyobb dicsőségére.
Forrás  http://www.depositum.hu/purgatorium1.html

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

     Szent Katalin állhatatossága csodálatra méltó, mert a fenyegetőző császárnak így felelt: »Teljesen mindegy, hogy milyen kínzást eszelsz ki, mert testemet és véremet Krisztusért akarom áldozni.«
Ekkor a császár halállal fenyegette meg szentünket. Készíttetett egy tüskékkel és késekkel fölszerelt kereket, amely már a forgatásával is félelmetes zajt keltett, Katalin azonban ettől sem rémült meg. Amikor hozzá akartak fogni, hogy ezzel halálra kínozzák, angyali kezek széttörték a kereket, melynek szétrepülő darabjai sok katona halálát okozták.
     A látványtól megrémült tömegben ez akkora tiszteletet keltett a keresztények hatalmas Istene iránt, hogy sokan megtértek, de még a császárné is kérlelte urát, hogy hagyjon föl a harccal, amelyet Isten ellen folytat. Maga is megvallotta, hogy hisz Krisztusban. Erre a császár őt is megkínoztatta, majd a fent említett testőrtiszttel és a kétszáz katonájával együtt lefejeztette, kiadva a parancsot, hogy Katalint is fejezzék le.
     A vesztőhelyen Katalin arra kérte az Urat, hogy mindazok, akik Krisztus szeretetéért megemlékeznek őróla (Katalinról), bőséget lássanak kenyérben és borban, testük egészséget nyerjen és minden földi jóban részesüljenek. Akik tisztelik őt, azokat óvja meg Isten a természeti katasztrófáktól, betegségtől, s főleg a hirtelen haláltól. Aki segítségül hívja az ő nevét, testének tagját el ne veszítse, egészséges gyermeket szülhessen és meg ne haljon gyermekágyban. Utoljára bűnbocsánatot kért az őt segítségül hívók számára. Miután a mennyből hang hallatszott, amely jelezte, hogy kérései teljesülni fognak, fejét a hóhér kardja alá hajtotta.
Isten azonban mindig igazolja övéit, még akkor is, ha ez nem fér bele a tudományos vizsgálódás szokott formáiba! Amint Jézus Jegyesének feje lehullott, a testéből nem vér, hanem tejszerű folyadék folyt és aki ezt megérintette, nyomban meggyógyult.
     Hamarosan angyalok jöttek és szentünk testét a több mint húsznapi járásra lévő Sínai-hegyre vitték, ahol nagy kegyelettel eltemették. Feltételezések szerint 547-ben Justinianus császár rendelte el, hogy a hegy csúcsán építsenek monostort szerzeteseknek. (folyt.) (Forrásokat lásd a 24-i előszóban!)

    III. Pál / Tridenti Zsinat: Határozat a megigazulásról, 30. kánon (Kr. u. 1547) (DH 1580)

    Ha valaki azt állítaná, hogy a megigazulás kegyelmének elnyerése után bármelyik bűnösnek a bűnbánat oly mértékben eltünteti a vétkét, és eltörli az örök büntetést érdemlő vádlott-állapotot, hogy megszűnik az időleges büntetést érdemlő bűnösség is, amelytől ti. vagy ebben a világban, vagy a tisztítóhelyen kell megszabadulni, mielőtt bárki is beléphetne a mennyek országába: legyen kiközösítve.     

    IV. Piusz / Tridenti Zsinat: Tanítás és kánonok a legszentebb miseáldozatról (Kr. u. 1562) (DH 1743; 1753)  

… [A szentmiseáldozatot] nem csupán az élő hívek bűneiért, büntetéseiért, elégtételeiért, s más szükségleteiért, de a Krisztusban elhunytakért is, ha még teljesen meg nem tisztultak volna, az apostolok hagyományai szerint szabály szerint föl lehet ajánlani.
    3. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a szentmise áldozata csakis dicséret és hálaadás, vagy csupán visszaemlékezés a kereszten történt áldozatra, és nem engesztelő áldozat; vagy hogy csak annak használ, aki veszi; és sem élőkért, sem halottakért, sem azok bűneiért, büntetéseikért, elégtételükért, és más szükségleteikért nem szabad felajánlani: legyen kiközösítve.     

    Ugyancsak IV. Piusz nevéhez fűződik a Tridenti Zsinat határozata a tisztítóhelyről (1563) (DH 1820)

    Miután a katolikus Egyház, a Szentlélektől kioktatva, a Szentírás és az ókori atyák hagyományai alapján szent zsinatain és legújabban ezen az egyetemes zsinaton azt tanította, hogy létezik tisztítóhely [vö. DH 1580], és hogy az ott fogva tartott lelkeket a hívek közbenjáró imái, de leginkább az oltár kedves áldozata megsegíti [vö. DH 1743; 1753], a szent zsinat előírja a püspököknek, hogy a tisztítóhelyről szóló józan, a szent atyáktól és a szent zsinatoktól átvett tanítást szorgosan igyekezzenek a krisztushívőkkel hittel elfogadtatni, megtartatni, arról őket kioktatni és mindenütt prédikálni.
    Azokat a kéréseket pedig, amelyek a járatlan nép számára nehezebbek és elvontabbak, és amelyek nem szolgálnak épülésükre, és amelyek legtöbbször nem járulnak hozzá a jámborság növeléséhez, hagyják ki a népszerű oktatásokból. Éppen így mindazt, aminek bizonytalan, vagy éppen hamis látszata van, ne engedjék vitatni vagy terjeszteni. Azokat a vélekedéseket, amelyek bármiféle kíváncsiság vagy babonaság jeleit mutatják, vagy rút haszonleséssel gyanúsíthatók, tiltsák el, mint botrányos és a hívek megütközésére alkalmas dolgokat.
Forrás 

     E liturgikus ünnep tárgya Krisztus legfőbb uralma minden teremtmény felett. A korunkban az emberiségre különös súllyal nehezedő nyomorúságnak oka voltaképpen a népek elpártolása Krisztustól. Krisztus uralmát ismét be kell vezetni az állami és társadalmi életbe. Ezt a célt szolgálja ez az esztendőnként visszatérő ünnepnap, amely mind a feljebbvalóknak, mind az alattvalóknak hathatósan hirdeti Krisztusnak az emberek és dolgok felett való fölséges és föltétlen uralmát.
      Fő ünnep, és XI. Piusz pápa vezette be az 1925-ös szentévben december 11-én Quas Primas című enciklikájában. A pápa elhatározásának háttere, hogy ebben az időben erősödni látta az ateista kommunizmus és a szekularizmus eszméit és ezt a Krisztustól és az egyháztól való elfordulás veszélyeként értékelte.
Eredetileg a Mindenszentek ünnepe előtti vasárnap tartották, a II. vatikáni zsinat után, 1969-ben került az advent előtti utolsó vasárnapra. Krisztusnak való felajánlással kell az egész Egyházban megünnepelni, mintegy kinyilvánítva, hogy Jézus Krisztus hatalma nem csak a túlvilágon abszolút, hanem földi életünkben is ő az egyetlen uralkodó. Ezzel az ünnepi liturgiával koronázzuk meg Krisztus élete titkának egyházi ünnepeit és Annak a tiszteletét és dicsőségét magasztalja, aki diadalt ül minden szentekben, a kiválasztottakban és az életünkben. Forrás

     Egy alkalommal Katalin álmot látott, melyben egy gyönyörűséges Anya, dicsőséges Fiával felvonultatta szentünk előtt minden addigi kérőjét, hogy válasszon magának. Katalin azonban azt válaszolta, hogy sem tudásban, sem rangban egyik sem hozzá illő! Ekkor a Fölséges Anya így szólt Fiához: "Íme itt áll ez a szűz, aki vággyal teli, jegyezd el Te magadnak!" A dicsfénnyel övezett Fiú azonban így válaszolt: "Anyám! Nem lehetséges, hogy pogány jegyesem legyen, de ha felveszi a Keresztség Szentségét, eljegyzem őt!"
     Szentünk nem értette az álmot, ezért felkereste Ananiás remetét, aki megvilágosította előtte az álom pontos értelmét. Katalin ekkor bölcseleti tudománya helyes szemléletével és a Szentlélek ihletésére felismerte az Egy Igaz Isten valóságát és megkeresztelkedett.
     Egy újabb hasonló álmában, melyben egy zöldellő mezőn, angyali seregek kíséretében a Boldogságos Szűzanya, Isten Fiával magához hívta őt, az Üdvözítő Jézus ekkor eljegyezte Katalint valódi gyűrűvel, és ennek emlékére máig ismeretesek az ún. "Katalin-gyűrűk".
     Amikor Maxentius császár Alexandriába érkezett, mindenkinek megparancsolta, hogy áldozzon a bálványoknak. Amint ennek hírét vette a 18 éves Katalin, a keresztények közé sietett, hogy az áldozattól visszatartsa őket, ám a császár katonái elfogták és uruk elé vitték, ahol szentünk keresztet vetett, remek bölcseleti szókinccsel tanúságot tett a császárnak, hogy ő nem élettelen bálványokat, hanem egyedül az Élő Istent követi, mivel a filozófusok és költők műveinek tanulmányozása során fölismerte e világ bölcsességének hiábavalóságát.
     A császárnak tetszett az okos beszéd, de kényszeríteni akarta, hogy mutassa be az áldozatot a bálvány-isteneknek. Katalin ezt megtagadta és lehetőséget kért a császártól, hogy tudományos vitában védje meg hitét. Maxentius ezért sürgősen Alexandriába hívatta birodalma leghíresebb ötven bölcselőjét, de Szent Mihály főangyal olyan erőt adott neki, hogy a tudományukra hiú bölcselők egymás után hajoltak meg Katalin érvelései előtt. A császár dühében máglyára ítélte valamennyit. Amikor ezeket jajgatások közepette a vesztőhelyre vitték, Katalin azzal biztatta őket, hogy a tűzhalál pótolhatja a keresztséget és ha hisznek, elnyerik az örök üdvösséget.
A császár ezután fölkínálta Katalinnak a császárnői trónust ha megígéri, hogy minden városban szobrot állíttat neki. Katalin egyértelműen visszautasította ezt.
     Ezután Maxentius erőszakhoz folyamodott: letépette Katalinról ékes ruháját és ólmos ostorokkal megostoroztatta.
Börtönbe vetették, de az ott töltött tizenkét napot Katalin térítésre használta föl. Amikor a kíváncsi császárné meglátogatta esetleges ellenfelét, a kíséretében lévő testőrtisztre Katalin olyan hatással volt, hogy az kétszáz katonájával együtt keresztény lett. (folyt.) (Forrásokat lásd a 24-i előszóban!)

    IV. Jenő: A görögökkel való egyesülés „Laetentur caeli” bullája (Kr. u. 1439) (DH 1304-1306)

    Ugyanígy [határozatba foglaljuk, hogy] ha az őszinte bűnbánók Isten szeretetében halnak meg, mielőtt még a bűnbánat méltó gyümölcseivel eleget tettek volna bűneikért és mulasztásaikért, az ő lelkük haláluk után a purgatórium büntetésével megtisztul; és hogy ettől a büntetéstől megszabaduljanak, használnak nekik az élő hívők könyörgései, ti. a szentmiseáldozat, az imádság és az alamizsna, és más jámbor cselekedetek, amelyeket a hívők más hívőkért szoktak tenni az Egyház rendelkezései szerint.
    Azoknak a lelke pedig, akik a keresztség felvétele után semmilyen vétek szennyébe nem estek, és azok a lelkek is, akik a bűnszenny megszerzése után vagy saját testükben vagy a testükből való kiköltözés után, ahogy fentebb mondtuk, megtisztulnak, ezután a mennybe jutnak, és világosan szemlélik magát a Háromságos egy Istent, úgy, ahogy Ő van, ám mégis érdemeik szerint különbözőképpen, egyik a másiknál tökéletesebben (szemléli az Istent).
    Azok lelkei pedig, akik tényleges halálos bűnben vagy csak az eredeti bűnben haltak meg, ezután a pokolra jutnak, de ott különböző büntetéseket kell elszenvedniük.     

    X. Leó: A „Cum postquam” rendelet Cajetan de Viónak, a pápa követének (Kr. u. 1518) (DH 1448-1449)

    A római pápa, Péternek, a kulcsárnak az utóda, és Jézus Krisztus földi helytartója a kulcsok hatalmával, amelyeknek a feladata megnyitni a mennyek országát, eltávolítva annak a krisztushívőkben lévő akadályait… képes ésszerű okokból ugyanezen krisztushívőknek, akik a szeretet kötelékével Krisztus tagjai, akár ebben az életben vannak, akár a tisztítóhelyen, Krisztus és a szentek érdemeinek túláradásából búcsúkat engedélyezni; és mind az élőkért, mind az elhunytakért apostoli határozattal búcsút engedélyezve, Jézus Krisztus és a szentek érdemeinek kincseit szét szokta osztani, azaz vagy a búcsút teljes elengedés módján megadja, vagy azt közbenjáró ima módjára átruházza. És ezért mindnyájan, mind az élők, mind az elhunytak, akik (ezt) az összes búcsút valóban elnyerték, annyi időleges büntetéstől szabadulnak meg – amely egyébként az isteni igazságosság szerint az elkövetett bűneikért kijár nekik – amennyi az engedélyezett és elnyert búcsúval egyenértékű.
    És apostoli tekintélyünkkel elrendeljük, hogy ezeknek a jelenleg leírtaknak az értelmében… így kell mindenkinek megtartania és hirdetnie önmagától beálló kiközösítés büntetésének terhe mellett.
Forrás

     Az alexandriai Costus nevű király lányaként született 305 körül. Szüleinek sokáig nem volt gyermeke, annak ellenére sem, hogy a király szüntelen áldozatot mutatott be a bálványisteneknek. Alforabius görög bölcs azt tanácsolta neki, hogy az egy Istennek képét öntesse ki aranyból és áldozzon előtte. Az öntés során csodálatosképp egy feszület formálódott ki. Amint bevitték a pogány templomba, a bálványok mind ledőltek.
     Costus bemutatván a kereszt előtt az áldozatot, felesége Sabinella megfogant, majd leányt szült, aki a Katalin nevet kapta (görögül "tiszta"). Már kisgyermekként megtanult olvasni és elmerült a bölcseleti tudományokban, több nyelven beszélt. Tizenhárom éves korában messzi földre híre ment csodálatos okosságának.
     Apja a halála előtt lelkére kötötte leányának, hogy a kereszten függő ismeretlen Istent mindig tisztelje, továbbá csak hozzá méltó szép, gazdag, bölcs ifjúhoz menjen feleségül. Egy kis képet adott Katalinnak, amelyre a Szűzanya és fia volt festve, azt tanácsolva leányának, hogy hozzájuk imádkozzon. A kép azonban teljesen hidegen hagyta Katalint, mert még nem volt keresztény. Nem úgy az édesanyja Sabinella, aki egy Ananiás nevű szent remete tanítása által megtért, megkeresztelkedett és elvonult az Ararát hegyére. Előtte azonban próbálta tudós lányát meggyőzni Krisztus örök igazsága felől, de hiába, mert a tudományok töltötték el Katalin szívét és gondolkodását!
     Anyja aszketikus elvonultságában, szüntelen imádságban kérte Isten Szentséges Anyját, hogy segítse meg lányát a megtérésben és a férjhez menésben. (folyt.) (Forrásokat lásd a 24-i előszóban!)

