A Hajnal Szép Sugara

CSODÁSÉREM TÁRSULAT (Hitbuzgalmi magánegyesülés) Szabályzata

     Szent X. Piusz pápa 1909. július 08-án jóváhagyta a Csodásérem Társulatát azzal a céllal, hogy terjessze a Mária-tiszteletet és a Csodás Érmet. Később, 1917-ben maga a Szent Szűz valamennyi fatimai jelenése alkalmával kérte a rózsafüzér napi imádkozását, 1917. aug. 19-én pedig a bűnösökért való engesztelést. A fatimai jelenések során Mária beszélt az ő Szeplőtelen Szívének tiszteletéről, mint nagy ajándékról, s kérte az önfelajánlást Szeplőtelen Szívének.
Az 1996. augusztus 9-én megalakult Csodásérem Társulat egyrészt, csatlakozni kíván a Szent X. Piusz pápa által jóváhagyott Csodás Érem Társulatához, másrészt pedig
teljesíteni akarja a Szent Szűz fatimai kéréseit.

A.) A CSÉT célja:
1.) A tökéletesebb élet megvalósítása.
2.) Az apostoli munka támogatása.
a.) az engesztelés szellemének,
b.) a Csodás Éremnek, és
c.) Mária Szeplőtelen Szíve
tiszteletének terjesztésével.
3.) Az ígért kegyelmekés búcsúk elnyerése.

B.) A CSÉT központjának székhelye az atya haláláig:
Eger, Kisboldogasszony Plébánia (volt).

C.) A CSÉT vezetése:
A CSÉT helyi vezetője a területileg illetékes plébános, vagy az, akit ő ezzel megbíz.

D.) A CSÉT-ben való tagságfeltételei (kötelmek):
1.) Teljes közösség a Katolikus Egyházzal.
2.) Önfelajánlás Mária Szeplőtelen Szívének
3.) Naponta egy tized rózsafiizér (bármely titok) elmondása a bűnösök megtéréséért.
4.) Naponta egy Üdvözlégy elmondása a CSÉT tagjaiért.
5.) Megáldott Csodás Érem viselése.
6.) A Csodás Érem terjesztése.
7.) Együttműködés a helyi lelkipásztorral. (Megjegyzés: Az imádságokat nagyon ajánlatos családi közösségben végezni.)

E.) A CSÉT működési elvei:
  1.) A Társulat kifejezetten hitbuzgalmi jellegű, s az apostoli munkát kívánja segíteni a Csodás Érem  terjesztésével és a fatimai üzenet megvalósításávaI.
  2.) A CSÉT az illetékes ordinárius engedélyével és felügyeletével működik (305. kánon.)
  3.) Az egyházközségek társulatai a helyi plébános tudtával működnek
  4.) A CSÉT nyitott az egyes krisztushívők ill. a krisztushívők más társulatai és szervezetei felé, bárhol is élnek, és működnek a világban. 
  5.) Kívánatos, hogy a CSÉT helyi tagjai szervezzenek engesztelő imaközösséget..., lelki programokat..., találkozókat.
  6.) A CSÉT elsősorban lelki közösséget kíván létrehozni, tehát nem jogi személyként kezdi működését, de a későbbiek során, ha erre szükség lesz, a CSÉT központja Az
Egyházi Törvénykönyv 312. és 322. kánonja alapján élni fog a jogi személyiség megszerzésének lehetőségével.
  7.) A CSÉT központja egyházilag jóváhagyott Tagsági könyvet ad ki, amit önköltségi áron terjeszteni fog önmaga vagy megbízottai által...
  8.) A tagfelvételhez szükséges, hogy az új tagok Tagsági könyvét a helyi plébános vagy a CSÉT központja bélyegzővel és aláírással lássa el. A tagfelvétel lehet nyilvános és
ünnepélyes is. Lehetőleg a helyi plébános áldja meg a hordozni szándékozott Csodásérmet.
  9.) A Tagsági könyvet a CSÉT központja adhatja ki.
10.) A Tagsági könyv a CSÉT központjából vagy annak megbízottjától szerezhető be. A CSÉT központja a kiadványok finanszírozására és érmék ajándékozására
adományokat és ajándékokat fogad el, s erről kimutatást vezet. (folyt)

Az engesztelő élet gyümölcsei

Három pontban tudjuk összefoglalni, hol és miben gyümölcsözik engesztelő életünk.

1./ Belső világunk lassanként átalakul. A világias dolgok eltávolodnak tőlünk, Isten kerül szívünk középpontjába.
Egyre több igényünk támad az imádságra, az elcsendesülésre, mindenekelőtt az Istennel való együttlétre, a Vele való kapcsolatra.
     A világtól való eltávolodás azonban nem jelenti a világból való kivonulást. Vágyódunk a csendre, de az Isten szeretetének továbbítására is. Ezért részt veszünk az emberek életében.
     A világtól való eltávolodás fenti fogalmazása azt jelenti, hogy az anyagias, érzéki és embert megzsaroló világi felfogásoktól viszolygunk, morális érzékünk nő. Ezek meglátása vágyat ébreszt bennünk a lelkek megmentése érdekében. Szeretnénk mindenkit, akit csak lehetséges Isten felé fordítani. Mondhatjuk ezt missziós vágynak is.
     Az engesztelő élet csendességében is egy rejtett, missziós élet.
     Belső világunk átalakulásában rejlik a keresztek felajánlásának vágya is. Örömet okoz, ha valamit fel tudunk ajánlani, mert tudjuk, hogy ezáltal vigaszt nyújthatunk Jézusnak és Máriának. Különös, ha most ezt mondom: bánatunkban is képesek vagyunk örülni, ha a bánatunkat felajánlva tudjuk, hogy annak az odaadottságnak örül az Úr.
     Egy idő után fájdalmat is érzünk magunkban, ha egy személy viselkedése sértő Jézusnak.
Fájdalmat kezdünk érezni mások szenvedése láttán is.
Örömmel tölt el embertársunk öröme, és Jézus, a Szent Szűz öröme.
Belső világunk átalakulása nem jár együtt szükségszerűen misztikus megtapasztalásokkal.
Ha ilyesmi előfordul, az egy külön kegyelem, érdemtelenségünk ellenére megadott égi ajándék, de nem velejárója. Nem tartozik a gyümölcsök közé.
     A lelki életet, ha elmélyül az Istennel való kapcsolatunk, akkor máris egy misztikus légkör táplálja.
Automatikusan belemerülünk Isten szeretetébe, ami már misztika.
Ilyenkor kialakul a csendünkre válaszoló Jézus szava, sóhaja, sugallata a szívünk mélyén. Ha nem jár együtt ez a belső együttlét semmiféle jelenséggel (mint pl.: látás stb.), ez akkor is már a misztika világa.
     Ne keressünk tehát semmi rendkívüliséget, mint egyedül csak az Istennel (Atyával, Jézussal, Szűzanyával, Szentlélekkel) való benső mély kapcsolatot. És ez elegendő lesz számunkra. Mert Ő meg fog nyilvánulni bennünk, általunk és velünk, ha szomjazzuk a Vele/Velük való együttlétet és alkalmat teremtünk hozzá.

II. FEJEZET

Különleges belső gyakorlatok azok számára, akik tökéletesek akarnak lenni

257. Az imént felsorolt külső áhítatgyakorlatokon kívül, melyeket – ha állapotbeli kötelességünk megengedi –, hanyagságból vagy megvetésből elhanyagolni nem szabad és vannak belső gyakorlatok is, melyek nagyban előmozdítják az életszentséget azokban, akiket a Szentlélek magasabb tökéletességre hív.
Ezen gyakorlatokat négy szóba foglalhatjuk. Végezzük minden cselekedetünket Szűz Mária által, Szűz Máriával, Szűz Máriában és Szűz Máriáért, hogy aztán még tökéletesebben végezhessük őket Jézus által, Jézussal, Jézusban és Jézusért.

1. Mindent Szűz Mária által

258. Cselekedeteinket Szűz Mária által kell végeznünk és mint hűséges, szerető rabszolgáknak mindenben engedelmeskedniük kell Isten Anyjának, vagyis magukat mindenben Isten Szentlelkétől kell vezettetni.
„Akiket Isten szelleme vezet, azok Isten gyermekei.” akiket Szűz Mária szelleme vezet, azok Szűz Mária gyermekei, amint azt kimondottuk. 

Nem félreértendő, ha azt mondom, hogy Szűz Mária szelleme Isten szelleme, mert ő sohasem vezettette magát saját szellemétől, hanem mindig Isten szellemétől, amely tökéletesen uralkodott benne.
Ezért mondja Szent Ambrus: „Szűz Mária lelke legyen mindnyájunkban, hogy Istent magasztalja, Szűz Mária szelleme legyen mindegyikünkben, hogy Istenben örvendezzék.” 

Boldog az a lélek, akit Szűz Mária szelleme teljesen hatalmába ejtett, mint a szent jezsuita frátert Rodriguezt. 

Akit Szűz Mária szelleme vezet, az szelíd és erős, buzgó és bölcs, alázatos és bátor, tiszta és termékeny.
259. Hogy a lelket Szűz Mária szelleme vezesse, ahhoz szükséges, hogy:
a) Mielőtt valamit megkezdünk, mondjunk le önmagunkról, saját belátásunkról, saját akaratunkról, pl. elmélkedés előtt, mielőtt szentmisét hallgatnánk vagy mondanánk, szentáldozás előtt stb., mert saját lelkünk sötétsége, saját akaratunk és cselekedeteink gonoszsága, még ha jónak látszik is, akadályt gördíthetne Szűz Mária szellemének érvényesülése elé.
b) Adjuk át magunkat Szűz Mária szellemének, hogy ő irányítson és vezessen bennünket, amint akarja. Bízzuk magunkat rá, és olyanok leszünk szűzi kezében, mint a szerszám a kézművesében vagy mint a lant egy jó muzsikusnál. Mint a tengerbe vetett kőnek, úgy kell a léleknek Szűz Máriában elmerülnie és elvesznie. Ezt egészen egyszerűen és egyetlen pillanat alatt megtehetjük; a léleknek egyetlen felemelkedésével vagy akarati elhatározásával vagy szóval, pl. „Lemondok magamról és átadom magamat Neked, édes jó Anyám.” Ha ilyen egyesülésnél nem is tapasztalunk érezhető édességet, mégis igazi és valóságos egyesülés az. Hasonlóképpen mintha valaki – amitől Isten őrizzen – ugyanilyen komolyan mondaná: „Átadom magamat az ördögnek”, valóságosan az ördögé lenne, ha nem is érezne magában változást.
c) Cselekvésünk közben és utána újítsuk meg időnként átadásunkat és egyesülésünket. Minél gyakrabban tesszük ezt, annál előbb leszünk szentek, annál gyorsabban érjük el az egyesülést Jézus Krisztussal, mely szükségképpen következik Szűz Máriával való egyesülésünkből, minthogy Szűz Mária lelkülete Jézus lelke.

A Csodásérem Társulat megalakulása Magyarországon

        1996-ban Dr Antalóczi Lajos az Egri Főegyházmegyei könyvtár igazgatója, a Kisboldogasszony templom plébánosa, országos méretű ima és engesztelő szövetséget kívánt kialakítani, Csodásérem Társulat néven. Bízva a Csodásérem kegyelmi ígéreteiben, a Társulat egybe kívánta fogni a Csodásérmet viselőket, hogy közösségileg hatékonyabban esdjék ki a Szűzanyától a Csodáséremhez fűződő búcsúkat és kegyelmeket az egyéni és közösségi jobbulások érdekében! (Csodás Érem Társulata = CSÉT)
     Antalóczi atya, meg is jelentetett egy színvonalas "CSÉT  Tagsági könyvet", melyben a történet mellet, a megvalósítandó feltételek és ígéretek is pontokba szedve olvashatók. A felhívásra nem várt érdeklődés mutatkozott. Helyi megalakulására (Eger) 1996. augusztus 9-én, az első országosan képviselt fogadalomtételére a párizsi Rue du Bac 140 oltára előtt került sor 1997-ben.
Antalóczi atya annak tudatában, hogy a Csodáséremhez kötött tevékenység (mozgalom), a Szent Vincéről nevezet Irgalmas Nővérek és a Lazarista Rend kompetenciájába tartozik, így annak reményben, hogy a rendszerváltás után már megerősödött közösség felkarolja ill. átveszi a Csodásérem- és ima-mozgalom terjesztésének koordinálását, felkereste az Irgalmas Nővérek Ménesi úti anyaházát.
     Sajnos a főnökasszony fenntartásokkal fogadta az országosan is egyházi jóváhagyást nyert CSÉT  Társulat megalakulását – mondván –, hogy ehhez az ő előzetes engedélyük kellett volna – mi több –, maguk is épp hasonlót terveztek beindítani! Nos, a Csodásérmet viselők és imádkozók Közössége (pontosabban a CSÉT  Társulat) azóta is vár a központi irányításra, hogy imáiknak és engesztelésüknek állandó szervezett keretet adhassanak! (Antalóczi atya, 2000-ben költözött Isten Országába!)

     Részletek a 'Tagsági könyvből', melynek jóváhagyása: Imprimatur. Nr. 1746/1996 Eger, 1996. szeptember 17. dr. Márfi Gyula s. püspök, érseki helynök, aki az Egri Főegyházmegyei Hatóság a Csodás erem Társulatának Alakulási jegyzőkönyvét és Szabályzatát az 1731/1996. sz. leiratában jóváhagyta és megadta a működési engedélyt.
A Főpásztor – a 298. kán. 2. §-a értelmében – a Társulat célkitűzéseit Papjainak és Híveinek figyelmébe ajánlotta. A dokumentum aláírója: dr. Seregely István egri érsek, a MKPK elnöke. (Összeállította és szerkesztette: dr. Antalócz; Lajos plébános)

II. János Pál pápa, Apostoli Áldását adta a magyarországi Csodásérem Társulat minden hűséges tagjának életére és munkájára, mint a mennyei kegyelmek zálogát, Vatikán, 1996. szeptember 9-én, S.E.R. Mons. Oscar Rizzato érsek (folyt)

     Az alázatos lelkület alapvetően fontos, mely kivédi az ördög mindenféle támadását.
     Fogadjuk el, hogy semmik vagyunk, Krisztus ereje a kegyelem nélkül képtelenek lennénk bármire. Tele vagyunk hibákkal, bűnökkel, gyarlóságokkal. Olyanokkal is, melyeket nem látunk, mert egyedül Isten lát bennünket teljes valónkban.
Mindezek mellett mégsem jó, ha ezt mondjuk: "én semmire se vagyok méltó."
Ez így hamis látásmód. Igenis tudok tenni, mert az Úr, ha akar, alkalmassá tesz engem.
Isten kitüntethet és felhasználhat engem az Ő Országának építésére, holott senki sem vagyok. Csakhogy tegyük hozzá:
- Senki sem vagyok Tenélküled Istenem. Kis cserépedény vagyok, de ha megtöltesz engem kegyelmeiddel, életre kelek Általad és Veled.
     Fontos önmagunk helyes látása.

A sátán kettős küzdelme:
     Először arról akar meggyőzni, hogy ugyan, nekem máshol a helyem, milyen sok szép és jó vár rám, éljek nyugodtan, boldogan, a megváltás már úgyis megtörtént, ennél én többet érek Istennek, Ő azt akarja, hogy én örömteljes életet élhessek stb. Felkelti hiúságunkat.
A baj az, hogy ezek mögött a ravasz szavak mögött igazságok is vannak, ezért olykor meg tudja a még zsenge lelket téveszteni.
     A másik oldalról úgy akar meggyőzni, hogy én olyan bűnös ember vagyok, annyi hibám van, hogy képtelen leszek ilyen hatalmas feladatokat elvégezni. Az Úr úgysem bocsátja meg számtalan bűnömet - melyeket az ördög bennem felnagyítva tálal elém.
Azt suttogja, hogy csak nem gondolom, hogy pont én vagyok kitüntetve? Hiszen el fogok kárhozni, és felsorolja mulasztásaimat stb.
     Tehát két fontos pontra kell támaszkodnunk:
1./ Őszinte bűnbánat, bocsánatkérés az Úrtól, amiért megbántottuk Őt az életünkben és felismerése annak, hogy csak gyenge cserépedények vagyunk.
2./ Nagy bizalom Jézus irgalmasságában, mely eltöröl szívünkből minden csüggedtséget, félelmet és kétkedést.
A sátán mindkét pont igazságától menekül.
     Ha ezeket szem előtt tartjuk, nem fog tudni igazán éket verni hivatásunkban.
Nem csak az engesztelő hivatásra vonatkoznak a sátán támadásai, hanem mindenkire, aki Isten munkása akar lenni.
Azokra, akik igazán keresztényként akarnak élni és dolgozni Isten nagyobb dicsőségére. 