     Szent Katalin életét a materialista "tudományosság" legendásnak tartja, holott csupán a Fölséges Isten ‒ esetenként természetfölötti ‒ csodái nyilvánultak meg rajta, amit persze tudományosan nem tudnak megmagyarázni. Az, hogy Szent Katalin élete legenda, vagy valóság, csak szemlélet kérdése, hiszen élete és életszentsége által lett Egyházunk szentje!
     Ennek a rendkívüli életnek az áttekintő történetét szeretném bemutatni kedves Olvasóimnak négy részben, a holnapi ünnepétől kezdődően. Fogadják szeretettel!
Felhasznált források:
1) Diós István: A szentek élete
2) Jacobus de Voragine: Legenda Aurea
3) Magyar katolikus lexikon
4) Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium II.
5) http://www.magyarkurir.hu/hirek/alexandriai-szent-katalin
6) http://www.magyarkurir.hu/hirek/mai-nap-szentje-alexandriai-szent-katalin-szuz-vertanu
7) http://www.sacred-texts.com/journals/oc/pc-sca1.htm

    IV. Ince / I. Lyoni Zsinat: A „Sub catholicae professione” levél a tusculumi püspökhöz (Kr. u. 1245) (DH 838)

    23. (18.§) Végül mivel az Igazság az evangéliumban azt mondja, hogy „Ha valaki a Szentlélek ellen káromlást mond, annak ez meg nem bocsáttatik sem ezen a világon, sem a jövendőben” [Mt 12,32], ebből megérthető, hogy bizonyos bűnök a jelenben, másféle bűnök pedig az eljövendő világban kapnak feloldozást, - amint az Apostol pedig azt mondja, hogy „kinek-kinek a műve a tűz által fog megnyilvánulni” és, hogy „akinek a munkája elhamvad, az kárt vall, ő maga azonban üdvözül, de úgy, hogy mintegy tűz által” [1Kor 3,13-15], és mivel maguk a görögök is tartják azt a valódi és kétségen kívüli hitet és meggyőződést, hogy a haláluk után megtisztulnak, és az Egyház könyörgéseivel megsegíthető azoknak a lelke, akik a bűnbánatban részesedtek, de a penitencia nincs végrehajtva, vagy akik halálos bűn nélkül, de mégiscsak bocsánatos, vagy kisebb bűnökkel távoznak a földről: mi, - mivel (a görögök) azt mondják, hogy az ilyesféle tisztulásnak a helyét számukra tudósaik biztos és sajátlagos elnevezéssel nem említik – a szent atyák hagyományai és tekintélye alapján azt a helyet purgatóriumnak nevezve azt akarjuk, hogy ezentúl náluk is így hívják. Mert ebben az átmenetileg tartó tűzben tisztulnak meg bizonyos vétkek, nem ugyan a gonoszságok vagy a főbűnök, amelyek korábban nem nyertek bocsánatot a bűnbánat által, hanem azok a kisebb bűnök, amelyek a halál után is terhelnek, ha még az életben föloldozást is nyertek.
    24. (19. §) Ha pedig valaki bűnbánat nélkül hal meg halálos bűnben, az ilyen kétségkívül az örök kárhozat állandóan égő tüzeiben kínlódik.
    25. (20. §) A kisdedek lelkei pedig a keresztség fürdője után, de a felnőtteké is, ha a szeretet állapotában halnak meg úgy, hogy sem a bűn miatt, sem az érte való elégtétel miatt nincs tartozásuk, azonnal átsietnek az örök hazába.
 
    Boldog X. Gergely / II. Lyoni Zsinat: Paleologosz Mihály császár hitvallása (Kr. u. 1274) (DH 856-857)
     
    Ha pedig bűneiket őszintén megbánva, szeretetben halnak meg, mielőtt elkövetett bűneikért és mulasztásaikért a bűnbánat méltó gyümölcseivel elégtételt adtak volna, lelkük a purgatóriumi vagy megtisztító szenvedésekben tisztul meg a halál után. Ezeknek a szenvedéseknek az enyhítésére javukra szolgál az élő hívek közbenjárása is, vagyis a szentmise áldozatok, az imádságok, az alamizsna és az irgalmasság egyéb cselekedetei, amelyeket a hívek fel szoktak ajánlani a többi hívőkért az Egyház szokása szerint.
    Azoknak a lelkét, akikre a szent keresztség fölvétele után nem ragadt a bűnnek semmiféle foltja sem, és azokét, akik miután beszennyeződtek, akár testben élve tisztultak meg, akár – mint az előbb említettük – akkor, amikor testükből kiléptek, mindjárt befogadják a mennybe.
Forrás 

     November 23-án tartják a Holodomor (éhhalál) 85. évfordulóját, vagyis az 1932-1933-as szörnyű éhínség emléknapját.
     Az éhínséget nem természeti katasztrófa okozta, hanem a kommunista diktátor, Sztálin tudatos terve, az ukrán népnek, mint politikai társadalmi tényezőnek a kiirtására. A lakosságtól besöpörték az utolsó szem élelmet is és az NKVD ellenőrzése alatt tartotta a falvakat és városokat, hogy senki el ne hagyhassa, és senki be se mehessen. A földekre gyűjtögetni kimerészkedőkre vadásztak és akár gyermekeket is helyben agyonlőttek. Eközben, az iszonyatos éhínség alatt a Szovjetunió messze a világpiaci ár alatt szállított gabonát a világnak, mintegy bizonyítva a kommunista mezőgazdaság hatalmas sikerét. Sajnos a propagandisztikus blöff elérte máig ható politikai hatását a "fejlett nyugaton"! Az áldozatok száma 10 millióra tehető, melyből 3 millió a gyermek! Okkal nevezhető tehát ez a népirtás az ukrán nép holokausztjának. Ám erről a Nürnbergi perben említést sem lehetett tenni, márpedig nem volt elszigetelt jelenség a lenini-sztálini Oroszországban ez a népesség-szabályzó "technológia"!
     2006. november 28-án az ukrán parlament törvényt fogadott el, amely szerint a mesterségesen előidézett éhínség az ukrán nép ellen elkövetett népirtás volt.

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott! Légy te az első!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott! Légy te az első!

November 21. A gyermek Mária bemutatása a templomban.

     A Boldogságos Szűz bemutatásának ünnepe. Valószínűleg I. Jusztinianusz császár a Szűzanya születésének feltételezett helyén templomot építtetett (az ószövetségi templom közelében). Ezt 543. november 21-én szentelték fel. Bár a templom később megsemmisült, az emléknap fennmaradt. Keleten a VIII. századtól, a római naptárban csak 1585 óta szerepel, de mi magyarok a XII. sz. vége óta megüljük e napot, mert III. Béla királyunk Bizáncban nevelkedett.

     Tartalmában az ünnep ősrégi hagyományt hirdet: Joachim és Anna házasságából hosszú ideig nem született gyermek. Anna asszony fogadalmat tett, hogy születendő gyermekét az Úrnak fogja szentelni.
     Damaszkuszi Szent János írja Máriáról: "Három éves koráig a szülői házban nevelkedett, majd elvitték a jeruzsálemi Templomba és ott élt nyolc évig, a templom szolgálatára szentelt hajadonokkal. Itt a Szentlélek irányításával nemcsak szüzességét őrizte, hanem a kegyelem is napról napra nőtt benne. Ragyogó tisztasága és kegyelemmel teljessége lett az alap arra, hogy általa szülessen meg a Megváltó". 
      A liturgiában arra emlékezünk tehát, hogy a Szűzanya Istennek adta, szentelte magát.

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott!

Légy te az első!

Erzsébet asszony Lelki Naplójából:

(1962. október 13.) ...Már napok óta az Úr Jézus beszélgetett hozzám. Nem írtam le, nincs mindig módom rá. Ma reggel is a templom csendes magányában tartózkodtam, és a haldokló papi lelkekért könyörögtem. Ő elérzékenyedve a fülembe súgta: „A mi kezünk együtt gyűjtsön!” Én a Szent Szűz Szeretetlángjának kegyelmi kiáradását kértem a szenvedő lelkekre is, s közben az Úr Jézus éreznem engedte, hogy most egy lélek kiszabadult a tisztítótűzből. Lelkemben leírhatatlan megkönnyebbülést éreztem. Ebben a pillanatban Isten kegyelméből lelkem elmerült az Isten színe elé jutott lélek mérhetetlen boldogságában. Azután lelkem minden összeszedettségével ismét a haldokló papi lelkekért imádkoztam. Közben nagyon szorongató érzés árasztotta el lelkemet, egész bensőmet. Olyan szenvedések ezek, melyeket az Úr Jézus megad azért, hogy vele gyűjthessek. Elmerülésem közben a Szent Szűzanya leheletszerű, finom sóhaja lepte meg lelkemet. „Kislányom, részvéted a szegény lelkek iránt úgy meghatotta anyai Szívemet. Megadom azt a kegyelmet, hogy bármikor Szeretetlángomra hivatkozva három Üdvözlégyet tiszteletemre elimádkoztok, minden alkalommal egy lélek szabadul ki a tisztítótűzből, a halottak hónapjában pedig egy-egy  Üdvözlégy elimádkozása által a lelkek tömegesen szabadulnak ki a tisztítótűzből. A szenvedő lelkeknek is érezniük kell anyai Szívem Szeretetlángjának kegyelmi kiáradását.” (II/15-16)

 IMAEST A CSALÁDOKÉRT, NOVEMBER 21. 17 ÓRÁTÓL, A SZERETETLÁNG KÁPOLNÁBAN: 1065. Bp. SZÉKELY BERTALAN U. 25

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott!

     Daniele testvér még egy fontos dolgot értett meg: Nem a perzselő tűz okozza a legnagyobb szenvedést a tisztítótűzben, hanem az az érzés, hogy távol vagyunk Istentől, s hogy a földön elegendő eszköz állt a rendelkezésünkre ahhoz, hogy elkerüljük a tisztítótüzet, de sajnos, alig használjuk fel őket. Mindahányszor a lélek vétkezik, eltávolodik Istentől. Miután a lélek a halál után meglátta Isten jóságát, szeretetét és gondoskodását, a tőle való elszakítottság érzése mérhetetlen vágyat vált ki benne Isten – a Szeretet után. De nem közeledhet hozzá, míg meg nem tisztul. Isten minden eszközt megad nekünk ahhoz, hogy szentek legyünk, azaz hogy Krisztus közelében legyünk, hogy vele egyesülve éljünk. Ez elsősorban az imádság, a szentségek, Isten igéjének és az Egyház tanításának a hallgatása, Isten akaratának a keresése és megvalósítása az életünkben. A bűn nemcsak az a rossz, amit elkövettünk, hanem az a jó is, amit elmulasztottunk, főleg az, ami lelkünk üdvösségét elősegítette volna. Halálunk után azért is meg leszünk ítélve, hogy nem használtuk fel Isten segítségét, amit ő felkínált nekünk. Daniele testvér tapasztalata arra tanít minket, hogy ha könnyelműen éltük az életet, egyszer ezt nagyon meg fogjuk bánni.
     Amikor Daniele testvér a tisztítótűzbe került, nyomban kérte egy élő testvére segítségét. Ebből az következik, hogy a tisztítótűzben lévő lelkeknek szükségük van a segítségünkre. Az Egyház ezt mondja nekünk erről: "Az Egyház az első időktől kezdve tisztelte a halottak emlékét, könyörgéseket ajánlott fel értük, különösen pedig az eucharisztikus áldozatot, hogy megtisztulva eljussanak Isten boldogító színelátására. Az Egyház ajánlja az alamizsnát, a búcsúkat és a vezeklést is az elhunytakért. Segítsük őket és emlékezzünk meg róluk" (KEK, 1032). Különösen meg kell emlékeznünk elhunyt szeretteink lelkéről és általában a tisztítótűzben szenvedő lelkekről. Hogyan is hagyhatnánk őket segítség nélkül? Segítsünk rajtuk úgy, ahogy mi is szeretnénk, ha majd mások segítenének rajtunk a halálunk után.

(Forrás: Szeressétek egymást - katolikus evangelizációs magazin 9. száma nyomán.
Agape Kiadó, ul. Panny Marii 4, 60-962 Poznan, Polska)

November 19. Árpádházi Szent Erzsébet (II. András király leánya, Lajos türingiai őrgróf felesége. 1207–1231), a szegények, betegek, árvák adakozó patrónájának ünnepe.

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

     "Miként lehet az, hogy csak két-három órát kellett eltöltenem a tisztítótűzben és mégis úgy éreztem, legalább háromszáz év telt el?
     Egy pillanatban Szűz Mária jelent meg előttem, akit nyomban esdekelve kezdtem kérni: »Legszentebb Szűz Mária, Isten Anyja, esdd ki számomra Istennél azt a kegyelmet, hogy visszatérhessek a földre, hogy ott csak az iránta való szeretetben éljek és cselekedjek!« Észrevettem, hogy Pio atya is jelen van, hát őt is esedezve kértem: »Pio atya, nagy szenvedésedért, szent sebeidért könyörögj értem Istennél, hogy szabadítson ki ezekből a lángokból és adja meg nekem azt a kegyelmet, hogy a földön élhessem át a tisztítótüzet.«
     Ezután már semmit sem láttam, de érzékeltem, hogy Pio atya a Szűzanyával beszél. Egy idő után újra Mária jelent meg előttem. Lehajtotta a fejét és rám mosolygott. Pontosan ugyanabban a pillanatban visszatértem a testembe. Egy heves mozdulattal kiszabadítottam magam a lepedőből, amellyel le voltam takarva. Azok, akik mellettem virrasztottak és imádkoztak, rémülten futottak az ajtóhoz, hogy megkeressék az orvosokat. Egy pillanat alatt az egész klinika talpon volt. Mindenki azt hitte, hogy kísértet vagyok."
    Másnap reggel Daniele testvér önállóan felkelt az ágyból, és beleült egy karosszékbe. Hét óra volt. Az orvosok általában kilenckor jöttek. De aznap Dr. Riccardo Moretti, aki megírta a jelentést a kapucinus testvér haláláról, hamarabb jött be a kórházba. Odament Daniele testvérhez, és könnyekkel a szemében mondta: ,,Most hiszek: hiszek Istenben, hiszek az Egyházban..." Moretti doktor azelőtt hitetlen volt. Nem tudjuk pontosan, mi játszódott le az életében azon az éjszakán. Csak annyit tudunk, hogy nem hunyta le a szemét, s hogy rettenetes éjszaka volt, mely során teljes belső változáson ment keresztül. Hitetlenből hívő lett, éppúgy, mint Tamás.
     Daniele testvér pedig élete végéig átélte a tisztítótüzét a földön, ahogy azt maga akarta. Élete végén bizalmasan elárulta Felicia nővérének: ,,Drága nővérem, már negyven éve nem tudom, mit jelent jól érezni magamat!"  
     Mire taníthat minket Daniele testvér története? Ez a kapucinus hosszú évek földi szenvedését választotta a halál utáni néhány órás tisztítótűz helyett. Soha nem bánta meg ezt a cserét, sőt, megtiszteltetésnek vette, hogy az ő esetében ez lehetséges volt. Gondoljunk bele, hogy Daniele testvérnek nem voltak súlyos bűnei, hiszen az ilyen bűnök tönkreteszik az Istennel való kapcsolatot és elzárják az üdvösség útját. Bocsánatos bűnökért vezekelt, elsősorban a szegénységi fogadalom elleni apró vétségeiért. Az első következtetés világos: a szenvedés a tisztítótűzben nagyon fájdalmas és a kis bűnökért is elégtételt kell adni – vagy a földön, vagy sokkal fájdalmasabb módon a halál után. Ezért ne becsüljük alá a bocsánatos bűnöket, hanem igyekezzünk elkerülni azokat, gyónjuk meg őket és vezekeljünk értük! A szimbolikus elégtétel, amit a pap a gyónáskor ad nekünk, általában buzdítás arra, hogy vállaljunk nagyobb-, önkéntes elégtételt. Az élet nehézségeit és a szenvedést változtassuk kinccsé, amit felajánlhatunk Istennek elégtételül bűneinkért és felebarátaink bűneiért. Minden szenvedés, melyet Istennek elégtételül ajánlunk fel, enyhíti a tisztítótüzet – akár a miénket a jövőben, akár egy elhunytét a jelen pillanatban, szándékunktól függően. (folyt.)

(Forrás: Szeressétek egymást -katolikus evangelizációs magazin 9. száma nyomán.
Agape Kiadó, ul. Panny Marii 4, 60-962 Poznan, Polska)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott.                    Légy te az első!

     Daniele testvér már egy ideje hasi fájdalmakat érzett. Elment az orvoshoz kivizsgáltatni magát. A diagnózis a lehető legrosszabbat mutatta: lép-rák, ami abban az időben egyenlő volt a halálos ítélettel. Ezzel a szomorú hírrel ment Daniele testvér Pio atyához. Ő ezt mondta neki: "Operáltasd meg magad." Daniele testvér ezt válaszolta: "Nincs értelme. Az orvos semmilyen esélyt sem adott nekem. Tudom, hogy meg fogok halni." Mire Pio atya: "Az nem fontos, mit mondott az az orvos" és elküldte egy bizonyos professzor klinikájára, hozzátéve: "Ne aggódj, én végig veled leszek." Rómába indult, hogy felkeresse az ajánlott orvost. Ez eleinte nem értett egyet az operációval, mert biztos volt benne, hogy a páciense nem éli túl. De végül, valamiféle belső késztetés hatására mégis úgy döntött, hogy megpróbálja. A műtétet másnap reggel végezték és Daniele testvér eszméleténél volt – annak ellenére –, hogy narkózist kapott. Nagyon nagy fájdalmat érzett, de nem mutatta, sőt, elégedett volt, hogy szenvedését felajánlhatja Jézusnak. Határozottan úgy érezte, hogy a fájdalom, amit elszenved, egyre inkább megtisztítja lelkét a bűnöktől. Egyszerre csak érezte, hogy álomba merül, valójában azonban kómába esett, s ebben az állapotban is maradt három napon át. Harmadnapra azonban meghalt. Az orvosok megírták a jelentést. Eljöttek Daniele rokonai, hogy imádkozzanak az elhunytért, ám néhány óra elteltével mindenki döbbenetére az elhunyt hirtelen mégis feléledt.
     De mi is történt Daniele testvérrel és a lelkével az alatt a pár óra alatt? Ő maga így emlékezik erre: "Isten trónusa elé kerültem. Láttam Istent, de nem mint szigorú bírót, hanem mint irgalmas és jóságos Atyát. Akkor megértettem, hogy az Úr életem első pillanatától az utolsóig gondoskodott rólam, s úgy szeret engem, mintha én lennék az egyetlen élőlény ezen a földön. Ugyanakkor azt is tudatosítottam, hogy Istennek ezt a végtelen szeretetét én kevéssé viszonoztam, ezért, két-három órányi tisztítótűzbeli tisztulásra volt szükségem. »Hogy-hogy csak két-három órára? – kérdeztem magamtól, ám örültem, hogy utána az örök Szeretet Istenénél lehetek majd!«"
      Ekkor borzalmas, intenzív fájdalmat éreztem, de nem tudtam honnan jött. Azok az érzékek, melyek leginkább megbántották Istent ezen a világon: a szemek és a nyelv, azok szenvedtek a legjobban. Leírhatatlan kín volt ez, mert a tisztítótűzben a lélek úgy érzi, mintha lenne teste. Alig telt el pár pillanat ebből a szenvedésből, nekem úgy tűnt, mintha egy egész örökkévalóság óta szenvednék. ( ... )
     Eszembe jutott – hogy Isten engedelmével –, elmegyek az egyik szerzetestestvéremhez és megmondom neki, hogy a tisztítótűzben vagyok és imádkozzon értem. A testvér nagyon meglepődött, mert hallotta a hangomat, de nem látott engem. Megkérdezte: »Hol vagy? Mért nem látlak?« ( ... ) Csak akkor tudatosult bennem, hogy csak lelkileg vagyok nála, mindazáltal nyomatékosan megkértem, imádkozzon értem, majd elmentem. (folyt.)