III. FEJEZET

Jákob magatartása Rebekával szemben és a választottak magatartása Szűz Máriával szemben

191. a) Jákob, a fiatalabb testvér testalkata és jelleme szelíd volt és a természete békeszerető. Rendszerint otthon tartózkodott, hogy ezzel forrón szeretett édesanyja, Rebeka kedvét keresse. Ha elment, ezt sohasem önakaratából tette, hanem engedelmességből édesanyja iránt.
192. b) Szerette és tisztelte anyját és sohasem volt boldogabb, mint amikor őt láthatta. Mindent került, ami anyjában visszatetszést kelthetett. Mindent megtett, amiről azt gondolta, hogy örömére szolgál. Mindez csak növelte Rebeka szeretetét fia iránt.
193. c) Mindenben alávetette magát anyjának. Panasz nélkül, örömmel és haladéktalanul engedelmeskedett neki mindenben. Hacsak gyengéden jelezte is akaratát, már futott és dolgozott. Gondolkozás nélkül elhitt mindent, amit tőle hallott. Pl. amikor azt kérte – hogy hozzon két gödölyét, s azokból atyjának, Izsáknak készítsen ételt –, nem válaszolta azt, hogy egy is elég lenne egy ember étkezésére, hanem minden ellenkezés nélkül teljesítette kérését.
194. d) Nagy bizalma volt édesanyja iránt és egyedül az ő gondoskodására és védelmére támaszkodott. Minden szükségében segítségül hívta, minden kételyében tanácsát kérte. Mikor pl. megkérdezte tőle, hogy atyja áldása helyett nem annak átkát vonja-e magára, elhitte és teljesen rá hagyatkozott, amikor anyja biztosította, hogy ő magára venné azt az átkot.
195. e) Végül, erejéhez mérten utánozta az erényeket, melyeket édesanyján tapasztalt. Ez volt egyik oka, amiért mindig otthon tartózkodott, másfelől pedig az, hogy távol tartsa magát a rossz társaságoktól, melyek az erkölcs megrontói. Ily módon tetté magát méltóvá, hogy atyjának kétszeres áldását fogadja.
196. Figyeljük meg most a választottak mindennapi magatartását:
a) Otthon tartózkodnak édesanyjukkal (Szűz Máriával), vagyis szeretik a visszavonultságot, benső életet élve. Imára és elmélkedésre adják magukat, Anyjuk példája szerint, akinek egész szépsége a bensejében van, és aki egész életén keresztül a visszavonultságot, az imádságot és az elmélkedést szerette. Bár néha megjelennek a világban is, de csak azért, hogy Isten akaratának és a Szent Szűznek engedelmeskedve teljesítsék, állapotbeli kötelességeiket. A kifelé végzett munkájuk mégoly jelentősnek tűnik is, mégis sokkal többre becsülik azt, melyet bensejükben, Szűz Máriával egyesülve végeznek, mert itt tökéletességük nagy művén dolgoznak, melyhez hasonlítva minden más csak gyermekjáték. Amíg fivéreik és nővéreik kifelé nagy erővel és tudással, sikerrel dolgoznak a világ tetszése és dicsérete mellett, ők a Szentlélek világosságánál ismerik meg, hogy sokkal dicsőségesebb és kellemesebb, példaképükkel, Jézus Krisztussal elrejtve maradni, visszavonultan élni, Édesanyjuk iránti teljes és tökéletes engedelmességben. Szűz Mária házában dicsőség és gazdagság van. Ó Jézus, mily kedves a Te lakásod! A veréb lakóhelyet, a gerle fészket talált kicsinyeinek. Mily boldog is az az ember, aki Szűz Mária házában lakik, ahol Te vettél legelőször lakást! A választottaknak e a házában a Te segítségeddel minden erényhez magasba törő utak és lépcsők vannak, hogy a siralomnak e völgyében a tökéletességet elérje! Seregek Ura, mily kedvesek a Te lakásaid!
(...) 

     A sátán gyakran meg akarja akadályozni a zarándokutakat. Hiszen jól tudja, hogy Isten a szent helyeken nagy kegyelmeket akar adni.
     Ez az akadály a lélekben is feltámadhat: eleinte nagy a kedve a zarándoknak elutazni, boldogan készülődik, azután hirtelen kedvetlen lesz, félelmek törnek rá, különféle kifogásokat keres életkörülményeiben, fáradság tör rá, még az élettől is elmegy a kedve nemhogy utazni.
Majd jöhet egy kis influenza, valamilyen fizikai betegség, mely nem halálos, de elég ahhoz, hogy az ember otthon maradjon, biztonságban. És ha ez sem tántorítja el, jön egy kis pénzzavar.
Ilyenkor a személy azt mondja, Isten biztosan mégsem hívja a szent helyre.
     Miből ismerhetjük fel az útra készülő esetében, hogy Isten akarata gátol, vagy az ördögé?
Ha egy betegség magától jön ellenérzés, letörtség, kedvetlenség, kételkedés nélkül és egyértelműen mutatja, hogy elindulni nem szabad vele: Istentől jön az akadály valamiért.
Ha azonban mindezeket a gátakat a fent említett lelkiállapot kísérni: kedvetlenség, zavartság, félelem, azaz hangulati-érzelmi hullámzások, akkor nem az Úr akadályoz, hanem az ördög.
     A nagy és döntő fordulatok előtt a sátán mindent megtesz, hogy falakat emeljen a kegyelmi események előtt.
A sátán utánozza Istent, csakhogy fordított szisztéma szerint: a sötétség szálaiból szövi gonosz terveit, míg Isten a világosság szálaival ölel át minket, végtelen szeretetével.

     Az ördög a romboló, a bomlasztó.
     Legelső színterén az egységet, a békét támadja. Ahol szeretik egymást, együttműködés áll fenn a Jóért, ahol család, vagy közösség épül, testvéri kapcsolatok, vagy őszinte szerelem, barátság: ezek a vadászterületei. Rejtett, csalárd módszerekkel dolgozik, de ha ez nem sikerül, beveti a legdurvább eszközeit is.
Mélységesen sérti az engesztelés területe, ahol az ember Isten és ember közti kiengesztelődésért küzd, szenved és imádkozik.
     Az áldozathozataloktól retteg, az imádság elől elfut. Az engesztelés műve az emberiség megmentését tűzi ki célul, ez nagyon sok neki. Ezért a sátán minden létezőt megtesz, hogy az engesztelők között ékeket verjen, szeretetlenséget, irigységet, féltékenykedést szítson.
Legyünk nagyon résen és ne engedjünk teret a gonosz működésének!

A Szent Halál

     Az 1886. Kisasszony napján a Szent Szűz súlyos betegséggel látogatta meg hű gyermekét.
Régi heves térd fájdalmaihoz, fájdalmas szivbaj lés asztma-rohamok is társultak. Novemberre azonban annyira javult az állapota, hogy éves lelkigyakorlatait az anyaházban végezhette.
Ez volt utolsó látogatása a Bac-utcában.
     Magas kora és gyöngesége dacára semmi kivételezést nem fogadott el. 

Versenyt térdelt a fiatalokkal, részt vett minden közös gyakorlaton. Egy napon ellátogatott a a szeminár-nővérek közös lelkigyakorlatára. A terem végében két régi kép volt fölfüggesztve, még 1835-ben készültek. Az egyiken szent Vince szívének-, a másikon a Szeplőtelen Szűz 1830-as megjelenését ábrázolta.
Egyedül képzelvén magát, a két kép előtt hosszas elmélkedésbe merült. A drága emlékek hatása alatt az arcát a megdicsőültek fénye övezte.
     Elragadtatásából csak akkor tért magához, mikor az őt figyelő nővérek bámulattal fölkiáltottak: "Ó, ez az a nővér, aki látta a Szent Szüzet!" – "Ó, önöknek van látomásuk nővérem!" – szólt kissé zavartan az öreg Katalin, és igyekezett mihamarabb eltűnni a szemük elől.
     Tiszteletreméltó nővérük ereje azonban nap-nap után hanyatlott. Végre fölvirradt december 31-e.
Akik földi életükben még sok időt vélnek maguk előtt, azok közömbös pillantást vetnek a fölkelő Napra. Hol unalmasnak, hol meg sietősnek tartják a járását. De nem úgy az, aki biztosan tudja, hogy életének utolsó napjára ébredt. Katalin nővér ujjongva üdvözölte a hajnalt.
     A nővérek aggódva állták körül a drága beteg ágyát. Az előre látható közeli válás fájón sebezte a szíveket. Csupán Katalin nővér lelke úszott örömmámorban. A viszontlátás boldog előérzete természetfölötti nyugalmat és ünnepi hangulatot kölcsönzött neki. LeírhatatIan áhítattal fogadta a Szent Útravalót. Lelke légkörét a nyugodt béke olajágának illata töltötte be.
     Katalin kérésére 63 fohász osztottak ki egymás közt a nővérek, melyeket halálakor sorra elmondtak.
     December 31-e vasárnapra esett; másnap új esztendő ünnepe volt, tehát a gyermekek közül kevesen voltak az intézetben. A haldokló kívánságára nővértársai helyettesítették őket és fönnhangon imádkozták a Szeplőtelen Fogantatás litániáját.
Ennek végeztével az összesereglett nővérek legnagyobb épülésére, mennyei áhítattal megújította szent fogadalmait. Majd Csodáséremmel telt apró csomagokat osztott ki a körülállók között. Az ünnepi csöndet egyik jó öreg nővér szegte meg. Esdve fordult a haldoklóhoz : .Kedves Nővérem. hát ön elmegy anélkül, hogy nekem a Szent Szűzről csak egy szót is szólott volna? '"
     Katalin nővér összeszedvén minden erejét, így felelt: Nekem nem szabad beszélnem, ez Chevalier atya feladata! - Kis vártatva folytatta: "A szent Szűznek szomorúságot okoz, hogy a kincset, melyet a Szeplőtelen Fogantatás által e társulatra ruházott, nem becsülik eléggé. Nem igyekeznek a kegyelmi hasznot kiaknázni; különösen pedig, hogy nem jól imádkozzák a szentolvasót! - Azután a jelenés kápolnájára irányította gondolatait, s így szólt: A Szeplőtelen Szűz megígérte, hogy minden egyes alkalommal különös kegyelemben részesíti azokat, akik abban a kápolnában imádkoznak. Különösen pedig gyarapítja bennük a tisztaságot: a szív-, lélek- és akarat tisztaságát. Ebben rejlik ugyanis a tiszta szeretet. "

     A Csodésérem kiváltságoltjának arcán a félelemnek vagy szenvedésnek nyoma sem volt.
Este hét órakor édes álomba merült, és minden halálküzdelem vagy fájdalom legkisebb jele nélkül csöndesen átszenderült a boldog örök életbe. 'Bár mindnyájan figyelték, az utolsó sóhaját alig vették észre.
     Még sohasem láttam ilyen édes, szent halált! – állította Dufes nővér.

186. Figyeljük meg most az elvetettek mindennapi magatartását.
a) Mulandó ügyeikben saját erejükre és ügyességükre támaszkodnak. Földi dolgokban nagyon alaposak, ügyesek, felvilágosodottak, mennyei dolgokban ellenben gyengék és tudatlanok.
187. b) Ezért sohasem, vagy csak ritkán vannak otthon, vagyis saját bensejükben, tulajdonképpeni lakásukban, melyet az ember Istentől kapott, hogy példája szerint abban tartózkodjék, mert Isten mindig Önmagában tartózkodik. Az elvetettek semmiképp sem szeretik a visszavonultságot, a lelki életet és a benső áhítatot. Azokat, akik bensőséges – a világtól elvonult – életet élnek és inkább befelé, mint kifelé dolgoznak; gyengeelméjűeknek, szenteskedőknek és a kultúra ellenségeinek nevezik.
188. c) Az elvetettek nem sokat törődnek Máriának, a választottak Édesanyjának tiszteletével. Bár nem gyűlölik kimondottan, esetenként még dicsőítik is – mondván –, hogy szeretik Isten Anyját, sőt áhítatgyakorlatokat is végeznek tiszteletére. Mindazáltal nem szenvedhetik, ha valaki gyengéden szereti őt, mert nincs meg szívükben Jákob gyengéd szeretete: képesek mindig találni valami kivetni valót az áhítatgyakorlatokban, melyeket Szűz Mária jó gyermekei és szolgái hűségesen végeznek, Édesanyjuk megnyeréséért. Nem hiszik el ugyanis, hogy ezen áhítatra az üdvösségük érdekében szükségük van. Azt hiszik, hogy eleget tesznek azzal, ha a Boldogságos Szüzet egyenesen nem gyűlölik és tiszteletét nyilvánosan meg nem vetik. Abban a hiszemben vannak, hogy az Istenanya kegyét megnyerik, ha tiszteletére néhány imádságot elmondanak vagy elhadarnak minden gyengédség nélkül, és sajnos anélkül, hogy életüket megjavítanák.
189. d) Az elvetettek könnyen eladják elsőszülöttségi jogukat, vagyis a Mennyország örömeit egy tál lencséért, vagyis a földi örömökért. Akárcsak Ézsau, esznek-isznak, mulatnak, táncolnak anélkül, hogy igyekeznének magukat a mennyei Atya áldásával méltókká tenni. Egyszóval csak a földiekre gondolnak, csak a földért és a világ örömeikért, élvezeteiért dolgoznak, és pusztán hiú dicsőségért adják el a keresztségben nyert kegyelmet (ártatlanságuk ruháját), mennyei örökségüket.
190. e) Végül az elvetettek nyíltan vagy titokban, de mindig gyűlölik és üldözik a választottakat. Terheket rónak rájuk, megvetik, kritizálják, nevetségessé teszik, megszólják őket, meglopják, becsapják, akadályokat gördítenek eléjük és szegénységbe döntik őket. Ezalatt a maguk szerencséjén dolgoznak, átadják magukat a jólétnek, dicsőségben ragyognak, meggazdagodnak, emelkednek, a szívük vágyainak élnek.

A sátán támadásának jellemzői:

     Az egység elleni harc.
     Mindenkit, akik Istenért együtt dolgoznak, azok, akik segítenek embertársaikon, szét akar választani. Azokban a családokban, ahol békesség honol, szét akarja zúzni. A család amúgy is terhére van, hatalmas fal előtte, mert a jövő kincse.
Az egység számára a legvörösebb posztó. A legdurvábban sérti "felségterületét".
Mert aki egységben él, teljesíti Jézus végakaratát: "szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek benneteket... legyenek mindnyájan egy."
     Az egység a szeretet jele. És a szeretet az Isten. Tehát a sátán gyűlöli a szeretetet, melyből az egység forrásozik.
Így aztán felismerhetjük, hogy a legerősebb vár az egység vára, a legerősebben összekötő lánc az egység lánca.
Ha végignézzük az Egyház történelmét, vagy ha csak országunk történelmét tekintjük át, tökéletesen látható a sátán tevékenységének minden apró mozzanata.

     Hogyan próbálkozik?
     Ellenérzéseket szít, bizalmatlanságot táplál, szóbeszédeket provokál, intrikákat idéz elő, rágalmakat szór, eltérítő akciókat szervez, félreértésekkel, hazugságokkal próbálkozik. Felhasználja még a jó keresztényeket is, hogy azok lebeszéljék Jézus munkásait a közös feladatról, amit Ő véghez akar vinni két-három vagy több ember egysége által.

Ha ezek a támadások nem érnek célt az emberek szívében, akkor más módokat használ fel:

     Szerencsétlenségeket vet be és más bajokat zúdít a keresztény emberekre.
     Ha jó ügyért harcolunk, Istenért, embertársainkért teszünk valamit, tudnunk kell magunkat alaposan felvértezni. Legyünk résen, ne engedjük meg, hogy eltérítsen bennünket.
Az ördög sokat támadja azokat, akik Istent akarják szolgálni, akiket Ő kiválaszt egy-egy sajátos útra.
Valójában ha ilyenkor nem ér minket támadás, nem bizonyos, hogy Isten ügyét szolgáljuk!
A támadások mindig jeleznek nekünk.

     Módszerei:
     Félelmet kelt – elkeserít – csüggedtséget idéz elő – békétlenségre hangol – bomlaszt, szétszakít – gyűlöletet szít – megakadályozza az imádságot különféle módokon – gátolja a kiengesztelődést – távol akar tartani a szentségektől.

Most csupán a legismertebb módszereket említettem. (Kép: a sátán kiszökött a pokolból!)