(Forrás: Szeressétek egymást -katolikus evangelizációs magazin 9. száma nyomán. 
Agape Kiadó, ul. Panny Marii 4, 60-962 Poznan, Polska)

 Ezt a megalázó veszteséget és a világra szóló szégyent, a Szovjetunió már soha nem tudta kiheverni!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

     Néhány kiváltságos ember van akiknek megadatott, hogy lássák a tisztítótüzet, nos ide tartozik Szent Pio atya rendtársa is, a kapucinus Daniele Natale testvér, aki 1994-ben halt meg. Tavaly kezdődött meg a boldoggáavatási pere, San Giovanni Rotondóban.
     Michele – ez az eredeti keresztneve – 1919. március 11-én született San Giovanni Rotondóban hét gyermek között a negyedikként. Alig végzett el három osztályt az általános iskolából. Gyermekkorában szüleinek segített a mezei munkákban. 1933. június 4-én, pünkösdkor, elindult a kolostorba, hogy ott részt vegyen a szentmisén, s hogy a helyi gvárdián áldását adja rá, mielőtt belép a kapucinusok alacsonyabb szintű szemináriumába. A sekrestyében találkozott Pio atyával, ami nagyon megörvendeztette és meglepte őt, mert Pio atyának akkor már két éve nem volt szabad érintkeznie a hívekkel. Michele különleges áldást kapott tőle szerzetesi életének kezdetén.
     Kilenc hónapig a kolostorban maradt posztulánsként, onnan küldték őt később Foggiába. A provinciális atya próbára akarta tenni, ezért Parzhami Szent Konrád életrajzát adta neki elolvasni. A tizenöt éves posztuláns egy szuszra végigolvasta a könyvet és a főnök elé állt, hogy levizsgázzon belőle. Bernardo d'Apicella atyát meglepte a fiú eszessége, ezért megparancsolta neki, hogy készüljön a szemináriumba, ahol időközben megüresedett egy hely. De meglepő választ kapott: "Nem, atyám, én egyszerű testvér szeretnék lenni! Azért jöttem a kolostorba, hogy szent legyek, és Szent Konrád életrajzának olvasása közben megértettem, hogy a papság nem feltétlenül szükséges az életszentség eléréséhez."
     1935-ben kezdte meg a noviciátust és szerzetesként a Daniele nevet vette fel. Egy évvel később letette az ideiglenes fogadalmakat, majd 1940-ben az örökfogadalmat. A második világháború alatt szakácsként és alamizsnagyűjtőként dolgozott a kapucinusok foggiai házában. 1943-ban, a bombázás alatt segített a sebesülteknek, eltemette a halottakat és szakrális tárgyakat mentett. A háború után a hajléktalan katonákon segített. Aztán 1952-ben a Regina Elena Klinikán egy nem mindennapi esemény játszódott le, mely jelentősen kihatott Daniele testvér későbbi életére. (folyt.)

(Forrás: Szeressétek egymást -katolikus evangelizációs magazin 9. száma nyomán.
Agape Kiadó, ul. Panny Marii 4, 60-962 Poznan, Polska)

Puszta kézzel!

Skóciai Szent Margit (1047-1093)

     Angliában a XI. század elején súlyos trónviszályok dúltak. Az egyik trónörökös Angliai Edmund Magyarországra menekült és itt feleségül vette Szent István királyunk húgát (más vélekedés szerint a lányát) Ágotát. 1047-ben Reskán (ma Mecseknádasd) született meg első gyermekük Margit, akit még kettő követett: Krisztina és Edgár. (Képen: Margit már kora gyermekkorában tudott olvasni)
     Edmund jól érezhette magát Magyarországon, hiszen atyjának rokona került trónra 1041-ben, tehát már nyugodtan hazatérhetett volna. Ennek halálát követően, küldöttség indult Magyarországra, hogy a király unokaöccsét és családját visszahozzák Angliába. 1057 körül érkezhetett Edmund a feleségével, Ágotával és gyermekeivel Anglia földjére. Margit ekkor tíz éves lehetett.
     Néhány év múlva meghalt Edmund. A halála után támadt trónviszályban rövid ideig fia, Edgár uralkodott, de Hódító Vilmos hadai elől az egész családnak menekülnie kellett. Hajójukat Magyarország felé szándékoztak irányítani, de egy rendkívüli vihar Skóciába sodorta őket, ahol „Véreskezű” Malcolm uralkodott, aki kegyetlen irtó hadjáratot folytatott atyja gyilkosa, Macbeth hívei ellen. A 47 éves Malcolm nem csak menedéket adott nekik, de megkérte a 24 éves Margit kezét is, amit Margit, anyja biztatására elfogadott.
     Életrajzában ez áll: Skócia királya a legnemesebb családból vett magának feleséget, aki bölcsességének és jámborságának hatására Malcolm király elhagyta véres vad szokásait, nevéhez fűződik az irtó hadjárat befejezése. Az egész királyi udvar megváltozott és Margit királyné előtt többé egy durva szót ki nem ejtettek. Támogatta az elesetteket, és szegény-szállásokat építtetett. Rendeletbe hozta, hogy minden napnak első órájában hozzanak eléje kilenc szegény árvát, akiket maga etetett meg.
Számos templomot és kolostort emeltetett. Tekintélye volt a politikai, a kereskedelmi sőt a hitbeli kérdésekben is, olyannyira, hogy Margit hívta össze a skót egyház zsinatát, hogy a római egyház szokásaitól eltérő félpogány szokásoktól megszabadítsa a hitéletet. A királyné a zsinaton tárgyalt teológiai kérdésekhez is hatékonyan hozzászólt. Akkoriban éles viták folytak arról, hogy a bűnös embernek egyáltalán szabad-e Krisztus Testét magához vennie. Margit azt a nézetet képviselte a zsinat előtt, hogy ‒ jóllehet valamennyien bűnös emberek vagyunk – ám ha valaki meggyónt, megbánta bűneit, teljesítette az elégtételt, és hittel járul a szentáldozáshoz, az a Szentírás szerint nem ítéletre, hanem bűnei bocsánatára méltó. (Ld. a képen!)
Házasságából nyolc gyermek született és többüket szentté avatták. Szent Margit minden angol királyné anyja lett azáltal, hogy Matild nevű lánya Hódító Vilmos fiához, I. Henrikhez ment feleségül.
Edinburgh-ban hunyt el, 1093. november 16-án, 47 éves sem volt.
Halála után szinte azonnal szentként kezdték tisztelni, különösen, hogy Dunfermlin-i sírja fölött többször fényvillanásokat láttak!
Ünnepélyes szentté avatása 1261-ben történt. Maradványait a reformáció alatt férjével együtt Spanyolországba menekítették, ma az Escorialban nyugszanak. Egy feljegyzés szerint, amikor a szentté avatás alkalmával ereklyéit kiemelték, nem csak mennyei illat áradt a maradványokból, de amikor egy ezüst hordeszközre helyezve a templom szentélyébe vitték, Malcolm király sírboltja előtt haladva meg kellett állniuk, mert az ereklyét vivők képtelenek voltak tovább menni. Akkor egy öregember azt tanácsolta, hogy emeljék ki Malcolm csontjait is, és helyezzék Margit mellé. Mikor ez megtörtént, folytathatták útjukat. Ezt jelként foghatjuk fel, hogy Margit megszelídítette és szentségben maga mellé vette férjét, Malcolmot.
Szent Margit fej-ereklyéjét a francia jezsuiták őrizték, de a Dicső Francia Forradalom elpusztította!
A feljegyzések szerint Szent Margit dúsan illusztrált evangéliumos könyve folyóba esett, ám csodás módon megtalálták minden folt és szétázás nélkül! Ma az Oxfordi Bodleian Library-ben őrzik (ld. a képet).
Leo Cushley, Saint Andrews és Edinburgh érseke bejelentette, hogy felélesztik a 13. századi eredetű zarándokhagyományt Szent Margit, a magyar származású királyné tiszteletére, melynek során, minden év június 19-én Dunfermlinbe zarándokolnak, ahol Szent Margit relikviáit őrzik az apátság kápolnájában.

Mecseknádasd külterületén, az Óbányai-völgy bejáratánál, a hegy tetején találhatók a Réka-vár romjai. A várat Skóciai Szent Margit szülőhelyeként tartja számon a két nemzet.
Tóth Attila szobrászművész rhodéziai gránitból készült alkotását 2014. június 9-én avatták fel.
Felhasznált források:
http://www.katolikus.hu/szentek/1116.html
http://magyarszentek.hupont.hu/#ixzz2cg9th2Er
https://www.kozterkep.hu/~/23790/Skociai_Szent_Margit_Obanya_2014.html
http://www.saint.margarets.org.uk/stmargaret.htm

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott.                             Légy te az első!

Puszta kézzel!

     A Szentírás több helyütt utal arra, hogy létezik egy hely, ahol a lelkek a halál után tisztuláson mennek át, hogy beléphessenek Isten dicsőségének teljességébe (2Makk 12,32. 38-45; Mt 5,23-26; Mt 12,32; 1Kor 3,10-15; 1Pt 3,18-20; 1Pt 4,6). A Katolikus Egyház Katekizmusa így tanít: ,,Akik lsten kegyelmében és barátságában halnak meg, de még nem tökéletesen tiszták, örök üdvösségük felől ugyan biztonságban vannak, de a halál után tisztuláson mennek át, hogy elnyerjék azt a szentséget, melyre szükségük van, hogy a mennyország örömébe beléphessenek" (KEK, 1030).
     Vannak szentek, akik megkapták azt a kegyelmet, hogy láthatták a tisztítótüzet. Szent Fausztina például így írja le Naplójában: "Megpillantottam Őrangyalomat, aki utasított, hogy kövessem őt. Hirtelen ködös, tűzzel teli helyiségben találtam magam, melyben sok szenvedő lélek volt. Ezek a lelkek szívből imádkoznak, de ez nem használ nekik. Csak mi tudunk rajtuk segíteni. Az őket égető lángok engem nem érintettek. Őrangyalom egy pillanatra sem hagyott el. Megkérdeztem a lelkeket, hogy mi az, ami a legnagyobb szenvedést okozza nekik. Egyöntetűen azt válaszolták, hogy legnagyobb szenvedés számukra az Isten utáni vágyódásuk. ( ... ) [Egy belső hangot hallottam], mely azt mondta: »Irgalmam nem akarja ezt, de az igazság megköveteli«" (Napló, 20).
     Genuai Szent Katalin a Traktátus a tisztítótűzről című művében így írja le azt, amit látott: "Egyes elhunytak lelkei Isten tökéletes szentsége előtt olyan szennyesnek és méltatlannak érzik magukat ahhoz, hogy Istenhez közeledjenek, hogy leírhatatlanul nagy tisztító szenvedésnek vetik alá magukat. Ám ennek ellenére is boldogok, mert tudják, hogy üdvözülnek." Szent Pio atya egyszer ezt mondta lelki fiának, a megszentelt élet négy intézményét megalapító Domenico Labellarte atyának: "Fiam, inkább egy egész élet a legnagyobb szenvedések közt, mint egyetlen nap a tisztítótűzben."

(Forrás: Szeressétek egymást -katolikus evangelizációs magazin 9. száma nyomán.
Agape Kiadó, ul. Panny Marii 4, 60-962 Poznan, Polska)

A Pápák kiállása a Rózsafüzér mellett 3

     XIII. Leó egyébként arra is felhívja figyelmünket, hogy az örvendetes, a fájdalmas és a dicsőséges rózsafüzér pont az ellen a három fő baj ellen nyújt orvosságot, melyek korunk társadalmát érik: a szerény és dolgos élettel szembeni ellenkezésünk az örvendetes titkok szemléletében találja meg ellenszerét, a szenvedés minden fajtájával szembeni irtózásunknak a fájdalmas titkokról való elmélkedés a legyőzője, míg fékevesztett materializmusunk a dicsőséges titkok szemléletében talál gyógyírt. Így a rózsafüzér nem csak az egyes személyek számára tudja jótékony hatását kifejteni, hanem az egész társadaloméra. 
     „Az emberi szellem éleslátása a jelenlegi viszonyok megítélésében nem ér fel az Isteni Gondviselés döntéseihez. De valamikor be fog következni, hogy jóságában Isten a történelmi események okát és következményeit nyíltan megmutatja nekünk. Akkor világosan kiderül majd, mily hatalmas befolyása volt ezekre a dolgokra az ima szeretetszolgálata, és mily módon érte el a meghallgatást. (...) Ezért mindenkit könyörögve kérünk sürgetőn, hogy vegye fontolóra, hogy az ősellenség csábító trükkjeinek ne engedjen; és hogy semmi okból ne lankadjon az imában való buzgóságban, hanem állandóan, szüntelenül tartson ki benne.” (Octobri mense 1891. szept. 22)
     XI. Pius pápa „Ingravescentibus Malis” körlevele a Szent Rózsafüzérről (részletek): „Aki ezt a lelkületet megveti, az isteni Megváltó tanítása szerint nem juthat a mennyek országába (ld Mt 18,3). Lehet, hogy a gőgös jelenkor lebecsüli és elutasítja Mária rózsafüzérét, de a szentek minden korban nemcsak szerették, hanem buzgón imádkozták is, sőt mint hatalmas fegyvert használták a gonosz lelkek ellen, a békesség megszerzésére és az emberiség számára. (…) Ugyanezért óhajtjuk, hogy a hívők kivételes buzgósággal végezzék a rózsafüzér ájtatosságot, templomban és családi otthonukban egyaránt. Mégpedig azzal a szándékkal, hogy az Isten ellenségeit, akik a katolikus hitet és az Egyház szabadságát támadják, az isteni és emberi jogok ellen az őrjöngés erejével lázadnak, s igyekszenek a társadalmakat a romlásba és pusztulásba taszítani, az Isten Anyjának hatalmas közbenjárása folytán bűnbánatra indítva végre jó útra térjenek. A szentséges Szűz, aki az albiak sötét eretnekségét a keresztény világból győztesen elűzte, buzgó könyörgéseinkre szüntesse meg az újabb tévelyeket is, különösen a kommunizmust, amely több tanával és gaztettével a régi eretnekségre emlékeztet.
Az egész világon, minden városban és faluban egy lélekkel és egyesült erővel szálljon az imádság az Isten nagyságos Anyjához azzal a könyörgéssel, hogy a keresztény és emberi kultúra fölforgatói legyőzessenek s a fáradt és aggódó emberiség fölött az igazi béke napja végre fölragyogjon. (…) Szűzanya rózsafüzére az evangéliumi erényeket is ápolja és a lelkekbe plántálja. Különösen a katolikus hitet erősíti, amely a szent hittitkokról való elmélkedésben újraéled s a lelkeket fölemeli a kinyilatkoztatás igazságába. (...) Mindennemű szenvedőknek – különösen a haldoklóknak – nyújtson enyhületet s fokozza bennük az örök boldogság reménységét. Az apák és anyák mutassanak gyermekeiknek példát. Este a családi otthonban, hova napi fáradalmaik után megtérnek, a Szűzanyának képe előtt mondják el közösen, egy hittel és lélekkel, a szent rózsafüzért..." (Castelgandolfo, 1937. szept. 29.)
     XII. Piusz: Imádkozzátok a szentolvasót, mert az evangélium összefoglalása! Az Ingruentium malorum [kezdődő veszély] kezdetű enciklikájában ezt írta: „Vonakodás nélkül újból kijelentjük, hogy nagy reményt fűzünk a Szent Rózsafüzérhez a korunkat sújtó bajok helyrehozatalában. Nem erőszakkal, nem fegyverekkel, nem emberi erőfeszítéssel, hanem ezen imádság által elnyert isteni segítséggel, a parittyával rendelkező erős Dávidhoz hasonlóan, az Egyház rettenthetetlenül szembenéz a pokoli ellenséggel”.
     VI. Pál: Szentolvasó a legkiválóbb és leghathatósabb családi közös ima. Hőn óhajtjuk, hogy a családban gyakran imádkozzák együtt a rózsafüzért. (Marialis cultus apostoli buzdítás 1974. II. 2-án. 47.) 
     II. János Pál: 2002-ben irt apostoli levelet Rosarium Virginis Mariae címmel. (Forráshivatkozások a II. részben!)