Horváth Mária írása

     Reggel 9 órától várakoztam már, hogy sorra kerüljek.
A betegnek nincsen sok szava ilyenkor. Telnek az órák, a percek, enni nem szabad, inni is alig.
Akik utánam jöttek, már el is mentek. Nem voltam boldog tőle.
     A baloldalt ülő beteggel beszélgetésbe elegyedtem, letörtségében vigasztalni próbáltam.
Új betegtárs érkezett, leült jobboldalamra. Haja hátrakötve, őszes tincsekkel, szeme kék, mint a szelíd ég, arca fiatalos, majdnem kortalan. Odaszólt az elkeseredett beteghez:
– Én hívő vagyok, tudom, hogy Isten megsegít, elkeseredni nem szabad.
Voltam én is nehéz helyzetekben, ahonnan nem könnyű kitörni. Megtapasztaltam, hogy Isten nélkül nem is lehet.
     Nem tudtam megállni, megjegyeztem:
– Én is hívő vagyok. Ön milyen vallású?
– Református vagyok és ön?
– Én katolikus.
– Katolikus? Én szeretem Szűz Máriát – volt az azonnali reakciója.
     Meglepődtem, és meg is hatódtam, ezt hallva egy református szájából. Ő folytatta:
– Sokan nincsenek így ezzel, de azért, mert más szinten vannak. Nem lehet erőltetni senkit, nem tehetnek róla, hogy ők ott tartanak ahol tartanak. Nem ítélhetem meg őket.
– Tiszteli a Szűzanyát? – kérdeztem figyelmes meglepődéssel.
– Nemcsak tisztelem – válaszolta azonnal – hanem szeretem! Ő a tisztaság, az erkölcs, Ő a példakép, akire nagy szüksége van a papoknak és mindenkinek, az ifjúságnak.
– Bizony, mennyire igaza van! – kiáltottam fel örömmel – papjainknak nagy támasza Ő és a mai világban a fiatalok tanulhatnak Tőle!
– És mekkora védelmet nyújt Mária, hiszen Ő a mi Édesanyánk - folytattam, mire betegtársam mély egyetértéssel bólogatott.
     Majd hozzáfűzte:
– Én, ha Őhozzá imádkozom, kérem, vigye el kéréseimet Jézusnak. Jézus pedig továbbadja a Mennyei Atyának. Mert a Mennyei Atyához vezető út Jézus, Mária pedig Jézushoz vezet el minket. Neki ez a célja. Ő nem Isten, de a legtökéletesebb teremtmény.
     Nekibátorodtam:
– Aki nem szereti Szűz Máriát, a Fiát Jézust sem szeretheti. Mert az Ő Szívük egy, annyira szeretik egymást. Ő az Édesanya, a mi Édesanyánk, hiszen a Keresztről Jézus ránk bízta Máriát, és Máriára minket. Mennyivel könnyebb a sorsunk, hogy Ő van, megfoghatjuk a kezét. Ha elesünk, felemel és vezet bennünket Jézushoz.
     Betegtársnőm igazat adott nekem, és még hozzátette a következőt:
– Tisztelem nagyon a katolikusokat, örültem, amikor kimondták, hogy: "Mária által Jézushoz!" Ez csodálatos igazság. Ezenkívül a katolikusoktól tanultam meg a szemlélődő imádságot. Sok jó papjuk van, pl. ott vannak a jezsuiták is. Ismerek néhányat.
     Nem bírtam megállni, hogy ne fejezzem ki tiszteletemet az ő vallásuk iránt én is:
– A reformátusok számomra az igehirdetésben elöljárók. Nekem is fontos az Ige, sőt mondhatom, Ige centrikus vagyok. Ez Önöknek nagy karizmájuk. – Láttam, mennyire örült ennek.
     Bemutatkoztunk egymásnak és letegeződtünk. Új testvérem ismét megszólalt:
– Nagyon szeretem ezt a csodálatos Ferenc pápát! Én szinte rajongója voltam II. János Pál pápának is. Mindegyik csodálatos pápa. Nagyon örültem, amikor a mostanit megválasztották, és amiket tesz, amilyen egyszerűen él, hát az példaértékű. -
     Nagy öröm töltött el.
Emma – nevezzük így – elgondolkodva vette fel a másik fonalat:
– Érdekes, sokan nem tudnak hinni, holott Isten létezését a tudomány is képes bizonyítani. Tanulmányoztam a kvantum fizikát, minden összefüggésben áll benne Istennel. A csillagászatot is tanulmányoztam, az egész univerzum Isten létezését bizonyítja. Csak körül kell nézni. -
– Vannak, akik nem is akarnak hinni Istenben - vágtam közbe.
– Ez a gőg – reagált rögtön – csak a gőgösök tagadják Istent, mert félnek. Szegények ám ők, félnek szembesülni magukkal, és félnek Istentől.
     Ekkor eszembe jutott az irgalmas Jézus:
– Talán hallottál Fausztina nővérről? - kérdeztem még kicsit bátortalanul, tudva, hogy a reformátusok nem igen éreznek közelséget szentjeinkkel.
– Hogyne! – kiáltott fel – ismerem, tudom ki ő.
Van egy nagy szentek élete könyvem, azt is szoktam olvasni. Nem mindegyik került közel hozzám, de vannak akik megérintették a szívemet. Ilyen például Edith Stein, aki vállalni merte a halált, csakhogy a zsidók megtérjenek. Fontos lenne a zsidóság megtérése.
Egyik ámulatból estem a másikba.
– Tudod Emma, nekem nagyon nagy szenvedés, hogy Kelet és Nyugat egyháza szétszakadt. Az volt az igazi szakadás. – Vette a témát: igen, szerinte is az volt a nagy szakadás, s hogy a reformáció megreformálást akart, és nem szakadást.
     Felhoztam Roger testvért, ujjongott hallatán.
Majd visszatértem Fausztina nővérre. Elmondtam a másik társnőm felé is, hogy Jézus mennyire szereti a bűnösöket, irgalmaz mindazoknak, akik bocsánatát kérik. Elővettem a táskámból egy kis irgalmas Jézus képet. Emma felé nyújtottam:
– Elfogadod? Ha nem zavar... – kezdtem. Emma nevetett:
– Már van nekem, ismerem. Egy kedves katolikus barátnőm szokott hozni nekem szentképeket és összegyűjtöm egy dobozba. De köszönöm.
     A kereszthordozás értelmét kezdtem el részletezni:
– Nagy értelme van a szenvedésnek, Jézus megmondta nekünk, aki követni akar engem, vegye fel keresztjét és kövessen. – Ezt a témát boncolgattuk a következő percekben.
     Majd az ítélkezés került szóba és az ellenségszeretet. Egyetértésünk oly tökéletes volt, hogy Emma végül ezeket mondta:
– Ez itt egy biblia óra, érdemes volt eljönni és itt várakozni. Mindennek megvan a maga oka.
Testvérek vagyunk: te egy református érzületű katolikus vagy, én pedig egy katolikus érzelmű református vagyok. Hidd el, aki mindezeket nem ismeri fel, azzal nem érdemes vitába szállni. Mert nem tehet arról, hogy nem látja még az igazságot, majd egyszer fel fogja ismerni. Isten türelmes.
– Igen – válaszoltam – Isten odaát nem épít falakat, csak mi emberek építjük fel a gátakat. Ő mindent másképpen ítél.
     Órámra néztem, eltelt egy egész óra. És ekkor behívtak.
     Úgy éreztem, nem volt hiábavaló a várakozás. Az Úr volt velünk és mi egységben egymással és Ővele. Áldott legyen érte!

2013. júniusában

A szabadság, egyenlőség, testvériség vérzivataros idejében

     Labouré Katalin lelkének egyensúlyát, természetfölötti nyugalmát nem zavarta meg semmi sem. Az 1870-71-es forradalom szennyárja nagy pusztítást vitt végbe széltében-hosszában. A szegény nővérek is bőven kivették részüket a szenvedésből. Befogadták a menekülteket, ápolták a sebesülteket, holott már ez sem tetszett a "testvériség" elveit valló kommünároknak! Azonban minél nagyobb volt a veszély, nővérünk annál nagyobb bizodalommal ismételgette: Imádkozzunk, hogy a jó Isten vessen véget a rossz napoknak."
     1871. április 7-én, nagypénteken egy kommunista banda Dufes nővér intézetére vetette magát, annak ellenére, hogy az intézet a kommün napjaiban a sebesültek kórházává vált. A szerencsétlenül járt új lakók között volt két üldözött csendőr is, akiknek kiadását követelte a felbőszült horda. A szabadság-testvériség és egyenlőség szellemében, agyon akarták lőni a védtelen áldozatokat. Az elvadult csapat azonban kénytelen volt távozni "dolgavégezetlenül".
     Április 9-én, húsvétvasárnapján újra megjelentek és hatalmas tömeg támogatásával követelték a két csendőr kiadását.
"Soha" – felelt a főnöknő Dufes nővér, rettenthetetlen bátorsággal.
A tömeg a nem várt válaszra iszonyú dühbe jött. Egy közülük már kardot rántott és meg akarta ragadni a főnöknőt.
"Ne merjenek hozzám nyúlni!" – kiáltott emez, tiszteletet parancsoló, méltóságteljes határozottsággal.
A katonák visszaléptek, de tervüket nem adták föl és már a főnöknőt is fogságba akarták hurcolni. Szennyes lelkük ujjongott, ha szaporíthatták az ártatlan foglyok számát.
     A katonák nem tágítottak és a főnöknőnek mennie kellett. Keserű búcsúzás következett, ám a nővérek, mintegy negyvenen kijelentették. hogy főnöknőjüktől el nem válnak, inkább vele mennek mindnyájan a börtönbe is! A szánalmas menet megindult. Már-már elhagyták a kaput, amikor a körzeti biztos, aki az elfogatási parancsot kiadta, "ésszerűségből" meggondolta a dolgot és így szól: "Mit csináljak ennyi vad fecskével?" - és szabadon engedte ez egész nővérsereget. Hogy mégse látszassék legyőzöttnek, még hozzátette: "Majd holnap!"
     A holnapot azonban Dufes nővér nem várta be, szökve Toulousba távozott. Tehát a másnapra tervezett és ígért elfogatás is meghiúsult.
     Ezalatt Katalin nővér rendületlenül kitartott tisztségében a portánál. Szorgalmasan osztogatta e kommunároknak a Csodásérmet. Az érem – méghozzá Katalin nővér kezéből – szinte varázserővel bírt a katonákra. Még az őrségben lévőket is fölváltották, csakhogy mindenkinek jusson belőle.
"Nővérem, adjon nekünk is olyat. amilyet a pajtásunknak adott.. " – esdekelték, tőlük szokatlan nyájas hangon.
"De hiszen maguknak nincs hitük; mit használ akkor az érem!? – mondogatta a jó Katalin nővér.
"Az igaz Nővérem, mi nem sokat hiszünk, de hiszünk ebben az éremben, mely már másoknak is segített, nekünk is segíteni fog! Majd ha tűzbe megyünk, bátor halálra segít!" – volt a válasz.
     Katalin nővér kezéből tehát ki nem fogyott az érem. Adott, és újra adott mindenkinek, ahányszor csak kértek. A Szent Szűz ígéretéhez híven, valamiképp kiesdi számukra is a megtérés kegyelmét - gondolta Katalin.
     Egy napon azonban hiába keresték a zárda kapusát éremért, mert a kommunisták általános erőszakoskodása már oda fejlődött, hogy a nővérek kénytelenek voltak valamennyien elhagyni az intézetet. A távozók csomagjait (egy kis kék zsákot) katonák nagy röhögések közepette vizsgálták át.
Katalin nővér búcsúzáskor még egyszer fölkereste a kerti Mária-szobrot és szívére kötötte a Szűzanyának, hogy május végére hozza őket vissza. És a hűséges Szűz, kihez senki sem fordul meghallgatlanul, megtartotta szavát.

HATODIK KÖNYV

II. FEJEZET

Ézsau magatartása Rebekával szemben és az elvetettek magatartása Szűz Máriával szemben

(...)
185. Mielőtt ezt a szép történetet megmagyaráznám, meg kell jegyeznünk, hogy valamennyi egyházatya és írásmagyarázó szerint Jákob Jézus Krisztusnak, Ézsau pedig az elvetetteknek előképe. Hogy ezt belássuk, elég ha közelebbről megvizsgáljuk egyiknek is, másiknak is a magatartását.
a) Ézsau az idősebbik testvér, testileg erős, izmos, ügyes és gyakorlott volt a vadászatban.
b) Ritkán volt otthon és egyedül erejében és ügyességében bízva, csak kint dolgozott a szabadban. c) Nem erőltette meg magát, hogy anyjának Rebekának kedvében járjon.
d) Oly mohó volt, hogy egy tál lencséért eladta elsőszülöttségi jogát.
e) Kainhoz hasonlóan tele volt irigységgel testvére, Jákob iránt és üldözte őt.

(Emlékeztetem kedves Olvasóimat, hogy ezen sorozat Horváth Mária írása, melyre a legelső posztban hívtam fel a figyelmet!)

Az ördög támadásai

"A sátán nem ellenisten, hanem csak egy teremtmény." /Barsi Balázs atyától/

     Sokan úgy hiszik, hogy a sátán szinte egyenértékű Istennel. Kevesen gondolnak arra, hogy ő csak egy teremtmény, aki Isten hatalma alatt áll.
Megengedte az Úr neki, hogy működjön, adott számára szabad teret a működéséhez, és egy bizonyos hatalmat. De minden tevékenységét csakis Isten felügyelete alatt teheti. (Lásd Jób esetét.)
      Megkérdezhetjük: akkor Isten miért engedi, hogy borzalmakat, öldökléseket kövessen el?
Ennek hosszú teológiai magyarázata van, amit nem tudunk az engesztelés témájába besűríteni. Visszatérhetünk a kezdetekhez, a bűnbeeséshez, az angyalok történetéhez, olvashatjuk a Bibliát és átelmélkedhetjük híres teológusok írásait.
     Most azonban csak azzal foglalkozunk, hogy a sátán nem isten, ő csak teremtmény.
     Ne tulajdonítsunk többet neki, mint ami,
de ne is értékeljük le. Egyik szempont sem helyes.
Van hatalma, kapott hatalmat, van rendelkezési területe, és ideje is van ahhoz, hogy embereket, családokat, országokat, népeket tönkretegyen – főképpen pedig az Egyház ellen tör.
Működése gyakran kézzelfogható, majdnemhogy látható.
Jézus nem egyszer hívja fel figyelmünket a létezésére.
Szent Péter írja, hogy "mint ordító oroszlán jár körbe-körbe és lesi, kit nyeljen el".

Kétféle reagálásnak örül:
1./ Ha félünk tőle,
2./ Ha nem hisszük el, hogy létezik.

Mindkét pontnál jól tud támadni!

A Csodásérem egyházi fogadtatása

     XVI. Gergely pápa (1831–1846) gondos utánajárást követően hitelesnek nyilvánította, majd mellkeresztjére erősítve viselte az érmet.
     IX. Piusz pápa (1846–1878) 24 évre rá, hogy a Csodásérem felirata "bűn nélkül fogantatottnak" nevezi a Szent Szüzet, 1854-ben kihírdette a Szeplőtelen Fogantatás dogmáját. Egyébként már 1847. június 20-án engedélyezte az Ifjúsági Mária Mozgalom működését.
     XIII. Leó pápa 1884. július 23-i dekrétumában rendelte el a Csodásérmű Boldogasszony ünnepét november 27-re.
     Szent X. Piusz pápa 1909. július 8-án jóváhagyta a Csodás Érem Társulatát és működési szabályzatát. Ennek célja a Szűzanya tiszteletének és a Csodás Éremnek terjesztése.
     1933-ban XI. Piusz avatta boldoggá, ekkor exhumálták, 57 év után. Teste teljesen épségben maradt, sőt kezeiről – melyek életében magán viselték súlyos ízületi betegségének nyomorító jeleit - eltűntek a betegség jelei. „A bőr és izomzat ép, csontok, porcok rugalmasak, köröm, haj természetes állapotban. Szeme is ép, még kék színét is megőrizte” – olvasható az exhumálási jegyzőkönyvben.
     XI. Piusz pápa gyakran buzdította a híveket a csodás érem tiszteletére.
     XII. Piusz pápa avatta szentté 1947. július 27-én, és audenciái során sokszor osztogatta az érmet. Ő mondotta róla: „...Katalin nővér a XIX. század egyik legkiemelkedőbb szentje és misztikusa, akinek hitelességét már életében csodák tanúsították... ” Épen maradt testét üvegkoporsó őrzi a párizsi Csodás Érem Kápolnában.
     Boldog II. János Pál pápa 1980. május 31-én elzarándokolt a párizsi Szűz Mária Csodásérem Kápolnába, ahova Maximilian Kolbe is elzarándokolt 50 évvel korábban japán missziós útja előtt.

Fontos kijelentenünk: A Csodásérem nem talizmán,  nem tárgyi mivolta okozója a csodának! A megszentelt érem felvétele, csupán jelzés értékű gesztus viselője részéről, mintegy a 'hovatartozás jelvénye' az Istenanya felé, aki Szent Fiától többletkegyelmeket esdett ki viselőjének. A Csodáséremet Mária – Isten Anyja és az Emberiség Anyja – ajándékozta nekünk! Mi is ajándékozzuk másoknak! Ezzel a Kegyelmek Anyja felé kifejezzük azon szándékunkat, miáltal hitet és oltalmat kérünk szeretteinknek, felebarátainknak vagy magunknak. A megszentelt Csodásérem viselése (lehetőleg nyakban hordozva, de ruhába varrva is) a fohász imádkozásával, ma is kegyelmek forrása. Gyakran csókoljuk meg az Érmet és mondjuk ájtatosan a fohászt (vagy mondjuk el mások helyett): Ó bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk!

Azért hívják 'csodásnak', mert oly sok imameghallgatás, megtérés, oltalom és csoda fűződik hozzá. Beszerzése tehát ajánlatos!
A Csodáérem búcsúival kapcsolatos érdeklődés Budapesten: 1118 Budapest, Ménesi út 26./a
A jelenések kápolnája – a párizsi Rue du Bac 140. – Lourdes után a leglátogatottabb kegyhely Franciaországban.