 A világ legnagyobb hadserege csúfos kudarcot vallott! 

A Pápák kiállása a Rózsafüzér mellett 2

    XIII. Leó. Hosszú pontifikátusa  (1878–1903) alatt 12 enciklikát írt a rózsafüzérről, nem számítva a számtalan levelet és brévét. Az egyháztörténelem-ben egyedülálló, hogy egy pápa ugyanarról a témáról ennyi enciklikát írjon. Tekintettel az antikeresztény erőkre, melyek az Egyházat támadták, a pápa válaszként az ima összes erejét mobilizálni akarta. Ő rendelte el, hogy október a rózsafüzér hónapja legyen – annak meghatározásával –, hogy a plébániatemplomokban ezen hónapban, kihelyezett Oltáriszentség előtt imádkozzák a rózsafüzért, melyet a Szűzanya tiszteletére mondott litánia kövessen. A pápa minden év szeptemberében a világ püspökeinek írt levelében figyelmeztetett, hogy ne mulasszák el a papságot és a híveket bátorítani e szertartás naponkénti elvégzésére. „A rózsafüzér az Üdvözlégyek összeszövése az Úr imádságával és közbeszőtt elmélkedéssel. Az imádság a nép természetéhez alkalmazott könnyű vallási áhítat, mely egyik leghathatósabb forma az örök élet elnyeréséhez.” (Diuturni temporis enciklika 1898.)
     A Supremi apostolatus (1883) volt XIII. Leó pápa rózsafüzérről szóló első enciklikája, melynek elején emlékezetbe idézi, hogy Szent Domonkos „mennyei fénytől megvilágosítva ismerte fel, hogy nem lehet hatásosabb üdveszköz (e világ bajai ellen), mint az emberiség visszatérte Jézus Krisztushoz, aki az út, az igazság és az élet. A visszatérés úgy érhető el, ha megváltásunkat minél gyakrabban szemléljük, s az Istennél közbenjáró szószólónknál – a Szűzanyánál – keresünk menedéket, akinek megadatott, hogy minden eretnekséget eltiporjon (…) Napi munkájuk után (a hívek) jöjjenek össze és a Szent Szűz szobra előtt imádkozzák a rózsafüzért az Egyház szándékaira: az elszakadt testvérek egyesüléséért, az Egyház szabadságáért azokban az országokban, ahol a kormányok Krisztus és az Egyház törvényei ellen intézkednek, engesztelésül az anyagelvűség rontásaiért”.
„Ki merészelné azt gondolni és kijelenteni, hogy a Szűz védelmébe és segítségébe vetett nagy bizalmunk túlzott lenne?” – mondta a pápa. „Az biztos, hogy Krisztuson kívül senkinek nem jár ki a tökéletes közbenjáró szerep és cím. (…) Mindazonáltal, miként ezt az angyali doktor tanítja, ez nem gátolja meg, hogy bizonyos értelemben az Isten és ember közötti közbenjáró címet másnak is megadjuk, amennyiben ez a valaki az embernek Istennel való egyesülésében közreműködik” (Summa theologica III.q.26,a1 és 2). Kire vonatkozna ez a meghatározás találóbban, ha nem a Boldogságos Szűzre? „Hiszen lehetetlen valakit elképzelni, aki ugyanolyan hatásosan tudná az embereket Istennel kiengesztelni, mint ahogy ő tette ezt a múltban, vagy ahogy ő tenné a jövőben” (Fidentem piumque). (folyt.) (Forráshivatkozások a II. részben!)

Az Eucharisztikus Kongresszusra készülvén szervezünk egy egyórás
szentségimádást, melyre mindenkit hívunk. A célunk, 2020-ra készülvén,
hogy 20 000-en együtt imádkozzunk. Nem egy helyen, de egy időben
november 25-én, szombaton 17-18 óra között.

Minden részlet itt olvasható, és csatlakozni is itt lehet:
http://www.krisztuskiraly.iec2020.hu

Bátran adjátok tovább minden listára.
Csatolom az esemény szórólapját, ami szintén továbbküldhető. Illetve a
jelentkezési lap alján vannak lehetőségek az esemény továbbadására.

A jelentkezéssel együtt lehetőség van feliratkozni a hírlevelünkre, ami
által szintén első kézből értesülhet minden érdeklődő a NEK
aktualitásairól. Ezt is ajánljátok a híveknek, legyetek szívesek. Köszönöm!

Ha bármilyen kérdés van, állok szíves rendelkezésetekre.
Szeretettel:
Fábry Kornél

A (tisztítótűzben) Szenvedő Egyház segítése a Szeretetláng kegyelmi hatása által 4.

Dr. Antalóczi Lajos pápai prelátus véleményezése:
     A legtöbb kifogás a Szeretetlánggal kapcsolatban az ígéretek révén merült fel. A következő fontosabb ígéretekről van szó:
1.) ,,Aki hétfői napon kenyéren és vízen böjtöl Anyám Szeplőtelen Lángjára hivatkozva, egy papi lelket kiszabadít a szenvedés helyéről. Aki ezt megtartja, halálának nyolcada alatt abban a kegyelemben részesül, hogy Anyám kiszabadítja a szenvedés helyéről.'' (A Szűzanya közlései alapján, aki a hétfői böjtöt rendszeresen vállalja, annak elég hétfőnként este 6-ig böjtölnie. Ez esetben viszont egy öt-tizedes rózsafüzért kell elimádkozni a szenvedő lelkekért még azon a napon! A böjti napokon a gyógyszerek, vitamintabletták és az állapotunkhoz nélkülözhetetlen dolgok magunkhoz vétele – nem élvezeti cikként – természetesen megengedett. Sőt mi több, a kenyeret meg is sózhatjuk.)
2.) ,,Azok a családok, akik csütörtök vagy pénteki napon megtartják családjukban az engesztelő szentórát, ha családjukban meghal valaki, egyetlen szigorú böjti nap után (kenyéren és vízen) a család elhunyt tagja kiszabadul a szenvedés helyéről.'' ,,Aki Szeplőtelen Szívem Szeretetlángjára hivatkozva elmond 3 Üdvözlégyet, egy szenvedő lelket szabadít ki a szenvedés helyéről. – Aki november hónapban egy Üdvözlégyet mond el Szeretetlángomra hivatkozva, tíz lelket szabadít ki a szenvedés helyéről.''
3.) ,,Szent Fiam öt Szent Sebére való tekintettel az ájtatosságot öt keresztvetéssel kezdjétek és így is fejezzétek be.''

4.) ,,Ezentúl minden Hozzám intézett imához (különösen az Üdvözlégyben: ‘...imádkozzál érettünk bűnösökért,...' után) fűzzétek hozzá: ...áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre..., most és halálunk óráján. Amen.
Igaz, kételkedésre adnak okot a fenti ígéretek, de felvetődik a kérdés: az öt első szombat megünneplőinek, vagy akár a Jézus Szíve-kilenced elvégzőinek szóló ígéret után megalapozottak-e a fenti ígéretek tagadásai? Miért ne találhatnánk ilyen ajándékcsomagot is a Szent Szűz repertoárjában? Az ellentmondással szemben meg kell jegyezni: az ígéretekben csodálatos pedagógia nyilvánul meg. Az ima-eredményeinek konkretizálása ugyanis sok embert indít több imára és komoly böjtre. (Dr. Antalóczi Lajos, Jelenések, üzenetek és a jövő - Kisboldogasszony Plébánia Eger 2000; 180-181. oldal) 

Tanácsok az igaz, tiszta, szép beszédhez 1.

1.  Amit eszed igaznak tart, azt beszéld!
2.  Ne hallgass önző, beteg érzelmeidre!
3.  Ne hazudozz, ne nagyzolj, ne kérkedj!
4.  Másról csak fenntartással beszélj!
5.  Kelj mások védelmére, senkit se ítélj el, mert ez az Isten joga és dolga.
6.  Ha megszólnak, rágalmaznak, HALLGASS! Majd kiderül az igazság s elnémul a fecsegő.
7.  Magadról csak szerényen nyilatkozzál!
8.  Nem mentség, hogy „ideges vagy”, csak ha megnyugodtál, akkor beszélj!
9.  Ne vágj bele mások szavába!
10. A szószátyárság, sok beszéd, hízelgés, hangoskodás gyenge jellemek szokása.
11. Ha valakit megsértettél, AZONNAL kérj bocsánatot és tedd jóvá kijelentésedet!
12. Indiai közmondás: A buta fecseg, az okos KEVESET és meggondolva beszél.
13. Gyanús az, aki 20 szóval mondja el azt, amit 10 szóval is elmondhatott volna.
14. Megfontolva ígérj és álld a szavad!
15. Kötelességed: a megszólás, rágalmazás visszavonása, jóvátétele. De nehéz is ez!
16. Az igazság és becsület a legfőbb érték.
17. Adj kitérő választ, de ne hazudj!
18. Beszélj keveset és igazat, ha kérdeznek.
19. Ne légy hírhordó, sokbeszédű, szószátyár!
20. Harcolj magad ellen, büntesd magad, ne nyugodj, míg csak el nem hagyod bűnödet!
21. Az Isten segíti a bűnbánót, jóakarót.

A Pápák kiállása a Rózsafüzér mellett 1

     Az első, a rózsafüzér érdekében írt bullát 1479. május 8-án az Ea quae ex fidelium kezdetűt IV. Sixtus pápa adta ki. 
     Szent V. Pius pápa (aki maga is domonkos volt) hagyta jóvá a rózsafüzért 1568-ban, a 'Consueve-runt romani Pontifices' bullájában (1569), méltatja a Szent Rózsafüzér érdemeit és körmenetek tartására buzdította a Boldog Alan de Rupe alapította Rózsafüzér Társulatokat, hogy ezzel kiharcolják a keresztény sereg győzelmét az iszlám hadak felett. A Rózsafüzérnek tulajdonította a fényes Lepantói győzelmet a túlerőben lévő török haddal szemben (1571. X. 7.). Ezt követően bevezette a „Győzedelmes Nagyasszonyunk” ünnepét 1572. október 7-én. Az ünnep nevét XIII. Gergely pápa változtatta meg a „Rózsafüzér Királynője” címére, 1573-ban. 
     1726. március 26-án XIII. Benedek kiadta a római breviárium leckéit az október 7-i ünnep matutinumához, miközben kihirdette, hogy „Mária azt ajánlotta Szent Domonkosnak, hogy a népnek prédikálja a rózsafüzért, hogy ez az ima különlegesen hatásos segítség az eretnekségek és a bűnök ellen”. 
     XIV. Benedek (1675-1758), azokra a vélekedésekre, melyek kétségbe vonták a szentolvasó elterjesztésének Szent Domonkosra való eredeztetését, kijelentette, hogy „feledni látszanak, hogy elődeim egész sora egyértelműen Szent Domonkost tartotta a rózsafüzér apostolának, így X. Leó, V. Sixtus, VIII. Kelemen, VII. Sándor, XI. Ince, XI. Kelemen, XIII. Ince, és még sokan mások”. (folyt.) (Forráshivatkozások a II. részben!)

A Szenvedő Egyház segítése a Szeretetláng kegyelmi hatása által 3.

Lábjegyzetek a teológiai szakvéleményben (TEOSZ):
1) «A búcsú Isten színe előtt, a már megbocsájtott bűnökért járó, ideig tartó büntetések elengedése [...] A búcsú részleges vagy teljes aszerint, hogy részlegesen vagy teljesen megszabadít a bűnök ideig tartó büntetéseitől» (KEK 1471). Vö. Penitentiaria Apostolica, Iesu, humani generis határozat, 1999. július 16, in Notitiæ, 36 (2000), nr. 2 e 4. A részleges búcsúkat 1968-ig idő szerint mérték. «Azt határozták meg, hogy egy bizonyos imádság vagy jócselekedet hány évi, hónapi, vagy napi búcsúval jár. Így lehetett nyerni pl. ötven, száz, háromszáz napi, illetve egy- három- vagy ötévi búcsút. Ez pedig azt jelentette, hogy a részleges búcsúkkal a pápa annyi büntetést engedett el, amennyit az ősegyházban a hitvallók és a vezeklők az adott ideig viselt szenvedésekkel és önmegtagadásokkal érdemeltek ki» (Diós I. – Szigeti K., ed., A búcsúk imakönyve, Budapest 1984, 18). VI. Pál pápa Indulgentiarum doctrina kezdetű apostoli konstitúciója értelmében 1968-tól az Egyháznak a részleges búcsúk mértékére vonatkozó hagyományos értékelése megváltozott: «Indulgentia partialis, in posterum, his tantum verbis «indulgentia partialis» significabitur, nulla addita dierum vel annorum determinatione» (VI. Pál, Indulgentiarum doctrina Sacrarum Indulgentiarum recognitio promulgatur apostoli konstitúció, 1967. január 1, in AAS 59 (1967), 5-24, Normae 4). A szóban forgó problémára vonatkozó üzenetek a Lelki Naplóban 1967 előtti dátumot viselnek. Ezért érthetjük meg ehhez hasonló logikával a tisztítótűzből kiszabaduló lelkek számszerűsítését is.
2) Ma is különbséget tesz az Egyház a búcsúk terén, például november hónapban több búcsút engedélyez a halottak javára. A Halottak napját követő nyolc napon belüli, Szentatya szándékára végzett imádság és temetőlátogatás kegyelmi állapotban búcsúnyeréssel járhat.
3) Jézus engesztelő napként a csütörtököt és a pénteket jelöli meg. Jó, ha az engesztelést 2-3 személy végzi, lehetőleg családban, napi 1 órát. Ehhez kapcsolódik az az ígéret, hogy egy elhunyt családtag egy szigorú böjti nap után kiszabadul a purgatóriumból (vö. III/121).
4) Az engesztelés kegyelmet eszközöl ki, és a bűnösökért végzett könyörgések hatására a sátán hatalma meggyengül (vö. I/116). Egy másik üzenet szerint, engesztelő szentségimádás vagy szentséglátogatás alatt az egyházközség területén a „sátán megvakul”, így hatalmát veszti a lelkek felett (vö. II/22).
5) Erzsébet asszony érdemszerző áldozathozatalai is hozzájárulnak a tisztítótűzben szenvedő lelkek szabadulásához. «A te életed áldozatai az én érdemeimmel egyesülve a világosság lesz számukra is» (IV/11). Jézus és Mária közös közlésének tulajdonítja Erzsébet asszony azt az üzenetet is, miszerint a papokért felajánlott, hétfői, kenyéren és vízen való böjt az értük felajánlott szentmisével együtt a papi lelkeknek a tisztítótűzből való tömeges szabadulását eredményezi (vö. IV/28). 

61. Serényen gyakorold magadat az Isten félelmében, mert ez töredelmessé és alázatossá teszi a szívet.
62. Gondold meg, hogy milyen változékonyak az emberek és milyen kevéssé lehet bennök bízni; azért vesd bizalmadat egészen Istenbe, aki sohasem változik!
63. Lelki ügyeidet beszéld meg valamely tudós és ilyen dolgokban jártas lelki atyával; tárj föl előtte mindent és kövesd tanácsait!
64. Valahányszor az Úr asztalához járulsz, mindig kérj Istentől valami különös kegyelmet azon végtelen irgalmasságánál fogva, mellyel Ő szegény szívedbe tér!
65. Ha sok oltalmazód és szószólód van is, Szent Józsefet mégis különösen tiszteld, mert ő sokat kieszközölhet Istennél!
66. Szomorúság és belső nyugtalankodás idején el ne hagyd szokásos imádságaidat és önsanyargató gyakorlataidat, mert a gonosz lélek csak azért nyugtalanít, 
hogy fölhagyj velök; gyakorold ilyenkor még buzgóbban azokat, mint máskor, és tapasztalni fogod, mily hamar megsegít az Úr.
67. Kísértéseidet és tökéletlenségeidet ne hozd elő a házban gyarlók és tökéletlenek előtt, mert az neked és másoknak is kárára lesz; csak a tökéleteseknek beszélj 
róluk!
68. Gondold meg gyakran, hogy csak egy lelked van, csak egyszer kell meghalnod, csak egy életed van, de ez is igen rövid, és hogy csak egy örök dicsőség van – 
ha erre gondolsz, sok olyant nem fogsz tenni, amit különben megtennél.
69. Minden kívánságod az legyen, hogy Istent láthassad; egyedül attól félj, hogy Őt elveszíted; egyedül azon szomorkodjál, hogy Őt még nem bírod; egyedül 
annak örülj, ami téged Hozzá vezethet, s így nagy nyugodalma és békessége lesz életednek.

A Szenvedő Egyház segítése a Szeretetláng kegyelmi hatása által 2.

     A Naplóban több helyütt szerepel a tisztítótűzből való kiszabadulás lehetősége a Szeretetláng által. Az erre vonatkozó teológiai magyarázatokat már a Lelki Napló egy előző, kivonatos kiadása is szükségesnek tartotta. A magyarázat így hangzik: «Feltéve, hogy a kegyelem állapotában halt meg. Egy beszélgetés alkalmával Erzsébet a következőket mondta: „A naplóban több helyen, ahol a szenvedő lelkek kiszabadulásáról van szó, mindannyiszor oda kellett volna írnom: Ha a kegyelem állapotában halt meg. Mivel ezt akkoriban teljesen magától értetődőnek véltem, feleslegesnek tartottam megjegyezni.”» (V.ö.: Anna Roth szerkesztésében; A Szűzanya Szeplőtelen Szívének Szeretetlángja – Lelki napló – 1961-1981, A-3423 St. Andrá-Wördern 1985, 36.) (Dr. Kovács Zoltán, a Szeretetláng Lelki Napló teológiai cenzorának értékelése 6.6.1 Szeretetláng Lelki Napló - Szent István Társulat 2010 Budapest 430-431. /NIHIL OBSTAT budapestini die 5 Iunii 2009 Dr. Zoltán Kovács censor deputatus Nro. 494-4/2009. IMPRIMATUR Dr. Péter Card. Erdő Primas Hungariae, Archiepiscopus Strigoniensis-Budapestinensis. A továbbiakban: TEOSZ)

Dr. Kovács Zoltán szakvéleményéből: A kegyelem időbeli mérhetőségének kérdése
     II/15-16-ban konkrétan arról van szó, hogy ha 3 Üdvözlégyet mondunk Mária tiszteletére, egy lélek kiszabadul a tisztítótűzből. November hónapban pedig már 1 Üdvözlégy elmondása is tömeges lélekszabadulást eredményez. Ha nem is értelmezzük szó szerint ezt az üzenetet, annyi bizonyos, hogy az Egyház gyakorlatában is jelen van a kegyelemnyerés Halottak hónapjában való fokozásának lehetősége a tisztuló lelkek számára.  Hasonló problémával állunk szemben, amikor – az üzenet szerint – az elhunyt papok lelkei – ha engesztelést végzünk értük – már haláluk nyolcada alatt kiszabadulnak a tisztítótűzből (vö. I/114-115).
     Ugyancsak nehézséget okoz annak értelmezése, hogy egy, a Szűzanyának tulajdonított üzenet szerint «mostantól» (1963. augusztus 31.) Erzsébet asszony valahányszor 3 Üdvözlégyet imádkozik, 10 lélek szabadul ki a tisztítótűzből (vö. II/116). Az sem teljesen világos, hogy szó szerint értelmezendő-e az az ígéret, miszerint «mostantól» (1964 Pünkösdhétfőjének éjfélétől) óránként kiszabadul egy pap lelke a tisztítótűzből (vö. III/170).
Elgondolkodtató a transzcendens dimenzióra jellemző időn felüli állapot történéseinek időbeli leképezése: az elimádkozott Üdvözlégyek számától függene a lelkeknek a tisztítótűzből való kiszabadulása? A transzcendens és az immanens dimenzióban történő események „közös nevezőre hozatala” állandó nehézséget szül a teológiai értelmezés számára, «de felvetődik a kérdés: az öt első szombat megünneplőinek, vagy akár a Jézus Szíve-kilenced elvégzőinek szóló ígéret után megalapozottak-e a fenti ígéretek tagadásai?». Ne feledjük továbbá, hogy Erzsébet asszony abban a korban élt, amikor az Egyház sokkal inkább hajlamos volt transzcendens dolgokat immanens, nemegyszer taxatív mértékkel mérni: gondoljunk csak a különböző részleges búcsúkra (300 napi, 7 évi stb.), melyek elfogadása akkoriban igen elterjedt volt.
     Mindezek alapján tehát az érdemszerző cselekedetek kegyelmi hatásának mérhető dimenzióban történő leképezését illetően alapvető problémát nem találok. Nem bizonyítható, hogy az aszketikus cselekmények mennyire pontosan eszközlik ki a szenvedő lelkek tényleges szabadulását (mennyire felel meg valóban egy Üdvözlégynek egy személy szabadulása a tisztítótűzből). Az imádság mélysége és mennyisége viszont vitathatatlanul egyenes arányban áll a hatására elnyert isteni kegyelemmel, még ha annak hatása nem is mérhető feltétlenül az általunk várt módon. (TEOSZ 6.6.1)

 Puszta kézzel! Érti a kedves Olvasóm? Puszta kézzel győzte le a világ legnagyobb és legbrutálisabb hadseregét a magyar ifjúság!

Ne feledjük, hogy Szent Forradalmunk dicsőségesen győzött 1956 október 28-án! Ezt követően megindult a helyreállítás, miközben tárgyalások folytak az oroszok teljes kivonásáról. Alá is írták a békeegyezményt és Magyarország kikiáltotta a függetlenségét, de a Szovjetunió (mint máskor is) galádul megszegte az egyezményt november 4-én! Hadüzenet nélküli háborút indított Magyarország ellen és ez indította el azt a Szabadságharcot, mely bár hadászatilag (puszta kézzel) tíz napig tartott, párját ritkítja a világtörténelemben. A "kultúr-nyugat" ígérgetése ellenére sem segített és így november közepére elvérzett a magyar szabadság (és lényegében a keresztény Európa jövője), jóllehet véglegesen belerokkant a Véreskezű Vörös Birodalom is! 

 Amiként a az Evangéliumban írva van: "Semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna, és nincs olyan titok, ami ki ne tudódna. Ezért amit sötétben mondtatok, fényes nappal halljátok majd vissza, és amit a belső szobában fülbe súgtatok, a háztetőkről fogják hirdetni". (Lk 12,2-3) És lám kiderült, hogy Eisenhower elnök írásban adott szabad kezet a szovjeteknek a "magyar ügyben"! (Hasonlóképp kétkulacsos volt az ENSZ Különbizottsága is!) Ez a kis nép megpróbálta lerázni az ateista Vörös Sárkányt, és ez a Magyar Nép örök érdeme marad, miként a "vörösöknek" a vérengzés, örök szégyene!!! A képek bizonyítják, hogy iszonyatos technikai erővel rontott rá az orosz hadsereg hazánkra és szörnyű veszteségeket kellett elszenvednie! És jött a soha nem volt kegyetlenségű MEGTORLÁS! Nézzék a képeket melyek közt a hullahegyeket és a szétlőtt épületeket, templomokat szándékosan nem illusztráltam! Isten áldd meg a Magyart, akik nem először hoztak véráldozatot a Keresztény Európáért és az egész világért!

51. Soha ne szűnjél meg magadat gyakorolni az alázatosságban és önmegtagadásban!
52. Ébreszd föl magadban folyvást a szeretet indulatát, mert az felgyullasztja és meglágyítja a szívet.
53. Ugyanezt tedd más erénnyel is!
54. Ajánld föl mindenedet Istennek, az örök Atyának, isteni Fiának, Jézusnak érdemeivel együtt!
55. Mások iránt légy gyöngéd, magad iránt pedig szigorú!
56. A szentek ünnepein elmélkedjél erényeikről és kérd Istent, hogy juttasson neked is azokból!
57. Lelkiismereted megvizsgálását minden este nagy gonddal végezd!
58. Szentáldozásod napjának reggelén fontold meg, hogy nyomorult bűnös létedre Istent veheted magadhoz; estéli imádban pedig azon elmélkedjél, hogy Uradat, 
Istenedet vetted magadhoz!
59. Ha elöljáró vagy, haragodban senkit se büntess, hanem csak haragod múltával; így lesz haszna a büntetésnek.
60. Buzgón törekedjél a tökéletesség és áhítat magas fokára, így járj mindennek végére!

A Rózsafüzér Társulatok megalakulása 

     A „domonkos” Rózsafüzéren kívül, nincs még egy ima –, amely a Szentlélek szavaival ennyire áthatotta volna a katolicizmust, lényegileg meghatározva üdvtörténetünket, történelmünket, és amely ennyi kegyelmet kínálna, bírva a pápák s a szentek ajánlásait.
     Az első, a rózsafüzér érdekében írt bullát 1479. május 8-án az Ea quae ex fidelium kezdetűt IV. Sixtus pápa adta ki. 
     Boldog Alan de Rupe legnagyobb műve vitathatatlanul a Boldogságos Szűz rózsafüzérének, egyéni- és szervezetten való imádkozásának visszaállítása volt, mind amellett, hogy Szent Domonkos óta léteztek már olyan hívő közösségek, akik a rózsafüzért együtt imádkozták. Ezért is tekintik Szent Domonkost a rózsafüzér-közösségek megalapítójának. 
     Felmerül a kérdés, hogy akkor miben állt ez a visszaállítás Alan de Rupe részéről? Nos, hozzájárulása két újdonságot hozott:
1) A rózsafüzért a Boldogságos Szűz Mária zsolozsmájának tekintette, így a laikusok breviáriuma lett. 
2) A híveket a céhek mintájára csoportokba szervezte, és boldogunk elképzelése szerint a rózsafüzér-közösségek az ima céhei voltak. Ezek az egész világra kiterjedtek, és ezáltal a kereszténység összes közösségét összekötötte. 
     1470-ben alakult meg Douai-ban az első Alan de Rupe alapította Rózsafüzér Társulat. Zsenialitásának legfőbb vonatkozása az volt, hogy aki beiratkozott egy rózsafüzér rendbe, az részesedett a világ összes rendtagjának imájában. Vagyis, aki bár egyedül imádkozta az Üdvözlégyeket, ezt a közösségek összes többi társával és mindenkiért tette, részesedve a rend minden tagja ájtatosságának minden érdemében, mégpedig a vezeklő elégtétel szokása szerint. 
     A rendi szabályzat második fejezetében Alan de Rupe ezt írja: „Ezen rend fő tárgya az, hogy minden egyes tag minden műve és minden érdeme a rend összes tagjának közös javára szolgál”.
(folyt.) (Forráshivatkozások a II. részben!)

Aggodalmak a jelenlegi világesemények miatt

XII. Piusz pápa 1956. november 10-i rádiószózata

     Atyai szívünk aggódik a magyar nép ellen elkövetett gonosztettek miatt, amelyeket azért szenved, mert elkövette azt a "bűnt", hogy az alapvető emberi jogok tiszteletben tartására törekedett. Ehhez hozzájárul másik aggodalmunk a veszélybe került béke miatt, valamint fájdalmunk, midőn látjuk, hogy megfogyatkoznak azok sorai, akiknek tekintélye, egysége és jóakarata, általános vélemény szerint, sok bizalmat megérdemelt volna a népek közötti igazságosságon és igazi szabadságon alapuló egyetértés folyamatos visszaállítása terén.
     Ki tagadhatná, hogy a béke és a szabadság ügyében a haladás megkezdett útján jelentős lépések történtek visszafelé, ismét árnyékba borítván a reményeket, amelyek fáradságos munka árán feléledtek, és amelyekre sokféle bizonyíték nyújtott alapot.
     Nagyon sok vért ontottak ki igazságtalanul. Nagyon sok gyászos esemény, nagyon sok öldöklés történt most váratlanul. A bizalom vékony szála, mely ismét kezdte egyesíteni a népeket, és kissé összefűzni a szíveiket, úgy látszik, elszakadt; gyanú és igazságtalanság vájt még mélyebb elválasztó szakadékot. Az egész világ jogosan rökönyödött meg az erő alkalmazásához való visszatérés gyorsaságának láttán, pedig ezt mindkét fél számtalanszor alkalmatlan eszköznek ítélte a viták eldöntésére és a jog diadalra jutásának biztosítására.
Kétségtelen, hogy a világ, felébredve a céltalan erőszak napjainak lázából, megrendült bizalmában, mert az események annak a politikának visszatéréséről tanúskodnak, amely – bár különböző módon – az egyik fél önkényes cselekedetét és a gazdasági érdekeket az emberi élet és az erkölcsi értékek fölé helyezi.
Tekintettel az igazságosság és a testvéri szeretet iránti ekkora nemtörődömségre, az embereknek a jövő iránti szkepticizmusára, az egyes emberek gondolatvilága közti nagy eltérésekre, Mi, akik Istentől azt a hivatalt kaptuk, hogy előmozdítsuk valamennyi nemzet jólétét, és Akik erősen hisszük, hogy a béke nem elérhetetlen álom, hanem mindenki által megvalósítható kötelesség; azzal a szándékkal, hogy hozzájáruljunk a béke megmentéséhez egészében és alkotórészeiben – szívből fakadó felhívásunkat intézzük a népekhez: állítsuk vissza a béke útjait, erősítsük meg azok egységét, akik erre vágynak, állítsuk vissza a bizalmat azokban, akik ezt elvesztették. 
     Először is hozzátok szólunk, szeretett embertestvérek, férfiak, asszonyok, értelmiségiek, fizikai munkások, művészek és földművelők, bármely fajból vagy országból valók is vagytok, mert nektek kell tudomására hozni vezetőiteknek legbensőbb érzéseiteket és igazi törekvéseiteket. A legutóbbi események megerősítették, hogy az emberek – családok és egyesek egyaránt – többre becsülik munkájuk és családjuk nyugalmát még az annyira óhajtott jólétnél is. Készek ezt visszautasítani is, ha ennek ára a zsarnokság, vagy a háború kockázata összes következményeivel: a romokkal, gyásszal és halállal együtt.
     A vallás, a civilizáció és a helyes emberi érzés nevében legyen vége a törvénytelen és brutális elnyomásnak, a háborús terveknek, a nagyhatalmak közti politikai nyomásnak – tehát mindazon dolgoknak, melyek a földi életet a szorongás és a terror szakadékába rántják, megölik a lelket és semmivé teszik a munka és haladás vívmányait.
Ez a természet szava. Ezt széltében-hosszában hangosan kell hirdetni és meg kell hallania, el kell fogadnia mindenkinek, akire a nép a hatalom gyakorlatát rábízta. Ha a közhatalom – azon határon belül, ameddig ez az ő kötelessége – nem törekszik legalább a polgárok életét, szabadságát és nyugalmát biztosítani, bármilyen eredményt tud is felmutatni, alapvető célját illetően kudarcot fog vallani.
     De minden egyéb súlyos gondon túlmenően ránehezednek az emberek gondolataira a magyarországi gyászos események. A világ egyetemes és önkéntes megmozdulása, amelyet a más súlyos eseményekkel való törődés sem képes csökkenteni, megmutatja, mennyire szükséges és sürgető visszaadni a szabadságot az attól megfosztott népeknek. Lehetséges az, hogy a világ közönyösen szemlélje embertestvéreit és magukra hagyja őket, hogy a lealacsonyító rabszolgaság legyen a sorsuk? Magától értetődik, hogy a keresztény lelkiismeret nem veheti semmibe azt az erkölcsi kötelességet, hogy megpróbálja minden megadott eszközzel eredeti állapotába visszaállítani méltóságukat és visszaadni szabadságukat.
Nem titkoljuk magunk előtt, hogy milyen kényes ma a viszony az egyes nemzetek és az ezeket magukba foglaló földrészekre kiterjedt csoportosulások között. De hallassa szavát a lelkiismeret, a Teremtő és a testvéri szeretet rendeljen alá még súlyos áldozatok árán is, minden más problémát, minden egyéni érdeket a rabszolgaságba taszított millió emberi élet elsődleges és alapvető problémáinak.
     Amint lehetséges, kezdjék meg az emberek soraik rendezését és fűzzék szorosra szilárd közös szerződésben mindazokat – kormányokat és népeket egyaránt –, akik ki akarják taposni ezen a világon az Isten fiait megillető méltóság és tisztelet ösvényeit. Ez a szerződés legyen olyan, amely képes tagjait hatásosan megvédeni minden igazságtalan támadás ellen, amely jogaik és függetlenségük ellen irányul. S nem a becsületes emberek hibája lesz, ha azok számára, akik letérnek erről az ösvényről, csak az elszigetelődés sivatagja marad osztályrészül. Talán majd egyszer megvalósul az – és Mi egész szívünkkel erre vágyunk –, hogy a békét és szabadságot őszintén szerető népek tökéletes egysége elegendő lesz arra, hogy belátásra bírja azokat, akik az emberi társadalom legelemibb törvényeit is semmibe veszik és ezzel személy szerint is megfosztják magukat attól a jogtól, hogy az emberiesség, az igazságosság és a béke nevében szót emelhessenek.
Népeik pedig talán jobban, mint mások, legalább is érezzék szükségességét annak, hogy visszatérjenek és részt képezzenek ismét az emberi családban és egyesüljenek ismét a béke és szabadság ügye érdekében. Béke, szabadság! Eljött az óra, amikor ezek a súlyos szavak nem engednek többé teret a kétértelműségnek. Visszakapták eredeti tiszta jelentésüket, ahogy Mi is mindig értettük azokat és amelyet a természet törvényeiből és a Teremtő akaratának megnyilvánulásából vontak le. Újra és újra mondjátok el ezeket, hangoztassátok és állítsátok működésbe. Vezetőitek hű tolmácsai legyenek igazi érzéseiteknek, igazi törekvéseiteknek. Isten segítsen benneteket, Isten legyen a ti erőtök.
     Isten! Isten! Isten! Bárcsak hangzanék ez a kimondhatatlan név, minden jog, igazságosság és szabadság forrása, a parlamentekben, a tereken, az otthonokban, a gyárakban, értelmiségiek, fizikai munkások száján, a sajtóban és a rádióban. Legyen az Isten neve – amely rokonértelmű a békével és a szabadsággal – a jóakaratú emberek irányító mértéke, a népek és nemzetek köteléke, a jel, amelyről a közös felszabadulás munkájában a testvérek és munkatársak felismerik egymást. Rázzon fel benneteket az Isten a bódultságtól, szabadítson meg a zsarnokokkal és a háborús uszítókkal való minden bűnrészes kapcsolattól, világítsa meg lelkiismereteteket, erősítse meg akaratotokat az újjáépítés munkájára. Mindenekfölött pedig visszhangozzék az Ő Neve a templomokban és a szívekben hatalmas fohászként az Úrhoz, hogy végtelen hatalmával segítsen végrehajtani mindazt, aminek elérésében az emberi erők oly nagy nehézségbe ütköznek.
     Ezzel az imádsággal, melyet első helyen mindig a Kegyelem Trónusához intézünk, biztosítunk benneteket, szeretett gyermekeink, hogy visszatér a nyugalom és beragyogja a földet és a lehangolt arcokat, és ez a béke, amely ily nagy megpróbáltatásokon ment keresztül, tisztábban, tartósabban és igazabban kerül ki belőlük.