178. Világosabban akarok beszélni, választott lelkek! A szeretet aranyát, tisztaság ezüstjét, a mennyei kegyelmek vizét, érdemeitek és erényeitek borát ne bízzátok lukas zsákra, régi törött ládára, rossz, piszkos edényre, amilyenek ti magatok vagytok, különben a tolvajok, vagyis az ördögök, akik éjjel-nappal alkalmas pillanatra lesnek, megrabolnak benneteket; különben önszeretetetek, önbizalmatok, önző akaratotok rossz szagával megrontjátok még a legtisztábbat is, amit Isten nektek ad. 
Tegyétek le, öntsétek ki minden kincseteket, kegyelmeiteket és erényeket Szűz Mária Szívébe. Ő a lelki Edény, a tiszteletre méltó Edény, az ájtatosság jeles Edénye.
Amióta maga Isten saját Személyében, minden tökéletességével ebbe az Edénybe zárkózott, azóta az egészen lelki lett, a Szentlélek Lelki Lakása. Tiszteletreméltóvá és az örökkévalóság legfőbb Fejedelmének dicső Trónusává lett. Jeles lett az ájtatosságban és azoknak tartózkodóhelyévé, akik szelídségben, kegyelemben és erényben leginkább kitűnnek. Végül gazdag lett, mint az Aranyház, erős, mint Dávid Tornya és tiszta, mint az Elefántcsonttorony.
179. Boldog az az ember, aki mindent Szűz Máriának adott, aki mindenben és mindig Szűz Máriában bízik, aki benne egészen elvész. Ő egészen Szűz Máriáé és Szűz Mária egészen az övé. Szívből elmondhatja Dáviddal: „osztályrészem lett ő nekem” vagy a szeretett tanítvánnyal: „Minden javammal őt vettem” vagy Jézus Krisztussal: „Minden, ami az enyém, a tied és minden, ami a tied, az enyém.”
180. Valamely kritikus ezt olvasva azt képzelheti, hogy mindez túlzás, és a túlhajtott jámborság beszél belőlem. Nos ez az olvasó, sajnos nem ért meg engem. Vagy azért, mert test szerint gondolkodó, aki a szellemi dolgokat nem érti meg, vagy mert a világból való, s a Szentlelket nem vette. Vagy mert büszke és gáncsoskodó lélek, aki elítéli és megveti mindazt, amit meg nem ért. Azok a lelkek azonban, „akik nem a vérből, sem a test ösztönéből”, hanem Istenből és Szűz Máriából „születtek”, megértik és ízlelik mindazt amit mondok – és ezek azok –, akiknek ezt írom.
181. Mindazonáltal – folytatva tárgyamat –, ezeknek is és az előbbieknek is mondom: Szűz Mária sohasem engedi, hogy szeretetben és nagylelkűségben felülmúlják, mert ő a legnemesebb és a legbőkezűbb minden teremtmény között. Tojásért tyúkot ad, mondja egy istenes ember. Ez annyit jelent, hogy a kevésért, amit Neki ajándékozunk, sokat ad abból, amit Istentől kapott. Ezért, ha valamely lélek szenvedélyei legyőzésére törekszik, és minden fönntartás nélkül, egész bizalmát belé helyezi, átadva magát Neki, akkor ő is egészen és fenntartás nélkül odaadja magát a léleknek.
182. Szűz Mária hűséges szolgái bátran elmondhatják tehát Damaszkuszi Szent Jánossal:
„Ha benned bízom, ó Isten Anyja, akkor megmenekülök, ha Te védelmezel, nem félek semmitől. Segítségeddel legyőzöm és megfutamítom ellenségeimet, mert a tiszteleted az üdvösség záloga, melyet Isten azoknak ad, akiket meg akar menteni.”

Tanúság az Isteni Irgalmasságról 1

Veres András püspök, apostoli kormányzó az Isteni Irgalomról

      Talán nem eléggé sokszor gondoltunk arra, hogy egész keresztény hitünknek a középpontjában az isteni irgalmasság áll, nem véletlen az, hogy gyakran emlegették elődeink is, hogy Isten irgalma egyáltalán az, hogy élünk, Isten irgalma az, hogy az ember új életre születhet a Keresztségben, a Szentségek vételében. Mindegyik arra való utalás, ami Egyházunknak központi tanítása, amire az egész húsvéti misztérium épül, vagyis Isten irgalma az Ő létének a megnyilvánulása.
     Mi emberek törekedhetünk ennek az irgalmasságnak a megismerésére, legfőképpen azáltal, hogy igyekszünk a saját életünkben az irgalmasságot gyakorolni. (...)
     Gyakran szoktam emlegetni, hogy valójában az irgalmasság a keresztény élet legszebb virága. Miért? Azért, mert ebben sok minden kifejeződik. Egyrészt az ember tudatában van az Istentől való függőségének, vagyis, hogy mindnyájan Isten szeretetéből, irgalmasságából létezünk. Gyakran talán pietesztikus (kegyes) imádságoknak gondoljuk pusztán azt, amikor sokan úgy imádkoznak, hogy egyáltalán a mai nap, a mai óra az Isten irgalmasságának a csodája, hogy léteztünk, mert annyi bűnünk van.
      Ezt nem szeretném ilyen sarkosan megfogalmazni, hiszen egyértelmű, hogy az ember nem csak bűnt képes elkövetni, hanem jót is képes és kész tenni. Tehát egyértelmű, hogy Isten irgalmassága legfőképpen abban nyilvánul meg számunkra, hogy mindnyájan Isten létéből valami egészen sajátosat vagyunk képesek felismerni, vagyis hogy Isten nem a bűnös ember voltunkat tekinti, hanem az Ő szeretete kerül előtérbe, amely mindnyájunk számára éltető erőforrás, ami egyfajta új lendületet ad az ember számára, hogy törekedjen (...) Isten szeretetét valamiképpen megtapasztalni. (...)
      Azon túl, hogy kifejezzük Isten iránti szeretetünket, kifejeződik benne egyfajta alázat is, mégpedig annak a belátása, hogy bizony, ha csak a saját tetteink következményét kellene megtapasztalnunk, akkor bizony ezt az életet nagyon rosszá tudnánk tenni. Ellenben Isten mégis irgalmas, és nemcsak a cselekedeteink következményeit kell nap mint nap megtapasztalnunk, hanem Isten szeretete, amely ezeket az esetlegesen rossz cselekedeteket is jóvá tudja tenni, Isten szeretete képes a jelenünket, jövőnket szebbé formálni.
Nagyon fontosnak érzem az irgalmasság vonatkozásában annak a hangsúlyozását is, hogy ha valóban Isten gyermekei akarunk lenni, akkor nekünk magunknak is egyre inkább hasonlatossá kell válnunk Istenhez. Jézus úgy fogalmazta ezt meg, hogy „Legyetek tökéletesek, mert Isten, a ti mennyei Atyátok tökéletes!”
     A tökéletességnek egy sajátos megnyilvánulása az irgalmasság, vagyis nekünk is ugyanazt az irgalmasságot kell gyakorolnunk embertársaink felé, amelyet Isten gyakorol felénk. Bizony erre – be kell látnunk – sokszor nem vagyunk képesek, hiszen az irgalmasság a keresztény ember számára sem egy magától értetődő magatartás, nagyon sokszor éveken keresztül, évtizedeken keresztül hordozzuk a sértődéseinket, töviseinket a lelkünkben. És azért nem tudunk igazán saját bűneink terhétől sem megszabadulni, mert nem vagyunk képesek irgalmasak lenni a másik ember felé.
     Az irgalmasság tehát isteni tulajdonság és az Isten gyermekének az embernek is ezt a tulajdonságot valamiképpen el kell sajátítani, a saját életében életre kell váltani. Nem véletlen az, hogy az elmúlt egy-két évszázadnak a Mária-jelenései, szinte kivétel nélkül mindegyik, az irgalmasságra is, az engesztelésre is felhívják figyelmünket. Egészen biztosan ebben az üzenetsorozatban kell látnunk az irgalmasság titkának korunkban való megjelenését, és biztos vagyok benne, hogy a szent életű pápa, II János Pál pápa nem véletlenül tette ezt az ünnepet éppen a Húsvét utáni vasárnapra. (...)

A vezeklés egyik fő eszköze: a böjt.

     Többféle böjt létezik.
     Ha valaki beteg, vagy idős már, ne böjtöljön kenyéren és vízen. Ilyenkor is le lehet mondani bizonyos dolgokról, melyek a böjt kategóriájába tartoznak. Mint pl.: TV nézése, lemondás képeslapok olvasásáról, bizonyos étkekről, melyek nem alapvetően fontosak, a cigarettáról, italok fogyasztásáról, megrögzött helytelen szokásokról, fölösleges csevegésről, pletykálkodásról, anyagias vonzódásokról.
     Vannak időszakos böjtölések is. Ilyen lehet pl.: a hét egy-két napján tartózkodni a hústól, vagy sajttól, a reggeli kávéról, vagy más kedvenc ételtől.
     Valaki nem szeret takarítani, vagy mosogatni, legyőzi kedvetlenségét és megcsinálja, szeretettel elvégzi. Ez lemondás saját magunkról. Tehát a böjt lemondást jelent valamiről. Valamiről, amit szeretünk, ami kellemes nekünk, amihez kötődünk, ragaszkodunk.
     Isten örül annak, ha látja önzetlenségünket. Nemcsak örül, de meg is vigasztalja Őt. Gyermekei sokan elhagyták, sokan gyűlölik. És látja, hogy vannak édes gyermekei, akik szeretetből készek áldozatokat hozni bajba jutott testvéreikért. Ezzel enyhítjük Jézus és Mária fájdalmát.
     Ha böjtölünk, lehetőleg ne lásson meg rajtunk. Jézus erre tanít minket. Ne mutogassuk mennyi áldozatot hoztunk, mert ebben az esetben keveset ér a lemondásunk. Vidáman, derűsen böjtöljünk.

A Mária-korszak kezdete

     Laboure Szent Katalinnak, három képben mutatta meg magát az Istenanya és úgy tűnik, hogy az 1830-ban kezdődő Mária-korszak, valóban az utolsó idők nyitánya, ahogyan Grignon Szent Lajos is jövendölte: ,,Szűz Máriának az utolsó időkben mindinkább előtérbe kell lépnie irgalmassággal, erővel és kegyelemmel.'' (A tökéletes Mária-tisztelet, 50/f.)
     A Csodás Érem átadása a világnak pedagógiai és lélektani szempontból is páratlanul fontos. Az érem által a Boldogasszony nem csupán a világ figyelmét hívta fel lélekmentő tevékenységére, de valamilyen kezdődő súlyos veszélyhelyzetre is figyelmeztetett. A Szent Szűz szemei könnybe lábadtak, amikor erről beszélt: "A papokat üldözni fogják. A keresztet megvetik. Az utakat vér borítja. Az egész világ mély gyászba borul!" Egyébiránt, a jelenésben látott földgömb és az érem felirata utal is egyértelműen erre utal: ,,Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk!) A Csodás Érem elfogadása, hittel való viselése, a vonatkozó röpima imádkozása, az éremmel kapcsolatos rendkívüli események megismerése egyrészt igen széles körben rátereli az emberek figyelmét a Boldogságos Szűz lélekmentő tevékenységére, másrészt sok kegyelem forrását jelenti azok számára, akik kitartó ragaszkodásról tesznek tanúságot.
      A Csodásérmet közben tízmilliós darabszámban verették az egész világon, és az Éremhez kötődő csodák oly elképesztő méreteket öltöttek, hogy kezdetben az orvosok "ritka jelenségnek", egyes aggodalmas egyháziak sajnos csak "delejességnek" minősítették. De mint mondtuk, ezek a megnyilatkozások csak a kezdetekre voltak jellemzőek, rövidesen ugyanis elenyésztek, mivel a lelki gyógyulások, a csodás megtérések igazolták az egyértelmű égi eredetet és ezek számban messze meghaladták a testi gyógyulásokét!
     Katalin nővér élete nagy részét Párizs egyik munkásnegyedében – Reuilly-ben – töltötte. 45 éven át nagy szeretettel, türelemmel gondozta itt a szegény öregeket. Azon fáradozott, hogy békésen éljék le hátralevő napjaikat. Amikor már nehezen tudott járni, a portán teljesített szolgálatot, mindenkinek jó példát adva. „Istent látta mindenben és mindent Istenben látott” – hangzott el a szentté avatásakor. Negyvenhat éven át őrizte gyönyörűséges titkát. Az érdeklődők kíváncsi kérdéseit mindig ügyesen kivédte – elterelve magáról a figyelmet.
Élményeiről élete során mindössze két emberrel beszélt: gyóntatójával és élete végén a főnöknőjével, akinek elmondott mindent: „Én csak puszta eszköz voltam. A Szűzanya nem az én kedvemért jelent meg” – mondotta.
Alázatos és egyszerű volt 1876. december 31-én bekövetkezett haláláig. Hetven évet élt. (Az alsó képen látható montázs a jelenlegi (jelenési) kápolnát mutatja jobb oldalt Laboure Szent Katalin időskori hiteles fényképével)

175. Az édes Szűzanya, Isten iránti hűségével jóváteszi a károkat, melyeket Éva hűtlenségével a világra hozott. Mindazoknak, akik hozzá csatlakoznak, megszerzi a hűséget és állhatatosságot a jó Istenhez. Ezért hasonlítja egy szent a Boldogságos Szüzet erős horgonyhoz, mely mindazokat, akik a világ viharos tengerén belé kapaszkodnak, megmenti a hajótöréstől, miközben oly sokan tönkre mennek, mert nem kapaszkodtak ebbe az erős Horgonyba. „Mint erős horgonyhoz – mondja – a benned való reménységhez kötjük a lelkeket.” Őhozzá, Máriához csatlakoztak a szentek, akik üdvözültek és Hozzá akartak fűzni másokat is, hogy az erényben kitartsanak. Boldogok tehát, ezerszer boldogok azok a keresztények, akik Szűz Máriába, mint erős horgonyba, kitartóan fogódznak! Ha mégúgy tombolnak is az élet viharai, el nem süllyednek, és el sem veszítik mennyei kincseiket. 

Boldogok, akik – mint Noé a bárkába –, Szűz Máriához menekülnek! A vízözön árja nem árt nekik, mert: „akik bennem munkálják üdvösségüket, nem fognak vétkezni” mondja a Szűz a Bölcsesség szavaival. Boldogok lehetnek Éva szerencsétlen gyermekei, akik a hűséges Istenanyához csatlakoznak, aki mindig hű és önmagát sohasem tagadja meg, aki mindig szereti azokat, akik Őt keresik, még pedig nem csupán az érzelem, hanem a cselekedet hathatós szeretetével is. Mert nagy kegyelmi bőséggel menti meg tisztelőit attól, hogy az erényességben visszaessenek, vagy útközben elessenek és elveszítsék Fia kegyelmét.
176. Ez a jó Anya tiszta szeretetből elfogad mindent, amit neki megőrzés végett átadnak. És ha egyszer átvette, akkor a letéti szerződés erejénél fogva jog és igazság szerint köteles azt megőrizni. Ugyanúgy van ez, mintha valakinél ezer tallért letétbe helyeznék. Az illető köteles azt számomra megőrizni, és ha az ezer tallér a hibája révén elveszne, jog és igazság szerint felelős lenne érte. Ám, a hűséges Szűz sohasem fog hanyagságból bármit is veszni hagyni abból, amit rábíztak. Előbb múlik el az ég és a föld, semmint hogy ő hanyag vagy hűtlen lenne azokhoz, akik benne bíznak.
177. Szűz Mária szegény gyermekei! Mily határtalan a gyengeségetek, mily nagy az állhatatlanságotok és mily romlottak vagytok lényetek legmélyén! Megvallom, ugyanazon romlott anyagból származtok, mint Ádám és Éva többi gyermeke. De azért ne csüggedjetek, sokkal inkább vigasztalódjatok, sőt örvendjetek! Halljátok a titkot, melyet tanítok – a titkot –, mely majdnem mindenki előtt, még a legjámborabb keresztények előtt is ismeretlen:
Aranyaitokat és ezüstjeiteket ne hagyjátok szekrényekben és ládákban, melyeket a gonosz lelkek képesek feltörni és meglopni! Ezek túlságosan kicsinyek, törékenyek és korhadtak, ilyen nagy és értékes kincs megőrzésére. Ne öntsétek a tiszta forrásvizet bűnöktől megrongált és beszennyezett edényekbe. Ha bűn nincs is már bennük, megmaradt a szaguk, mely megrontja a vizet. Értékes boraitokat ne öntsétek régi, rossz-ború hordókba, mert megromlanak abban és fennáll a veszélye, hogy ki öntik őket.