XII. Piusz

A Szenvedő Egyház segítése a Szeretetláng kegyelmi hatása által 1.

      SZERETETLÁNG néven, az egész világon futótűzként terjedt el az a Lelkiségi Mozgalom, mely Kindelmann Károlyné Erzsébet asszony (1913-1985) Lelki Naplója nyomán – több országban főpásztori jóváhagyással –, jelentős evangelizációs tényezővé vált. Hitelességét nem csupán evangéliumhű tanítása és hagyományos engesztelő gyakorlatai igazolják, hanem azok a szembetűnő lelki megújulások is, melyek egyéneket, családokat és egész közösségeket késztetnek rendszeres imára és irányítanak vissza a Katolikus Egyház életébe. A teljes nevén Mária Szíve Szeretetlángja, a Szent Szűz által Istentől kiesdett többletkegyelem, mely mozgalomként a Katolikus Egyházon belül jött létre és ott terjed, alávetve magát az egyházi hierarchiának.

      Mária Szívének Szeretetlángja nem egy közösséget, nem csak Magyarország népét, de az egész emberiséget kívánja szívében megérinteni! A Napló egyenesen 'üdvtörténetinek', sőt 'kozmikus' nagyságrendűnek sejteti az Istenanya lélekmentő stratégiai tervét: »veletek összefogva szeretetem tüze kiégeti lelketekből a bűnt« (III/139) Kozmikus azért, mert az emberiség alatt a Küzdő-, a Szenvedő- és a Megdicsőült Egyházat érti − mi több −, ezek együttműködésére alapoz (tehát a fohászhoz nem kell hozzátoldani: „és a tisztítótűzben szenvedő lelkekre”)! Üdvtörténeti nagyságrendű pedig azért, mert maga az Üdvözítő és Édesanyja jelenti ki: »Ilyen még nem volt mióta az Ige testté lett!« (I/84; II/18.93; III/129,140) Ez hatalmas kegyelem-kiáradásra enged következtetni, mely leginkább gyümölcseiben lesz mérhető (a sátán hatalomvesztése, megtérések, a tisztítótűzben szenvedők szabadulása.
     A Lelki Napló fokozottan ösztönöz a tisztítótűzben szenvedő lelkek kiszabadítására. Ennek „stratégiai célja” azon kölcsönösségen alapul, miszerint a purgatóriumból szabadult lelkek visszasegítenek bennünket. E természetfeletti segítséget az Égiek a legérintettebb stratégiai pontra, a társadalom legkisebb egységeire a családokra és a szent papokra kívánják irányítani, hogy alapjaiban változzon meg a világ! »A (...) szigorú böjt megtartása által a szenvedő papi lelkek haláluk utáni nyolcad alatt kiszabadulnak a tisztítótűzből.« (I/115) »Add át az illetékeseknek. Azok a családok, akik a csütörtök vagy a pénteki napon a családjukban az engesztelő imádási órát megtartják, ha a családjukban meghal valaki, egyetlen szigorú böjti nap után a család halottja kiszabadul a tisztítóhelyről.« (III/121) Az Isten ügyét nem tudja semmi keresztülhúzni! Az igaz, hogy megváltó munkámhoz szükségem van a ti erőtökre is, hisz értetek kell megtennem. Egyet sem akarok elveszíteni közületek. A sátán olyan harcot indít az emberek felé, amilyen még nem volt soha. (I/95) Szűzanya: »Aki engesztelő szentségimádást vagy szentséglátogatást végez, annak időtartama alatt az egyházközségben a sátánnak, mint világtalannak a hatalma megszűnik a lelkek felett uralkodni! (II/22) Ha olyankor hallgattok szentmisét, mikor az nem kötelező és a kegyelem állapotában vagytok, Szívem Szeretetlángjának kegyelmi hatását úgy árasztom ki, hogy ezen idő alatt is megvakítom a sátánt, és ezáltal kegyelmeim bőségesen áradnak azokra, akikért felajánljátok. A világtalan sátán ugyanis hatalmától megfosztottan nem tud semmit cselekedni. A szentmiseáldozaton való részvétel a legnagyobb mértékben fokozza a sátán megvakítását. A sátán borzalmas bosszútól lihegő gyötréseivel még ádázabb küzdelmet folytat a lelkekért, mióta érzi megvakítását. (II/33) Kérésem, hogy az éjszakai szent virrasztást, mely által a haldoklók lelkét akarom megmenteni, úgy szervezzék meg, hogy minden egyházközségben egyetlen perc se maradjon virrasztó imádság nélkül. (III/236) Virrasztásotok ideje alatt az egész világ haldoklóira kiterjesztem a nagy kegyelmet (I/110) Ha Szeretetlángom kegyelmi hatása kiárad a haldoklókra, a sátán megvakul, és a ti virrasztó imátok segítsége által megszűnik a haldoklók kegyetlen küzdelme a sátánnal. (II/118) Az Üdvözlégybe foglaljátok bele ezt a kérést: Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! (IV/36) Megadom azt a kegyelmet, hogy bármikor Szeretetlángomra hivatkoztok és három Üdvözlégyet elimádkoztok tiszteletemre, egy lélek szabadul ki a tisztítótűzből. A halottak hónapjában pedig egy-egy Üdvözlégy elimádkozása által a lelkek tömegesen szabadulnak ki a tisztítótűzből.« (II/15-16) (Begyik Tibor OCDS: A Hajnal Szép Sugara, a Szeretetláng lelkiségének bemutatása. Kiadó a Mozgalom 2012.)

A november hónapra szóló kiváltság!
     (Erzsébet asszony:) Nagy vágyakozásom közben a Szűzanya így szólt: „Kislányom! Lelked nagy vágyát és részvétét, melyet a szenvedők iránt érzel, megjutalmazom. Eddig három Üdvözlégyet mondtál tiszteletemre egy lélek kiszabadulásáért. Most, hogy vágyad csillapodjon, (III/116) a halottak hónapjában pedig egy-egy Üdvözlégy elimádkozása által a lelkek tömegesen szabadulnak ki a tisztítótűzből. A szenvedő lelkeknek is érezniük kell anyai Szívem Szeretetlángjának kegyelmi kiáradását.”  (II/16)

Puszta kézzel!

41. Gondolj a mennyei vendégségre, hol Isten az étel és a szent angyalok a vendégek; oda irányítsd minden vágyadat!
42. Elöljáróid jelenlétében, akiknek személyében az Úr Jézust kell látnod, csak annyit beszélj, amennyi szükséges, és azt is nagy tisztelettel!
43. Ne tégy soha olyasmit, amit mások előtt nem mernél megtenni!
44. Ne hasonlítsd össze egyik embert a másikkal, mert ez ellenszenvet szül!
45. Ha valamiért megbüntetnek, fogadd alázattal és imádkozzál azért, aki megbüntetett!
46. Ha elöljáród parancsol valamit, ne mondd, hogy mások azt máshogy parancsolták volna, hanem gondold meg, hogy mindegyiknek jó és szent a szándéka, és 
teljesítsd, amit parancsoltak!
47. Amihez semmi közöd, arról ne beszélj, ne is kérdezősködjél róla kíváncsian!
48. Gondolj elmúlt életedre, hogy megsirathasd, mostani lanyhaságodra és mindarra, ami még hiányzik ahhoz, hogy mennybe juthass, hogy szent félelemben 
élhess; mindez nagy javadra válik.
49. Amit a házbeliek vagy rendtársaid mondanak, tedd meg mindig, ha nem ellenkezik a szent engedelmességgel, és felelj mindenkinek szelíden és alázatosan!
50. Ne kívánj semmi különöset sem evésben, sem ruházkodásban, ha nagy szükség nem kényszerít reá!

A rózsafüzér méltóságáról

     Meg kell jegyezni, hogy Alanus nem csak Krisztus életének örömteli, fájdalmas és dicsőséges titkait tárgyalta, hanem felszólította hallgatóságát elmélkedésre minden egyes személy szükségletének és ájtatosságának megfelelően, mindenekelőtt a hitet érintő kérdésekben: a Hét Szentségről, a mennyei udvar glóriájáról, vagy hasonló témákról. 
     Ez az ájtatosság kétségkívül nagy szabadsággal bírt, és a rózsafüzérhez kötött elmélkedésre még ma is megengedett ez a szabadság. (Hangsúlyozzuk azonban, hogy az Egyház által felkínált búcsút csak a mi Urunk életének, szenvedésének és feltámadásának szemléletével lehet elnyerni! Vagyis a szokásos titkokkal!) 
     „A szent rózsafüzért, ha imádkozva végig elmélkedjük annak fájdalmas titkait, Istennek felajánlott engesztelő áldozat a megváltás jótéteményéért és emlékezés Jézus Krisztus szenvedéseire, halálára és dicsőségére. A keresztény, aki a szentolvasó titkait nem szemléli (mélyen át nem elmélkedi), az nagy hálátlanságot mutat Jézus iránt és kicsinybe veszi mindazt, amit az isteni Üdvözítő a világ üdvére elszenvedett. Viselkedése elárulja, hogy Jézus élete távol áll tőle, ezért nem vesz még annyi fáradtságot sem, hogy megismerje: mit tett, (mit vállalt) és mit szenvedett értünk az Úr?! Az ilyen emberek, Jézus ajkáról sem hallanak majd más ítéletet, mint ezt: „Bizony, bizony mondom nektek én sem ismerlek benneteket!” (Grignon L. - P. Fenyvesi: SZENTOLVASÓ, Stephaneum,1944. 63.o)
Az isteni Üdvözítő egy napon ezt mondta Boldog  Alánnak: „Ha a boldogtalan bűnösök gyakran imádkoznák a rózsafüzért, akkor részesülnének szenvedésem érdemeiben és én, mint az ő közbenjárójuk, megenyhíteném az isteni igazságosságot!” (Uo. 71.o)
     Alan de Rupe „A rózsafüzér méltóságáról” szóló könyvében ezt olvassuk a Szűzanya szavaiként: „Tudd meg Fiam, és tudasd mindenkivel, hogy az örök kárhozat valószínű jele, ha valaki idegenkedik, megveti, vagy elhanyagolja az Angyali Üdvözletet, mely az egész világot helyreállította!” Nagyon vigasztaló, de egyszersmind félelmetes szavak ezek és alig lennének elhihetők, ha nem kezeskedne mellette a szent férfiú, előtte pedig Szent Domonkos, és őket követően sok nagy egyéniség. (TMT 250) (folyt.) (Forráshivatkozások a II. részben!)

Tanítják-e az iskolákban?

     Az iskolai tananyag csak arra terjed ki, hogy 1956. november 4-én a szovjet csapatok bevonultak Budapestre és megtörték a szórványos ellenállást, ezzel leverték a szabadságharcot. Nos éppen ellenkezőleg! Épp november negyedikével kezdődött el az 1956-os Véres Honvédő Háború, egy hadüzenet nélküli katonai támadás túlerejével szemben!
     A politikai színtérre pl. ekkor léptek be a valóban legitim szervezetek a munkástanácsok, és felvették a politikai harcot a kommunizmussal, a kollaboráns kádári rezsimmel.
     A Pesti Srácok pedig vérüket ontva példás küzdelmet folytattak a szovjet hadsereg, majd később Kádár  pufajkásai ellen.
Bizony, november 4-e után is volt elszántság, fegyver és lőszer, igaz, hogy csak 7 hősies napig, mert a Ny-Európa és az USA  meg-szegte ígéretét és szemrebbenés nél-kül hagyta vérbe fojtani egy hős nép szabadság törekvé-sét! Eisenhower amerikai elnök, biztosította a szov-jet vezetést, hogy az USA nem lép fel ki-fogással a "magyar ügy rendezésben"! A nekiszabadult "elvtársak" pedig "lerendezték" nem-zetünk szabadság-törekvését! Az Egyesült államok, még azt is megaka-dályozta, hogy a spanyol Frankó tábornok százezer fős katonai segítsé-get nyújtson Édes Magyar Hazánk-nak! (Lásd: itt!)
     Bár a legendás felkelőbázisok több-ségéből november 4-én kiszorultak a felkelők, ám kisebb csoportokban tovább harcoltak a főváros több kerületében és vidéken is, amit alátámasztanak azok az adatok is, miszerint a harcok áldozatainak jelentős része nov. 4-e után sebesült meg, hunyt el.
     Így történhetett az, hogy a szovjet megszállás után egy héttel Csepel még kitartott, a Mecseki láthatatlanok még november közepén is tartották magukat, gerillacsoportok szerveződtek az erdőkben, a szovjet bábkormánnyal szembeszegülő munkástanácsok, szovjetellenes röp-lapokat és újságo-kat nyomtattak! Legtovább (nov. 10-11) Pesterzsébeten folytak a harcok, de Csepel központjá-ban, az Óbudai Schmidt kastélynál, az újpesti Szent László tér környé-kén, Kőbányán az Éles-saroknál, Erzsébetvárosban, a József- és Ferenc-város középső részén a végsőkig (november 7-10) védekeztek a szabadságharcosok.
Az elfogott felkelők vagy felkelőgyanús lakók közül rengeteget a helyszínen agyonlőttek, a túlélőket pedig Ungvárra és Sztrijbe deportáltak. A szétoszlott csoportok számos tagja azonban fegyvertelenül is folytatta az ellenállást a régi-új hatalom ellen, belföldön és külföldön egyaránt.
     Az átmenetileg hozzáfért szovjet statisztikai anyagok szerint, a szovjet csapatok ember- és technikavesz-tesége egy hét alatt, fajlagosan nagyobb volt, mint a II. Világ-háborúban! 
     Végül a fegyveres ellenállás azzal zárult le, hogy nov. 19-én a hatóságok – besúgó segítségé-vel – elsőként letartóztatták Szabó János Széna téri parancsnokot, statáriális bíróság elé állították és kivégezték, ezzel megindítva a megtorlás akasztó-gépeze-tét. A Magyar Hírlap 2010. február 5-i száma szerint a harcok és a meg-torlások áldozatainak száma elérheti a 20 ezer főt! És ezek többségében fiatalok voltak – fiatalok de hősök –, a nemzet "génállománya"! Forrás felhasználásával 

A szentek tanításai a tisztítótűzről 2.