Az Isteni Irgalmasság 10

Az engesztelés

     Mindezek után újra aktuális a kérdés: mit kell tennünk, ha meg akarunk felelni a Mária-korszak üzenetei kéréseinek? A válasz: meg kell ismerni az üzeneteket és az Egyház szempontjai szerint, élni kell az ajánlott lehetőségekkel. A végeredmény pedig az evangéliumi útra való visszatalálás lesz. Aki vállalkozik erre a feladatra, az megteheti egyénileg és közösségben is. Az önmegszentelődés és az evangelizációs munka közösségi szolgálata azonban sokkal hatékonyabb. Ezért evangelizációs közösségeket kell létrehozni, s ezen közösségek az engesztelésben fogják megtalálni a felkészülés módját. Idézem a La Salette-i felhívást: "Harcoljatok, világosság gyermekei, ti, kicsiny nyáj''!
     Az Isteni Irgalmasság kultuszának megengedett öt formájáról már szóltunk. Az engesztelő közösségek evangelizációs munkájába kiválóan beépülhetnek az Isteni Irgalmasság kultuszának megengedett formái, sőt az ígéretek szerint rendkívül módon eredményessé tehetik azt.
     A hogyan engeszteljünk kérdésére a fatimai események világos útmutatást adnak. 1916 tavaszán, a Mária-jelenéseket bevezető (előkészítő) első angyali jelenés alkalmával Portugália őrangyala imádságra tanítja és biztatja a gyermekeket. A második angyali jelenés 1916 nyarán váratlanul, játék közben érte a gyermekeket. Az angyal kissé megrója őket: ,,Mit csináltok?'' – kérdezi tőlük. Mondanivalója végén az isteni küldött így szól: ,,Imádkozzatok szakadatlanul, és vezekeljetek a sok bűnért, mellyel Istent megbántják, és kérjétek a bűnösök megtérését.'' Lucia megkérdezi: ,,Hogyan hozzunk áldozatot?'' Az Angyal ezt válaszolja: ,,Mindent alakítsatok áldozattá... Fogadjátok megadással a szenvedést, melyet az Úr fog küldeni, és viseljétek türelmesen.'' A gondolat Péter apostol szavaira emlékeztet: ,,érdemet szerez, aki Istenre való tekintettel elviseli a fájdalmat'' (1Pét 2,19). A gyermekek életét ettől kezdődően a munka, az imádság, és a vezeklés tölti ki. A gyerekek az imádság és áldozat révén rövid idő alatt komoly lelki előrehaladásról tettek tanúságot. Az októberben sorra kerülő harmadik és egyben utolsó angyali jelenés alkalmával az angyal mindhárom gyermeket megáldoztatja. Az áldozás előtt az angyal arcra borulva imádkozott. A Szentháromsághoz szóló imádságát így fejezi be: ,,Jézus Szentséges Szíve és Mária Szeplőtelen Szíve által könyörgök hozzád a szegény bűnösök megtéréséért.'' Már az angyal buzdításai, imádságai utalnak az engesztelésre. Csodálatos a gyermekek lelki átalakulása és a felnőtteket is túlszárnyaló hősiessége. Arcra borulva ők is órákon át imádkozták az angyal imáját, s vezeklő életük napról napra közelebb vitte őket Istenhez.
     A Szent Szűz már az első jelenés alkalmával lelkü(n)kre köti: ,,Imádkozzátok mindennap a rózsafüzért.'' Nagyon feltűnő, hogy Mária mind a hat jelenése során kéri a rózsafüzér napi imádkozását. Már idéztük a negyedik jelenés (1917. aug. 19.) napján elhangzott fontos kérést, miután a gyermekek részesültek a kárhozat szörnyű látványában. A Szűzanya a következőket mondta: ,,Imádkozzatok sokat, nagyon sokat, és hozzatok áldozatot, a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs, aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük.'' Az augusztusi látomás után a három gyermek szinte halálra vezekelte magát ,,a szegény bűnösök'' megmentéséért. Még vezeklőövet is hordtak, de ezt csak nappal tehették, mert éjszakai viselését a Szent Szűz megtiltotta nekik.
     Az engesztelés kérdésére a fatimai gyermekek életáldozata a legszebb példa. Az égiek hallatlan pedagógiáról tanúskodó útmutatását összefoglalva, a következőket mondhatjuk:
1.) A rózsafüzér napi imádkozása.
2.) A keresztek türelmes elfogadása.
3.) Áldozattá alakítani mindent, amire képesek vagyunk. (A megengedett jókról való lemondásnak gazdag lehetőségei vannak.)
     A Szent Szűz a harmadik jelenés alkalmával figyelmeztetett: ,,Gyakran, különösen, ha áldozatot hoztok, így imádkozzatok: ‘Ó Jézusom! Irántad való szeretetből, a bűnösök megtéréséért s a Szűzanya Szeplőtelen Szívén tett sérelmek jóvátételéért.'' Végül pedig – mint ismeretes – Mária kérte önmagunk, családunk, közösségünk, nemzetünk felajánlását is az ő Szeplőtelen Szívének.
     Említettük, hogy az önmegszentelődés szolgálata egyénileg is lehetséges, de sokkal eredményesebb, ha társakat keresünk ehhez a munkához. A Szent Szűz munkatársaiként (a világosság gyermekeiként) törekedni kell az önmegszentelődésre és a lelkek megmentésére. Fontos a közös ima, de elsődlegesen lényeges a nyitott szív, melyet Mária szíve Lángja forrósít fel a készséges akaratra, az elszántságra a lelkek mentése érdekében. Az jólszervezett engesztelés nem nélkülözheti a meghatározott programot és a hozzáértő vezetőt. Azt a munkát, amit az ember az önmegszentelődésen túl mások lelki üdvösségére fordít (más szóval, amikor áldozatot, imádságot vállal), hogy másoknak a hit ajándékát kikönyörögje, engesztelésnek nevezzük. Az engesztelés pedig az irgalom gyakorlásának egy formája. Engesztelést és irgalmasságot pedig nem gyakorolhatunk, csak a Szentlélek indíttatása által! Amikor majd ez az indíttatás általánossá válik a lelkekben, az már hasonlítani fog az első pünkösdhöz "mely a Földet elárasztja Szent Lelkével, Szent Lelkének erejével. Ez a nagy csoda, melyre felfigyel az egész emberiség, ez mind a Szent Szűzanya Szeretetlángja kegyelmi hatásának kiáradása" (II/93). Ennek mielőbbi eléréséért könyörgünk a Szeretetláng fohásszal: Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!

A Csodásérem

     Az érem rajzolata valóságos mariológiai tanítást hordoz, melyet szemlélve felfedezhetjük az üdvösség titkának lényegi üzenetét.
     AZ ELSŐ OLDALÁN:  a Szent Szüzet látjuk, akinek kitárt kezeiből a kegyelem fénye sugárzik.

Mária, Isten gyengédségének kiválasztott hírnöke az „új Éva” kitárt, elfogadó karjával egyenesen áll. Felénk jön, hogy egészen különös módon felkínálja segítségét, mert Ő az emberiség közbenjáró Édesanyja.
Mária, tehát édesanyaként segít minden embernek aki kéri Őt. A kezeiből áradó fénysugarak, az Istentől kapott és általa kiosztható kegyelmeket jelképezik számunkra.
Mária, az a kiválasztott az asszonyok közül: aki az elsőként megváltott ember, akinek Isten Lelke által megszentelt Szívében az Isten és emberszeretet lángol.
Mária a bűn nélküli, aki széttiporja az őskígyó fejét (megvakítja a sátánt).
Mária, az Istenanya, aki gyermekeit biztos úton kívánja Szent Fiához vezetni!
Mária, az általa kért imában közli velünk, hogy ő a Szeplőtelen Fogantatás, aki számunkra a végső menedék.
„Ó bűn nélkül fogantatott Szűz Mária könyörögj érettünk, kik Hozzád menekülünk!”

     A MÁSIK OLDALÁN: először jelenik meg Jézus Szentséges és Mária Szeplőtelen Szívének együttes ábrázolása, amely a 

Két Szív titokzatos egységet jelöli az Atya akaratában; „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte.” Mária teljesen elmélyült e misztériumban, mint a Megváltó Társa, s ezzel egyértelmű égi utalást kapunk a két szív közös lélekmentő munkájára, Isten szeretettervére az emberek üdvösségéért.

A Kereszt és az M: Mária bensőséges egységét fejezi ki Szent Fia megváltó szenvedésével. Azt a megszakítás nélküli, titokzatos és segítő kapcsolatot jelzi a megváltásban, hogy Szűzanya nem csak isteni Fiát kísérte végig a jászoltól a Kálváriáig, de valamennyiünket elkísér a végső üdvösségig!

A 12 csillag: Jézus az Apostolokra építette Egyházát. Hív bennünket embereket, hogy Őáltala és Őbenne; az Evangélium világosságában éljünk, és Máriával – Szentséges Anyjával – egy szívvel lélekkel apostolkodjunk!
Mária tehát, a tizenkét csillagkoronájú Napbaöltözött Asszony, az Égi Jel, aki az Egyház Anyja és Ikonja, az Emberiség Reménycsillaga!
     A Csodás Érem két oldalának ábrája óhatatlanul Grignon Szent Lajos jövendölését idézi fel bennünk az Egyház Anyjának megváltótársi és kegyelemközvetítői szerepével kapcsolatban. Erről azonban csak az Egyház tanításának szellemében szabad beszélnünk. ,,...úgy kell érteni, hogy semmit se vonjanak le Krisztusnak, az egyetlen közvetítőnek méltóságából és hatóerejéből, és ahhoz semmit se adjanak hozzá'' (LG 62).

Az imádság olykor komoly áldozatokkal jár!

     Ezek az áldozatok már a vezeklés határát súrolják.
     Fausztina nővér a haldoklókért, mások megtéréséért, vagy a tisztítótűzben szenvedők megszabadulásáért áldozatos módon vállalt imádságokat.
Így például kereszt alakban lefeküdt a földre, kitárt karokkal órákon át imádkozott egy-egy haldoklóért.
A gőg bűneiért engesztelésül letérdelt, homlokával a földet érintette, sokáig így esdekelt a személy alázatáért.
Előfordult, hogy a tisztítótűzben szenvedő lelkek meglátogatták Fausztina nővért, hogy köszönetet mondjanak neki áldozatos imádságáért, mellyel megmentette őket. Ugyanígy tett Alacoque Szent Margit is: az ő életében is gyakran jöttek imát kérni a tisztítóhelyen lévő lelkek.
     Pio atya számtalan imádságot mondott el úgy, hogy közben szenvedéseit is felajánlotta egy-egy lélek megmentéséért.
Naponta tíz órán át gyóntatott vérző stigmákkal, komoly vérveszteséggel, és majdnem kizuhant már a gyóntatószékből, mégsem kímélte magát.
Hihetetlen életáldozatával számtalan lelket mentett meg, csodák sorozata kísérte.

2./ Vezeklés
     A fentiekben láthatjuk, hogy ezek az áldozathozatalok imádsággal párosulva súrolják a vezeklés témáját.
Szent Bernadette Lourdes-ban a Szent Szűz kérésére letérdel a földre, eszik a sáros földből, fűből. Az emberek megrökönyödnek. Azt hitték, megbolondult.
Ő azonban csak azt tette, amire felkérte a Szent Szűz: "vezeklésül a bűnösökért."
Tehát a vezeklő személy önként vállalt szenvedései, tettei: eszközök engesztelő életünkben.

Ide tartoznak: az ostorozás, vezeklő őv viselése, éjszakai virrasztások, a többlet imák vállalása, a böjtök.
     A gyóntató atya által megszabott penitenciák megtetézése, a zsákruha viselése, hamu szórása, vagy az órákon át való hasalás a földön.
     Sokan zarándokutakon végeznek vezeklő gyakorlatokat. Fatimában térdelve csúsznak végig a hatalmas téren a szentélyig, és a Szűzanya szobor körül. Ugyanígy – kisebb körben – Czestochowában a Madonna kép körül és más helyeken is. Fájdalmas térdcsúszás ez, olykor véres, sebes, mégis megteszik az emberek, hogy vezekelhessenek bűneikért, vagy családjuk bűneiért. Általában ezek veszélytelen, értékes és eredményes vezeklési formák. Ilyen jellegű fájdalmat az ember kibír.
    Mai világunkban azonban nem kifejezetten tanácsos az ostorozás, a vezeklőöv hordása. Még Fatimában is szót emelt ellene a Szűzanya.
Megkérte a gyermekeket, hogy éjjel ne hordjanak magukon vezeklő övet, azaz kötelet.
Legyünk tehát óvatosak! Nem biztos, hogy az önkínzás kedves Istennek, bár kétségtelenül a jó szándékot nézi és minden áldozatot elfogad. Helyes tehát, ha szem előtt tartjuk egészségi állapotunkat. Mert ha egyrészről segítünk egy lélek megtérésében, másrészről kórházba visznek bennünket, amivel családtagjainkat sújtjuk, kétséges, Isten akaratát teljesítettük-e.
A vezeklésnek nagy az értéke akkor, ha nem roncsoljuk meg vele magunkat, vagy környezetünket.

VIII. FEJEZET

Állhatatosság a jóban

173. Nyolcadik indítóok. Ami végül bizonyos tekintetben még hathatósabban ösztönöz bennünket a tökéletes Mária-tiszteletre az, hogy az erényben való kitartásnak és hűségnek is csodálatos eszköze ez. Mert vajon honnan van az, hogy a bűnösök megtérése többnyire nem tartós? Honnan van az, hogy oly könnyen visszaesünk a bűnbe? Honnan, hogy az igazak legtöbbje ahelyett, hogy erényről erényre haladna és új kegyelmeket szerezne, gyakran azt a keveset is elveszti, amit erényben és kegyelemben már szerzett? Ez a szerencsétlenség abból ered – amint már az előzőkben kimutattam –, hogy az ember romlott, gyönge, állhatatlan és önmagában bízik, saját erejére támaszkodik. Sajnos, az ember képesnek tartja magát arra, hogy kegyelmeinek, erényeinek, érdemeinek kincsét saját maga őrizze.
Ezzel az ájtatossággal minden tulajdonunkat rábízzuk Máriára, a hűséges Szűzre. Minden javunkat a természet és a kegyelem rendjében oltalma alá helyezzük. Hűségére hagyatkozunk, hatalmára támaszkodunk, irgalmasságára és szeretetére építünk, hogy erényeinket és érdemeinket megőrizze, gyarapítsa azt az ördög ellenére, a világ és a test ellenére, melyek e javakat tőlünk elrabolják. Mondjuk, mint a jó gyermek édesanyjának, vagy mint a hű szolga úrnőjének: „Édesanyám és Úrnőm, valóban látom, hogy eddig közbenjárásod által több kegyelmet nyertem Istentől, mint amennyit megérdemeltem, de szomorú tapasztalatom, hogy ezt a kincset nagyon törékeny edényben hordom, és hogy túlságosan gyenge és nyomorult vagyok ahhoz, hogy ezeket magamban megőrizzem. Ezért arra kérlek, vigyázz reám, vedd őrizetbe minden tulajdonomat, és védelmezd meg hűségeddel és hatalmaddal. Ha Te őrizel, nem vesztek el semmit, ha Te tartasz, nem esem el, ha Te védelmezel, biztonságban vagyok ellenségeimmel szemben.”
174. Szent Bernát kifejezetten tanít és ösztönöz bennünket erre a gyakorlatra, midőn mondja: „Ha Ő tart, nem esel el; ha Ő védelmez, nem félsz; ha Ő vezet, el nem fáradsz; ha Ő kegyes irántad, akkor eléred az üdvösség kikötőjét.”
Szent Bonaventura ugyanezt még világosabban kifejti: „A Boldogságos Szűz – mondja ő –, nemcsak önmagát tartja fenn a szentek teljességében, hanem a Szenteket is tartja és megőrzi saját teljességükben, nehogy az csökkenjen. Fenntartja az erényeket, hogy el ne illanjanak, visszatartja az érdemeket, hogy el ne vesszenek; tartja a kegyelmeket, hogy megmaradjanak; feltartóztatja az ördögöket, hogy ne ártsanak; visszatartja Fiát, hogy ne büntesse a bűnösöket.” (A képen: Szent Bernát hódolata)

Az Isteni Irgalmasság 9

Okulni és megvalósítani a Mária-korszak üzeneteit    

     Logikusan vetődik fel a kérdés: mi tehát a teendő? Hogyan is lehetséges illő és méltó módon válaszolni a Mária-korszak – Jézus és Mária – ismétlődő felhívásaira? A válasz egyszerű: a lelkipásztorok ismerjék fel az üzenetek pasztorációs jelentőségét, s hasznosítsák azt, a hívek pedig tudatosan és apostoli lélekkel vegyenek részt az evangelizációs munkában.
     Nem új a gondolat, mégis sokan elfeledik: a megkeresztelt ember személyes feladata az evangelizáció. Az üzenetek minden esetben felhívják erre a figyelmet. Ugyanakkor a jelenések világossá teszik: aki hitelesen akar evangelizálni, annak először önmagán kell kezdenie az evangelizációs munkát. A második lépés: az evangelizálás kiterjesztése családunkra, munkatársainkra, embertestvéreinkre. Ha az emberek közvetlenül megtapasztalják szeretetünket, elfogadják tőlünk az Isten szavát. Úgy tűnik, a szeretetnek valóban szívről-szívre kell járnia, tehát személyesen kell megszólítani és szolgálni az embereket, mert egyébként elhagynak bennünket. Sem az intézmény, sem a struktúra nem tudja ezt önmagában megtenni. Ha a megkeresztelt ember valóban Krisztus követségében akar járni, s Krisztus módjára embereket akar Istenhez vezetni, munkásságát csak a tettekre váltott szeretet hitelesíti, s teszi eredményessé. Szent Pál apostol Szeretethimnusza (1 Kor 13) világos tanítást ad erről.
     Amikor a megkeresztelt emberek megfeledkeznek Isten iránti kötelezettségükről, az önmegszentelő és evangelizációs munkáról, az Egyháznak isteni parancs és felhatalmazás alapján figyelmeztetni kell őket. ,,Hirdesd az Igét! Állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, kérj, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel'' (2 Tim 4,2).
     A magánkinyilatkoztatások felhívásai, sajnos óhatatlanul felvetik azt a problémát, hogy: talán kevésnek bizonyul mindehhez az Egyház igehirdető tevékenysége? A válasz: Tökéletesen elegendő, mivel az egyház betölti Krisztustól való megbízatását! Ám a világban jelenlévő és szerveződő bűn – így vagy úgy –, de eltereli az Egyházra való figyelmet! Sajnálatos módon, a reklámokhoz és szenzációkhoz szokott korunk embere hamarabb felkapja fejét egy-egy "jólértesültséget" ígérő üzenetre – észre sem véve –, hogy esetlegesen a lelke kárát vallja. "Lesz ugyanis idő, amikor az emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; elfordítják fülüket az igazságtól, és átadják magukat a meséknek. (2Tim 4,3-4); Van ugyanis sok engedetlenkedő, üres fecsegést folytató, csaló ember is, főképp a körülmetéltek köréből. Ezeket le kell inteni, mert (...) rút haszon kedvéért olyasmiket tanítanak, amiket nem kellene (Tit 1,10-11)". Az igazi magánkinyilatkoztatások épp ezekre a veszélyekre hívják fel a figyelmet! Vagyis a krisztusi Egyházra való figyelésre, a bűnbánatra, a megtérésre és a szeretet indította irgalmasság gyakorlására!
     Vessük fel újra a kérdést: miként szabad, miként kell értelmezni az üzeneteket? Az igaz jelenések négy dologról beszélnek:
1.) Felhívják a vallási élet problémáira (a bűn elhatalmasodására), s a belőlük fakadó veszélyekre a figyelmet.
2.) Személyes meghívást kapunk az evangelizációs munkára.
3.) Fel akarnak készíteni erre a feladatra, s ehhez gyakorlati tanácsokat és lelkesítő eszközöket kapunk. Megfigyelhető, hogy az üzenetek személyesen szólítanak meg, személyesen tesznek felelőssé önmagunk és mások örök sorsáért (evangelizációs gondolkodásmód), s ami igen fontos: személyessé, élővé kívánja tenni Istenhez fűződő szeretet kapcsolatunkat és embertársaink iránti irgalmasságunkat.
4.) Semmiképp sem állítanak szembe az Egyházzal, sőt maradéktalanul igénylik a a papság lelki tanácsait!

     Summa summárum: Az irgalom nem csupán szeretet-megnyilvánulás, hanem a szeretet legmagasabb fokú megnyilvánulása! Az igaz, hogy az irgalom képes felülírni az igazságosságot, ám semmiképp sem törli az igazságosság lehetőségét! Egyszerűen azért, mert ha nem létezne az isteni igazság ítéletének lehetősége, akkor nem lenne semmi értelme az erényes életnek. A bűn hívta elő az igazságot, az isteni mérlegelés szükségességét. Az Isten azonban, együttérzésből – mintegy – szerető szánalmát kínálja fel az esendő embernek, és ez az Irgalmasság! Ám ez csak választható lehetősége az embernek! ,,Mielőtt eljövök mint igazságos Bíró, előbb szélesre kitárom irgalmam kapuját. Aki nem akar az irgalom kapuján átmenni, annak igazságosságom kapuján kell majd áthaladnia.'' (N 1146)
Ne figyeljünk tehát semmiféle neves vagy névtelen új üzenetközlőre, a lelkünk- és világ sorsára vonatkozóan, már többszörösen megkaptuk az égi tájékoztatást, aki ebből nem okul az magára vessen!

Alázatos rejtettségben

A látnok kiváltságáról (látomásairól) sem főnökasszonya, sem nővértársai nem tudtak. Amikor Aladel atya elhatározta, hogy Katalin elmondása alapján festményt készíttet a jelenésről. A készülődések feltűntek egy nővérnek és rákérdezett az atyától, "csak nem, Katalin nővér a látnok?". Ő zavarában Katalin felé fordult, aki viszont jól megválaszolt: "Ezt aztán jól eltalálta nővértársam!" A kíváncsiskodó apáca ebből a válaszból azt vonta le, hogy kizárt, hogy ő lenne a senki által nem ismert látnok.
Tehát a Csodásérem látnokának kiléte olyannyira ismeretlen volt, hogy nem csak környezete, nem csak főnöknője, de még De Quélen érsek sem ismerte. Ebből némi bonyodalom kerekedett, hiszen szerették volna kihallgatni, végül Isten akaratát látták alázatos rejtettségében és lezárták az ügyet. (Azon olvasóim, akik mindjárt analógiát vélnek felfedezni a ma divatos "névtelen üzenetközlőkkel", nos tévednek! Ha a látnok személye jó ideig ismeretlen volt is a nagyközönség számára, de az egyházi hatóság előtt legalább ismert volt a szerzetesrend, a város-utca-házszám – Rue du Bac 140, ahol az események megtörténtek –, miként a gyóntatója név szerint: Jean-Marie Aladel atya kiléte is, nem kevésbé a megyéspüspök, aki papján keresztül és saját tapasztalatai nyomán és felelősségével, tanúskodott az üzenet hiteléről!)

     Katalin lekivezetője az éremmel kapcsolatos tömeges imameghallgatásokról, megtérésekről és csodákról ezt mondja könyvében: ,,Százezrek, milliók vallják, hogy soha sem fordultak a csodás érmű Nagyasszonyhoz hiába, midőn a lelkek megvilágosítása, megindítása, jóra- vagy jobbra vezetése forgott szóban.'' A feltűnő megtérések, csodák és a mérhetetlen kegyelem áldásai hetek alatt közismertté tették a Csodásérmet, s maga a nép nevezte el az érmet csodásnak. Az érem 1836 és 1839 között Franciaországon kívül elterjedt Lengyelországban, Kínában, Oroszországban, Észak-Amerikában és Abesszíniában is, mintegy tízmillió példányban. XVI. Gergely pápa is tisztelte, és állandóan szem előtt tartotta.
     De Quélen érsek kérésére XVI. Gergely advent második vasárnapjára ünnepet engedélyezett a Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére. 1839-ben pedig kieszközölte a Szentszéktől, hogy a Loretói litániába foglalják bele a következő könyörgést is: ,,Eredeti bűn nélkül fogantatott Királyné, könyörögj érettünk.'' A lánglelkű érsek a Notre-Dame templomban külön trónust emelt a Csodásérem bronzba öntött másának.
Katalin, külön parancsra csak 1841 augusztusában írta le a vele megtörtént eseményeket.

Ezt az írást Kanyó Andrea tette föl a facebookra:

VII. FEJEZET

A felebarát java

171. A hetedik indítóok ösztönözhet még bennünket ezen az ájtatosságra azok a nagy előnyök, amelyeket általa a felebaráti szeretet nyer. Mert tökéletes átadásunk által kiváló módon gyakoroljuk a felebaráti szeretetet, minthogy Szűz Mária keze által odaadjuk Neki a legdrágábbat, amink van, ti. minden jó cselekedetünk engesztelő és esdő értékét, a legcsekélyebb jó gondolatot, a legkisebb szenvedést sem véve ki. Beleegyezünk abba, hogy mindaz az engesztelő érték, melyet eddig szereztünk, vagy halálunkig még szerezni fogunk, Szűz Mária akarata szerint, a bűnösök megtérítésére vagy a szenvedő lelkek kiszabadítására fordíttassék.
Nem jelenti ez azt, hogy felebarátunkat tökéletesen szeretjük?
Nem azt jelenti-e, hogy Jézus Krisztus igaz tanítványai vagyunk, akik a felebaráti szeretetről ismerhetők fel? Nem valódi eszköze ez a bűnösök megtérítésének anélkül, hogy a hiú dicsőség veszélyének tennénk ki magunkat? Nem eszköze-e a tisztítótűzben szenvedő lelkek kiszabadításának anélkül, hogy bármi mást tennénk, mint állapotbeli kötelességeink teljesítését?
172. Hogy ezen indítóok kiválóságát belássuk, tudnunk kellene, hogy mily nagy jó egy bűnös megtérítése, vagy egy léleknek a tisztítótűzből való kiszabadítása.
Végtelenül nagy jó ez és nagyobb, mint az ég és föld teremtése, hiszen egy léleknek megszereztük Isten bírását. Ha ezáltal az ájtatossági gyakorlat által egész életünkben csak egy lelket szabadítanánk is ki a tisztítótűzből, vagy csak egyetlen bűnöst térítenénk meg, vajon nem lenne ez elegendő ok arra, hogy mindenkit – akiben igazi felebaráti szeretet van –, ennek a gyakorlatnak elfogadására indítson?
Figyelembe kell vennünk, hogyha jó cselekedeteink Szűz Mária kezén mennek át, tisztaságban, következőleg érdemben, engesztelő és esdő értékben gyarapodnak. Ezáltal a szenvedő lelkek kínjainak enyhítésében és a bűnösök megtérítésében sokkal hathatósabbak, mintha nem mennének át Szűz Mária szűzi és adakozó kezén, hogy Isten haragját lecsillapítsák, és irgalmasságát leesdjék. Így megeshet, hogy valaki, aki ezt az áhítatot ily módon hűségesen gyakorolta, sok lelket kiszabadított a tisztítótűzből és sok bűnöst megtérített, habár semmi mást nem tett, minthogy közönséges állapotbeli kötelességeit teljesítette. Mekkora öröm lesz ez az ítéletkor! Mily nagy dicsőség az örökkévalóságban!

Egy négyéves gyermek halálközeli élménye 

Az Isteni Irgalmasság 8

Az Irgalmasság üzenete Szent Fausztina Kowalska nővér által 5

2.) AZ IRGALMASSÁG ÜNNEPE 
     "Azt kívánom, hogy legyen az Irgalmasságnak ünnepe. Azt kívánom, hogy a képet, melyet ecsettel fogsz megfesteni, húsvét után az első vasárnapon ünnepélyesen áldják meg! Ez a vasárnap legyen az Irgalmasság ünnepe" (N 49).
     Az Irgalmasság ünnepének Húsvét utáni első vasárnapra történő helyezése mély teológiai értelemmel bír, amely a megváltás húsvéti titka és az Isteni Irgalmasság titka között fennálló szoros összefüggésre utal. Ezt az összefüggést hangsúlyozza az ünnepet előkészítő Isteni Irgalmassághoz végzett kilenced, amit Nagypénteken kell elkezdeni.
     "Aki ezen a napon az Élet Forrásához járul, bűnei és az értük járó büntetés teljes elengedését nyeri el" (N 300). "Ezen a napon megnyílik irgalmam mélysége: a kegyelmek tengerét árasztom minden lélekre, aki irgalmam forrásához közelít. Egy lélek se féljen közeledni hozzám, még ha bűnei skarlátpirosak lennének is" (N 699).
Eme nagy kegyelmek elnyeréséhez teljesíteni kell az lsten irgalma iránti tisztelet feltételeit, melyek: a bizalom lsten jóságában, a felebaráti szeretet gyakorlása, a megszentelő kegyelem állapotában (szentgyónás után) méltó Szentáldozás. Jézus mondta:
     "Egyetlen lélek sem nyerhet megigazulást, amíg nem fordul bizalommal irgalmasságomhoz. Ezért kell a húsvét utáni első vasárnapot Irgalmasságomnak szentelni. A papok ezen a napon hirdessék a lelkeknek nagy és végtelen irgalmamat" (N 570)

3.) AZ ISTENI IRGALMASSÁG RÓZSAFÜZÉRE

     Ebben az imában irgalmat kérünk magunknak és az egész világnak. Ezzel az irgalmasság cselekedetét gyakoroljuk. ...A hívek elnyerhetik Krisztus ígéretét, mely főleg haláluk óráját illeti: a megtérés kegyelmét és a békés halált. Nemcsak azok, akik ezt a rózsafüzért imádkozzák, hanem a haldoklók is, akik mellett ezt mások mondják. Jézus mondta: "Ha ezt az imát haldokló mellett mondják, mérséklődik lsten haragja, és mérhetetlen irgalom veszi körül a lelket" (N.811). Az általános ígéret így hangzik: "Úgy tetszik nekem, hogy ez által az ima által mindent megadjak, amire engem kértek (No 1541), ...ha ez megegyezik akaratommal" (N 1731). Mindaz, ami nem egyezik lsten akaratával, nem jó az embernek sem, főleg örök boldogságára vonatkozóan.
     Más helyen ezt mondta Jézus: "E rózsafüzér imádkozásával közelebb hozod hozzám az emberiséget" (N 929). "Azokat a lelkeket, akik ezt a rózsafüzért imádkozzák, már életükben körülöleli irgalmam, különösen pedig haláluk óráján" (N 754).

4.) AZ IRGALMASSÁG ÓRÁJA 
     " Valahányszor hallod, hogy hármat üt az óra, merülj el teljesen irgalmasságomban, dicsőítsd és magasztald; hívd le az egész világra hatalmát, főleg a szegény bűnösökre, mert az irgalom ebben az órában nyílt meg teljesen a lelkek számára' (N 1572). Az Úr Jézus elég pontosan megadta azt az imamódot is, ami lsten Irgalmasságának kultuszában ennek a formának legjobban megfelel: "Igyekezz ebben az órában elvégezni a keresztutat! - mondta Fausztinának - Ha ez nem lehetséges, kis időre térj be a kápolnába, tiszteld irgalommal teli Szívemet a Legméltóságosabb Oltáriszentségben. Ha ez sem lehetséges, akkor merülj el imádságban – ha röviden is – ott, ahol éppen vagy" (N 1572). Három feltétel szükséges az ebben az órában mondott ima meghallgatásához: Az imát Jézushoz intézzük. Délután háromkor történjék. Jézus kínszenvedéseinek értékére hivatkozzon. "Ebben az órában – mondta Jézus – kéréseddel mindent elnyersz magad és mások számára. Ebben az órában lépett a kegyelem a világba: az irgalom legyőzte az igazságosságot" (N 1572). (Vö Jak 2,13)

5.) AZ IRGALMASSÁG TISZTELETÉNEK TERJESZTÉSE
     Jézus: "Azokat a lelkeket, akik irgalmasságom tiszteletét terjesztik, egész életükben megoltalmazom, mint gyengéd anya óvja csecsemőjét. Haláluk óráján pedig nem bírájuk, hanem irgalmas Megváltójuk leszek" (N. 1075).
Az lsten Irgalmassága iránti kultusz lényege: az lsten iránti keresztény bizalom és a felebarát tettekben megnyilvánuló szeretete.

A harmadik jelenés és az első csodák

     Néhány héttel később, decemberben (a pontos napja ismeretlen), ezúttal is a november-i jelenéshez hasonlóan délután fél hatkor, az elmélkedés ideje után történt. Most azonban nem a karzat felől, hanem az oltár mögül jött a Szűzanya, az Érem képe pedig a tabernákulum mellett jelent meg. Katalin elmondása szerint a Szent Szűzön ugyan olyan magasnyakú "szűzies", "hajnalszínű" és ugyanolyan kék fátyol volt. Simára fésült haját, kicsiny, kétujjnyi széles csipkés szalag borította. A két kezéből sugárzó fénynyalábok a kép egész alsó részét beborították, így lába nem látszottak. Katalin a szíve mélyén ezeket a szavakat hallotta: Ezek a sugarak azokat a kegyelmeket jelképezik, amelyeket a Szent Szűz azok számára szerez meg, akik e kegyelmeket kérik Tőle.
     A jelenésben volt valami búcsú jellegű és a Szűzanya tudtára is adta Katalinnak: ,,Többször már nem fogsz látni, már csak imáidban hallod szavam.'' Ezzel pedig kezdetét vette a Csodás Érem világméretű hódítása.
Katalin gyóntatója, Jean-Marie Aladel atya csak 1832-ben közölte az eseményeket Párizs érsekével, Hyacinthe Louis de Quélennel. Az érsek az érem elkészítésében jó lehetőséget látott a Szent Szűz tiszteletének terjesztésére, s ezen megfontolásból a júniusban forgalomba került érméket elsőként maga a főpásztor adta tovább híveinek ezen nyilatkozattal: "Nem kell a jelenés körülményeit híresztelni. Terjesszék csak egészen egyszerűen az Érmet, és a gyümölcsei igazolni fogják"! És lám, ő maga is megtapasztalta a csodát!
Súlyos betegen feküdt egykori barátja, de Pradt püspök. Lelke is halálosan beteg volt, mert liberális gondolkodásával, végül elszakadt az Egyháztól. Az érsek meglátogatta éremmel zsebében. Döbbent keserűséggel tapasztalta meg, hogy barátja mily mélyre csúszott a lejtőn, olyannyira, hogy a haldokló egyszerűen kiutasította a Szentségeket felkínáló látogatóját.
Az érsek lehangoltan távozott és utolsó reményét a Csodásérem Szűzanya ígéretébe helyezte. Szívére szorította az Érmet és többször ismételte a fohászt: Ó bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk!
     Alig hagyta el a helyiséget, amikor a halállal vívódó betegen feltűnő izgalom vett erőt és így kiáltott:
- Hívják vissza az érsek urat! Könyörgöm, hívják vissza, azonnal!
Hogy mi játszódott le a következő percekben kettejük között, az csak az utolsó ítélet napján kerül majd napfényre. A haldokló meggyónta bűneit és fogadta a Szent Útravalót. Kapott egy Csodásérmet is, könnyek között adott hálát a Bűnösök Menedékének és az érmet szorongatva lehelte ki lelkét.
De Quélen érsekre óriási hatással volt a csoda megtapasztalása és 1834-ben megbízta beosztottját P.Guillou-t, hogy jelentessen meg egy hivatalos közleményt az éremről. Aladel atya pedig még ebben az évben megírta, és százezres példányban kiadta az érem történetét, amit az emberek hamarosan megvásároltak. A kiadványt öt év alatt hét nyelvre fordították le. Párizs érseke időközben megindította a hivatalos vizsgálatot, s 1836. február 16-tól július 13-ig tizenkilenc ülés foglalkozott a jelenésekkel, a Csodás Éremmel, és a vele kapcsolatos csodákkal, majd a bizottság hitelesnek nyilvánította az eseményeket, és igaznak a Csodás Érem történetét. A vizsgálati jegyzőkönyv 5. pontja ezt írja: ,,Az éremmel kiesdekelt és hitelesített rendkívüli kegyelmek: gyógyulások és megtérések, ...csupa igazoló érvek a tények megállapításához, hogy az úgynevezett csodás érem egyes-egyedül Istentől eredhet.''