Szent Brigitta (1303-1373)
    Ahogy az éhező örvendezik az ételnek, a szomjazó az italnak, a ruhátlan az öltözéknek és a beteg az ágynak, ahová lenyugodhat, úgy örvendeznek a Szenvedő Lelkek, amikor részük lesz azokban a javakban, amelyeket értük ajánlanak fel a földön: (Részlet dr. F. Holböck Gottes Nordlicht (Isten sarki fénye) – Svéd Szent Brigitta című könyvéből (Christiana Kiadó)

Génuai Szent Katalin (1447-1510)
     Látom, hogy a szeretetnek ez az Istene, ez a végtelenül szerető Isten bizonyos sugarakat, bizonyos lángoló fényt bocsát a lelkekre, melyek oly áthatók, hogy ha lehetséges volna, azok megsemmisítenék magát a lelket is. A tisztítóhelybeli lelkek, midőn látják, hogy Isten rendelkezése alatt állanak, ki azt teszi velük, ami neki tetszik, – oly nagy örömet éreznek, hogy lelkük elé nem állhat semmi olyas gondolat, mely képes volna szenvedéseiket növelni. Ők egyedül Isten jóságának működését látják, az ő kimondhatatlan irgalmát, mellyel bánik az emberrel, midőn a tisztítóhelyet azon úttá teszi, mely ő hozzá vezet. Ami pedig saját érdekük volna, legyen az akár büntetés, akár áldás, lehetetlen, hogy lekösse tekintetüket, mert ha ez lehetséges volna, szeretetük nem volna tiszta. (Traité du Purg. XIII. fej.)
«A tisztítóhelybeli lelkek akarata teljesen Istenéhez simul; Isten is érezteti velők, az ő végtelen jóságában, szeretetét, miből igazi boldogságot éreznek.» ( uo. V. fej.)

Avilai Szent Teréz (1515-1582)
     Isten nélkülözése, azaz a megfosztás Isten színelátásától, felülmúl minden gyötrelmes szenvedést, amelyet csak el tudunk képzelni. Isten igazságossága ugyanis állandóan visszataszítja a lelket, amely pedig, mint vágyainak középpontja felé, törekszik Istenhez. (Belső várkastély)

Alacoque Szent Margit (1647-1690)
     Úrnapján, az Oltáriszentség előtt hirtelen egy tűzzel körülölelt személy jelent meg előttem. Nyomorúságos állapotából megértettem, hogy a tisztítótűzben van és eleredtek a könnyeim. Azt mondta, ő annak a bencés szerzetesnek a lelke, aki egyszer meghallgatta a gyónásomat, és szentáldozásra küldött. Ennek jutalmaként Isten megengedte neki, hogy hozzám forduljon: én enyhíteni tudok a gyötrelmein. Arra kért, hogy három hónapon át vezekeljek érte ... A három hónap eltelte után örömmel és dicsőséggel eltelve pillantottam meg: elindult, hogy részese legyen az örök boldogságnak. Köszönetet mondott és megígérte: közbenjár értem Istennél.

Bosco Szent János (1815-1888)
     1839-ben elveszítette legjobb barátját, Luigi Comollót. A két barát merész fogadalmat tett: amelyikük előbb hal meg, visszatér az őt túlélőhöz, hogy beszámoljon neki arról, mi várta a túlvilágon.
     A temetés utáni éjszakán rettentő zaj támadt a hálóteremben ahol a húsz szeminarista aludt. Lángok villantak és aludtak ki. A ház megremegett. Majd kiáltás hallatszott: »Bosco, megszabadultam!« A szeminaristák megrémültek, és a hajnal beálltáig senki sem mert megmozdulni. Hihetetlen történet! De minden tanú egybehangzóan bizonyítja, hogy átélték az esetet. (L. von Matt: Don Bosco. NZN - Kiadó, Zürich)

A Szent Rózsafüzér formálódása

     „Azt akarom – mondotta a Legszentebb Szűz Boldog Alánnak –, hogy rózsafüzérem tisztelői életükben, halálukban és haláluk után is áldást, kegyelembőséget élvezzenek, továbbá szabadságot, hogy látók legyenek és ne vakok, ne keménynyakúak, szegények és szolgák! Királyokká nemesüljenek, a fejükön korona ragyogjon, a kezükben jogar villogjon és részesei legyenek az örök dicsőségnek.” Ki ne csodálná a szent rózsafüzér kiválóságát, amely a két isteni imából áll: az Úr Imájából és az Angyali Üdvözletből? Feleljetek, létezik-e más imádság, mely tetszőbb volna Isten és a Legszentebb Szűz szemében, és az emberek számára is könnyű, kedves és üdvösebb lenne?” (Részletek: Grignon L. - P. Fenyvesi: SZENTOLVASÓ, Stephaneum,1944. 73-95.o)
     Szent Domonkos idejében a 13. században még az Üdvözlégyet sem úgy imádkozták, ahogy ma! Akkor még csak az első részét mondták, vagyis az Angyali Üdvözlet szavait – Jézus nevének említése nélkül –, melyet 1261-ben IV. Orbán pápa illesztett hozzá. A Miatyánk és a Dicsőség még nem volt a rózsafüzér része, melynek 150 szemes formáját és az elmélkedési titkokat Boldog Alan De Rupe dolgozta ki.
     Az Üdvözlégy második részét – Erzsébet Szentlélek ihlette köszöntését – azonban csak VI. Sándor (1492-1503) illesztette Jézus neve után. A záró – most és halálunk óráján – mondat csak 1525-ben jelent meg egy ferences imakönyvben. A többféle szövegváltozatot V. Piusz pápa tisztázta le 1568-ban és felvette a breviáriumba (ez a mai formája)! De még ekkor sem volt rajta a kereszt az öt gyönggyel, melyet ma az imasor bevezetésére használunk. Maga a „rózsafüzér” kifejezés (melyet Szent Domonkos adott), a „rosarium” (rózsakert), vagy Máriának átnyújtott rózsacsokor kifejezést és szándékot takarja.
     Az Ég Királynője, Boldog Alánnak egy napon ezt mondta: „Isten, az Ige megtestesülésére és az emberek megváltására az Angyali Üdvözletet választotta. Ezért azok is, akik a nép erkölcseit akarják megjobbítani és Jézus Krisztusban megújítani, ezzel a köszöntéssel tiszteljenek engem! Én vagyok az Út, általam jött az emberekhez a Megváltó, s az emberek Jézus Krisztustól a kegyelmeket és erényeket is általam nyerhetik el!” (Grignon L. - P. Fenyvesi: SZENTOLVASÓ, Stephaneum,1944)
     Abban az időben, amikor a fenti sorokat leírták, akkor született Luther, aki körülbelül 10 éves lehetett, amikor mindez nyomdába került. A Lille-i konvent szerzetese, Boldog Alan de Rupe feladatául tűzte ki, hogy prédikációiban megtanítsa, hogyan forduljanak Szűz Máriá-hoz segítségért, az Üdvözlégy recitálása és a hit titkairól való elmélkedés által. (folyt.) (Forráshivatkozások a II. részben!)

Puszta kézzel!

31. Amiről reggel elmélkedel, az egész nap legyen szemed előtt, s erre nagy gondot fordíts, mert nagy lelki haszonnal jár!
32. Az Isten küldötte sugallatokat őrizd meg híven és ama feltételeket, amelyeket Ő imádság közben fölébreszt benned, valósítsd meg tettekben is!
33. Kerüld a különcködést, amint csak lehet, mert ennek kárát vallja a testület!
34. Olvasd gyakran rended Szabályát és Szabványait és tartsd meg őket híven!
35. Mindenben lásd az isteni gondviselést és bölcsességet, és csak az Urat magasztald mindenkor és mindenben!
36. Szakítsd el szívedet minden teremtménytől; keresd az Istent és megtalálod Őt!
37. Ne mutass áhítatot külsőleg, ha nem érzed bensőleg; ellenben ha nincs benned áhítat, azt rejtsd el!
38. Belső áhítatodat nagy szükség nélkül észre ne vétesd! „Az én titkom az enyém.” – szokta mondani Szent Ferenc és Szent Bernát.
39. Ne panaszkodjál, akár jó az étel, akár rossz; gondolj inkább az epére és az ecetre, melyet Jézusnak nyújtottak!
40. Evés alatt ne beszélj senkivel; ne is nézz másokra!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott! Légy te az első!

A szentek tanításai a tisztítótűzről 1.

     A Szenvedő Lelkek patrónusa Szent Mihály arkangyal mellett Szent Odil (962-1048), aki fiatal korában lemondott nagy földbirtokairól és szerzetes lett. Cluny apátjaként levelezést folytatott a magyar Szent István királyunkkal! Az akkori szerzetesség és a népi hitélet nagy reformátora és szervezője lett. Alapelve ez volt: "Inkább a túlzott jóságért, mint a túlzott szigorért ítéljen meg engem Isten".
     Az 1016-os nagy éhínség idején a kolostor minden tartalékát szétosztotta, sőt a templom kincseit is eladta, hogy kenyeret tudjon szerezni és továbbadni az éhezőknek. Különösen vonzódott a tisztítótűzben szenvedő egyházhoz. Neki köszönhetjük a Szenvedő Lelkek ünnepének bevezetését.

Aranyszájú Szent János (344-407)
     Képzeld el a világ összes kínjait, és egyet sem fogsz találni, amely felérne az Isten boldogító színelátásának nélkülözésével.

Belgiumi Szent Krisztina (1150-1224)
     A lüttichi egyházmegyéhez tartozó St. Trond-ban élő pásztorlánynak, akit csodatévő Krisztinának is neveztek, mert életében számtalan, tanúk által igazolt csodát tulajdonítottak neki, megjelent egy látomásában a menny és a tisztítótűz. 

"Krisztina" – hallott egy hangot –, "most odafent vagy a mennyei üdvösségben. Választhatsz:
 mától kezdve a kiválasztottak között maradhatsz, vagy visszatérsz még néhány évre a földre, hogy jócselekedetekkel szolgáld a Szenvedő Lelkeket. Ha az elsőt választod, biztonságban vagy, és többé nincs mitől félned, ha az utóbbit, akkor vissza kell térned a földre, és valódi vértanúságot fogsz szenvedni a boldogtalanokért – ezzel fényesítve a koronádat! 

     Krisztina így válaszolt: "Uram, hadd térjek vissza, hogy vezekeljek az elhunytakért: nem félek sem a fájdalomtól, sem az egyéb keservektől! És beteljesítette a szokatlan szolgálatot, vezekelt a Szenvedő Lelkekért. Ezután több lélek, egyebek között Lajos, Leon grófja is meglátogatta, hogy köszönetet mondjon neki, amiért megszabadította őt a tisztítótűzből.

Szent Bonaventura (1221-1274)
     A tűz általi büntetés keményebb, mint ami az embert ebben az életben érheti. 

Aquinói Szent Tamás (1225-1274)
    A szeretet kiterjed mindazokra, akik ebben a szeretetben haltak meg, mert a szeretet élteti a lelket: úgy, ahogy a lélek a testet élteti. 

Nagy Szent Gertrúd (1256-1302)
     Helfta apátnője, 'Az isteni szeretet küldötte' c. híres mű szerzője látta egyszer egy elhunyt apáca lelkét, aki gesztusokkal az értésére adta, hogy távol tartja magát isteni vőlegényétől. Mikor Gertrúd ennek okáról kérdezte, az így válaszolt: "Mert még nem vagyok mentes attól a szennytől, amelyet a bűneim ejtettek rajtam. Még ha ebben az állapotban szabad lenne is belépnem a mennyek országába, nem közelednék Hozzá, mert ha teelőtted makulátlannak tűnök is, tudom, hogy még nem vagyok méltó menyasszonya az én Uramnak!

Égi-földi próbatételek és ígéretek 2

     Rendtársai, nem nézték jó szemmel szentünk buzgolkodását, és hirtelen gyógyulását is a szimulációja abbahagyásában látták. Így szerzetesi élete valóságos kálváriává változott. 1464-ben kénytelen volt elhagyni a konventet és Szent Domonkos atyjához hasonlóan vándorprédikátorként kezdte járni a városokat. 
Bátran tarthatjuk Boldog Alan de Rupét a katolikus sajtómisszió első apostolának, mert nemcsak (vésett) rézkarc alapú ősnyomatokat adatott ki, hanem a Guttenberg-féle nyomdákat is elsőként kezdte használni az evangelizációs munkájához.
Kinyomtatott kommentárjaival és prédikációival nagyszámú prédikátort képzett, akiket szétküldött a szerzetesrendekbe és a nép közé. 
     Több városban működött teológiatanárként, még a párizsi Sorbonon is katedrát kínáltak neki. Képzettsége, ráhatókészsége és bensőséges Mária-tisztelete arra indította elöljáróit, hogy több kolostori közösségbe is elküldték a meglazult fegyelem helyreállítására. Sajnos a 15. században kezdődött eretnekségek, súlyosan veszélyeztették a hívek, a papság és a szerzetesi közösségek egyházhűségét. Ehhez hozzájárult az emberek imaéletének – különösen a rózsafüzér imádság iránti – lanyhulása!
     Alan de Rupe legnagyobb érdeme a rózsafüzér-imádság újbóli népszerűsítése volt, mely Szent Domonkos halálát követően bizony, ellanyhult a századok során.
Nem kétséges, hogy Szent Domonkos atyánk kapta a rózsafüzért, de Boldog Alan de Rupe volt az, aki a feledés homályából újra felélesztette, megújította és elterjesztette!

     Az Istenanya egy alkalommal kinyilatkoztatta Boldog Alánnak, hogy a világ üdvössége az Ave Mariá-val kezdődött, azért az egyesek üdvössége is ehhez az imához van kötve. Szentmise után – mely az első élő és eleven felújítása Jézus Krisztus szenvedésének –, nincs még egy annyira kitüntetett és érdemszerző ájtatosság, mint a Rózsafüzér! Hiszen ez is az Édes Üdvözítő életének és szenvedésének megjelenítése, (jóllehet össze nem hasonlítható módon!) 

A Szent Rózsafüzér minden jónak a forrása és kincsesháza.
1). A bűnösöket bűnbánatra hangolja.
2). A szomjúhozóknak enyhülést nyújt.
3). A leláncoltakhoz elhozza a szabadulást.
4). A kísértésben vergődőknek józanságot sugároz.
5). A szomorkodókat örömre deríti.
6). A szegényektől elűzi a szükséget.
7). A szerzeteseket buzgalomra ösztönzi.
8). A tudatlanokat tudománnyal tölti el.
9). Az élőket győzedelmessé teszi a földi hiúságok felett.
10). A megholtaknak pedig enyhületet hoz.
(folyt.) (Forráshivatkozások a II. részben!)

Puszta kézzel!

21. Amit teszel, tedd úgy, mintha Istent valóban ott látnád magad előtt; ez nagy hasznára lesz lelkednek.
22. Ne hallgass és magad se beszélj másról soha rosszat, kivéve önmagadról! Ha örülsz annak, hogy rólad rosszat beszélnek, jele, hogy az erényben gyarapodol.
23. Minden munkádat ajánld fel Istennek azzal a kérelemmel, hogy dicsőségére és dicsőítésére szolgáljon!
24. Ha vidám vagy, tartózkodjál a túlságos nevetéstől; örömöd legyen alázatos, szerény, kedves és épületes!
25. Tekintsd magad a többiek szolgájának és lásd mindenkiben Krisztusnak, a mi Urunknak személyét! – Így fogsz aztán mindenkit tisztelni és nagyrabecsülni.
26. Légy kész mindenkor úgy engedelmeskedni, mintha elöljáród személyében maga Krisztus parancsolna neked!
27. Óránként vizsgáld meg minden tettedet, és ha lelkiismereted vádol, azon légy, hogy Isten kegyelmével megjavulj; ily módon eljutsz a tökéletesség fokára.
28. Ne gondolj mások hibáira, hanem nézd erényeiket és saját fogyatkozásaidat!
29. Tápláld magadban a forró vágyat, hogy Krisztusért mindenben, és minden alkalommal valamit szenvedhess!
30. Napközben sokszor ajánld föl magadat Istennek a legnagyobb bensőséggel, utána való vágyódással és epekedéssel!