Egy megújult élet

Az Isteni Irgalmasság 7

Az Irgalmasság üzenete Szent Fausztina Kowalska nővér által 4

     Említettük, hogy az Isteni Irgalmasság ajándéka csak akkor gyümölcsözik, ha a befogadó megérti és vállalkozik evangelizációs küldetésére: az irgalmasság gyakorlására cselekedettel, szóval és imádsággal (Vö N 742). Ennek rendkívül lényeges része az Isteni Irgalmasság üzenetének terjesztése, vagyis az apostolkodás, valamint az Istentől távol élő testvéreinkért végzett imádság.
     Jézus különösen jutalmazza az Isteni Irgalmasság üzenetének terjesztését. ,,Azokat a lelkeket, akik irgalmasságom tiszteletét terjesztik, egész életükben megoltalmazom, mint gyengéd anya óvja csecsemőjét. Haláluk óráján pedig nem bírájuk, hanem irgalmas Megváltójuk leszek'' (N 1075). A bűnben élőkért vállalt áldozat és imádság hatékony és kedves Urunk előtt: ,,Mindig megvigasztalsz, ha a bűnösökért imádkozol. Legkedvesebb dolog előttem az ima - a bűnösök megtéréséért mondott ima. Tudd meg, leányom, ezt az imát mindig meghallgatom.'' (N 1397)
     Fausztina nővér Jézus diktálására lejegyezte az Isteni Irgalmassággal kapcsolatban mindazon lehetőségeket, melyek a lélekmentés hatékony eszközei. A Napló nyomán az Egyház az Isteni Irgalmasság öt kultuszát engedélyezte:

1.) AZ IRGALMAS JÉZUS KÉPE

Este, amikor a cellámban voltam, megpillantottam az Úr Jézust fehér ruhában. Egyik kezét áldásra emelte, a másikkal megérintette mellén a ruháját. Melléből a ruha nyílásán két hatalmas sugár tört elő, egy piros és egy halvány .... Kis idő múlva azt mondta Jézus: "Fess egy képet annak alapján, amit látsz, ezzel az aláírással: Jézusom, bízom Benned" N 47). "Azt kívánom, hogy a képet ... húsvét után az első vasárnapon ünnepélyesen áldják meg. Ez a vasárnap legyen az Irgalmasság ünnepel" (N 49) .... Mint feltámadt Üdvözítőt ábrázolja Őt a kép, aki szenvedése és kereszthalála árán megváltott minket. 
         

Krisztusnak ezen a képén jellemző a két sugár. "A halvány sugár a vizet jelenti, ami a lelket tisztítja meg, a piros a vért, amely a lélek élete .... Boldog, aki ezek árnyékában él" (N.299). A lelket a keresztség és bűnbánat szentsége tisztítja meg, és legbőségesebben az Oltáriszentség táplálja. A két sugár tehát a szentségeket és a Szentlélek összes kegyelmét jelenti amelynek bibliai jelképe a víz –, valamint az új szövetséget Isten és ember között, amelyet Jézus az Ő vére által kötött. .. A kép így értelmezett kultuszához az Úr különböző ígéreteket fűzött: örök üdvösséget, a keresztény tökéletesség útján nagy előrehaladást, a boldog halál kegyelmét és minden más kegyelmet, melyet az emberek bizalommal kérnek. HA kép által sok kegyelmet fogok kiosztani a,lelkeknek, ezért hozzáférhetővé kell tenni minden lélek számára" (N 570).

A második jelenés

     1830. november 27-én vált igazán világossá Labouré Katalin küldetése. A jelzett nap estéjén fél hatkor Katalin nővér szokott helyén térdelt a kápolnában. Az esti homályba burkolódzó az áhítatos csendben mindenkim elmerült a szívek a benső imájában. Senki sem vett észre semmit abból, ami nővérünk előtt lejátszódott.
Ismét selyemruha suhogást hallott. 

Amint föltekintett, látta, hogy az oltár vakító fényárban úszik, s középpontjában ott áll a Szentséges Szűz. Szinte oda akart szökken máris, hogy elébe térdeljen, de benső sugallat tartotta vissza. Most nem érintheti Őt. Előzőleg mint édesanyja jött hozzá, most pedig mennyei dicsőségében állt előtte. 

Egy félgömbön állott. Hófehér ruhája a hajnalpír színében játszott. Fején csipkekendő, ezt földre omló hófehér fátyol borította a nélkül, hogy arcát befödte volna.
     Szíve előtt egy kisebb gömböt tartott mindkét kezével. Tekintete Ég felé irányult s míg a gömböt Istennek ajánlotta, arca egyre ragyogóbb lett. Gyönyörű volt! Ujjain fényesebbnél fényesebb, drágaköves gyűrűknek látszó ragyogások látszottak és ezekből oly vakító fénysugarak lövelltek, hogy a Szentséges Szűz alakja egészen fényárban úszott...

     A Szentséges Szűz így szólt:

- Ez a gömb jelenti a világot s külön-külön minden egyes embert... A fénysugarak a kegyelmeket jelzik, melyeket azokra árasztok, akik kérik. A Szent Szűz jobb kezétől kezdődően arany felírás volt látható. A felirat átívelt Mária feje fölött és bal kezénél végződött. Az írás így szólt: ,,Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk!'' Majd ismét változás ment végbe. A Szűzanya kezéből eltűnt a kis gömb és karjait könnyedén kitárva leeresztette.
     A drágakövekkel kirakott gyűrűk most is csodás fényt árasztottak lába zsámolyára: a földre. A Jelenés Asszonya kérte Katalint: ,,E minta szerint egy érmet kell veretni, s mindazok, akik azt megáldása után viselik, és áhítattal elmondják ezt a rövid fohászt, Isten anyjának egészen különös oltalma alatt állnak.''
Ezt követően megfordult a kép, s a látnok az érem hátoldalát látta. Középen nagy M betű és a kereszt kombinációja rajzolódott ki, alatta a két szív. Az egyiket tövisfonat koszorúzta, a másikat tőr járta át. Az egész kompozíciót pedig 12 csillag övezte.
     Katalin küldetése csak most kezdődik. Veretnie kell érmeket, a látott minta szerint. Hűségesen beszámolt mindenről gyóntatójának, ez azonban hallgatásra intette. Még azt is megtiltotta neki, hogy ezekre a dolgokra gondoljon.
Szegény nővér az égi parancs és Isten helyettesének tilalma között vergődött. Mindkettő teljesítése szent előtte, ám az utóbbi útját szegi az előbbinek. De bízott a Szűzanya ígéretében, aki ismételten megjelent neki és sürgette az érmek elkészíttetését. Katalin elpanaszolta, hogy a gyóntatója nem hisz neki:

- Légy nyugodt, gyermekem. Eljön az idő, amikor megteszi, amit kívánok. Az én szolgám ő és fél engem megbántani.
     Közben gyóntatója az egyházi hatóságok elé terjesztette az ügyet, s azok érett megfontolás után beleegyeztek az érem elkészítésébe.

3./ Áldozatos élet

     Minden igazán mély keresztény embernek jellemzője kell legyen az áldozathozatal, a részvét, az irgalmasság gyakorlása. Az engesztelő életben kiváltképp elengedhetetlen ez a vonás.
     Milyen könnyű a sokból valamicskét adni annak, aki éhezik és rászorul. És mennyire nehéz adni abból, ami alig van. Gondoljunk a szegény asszony két fillérjére az evangéliumból, amikor egész megélhetését odaadta a Templomban.
     Az igazi áldozat az, amikor a keveset osszuk meg egy embertársunkkal, aki éhezik, vagy fázik, vagy szomjazik.
Gyakran késő estére már fáradtak, kimerültek vagyunk. Amikor megszólal a telefon, összeszedjük magunkat és legyőzzük kimerültségünket: meghallgatjuk azt, aki éppen szenved és el kell mondja nekünk. Bajban van, tanácsot kér, vigaszra vár. És összeszedjük maradék erőnket, nem sajnáljuk az időt sem.
     Bármilyen álmosak is vagyunk, sőt, nem is érezzük túl jól magunkat, mégis felébred együttérzésünk és meghallgatjuk a másikat, tanácsot adunk és megpróbáljuk megvigasztalni. (Más elbírás alá esik, ha csak csevegés céljából keres valaki.) Felajánljuk fizikai megpróbáltatásunkat, álmosságunkat az illetőért, hogy megoldódjon nehéz ügye.
     Betegen fekszünk egy kórházban. Nehezünkre esik felkelni, de van mellettünk egy súlyosabb beteg. Segítséget kér és mi nagy nehezen felkelünk, szolgálunk. A betegben mindig Jézus szenved. Áldozatot kell érte hoznunk. Fájdalmunkat felajánljuk betegtársunkért.
     Házastársunk idegesen megkér, rögtön készítsünk neki vacsorát. Vágyódtunk olvasmányokra, pihenésre, de legyőzzük saját kívánságunkat és szó nélkül sietünk, hogy kérését teljesítsük.
Pio atya mély részvétből nem egyszer átvette lelki gyermekei betegségét, szenvedését. Valakin segített, aki meggyógyult, ő pedig beteg lett. Istennek tetszett ez a nagy áldozathozatal. Pio atya életét adta felebarátaiért ezekben az esetekben.
Vigyázzunk: ezt a fajta "átvételt" nem teheti meg mindenki, csak az, aki erős késztetést, kegyelmet kap hozzá a Szentlélektől!
     Figyeljük meg a kis fatimai gyermekek életét. Megszégyenítenek bennünket, felnőtteket. A rekkenő hőségben lemondtak étkezésükről, a vízről a bűnösökért, engesztelésül a Szeplőtelen Szívet ért sérelmekért. Fájt a fejük, éheztek és szomjaztak.
     A kis Jacinta nagyon szeretett táncolni, de lemondott róla. Félrevonultak, elkerülték a fecsegést, a fölösleges beszédet. Vigasztaltak, bátorítottak, imádkoztak.
Példaértékű hősies életet éltek – halálukig.
     Mi vajon hogyan élünk, akik engesztelő életet vállaltunk?
Imaéletünk akkor teljes, ha áldozatokat hozunk másokért, Isten nagyobb dicsőségére és örömére. és akkor teljes az áldozathozatalunk, ha megfelelő imahátteret biztosítunk hozzá.
Mert ez a kettő kölcsönhatásban áll egymással.

MHO/alfahír.hu

- 2013. április 23., kedd

Magyarország oldalára kell állni a szorítóban címmel a skót lap vasárnapi kiadásában (Scotland On Sunday) Gerald Warner, ismert skót publicista állt ki Magyarország mellett. 

     Az írásban ez is olvasható: „Az EU most totális vérbosszút indított Magyarország; nem, mint állítja, a kormányzó Fidesz politikai pártja, hanem a magyar nemzet, annak szabadsága és értékei ellen. Azért, mert azok az értékek összeegyeztethetetlenek a brüsszeli, terjeszkedő diktatúra ambícióival.A magyarok olyan csatát vívnak, amelytől a brit kormány ódzkodott, de amelyet a brit nép nagyobb része most meg akar vívni és abban győzni kíván.”
     Az alaptörvényről így ír: „Ez az irat kivételes manapság kulturális és morális integritásában. Ragyogóan megfogalmazott Burke-i terminológiával nyilvánítja ki, hogy az ’szerződés a magyar múlt, a jelen és jövő között’, ami egy olyan sarkalatos fontosságú dimenzió, amelyet kihagytak a francia forradalom után született alkotmányokból. Elismeri a kereszténység szerepét a nemzeti lét megőrzésében és kifejezi, hogy a család és a nemzet alkotja együttes létezésünk elvi kereteit. E mellett az emberi életet a fogamzástól kezdve védi és a házasságot egy férfi és egy nő között határozza meg. Nem véletlen, hogy Brüsszelben a jakobinusuk gyűlésében a Robespierrek gyűlöletet okádnak.
     Ha egy ilyen okmány fenn maradhat, akkor a magyar nemzet is – és mellette a többi európai nemzet. A kereszténység, a család és a nemzet éppen az a szentháromság, amelyet az Európai Unió el akar pusztítani. Magyarország is csatát vív; szégyen, hogy nem az oldalán harcolunk.”

A teljes, angol nyelvű cikk itt érhető el:  www.scotsman.com/scotland-on-sunday/opinion/comment/gerald-warner-we-should-fight-hungary-s-corner-1-2903975

Az Isteni Irgalmasság 6

Az Irgalmasság üzenete Szent Fausztina Kowalska nővér által 3

      Fausztina nővér Isten legfőbb tulajdonságának az irgalmasságot tartja (N 301). Az irgalmasságot pedig a szeretet virágának (N 651) nevezi. Számára minden Isten irgalmáról beszél. Az Isteni Irgalmasság kultusza a vallásos élet megújítására törekszik az Egyházban. Ezért időszerű, és evangelizációs jelentősége világméretű. Jézus szándéka vigasztaló. A világ teljes megújulását akarja elérni. ,,Nem büntetni akarom a sérült emberiséget, inkább meg akarom gyógyítani és irgalmas Szívemre szorítani'' (N 1588). Jézus hozzáfűzi: ,,A büntetést csak akkor alkalmazom, ha ők maguk kényszerítenek erre. Nem szívesen nyúlok az igazságszolgáltatás kardjához. Az igazság napja előtt az irgalmasság napját küldöm'' (N 1588). Úgy tűnik, az új evangelizálásnak olyan eszközéről és lehetőségéről van szó, amelyet alaposan megismerni, az evangelizációs munkában kellően hasznosítani jól felfogott érdekünk, mert sokakat visszavezethet Jézushoz.
     Az Isteni Irgalmasság üzenete utolsó esély (N 998), a végső idők jele (N 848), biztos lehetőség, de utolsó mentőöv (N 687), ami a világnak adatik. ,,Sok lélek fog általa visszafordulni a pokol kapujától'' (N 639). Az Isteni Irgalmasság üzenete ,,új fény lesz az Egyház számára'' (N 378) a szerveződő és elhatalmasodó bűnnel szemben
Jézus irgalma megszólítja az egész világot, de elsősorban az elhatalmasodó bűn áldozatait hívja megtérésre. Mint említettük, utolsó esélyként és mint mentőövet kapja az emberiség. ,,Egy utolsó esélyt adok az emberiségnek – és ez az irgalmamhoz való menekülés'' (N 998). ,,A papok úgy fogják a bűnösöknek nyújtani, mint az utolsó mentőövet'' (N 687). ,,Ez a végső idők jele, utána eljön az igazság napja. Amíg van idő, meneküljenek irgalmam forrásához, használják fel az értük kifolyt vért és vizet'' (N 848).
     Az Isten irgalma minden ember számára a lelki újjászületés, a lelki újrakezdés páratlan lehetősége. Bárki részesedhet benne, még a bűn feneketlen mélységébe tántorodott lélek is. ,,Isten senkitől sem tagadja meg irgalmát'' (N 72). Jézus így szól erről a Naplóban: ,,Ne féljen a gyenge, a bűnös lélek közeledni hozzám, még ha több vétke is lenne, mint amennyi homok van a földön, minden elmerül irgalmam mélységében'' (N 1059). ,,Ha a lélek már oszló hulla lenne, s emberi értelemben képtelen az újjáéledésre, s már minden el volna veszve, nem így az Istennél! Az irgalmasság csodája teljesen életre kelti a lelket'' (N 1448). ,,Nem tudom megbüntetni, még ha a legnagyobb bűnös is lenne, azt, aki irgalmamra hivatkozik, hanem felmentem őt mérhetetlen és kifürkészhetetlen irgalmamban. Írd: Mielőtt eljövök mint igazságos bíró, előbb szélesre kitárom irgalmam kapuját'' (N 1146).
Már ezen idézetek is világossá teszik: az Isteni Irgalmasság elfogadása hatékonyan formálja át a lelket. ,,Megnyitottam szívemet mint az irgalom élő forrását, hogy minden lélek életet merítsen belőle... A bűnösök megigazulást, az igazak a jóban való megerősödést találnak benne... Mondd meg papjaimnak, hogy a megrögzött bűnösök szavaikra bűnbánatra indulnak, ha a szívemben lévő végtelen irgalomról beszélnek nekik. Minden papnak, aki irgalmamat hirdeti, rendkívüli kegyelmet adok, szavaik gyógyítóan hatnak, s meg fogják indítani a szíveket, akikhez szólnak'' (N 1520-1521). ,,A legfontosabb a régi ember teljes halála, s új életet kezdeni'' (N 1343). Aki részesedni kíván az Isteni Irgalmasság kegyelmeiben, annak be kell látnia bűnösségét, meg kell térnie, az irgalmasságot kell gyakorolnia, és a megtérés állapotában kell élnie. (Vö Lk 6,36; Jak 2,13; DM 78-80) ,,Az irántam való szeretetből fakadó irgalmasság cselekedeteit kívánom tőled. Felebarátaid iránt mindig és mindenhol irgalmasságot kell tanúsítanod. Ez elől nem térhetsz ki sem kényszerre hivatkozva, sem kifogással, sem bocsánatkéréssel. – Három módot adok neked, hogyan tanúsíts irgalmasságot felebarátaid iránt: első: a cselekedet, második a szó, harmadik az imádság. E három fokozat tartalmazza az irgalmasság teljességét, egyúttal megdönthetetlen bizonyítéka az irántam tanúsított szeretetnek'' (N 742).
     Jézus túláradó irgalmából minden ember meríthet. Megerősíti a hűségest és gyengét, reményt ad a szenvedőnek és haldoklónak egyaránt. ,,Nagy segítség a haldoklók részére...'' (N 833) ,,Ha mások imádkozzák (az Isteni Irgalmasság rózsafüzérét) egy haldokló mellett, az is elnyeri ugyanezt a bűnbocsánatot. Ha ezt az imát a haldokló mellett mondják, mérséklődik Isten haragja, és mérhetetlen irgalom veszi körül a lelket... (N 811).
Az Isteni Irgalmasság kincsestárához Jézus kérésére bizalommal kell közeledni: ,,Irgalmamból egyetlen edénnyel meríthetnek kegyelmeket – ez a bizalom. Minél jobban bízik egy lélek, annál több kegyelmet nyer'' (N 1578).
Az Isteni Irgalmasság üzenete rendkívül nagy evangelizációs jelentőséggel bír, úgy az egyéni lelkiség, mint az egész emberiség életében. "Előkészíted a világot végső visszatérésemre" (N 429) Krisztus valamennyiünket felhív a lelki megújulásra és apostolkodásra. Jézus különösen jutalmazza az Isteni Irgalmasság üzeneteinek terjesztését. "Azokat a lelkeket, akik irgalmasságom tiszteletét terjesztik, egész életükben megoltalmazom, mint gyengéd anya óvja csecsemőjét. Haláluk óráján pedig nem bírájuk, hanem irgalmas Megváltójuk leszek!" (N 1075)

Az első jelenés

     Katalin nővért őrangyala a szentélyig vezette. Oldalt, a másnapi nagymiséhez oda volt készítve a három szék a főpap és segédlete részére. Katalin a kórus felől egyszerre csak selyemruha suhogást hall. A következő pillanatban maga előtt látta a Szentséges Szüzet, a középső székben ülve.
Az őrangyal így szólt:
- Íme, itt a Szentséges Szűz!