A pápák és zsinatok állásfoglalásai 2

     Hisszük, hogy a meghalt hívek javára válhat az alamizsna, az áldozat és egyéb jócselekedetek. (III. Ince Kr. u. 1208) (DH 797)
     Mivel maguk a görögök is tartják azt a valódi és kétségen kívüli hitet és meggyőződést, hogy a haláluk után megtisztulnak, és az Egyház könyörgéseivel megsegíthető azoknak a lelke, akik a bűnbánatban részesedtek, de a penitencia nincs végrehajtva, vagy akik halálos bűn nélkül, de mégiscsak bocsánatos, vagy kisebb bűnökkel távoznak a földről: mi, - mivel azt mondják, hogy az ilyesféle tisztulásnak a helyét számukra tudósaik biztos és sajátlagos elnevezéssel nem említik – a szent atyák hagyományai és tekintélye alapján azt a helyet purgatóriumnak nevezve azt akarjuk, hogy ezentúl náluk is így hívják. Mert ebben az átmenetileg tartó tűzben tisztulnak meg bizonyos vétkek, nem ugyan a gonoszságok vagy a főbűnök, amelyek korábban nem nyertek bocsánatot a bűnbánat által, hanem azok a kisebb bűnök, amelyek a halál után is terhelnek, ha még az életben föloldozást is nyertek bár, de le nem vezekelték. (IV. Ince / I. Lyoni Zsinat: A „Sub catholicae professione” levél a tusculumi püspökhöz 23. (Kr. u. 1245) (DH 838)
     Ha pedig valaki bűnbánat nélkül hal meg halálos bűnben, az ilyen kétségkívül az örök kárhozat állandóan égő tüzeiben kínlódik. (uo /24/ 19 §)
A kisdedek lelkei pedig a keresztség fürdője után, de a felnőtteké is, ha a szeretet állapotában halnak meg úgy, hogy sem a bűn miatt, sem az érte való elégtétel miatt nincs tartozásuk, azonnal átsietnek az örök hazába. (uo /25/ 20§)
     Ezenkívül az élők közötti kölcsönös szeretet kegyelme, amelyhez az eucharisztikus szentség oly nagy erővel és gyarapítással járul hozzá, főképpen eme áldozat erejével árad szét mindenkire, akik a Szentek közösségéhez számíttatnak. A Szentek közössége ugyanis nem egyéb, … mint kölcsönös segítségnyújtás, az engesztelés, az imádságok, a jótétemények kölcsönös közlése a hívők között, akár elnyerték már az égi hazát, akár az engesztelőtűzben raboskodnak még, akár ebben a világban vándorolnak, ők egy néppé egyesülnek, amelynek a feje Krisztus, formája pedig a szeretet.
     A hitben ugyanis érvényes az, hogy noha ezt a felséges áldozatot csak Istennek szabad felajánlani, az égben az Istennel uralkodó Szentek tiszteletére is -, akiket Isten koronázott meg -, be lehet mutatni abból a célból, hogy pártfogásukat elnyerjük, sőt, ahogy az apostolok tanítják, azon testvérek szégyenfoltjának az eltörlése érdekében is megtehetjük ezt, akik már meghaltak az Úrban, de a bűn következményeitől való megtisztulásuk még nem teljes. (XIII. Leó: A „Mirae caritatis” körlevél /Kr. u. 1902/ /DH 3363/)
     Őseink tiszteletreméltó hitét, mely szerint eleven kapcsolatban vagyunk a mennyei dicsőséget élvező vagy a halál után még tisztuló testvérekkel, ez a Szentséges Zsinat nagy jámborsággal elfogadja, és a II. niceai, [DS 600] a firenzei [DS 1304] és a trentói [DS 1821--24; 1820; 1580.] szent zsinatok határozatait megismétli. (VI. Pál / II. Vatikáni Zsinat: Lumen gentium 51. (DH 4169)) 

11. Ne mentegesd magad soha, hacsak igen fontos ok nem kívánja!
12. Sohase beszélj olyan dolgokról, melyek öndicséretedre szolgálnak! pl. tudományodról, erényeidről, magas származásodról, kivéve, ha ebből hasznot lehetne 
reményleni, s akkor is alázattal és szerénységgel, mert ezek olyan ajándékok, amelyek Istentől jönnek.
13. Ne beszélj soha semmiről túlzással, hanem mindenben egyszerűen és szerényen mondd ki véleményedet!
14. Minden beszédedben legyen valami lelki dolog; csak akkor kerülöd el a haszontalan fecsegést és a vétkes zúgolódást.
15. Sohase állíts olyat, amit egészen biztosan nem tudsz!
16. Semmiféle ügyben elő ne hozakodjál nézeteddel, hacsak nem kérdeznek meg vagy a szeretet nem követeli!
17. Ha lelki dolgokról van szó, alázattal hallgasd, miként a tanítvány, s a jót, amit mondanak, jegyezd meg jól magadnak!
18. Elöljáródnak és gyóntató atyádnak mondd el kísértéseidet, tökéletlenségeidet és minden bajodat, hogy leküzdésükhöz módot és tanácsot nyújthassanak!
19. Szobádon kívül ne tartózkodjál és azt ok nélkül el ne hagyd; de ha kimégy, könyörögj a kegyelemért, hogy Istent meg ne bántsd!
20. Ne egyél és igyál a rendes időn kívül és akkor is adj szívből hálát Istennek!

Égi-földi próbatételek és ígéretek 1

     Amikor a misztikus megpróbáltatások hét éve letelt, 1464-ben Boldog Alan olyan súlyosan megbetegedett, hogy rendtestvérei feladták neki az Utolsó Kenet Szentségét. Egy este azonban, amikor nagy szenvedések közt feküdt cellájában, életében második alkalommal jelent meg neki Isten Szentséges Anyja ragyogó fényben, és méltóságteljesen köszöntötte őt. Igazi anyaként, gyengéd szeretettel lehajolt hozzá, s meggyógyította betegségéből. Amint Alan felé hajolt, hozzáért a Szűzanya nyakából lógó százötven drágakővel ékes nyaklánc. Ebből megértette boldogunk, hogy ez a három rózsafüzért jelképezi, mely a lelkek számára láthatatlan, de elszakíthatatlan kötelék Máriával, Isten Anyjával.
     Ekkor a Boldogságos Szűz azzal jutalmazta apostolának kitartó hűségét és erényeit, hogy ‒ a férfi szentek közt egyedülálló módon ‒, átadott Alannak egy gyűrűt, misztikus eljegyzése jeléül!

Boldog Alan ezt tanácsolja a kísértésben szenvedőknek: „Ha a keresztények kísértéseikben bizalommal segítségül hívnák Mária nevét, bizonyára sose esnének el! Ha az ördögök csak meghallják e szent nevet (akár az Üdvözlégyet), már menekülnek és beleremeg az egész pokol”. (Liguori Szent Alfonz, Szűz Mária dicsősége 83.o) „Mária neve meggyógyítja a bűnösöket, örömmel tölti el a szíveket és Isten szeretetére gyullasztja őket”. (Uo. 144.o)
     A Szűzanyával való fentebbi bensőséges látomása során kapta Boldog Alan a szentolvasó 15 ígéretét:
1) Különleges védelmet és nagy áldásokat ígérek azoknak, akik rózsafüzéremet áhítattal mondják.
2) A rózsafüzér hatékony védőpajzs a pokol ellen, elpusztítja a bűnt és akadályozza az eretnekséget.
3) Felvirágoztatja az erényeket, elnyeri Isten irgalmát, a világ hívságai helyett az Isten iránti szeretet és a menny iránti vágyakozást ülteti a szívekbe. 
4) Aki imádság által rám hagyatkozik, nem vész el.
5) Aki elmélkedve elmélyül a szentolvasó titkaiban, nem hal meg bűnbánat nélkül: a bűnösök megtérnek, az igazak megmaradnak a kegyelemben. 
6) Akik odaadón ragaszkodnak rózsafüzéremhez, nem halnak meg Szentségek nélkül.
7) Ígérem, hogy mindenki, aki szentolvasómat mondja, életében és halálában rátalál kegyelmeim teljességére és részesül a szentek érdemeiben.
8) A tisztítótűzből megszabadítom azokat, akik odaadón hűek rózsafüzéremhez.
9) Rózsafüzérem igaz gyermekei az égben különleges dicsőséget fognak élvezni.
10) Amit a rózsafüzérrel kérnek, mindent elérnek.
11) Rózsafüzérem terjesztőit minden szükségükben megsegítem.
12) Szent Fiamnál kiesdtem, hogy a rózsafüzér Társulatok tagjai életükben és halálukban testvérül kapják az égi szenteket.
13) Rózsafüzérem szeretete, nem csak az életben, de a halálban és az ítéletkor is külön érdemként segítő kegyelem – Fiam a mi Urunk által!
14) A rózsafüzérezők az én szeretett gyermekeim, és így Jézus testvérei.
15) A szent rózsafüzér tisztelete a kiválasztottság nyilvánvaló jele.
(folyt.) (Forráshivatkozások a II. részben!)

Puszta kézzel!

Kaptam, küldöm, támogatom!

Kedves Testvérek!

2017. 12. 08-án déli 12 órakor, a Szeplőtelen Fogantatás napján – a lengyel példán fellelkesedve –, imádkozzuk mi is az egész országban a rózsafüzért!

Az Irgalmasság rózsafüzérét Magyarország békéjéért és minden magyar ember megtéréséért.
http:// oratio.hu/r-atya4.php
A Szeretetláng rózsafüzért, hogy a Szent Anna réten minél előbb felépüljön az engesztelő kápolna Világ Győzelmes Királynője tiszteletére.
http:// oratio.hu/r-maria06.php
A Fájdalmas rózsafüzért Európa és a világ békéjéért, miniszterelnökünkért, a kormányért. Az idegen szívűek hatalmának megtöréséért.
http:// oratio.hu/r-alap2.php

Terjesszétek, nyomtassátok ki, beszéljétek meg közösségeitekben és papjaitokkal! Kapcsolódjatok bele!
Nagy és erős a támadás hazánk, nemzeti tudatunk és a lelkek ellen! Ha a lengyeleknek sikerült, nekünk is sikerülhet ez az imahadjárat!
Isten dicsőségére, országunkért és a lelkek mentésére!

"Öltsétek fel Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög cselvetéseivel szemben! Mert nem a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának kormányzói ellen, a gonoszság szellemei ellen." (Ef 6,11-12)

Maria Rosa Mistica Monticiari-Fontanelle c. könyvből 17. oldal, Ecclésia kiadó

Azt kívánom, hogy minden év december 8-án ünnepeljék meg déltájban a kegyelem óráját az egész világért. Ezzel az ájtatossággal számtalan lelki és testi kegyelmet nyernek.

A mi Urunk, az én Isteni Fiam, Jézus végtelen irgalmasságát adja, ha a jók továbbra is imádkoznak és engesztelnek bűnökben élő embertársainkért.

Amilyen hamar csak lehetséges, közöljék a katolikus Egyház legfőbb pásztorával, XII. Pius pápával kívánságomat: ismertessék meg a kegyelem óráját és terjesszék el az egész világon ezt az ájtatosságot.

Aki nem tud templomba menni, imádkozzék otthon, dél körül, és kegyelmet kap tőlem....

Ezeket a szavakat 1947. dec. 8-án során mondta Pierinának a Dómban sok ezer ember jelenlétében.ezt

Juttassátok el minél több emberhez ezt a felhívást!
Küldjünk visszajelzéseket, kik, hol, hányan tudnak bekapcsolódni ebbe az imahadjáratba!
Imádságos szeretettel:                                                 Erdeiné Papp Margit
                                                                               2531 Tokod, Deák Ferenc u.1.
                                                                               e-mail: erdeinem@gmail.com
                                                                                     Tel.:0670-6138-711

Hittel, reménnyel és szeretettel Hozzád fordulunk Szép Szűz Mária, Angyalok és a Világ Győzelmes Királynője.
Kérünk, terítsd ránk palástodat, védelmezz meg minket minden látható és láthatatlan ellenséges támadástól, hogy nemzetünk, a Te jogos és örökös tulajdonod fennmaradhasson!
A ránk váró nehéz időkben az a remény éltet, hogy Szentjeinkkel és Szent Angyalaiddal védelmezel minket. Ámen.

Oltalmad alá futunk, Istennek szent Anyja,
könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején.
Hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől,
mindenkor dicsőséges és áldott Szűz.
Mi asszonyunk, mi közbenjárónk, mi szószólónk,
engeszteld meg nekünk szent Fiadat,
ajánlj minket szent Fiadnak,
mutass be minket szent Fiadnak.
Ámen.

A Fatimai Angyal által tanított ima (1916):

Istenem hiszek Benned, imádlak Téged,
remélek Benned és szeretlek.
Bocsánatért esedezem Hozzád mindazokért,
akik nem hisznek Benned, nem imádnak,
nem bíznak Benned és nem szeretnek.

Szent Mihály arkangyal,
védelmezz minket a küzdelemben;
a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk!
Esedezve kérjük: "Parancsoljon neki az Isten!"
Te pedig, mennyei seregek vezére,
a sátánt és a többi gonosz szellemet,
akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban,
Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére!
Ámen.

A pápák és zsinatok állásfoglalásai 1

     A római pápa, Jézus Krisztus földi helytartója a kulcsok hatalmával, amelyeknek a feladata megnyitni a mennyek országát, (...) képes ésszerű okokból ugyanezen krisztushívőknek, akik a szeretet kötelékével Krisztus tagjai, akár ebben az életben vannak, akár a tisztítóhelyen, Krisztus és a szentek érdemeinek túláradásából búcsúkat engedélyezni. Mind az élőkért, mind az elhunytakért apostoli határozattal búcsút engedélyezve, Jézus Krisztus és a szentek érdemeinek kincseit szét szokta osztani, azaz megadja a részleges vagy teljes búcsút . Ezáltal mind az élők, mind az elhunytak, akik a búcsúkat elnyerték, annyi időleges büntetéstől szabadulnak meg – amely egyébként az isteni igazságosság szerint az elkövetett bűneikért kijárna nekik – amennyi az engedélyezett és elnyert búcsúval egyenértékű. Apostoli tekintélyünkkel elrendeljük, hogy ezeknek a jelenleg leírtaknak az értelmében… így kell mindenkinek megtartania és hirdetnie önmagától beálló kiközösítés büntetésének terhe mellett. (X. Leó: A „Cum postquam” rendelet Cajetan de Viónak, a pápa követének (Kr. u. 1518) (DH 1448-1449))
     Ha az őszinte bűnbánók Isten szeretetében halnak meg, mielőtt még a bűnbánat méltó gyümölcseivel eleget tettek volna bűneikért és mulasztásaikért, az ő lelkük haláluk után a purgatórium büntetésével megtisztul; és hogy ettől a büntetéstől megszabaduljanak, használnak nekik az élő hívők könyörgései, ti. a Szentmise-áldozat, az imádság, az alamizsna és más jámbor cselekedetek, amelyeket a hívők más hívőkért szoktak tenni az Egyház rendelkezései szerint.
     Azoknak a lelke pedig, akik a keresztség felvétele után semmilyen vétek szennyébe nem estek, és azok a lelkek is, akik a bűnszenny megszerzése után vagy saját testükben vagy a testükből való kiköltözés után, ahogy fentebb mondtuk, megtisztulnak, ezután a mennybe jutnak és világosan szemlélik magát a Háromságos egy Istent. Azok lelkei pedig, akik tényleges halálos bűnben vagy csak az eredeti bűnben haltak meg, ezután a pokolra jutnak, de ott különböző büntetéseket kell elszenvedniük. (IV. Jenő: A görögökkel való egyesülés „Laetentur caeli” bullája (Kr. u. 1439) (DH 1304-1306))
     Ha pedig bűneiket őszintén megbánva, szeretetben halnak meg, mielőtt (...) a bűnbánat méltó gyümölcseivel elégtételt adtak volna, lelkük a purgatóriumi vagy megtisztító szenvedésekben tisztul meg a halál után. (...) Ezeknek a szenvedéseknek az enyhítésére javukra szolgál az élő hívek közbenjárása is, vagyis a szentmise áldozatok, az imádságok, az alamizsna és az irgalmasság egyéb cselekedetei, amelyeket a hívek fel szoktak ajánlani a többi hívőért az Egyház szokása szerint.
     Azoknak a lelkét, akikre a szent keresztség fölvétele után nem ragadt a bűnnek semmiféle foltja és azokét, akik miután beszennyeződtek, akár testben élve tisztultak meg, akár – mint az előbb említettük (elégtétel) – akkor, amikor testükből kiléptek, mindjárt befogadják a mennybe. (Boldog X. Gergely / II. Lyoni Zsinat: Paleologosz Mihály császár hitvallása (Kr. u. 1274) (DH 856-857)) 

1. Legyen bár még oly termékeny a föld, ha be nem vetik, csak bojtorjánt és tövist terem; egészen így áll a dolog a míveletlen emberi szívvel is.
2. Az egyház szolgáiról, vagyis a szerzetesekről, áldozópapokról csak jót beszélj!!
3. Ha többedmagaddal vagy, légy mindig kevésbeszédű!
4. Légy szerény minden szavadban és cselekedetedben!
5. Ne légy soha makacs, legkevésbé pedig kicsiségekben!
6. Bárkivel beszélsz, mutass szívélyes jókedvet!
7. Csúfot ne űzz semmiből!
8. Sohase büntess szerénység, alázatosság és önmagadról való megemlékezés nélkül!
9. Ahhoz alkalmazkodjál, akivel éppen dolgod van; vidámmal légy vidám, szomorúval szomorú; általában légy mindenkinek mindene, hogy mindenkit 
megnyerhess!
10. Olyasmiről ne beszélj soha, amit előbb jól meg nem fontoltál és Istennek föl nem ajánlottál volna, hogy olyasmit ne mondj, ami Istennek nem tetszik!