Katalin, egy szökkenéssel előtte termett és térdre esve kezeit az égi Édesanya ölébe helyezte. Élete legboldogabb pillanatai voltak ezek! 

A Boldogságos Szűz beszélni kezdett: - Gyermekem, a jó Isten nagy küldetést bíz reád. Sok szenvedés ér majd, de el tudod viselni annak tudatában, hogy mindezt Isten nagyobb dicsőségéért teszed. Megismered majd a szándékait. Sokat fogsz gyötrődni, amíg föl nem tárod lelkivezetődnek mindazt a kegyelmet, amelyben részesülsz. Ő majd ellenkezik veled, de ne félj, elég kegyelmet kapsz. Bízzál és ne félj semmit. Látomásaid lesznek, imáidban benső sugallatokat kapsz, de mindnek előtt számolj be minderről gyóntatódnak.

Katalin szótlanul hallgatta és le sem tudta venni szemét a Szűzanya szépséges arcáról, Ő azonban megértette gondolatait.

- Rossz idők jönnek. Bajok zúdulnak Franciaországra. A trónt megdöntik. Mindenfajta szerencsétlenség, az egész világot fel fogja forgatni (ezt nagyon szomorúan mondta a Szűzanya).

Majd balkezével az oltárra mutatva, így folytatta:
- De jöjj ez oltárhoz! Itt a kegyelem kiárad mindazokra, aki bizalommal és buzgón kérik. (...) Elkövetkezik az idő, amikor nagy lesz a veszély és az emberek már azt hiszik, hogy minden elveszett. De akkor is veletek leszek, bízzatok bennem! Gyermekem, a keresztet megvetik majd. Földre döntik. Vér folyik az utcákon! Gyermekem, az egész világra nagy szomorúság borul...
- A Szent Szűz szavai majdnem elfulladtak a szomorúságtól. Végtelen fájdalom látszott arcán. A nővér megkérdezte, hogy mit jelent mindaz, amit láttott, és Mária mindent megmagyarázott neki. Katalin jó ideig még ott maradt, ám egyszerre csak olyanféle változás ment végbe előtte, mint amikor minden fény kialszik, pedig a gyertyák égtek. Istennek Szent Anyja eltűnt ugyan abban az irányban ahonnan jött.
- Elment! – szólt a fénylő gyermek – és intett, hogy kövesse és visszakísérte az ágyához. Éppen kettőt ütött az óra. Katalin, nem tudott többé elaludni az élménytől, hiszen a Boldogságos Szüzet, mint édesanyját érinthette.
A jelenés két órán át tartott, de a Csodáséremről ekkor még nem esett szó, de a Szűzanya jelezte a hamarosan kitörő forradalom pusztítását és megígérte, hogy Szent Vince Társulatát meg fogja őrizni.
Katalin hallgatott élményeiről. Egyedül gyóntatójával osztotta meg titkát. (A fenti kép, a ma is megtekinthető szék, melyen a Szűzanya ült)

1830. július 27-29-én valóban kitört a forradalom. A három dicsőséges jelszó (Szabadság, Testvériség, Egyenlőség), ledöntötte a trónt és véres zavargásokat idézett elő. 

Meggyaláztak templomokat, kereszteket döntöttek le, szerzetesi közösségekbe törtek be, pusztítottak és erőszakoskodtak. Maga a párizsi érsek is célpontja a gyűlöletnek, ezért kénytelen álruhában elrejtőzni a csőcselék elől. A Lazaristák és a Irgalmas Nővérek rendházai azonban, valami egészen különös módon oltalmat nyertek! Katalinnak többször úgy sikerült "leszerelnie" az erőszakra és zsákmányra éhes félkatonai hordákat, hogy Csodásérmeket ajándékozott nekik, mellyel, mint "zsákmánnyal" távoztak. De azért voltak veszélyes helyzetek is!

Katalin gyóntatója Jean-Marie Aladel atya, a megvalósult események sokkhatására, érdeklődéssel hallgatta a ki novíciát – de anélkül –, hogy a legcsekélyebb jelentőséget is tulajdonítana a látomásainak. A dolgok szó szerinti megvalósulása azonban meggyőzte az atyát. Ám ne higgye senki, hogy az 1830-as véres eseményekkel egyben beteljesedett is a prófécia. A francia nép ugyanis nem tanult sem az édesanyai szóból, sem a következményekből! Sokszor még elvetemültebb véres megnyilvánulásokkal törtek felszínre a liberális-ateista "szabadság-elvek"! Így volt ez az 1848-50-es, majd az 1871-es kommün során is. Az utcán halottak hevertek, és minden elvetemültségnek és aberrációnak nagyobb sikere volt, mint az Isten felé forduló benső imának. Az Istenanya azonban látta, hogy ez csak a kezdet és gyermekei megmentésére, segítő kegyelmeket esdett ki Szent Fiánál. Ilyen a Csodásérem is!

2/2 Az imaélet

     Üdvös az engesztelő léleknek, hogy gyakran végezzen szentgyónást, s ha megteheti, naponta áldozzon.
Aki komoly életfelajánlást, magánfogadalmat tett, annak kötelező érvényű a reggeli felajánlás, a déli Úrangyala, a rózsafüzér, szentmise, 2-3 hetente a szentgyónás, az Evangélium rendszeres olvasása, adoráció, lelkigyakorlaton való részvétel, esti lelkiismeretvizsgálat és hálaadás a napi kegyelmekért és mindenért, áldás-kérés az Úrtól, és dicsőítsük Őt. Ezek mind nagyon fontosan a lelki életben.
     A magánfogadalmat tett személynek jóval több elmerülésre, imára van szüksége. Ezért naponta egy-egy fél órácskát szánjon az Istenben való maradéktalan elmerülésre.
Ha csak naponta fél óra áll rendelkezésünkre, az legyen teljesen Istené.
     Csodálatos, amikor kisüt a nap tavasszal és kiülhetünk, hogy átitasson bennünket melege és fénye. Minél tovább tartózkodunk előtte, annál inkább lebarnulunk. (Természetesen annyit, amennyit egészségünk megenged.)
Ha az Oltáriszentség előtt vagyunk, az Ő világossága átragyog rajtunk, átjárja szívünket, lelkünket. Ilyenkor sok kegyelemben részesülünk, mert Jézus belénk égeti szeretetét.
Ezért jó, ha gyakran adorálunk Őelőtte.
     Ha azonban betegek vagyunk, vagy valamiért nem tudunk templomba menni, otthonunkban is adorálhatunk behunyt szemmel.
Elképzeljük, hogy ott térdelünk az Eucharisztia előtt. Ugyan ez nem olyan nagy hatású, amint az sem, ha árnyékban szűrten ér minket a napfény, mégis ér valamit Isten szemében. Hiszen szívünkkel jelen vagyunk az Úr előtt.
     A kisgyermekes édesanyáknak nehezebb mindezt megvalósítani. Jó ebben az életállapotban kérni gyóntatóatyja tanácsát, hogyan ossza be idejét. Isten nem kívánja, hogy az állapotbeli kötelességeket elhanyagoljuk, az imaélet mellett. Ilyenkor az imádságos életünk inkább a felajánlásokban válik teljessé: minden napunkat apróságait is felajánljuk Istennek. Reggel azért fontos a felajánlások elmondása, ha leghetséges dél körül az Úrangyala és az esti rövid lekiismeretvizsgálat, hálaadás.
Napközben egy-egy röpimával, ha van idő, munka közben egy-egy tized rózsafüzérrel lehet megélni az engesztelő hivatást.
     Az engesztelő élethez szükséges a Szentírás ismerete, ezért gyakran kell olvasnunk az Igét, mely Jézus szava. Az Evangélium – a Biblia ismerete nélkül sehogyan sem lehet előre haladni a lelki életben.
Nagy bátorítást adnak a szent olvasmányok is, egy-egy szent életének, vagy elmélkedésük olvasása.
Csakis az imádságból tudunk erőt meríteni Istenből. Imádságunk emel föl Őhozzá és az imádság által tudunk Ővele kapcsolatba kerülni.
A Szentlélek így tud bátorítást és vigasztalást nyújtani.
     Imádkozzunk szívből!
Ha egy rádióban meg akarunk fogni egy adót, rá kell hangolni a hullámokat.
Isten meghallgatja ugyan a csak kötelezően elimádkozott betanult szöveget is, de mégis azt szereti, ami szívünkből tör fel.
     Képzeljük el, hogy egy ajtó előtt állunk és halkan suttogva kérünk bebocsátást. Az ajtó nem nyílik, mert odabent senki se hallja. Azután halkan kopogunk, de erőtlenül – ekkor se hallja meg senki. Elkezdünk dörömbölni, csöngetünk és ekkor sietve kinyitják az ajtót.
Ez az imaforma áldozattal jár, mert kimerítő. Ha szívből imádkozunk valakiért, át kell éljük legalább egy kicsit azt, amiért az illető szenved. Ezáltal mi is szenvedünk.
Éppen ezért kedves nagyon az Úr előtt a mások iránt érzett részvétünk: sokkal könnyebben hallgatja meg könyörgésünket.

Az Isteni Irgalmasság 5

Az Irgalmasság üzenete Szent Fausztina Kowalska nővér által 2

     Fausztina nővér, Isten Irgalmasságának ma már világszerte ismert apostola, a teológusok véleménye szerint az Egyház legjelentősebb misztikusai közé számít. Ez a küldetés röviden összefoglalva azon alapszik, hogy a mindenki által öröktől fogva ismert, de feledésbe merült igazságot, Isten irgalmas szeretetét újra az emberek emlékezetébe idézze, és az Isteni Irgalmasság kultuszának újabb formáit ismertesse meg, melynek gyakorlata a vallásos élet megújulására vezet a keresztényi bizalom és irgalom szellemében.
     A Naplót (lelki önéletrajz) Fausztina nővér Jézus világos parancsára életének négy utolsó évében írta. Benne a nővér lelkének aktuális és korábbi, Istennel való találkozásait jegyezte le. életének jellemző vonása a mélységes misztikum. Jézus rendszeres megjelenései során magyarázta meg Fausztina nővérnek az Isteni Irgalmasság célját és kincseit. Az eddigi és további idézetek, de a több mint félezer oldalas Naplónak csaknem minden sora erről tanúskodik. Ahhoz, hogy feljegyzéseiből küldetésének lényegét megérthessük, tudományos elemzésre is szükség volt, amit az ismert és nagyra becsült teológus, Prof. Ignacy Rózycki atya végzett el.

     Erre az egyszerű, képzetlen, de bátor és Istent határtalanul szerető szerzetesnőre az Úr Jézus olyan missziót bízott, ami az egész világnak szól: az Irgalmasság üzenetét. ‘Ma téged küldelek az egész emberiséghez irgalmasságom üzenetével' - mondta Jézus. ‘Nem büntetni akarom a sérült emberiséget, inkább meg akarom gyógyítani és irgalmas Szívemre szorítani' (N 1588). ‘Te vagy irgalmasságom titkárnője, erre a tisztségre jelöltelek ki a jelen és az eljövendő életben (N1605), ... hogy közöld a lelkekkel nagy irgalmamat, melyet irántuk érzek, és bátorítsd őket: bízzanak irgalmam mélységében' (N 1567). Előkészíted a világot végső eljövetelemre'' (N 429).
-- Faustyna Kowalska nővér lelki vezetője Michal Sopocko atya, a Vilniusi Báthori István Egyetem Teológiai Karának professzora volt. (Boldoggá avatása folyamatban van.)
     Fausztina nővér készséggel fogadta Isten kezéből mind a küldetést, mind pedig a szenvedéssel teljes életet. Életére jellemző a nagyon mély lelkiség, a kimondhatatlanul sok szenvedés és a mélységes misztikum. A Naplóból vett néhány idézettel szemléltetjük életének mindhárom vonását. A nővér lelkiségének legfőbb törekvése: mindig mindenben megfelelni Isten akaratának. ,,A világért könyörgő áldozat leszek (N 482). ,,El akarok emésztődni a lelkek javára. Semmilyen áldozattal sem törődve, mint egy kis szőnyeg szeretnék a nővérek lába elé terülni (N 243). ,,Az emberek szeme elől el fogok rejtőzni... Olyan leszek majd, mint a fűben megbúvó kis ibolya, amely nem sérti meg a lábat, mely eltapossa, hanem önfeledten árasztja illatát, hogy az őt taposó személy kellemesen érezze magát (N 255). A megaláztatás mindennapi táplálék (N 92). Alázat, alázat és mindig csak alázat... (N 55). Semmi sem jobb a lélek részére, mint a megaláztatás (N 593). Alázat nélkül nem tetszhetünk Istennek (N 270). Aki igazi alázatot akar tanulni, az elmélkedjen Jézus szenvedésein'' (N 267). Isten valódi művei mindig nehézségbe ütköznek, és szenvedés az ismertetőjelük (N 270).
     (Jézus:),,Tudd, hogy sokat, igen sokat fogsz szenvedni, de ez ne rémítsen meg téged, én veled vagyok'' (N 36). Leányom, a szenvedés lesz a jele, hogy veled vagyok'' (N 669). A szenvedés nagy kegyelem'' (N 57). ,,Ha sokat szenvedünk, sok alkalmunk van bebizonyítani Istennek, mennyire szeretjük őt (N 303). A szenvedés a legnagyobb kincs a földön'' (N 342). A napot harccal kezdem és végzem (N 606). Jézusom, Te tudod, hogy szeretem a szenvedést, s ki akarom üríteni a kelyhét az utolsó cseppig, most azonban a természetem mégis elborzadt... (N 697). Lelkem vágyik a megpróbáltatás napjaira...'' (Napló 831).

Labouré Szent Katalin meghívása

     1830. július 18-ról 19-re virradó éjszaka, mindössze nyolc nappal a "júliusi monarchiának" nevezett újabb véres forradalom kitörése előtt Párizsban csodálatos esemény történt. Labouré Katalin, a Rue du Bac 140. szám alatt álló vincés kolostor növendékét a Szent Szűz találkozóra hívatta az intézet kápolnájába. Néhány hónappal később, november 27-én este fél hatkor pedig egy újabb látomásban megkapta a Csodás Érem tervét, s azt a felszólítást, hogy legyen hűséges terjesztője a Csodáséremnek. (Alább a falu és a szülői ház)
     Labouré Szent Katalin 1806. május 2-án született a Közép-Franciaországi Fain-les-Moutiers nevű faluban. Szülei Pierre Labouré és Madeleine Gontartd házasságából húsz év alatt 17 gyermek született, de csak 10 maradt meg. Katalin, a nyolcadik gyermek volt. A család szí
ve az édesanya 46 éves korában, hirtelen meghalt 1815. október 9-én, 10 árvát hagyva maga után. A kis Katalin fájó szívvel karolta át a Szent Szűz szobrát, kérve: „Ezután Te légy anyám!” – az elárvult családnak ő lett kis gazdasszonya, munkájához az imádságból merített erőt. Bár egészen húsz éves koráig analfabéta volt, mégis pontosan számon tartotta az éves szükséglet és a gazdaság terményadatait. (Kép: Katalin kemény munkához szokott) 

 18 éves korában érezte Isten hívását. Álmában Szent Vincét látta, aki a betegek ápolására buzdította. Sok nehézség után 1830 áprilisában követte nővérét, Lujzát a Szent Vince Szeretet Leányai Társulatba. Jelöltidejét Châtillon-sur-Seine-ben kezdte, de hamarosan felkerült a Társulat párizsi anyaházába. Ekkor kezdődtek a látomásai.
     1830. július 18-án éjjel fél 12-kor egy 4-5 évesnek látszó, fehér ruhába öltözött fiúcska költötte fel álmából. ,,Jöjj a kápolnába, a Szent Szűz vár reád!'' – szólt hozzá. Katalin a döbbenettől szólni sem tudott. Gyorsan felöltözött, s a fiúcska kíséretében a kápolnába sietett. Őrzőangyala volt.
Katalin nővér nem meri követni a hívást, félt a csalódástól. A gyermek azonban sürgeti:
- Légy nyugodt, mindenki mélyen alszik. Öltözz csak fel!
- Gyorsan öltözködni kezdett. A gyermek az ágya fejénél várta. Szívdobogva elindultak. A gyermek baloldalt haladt. A folyosó gyertyái maguktól felgyulladtak. A kápolna ajtaja is kinyílt. Bent, úgy égtek a gyertyák, mintha éjféli szentmisére készülnének.

2/1 Az imaélet

     A keresztény ember számára, az imádságnak olyannak kell lennie, mint a friss levegőnek mindenki számára.
Jézus azt mondja tanítványainak a Getszemáné kertben, hogy: "szüntelenül imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek." Mit jelent ez nekünk?
     Jézus nem azt kívánja, hogy reggeltől estig sőt éjjel is folyamatosan imádkozzunk, mert ha ez így lenne, megállna a munka és minden egyéb más tevékenység, sőt maga az élet a Földünkön.
A fenti mondatban azt kéri, hogy lélegezzünk Isten levegőjében, maradjunk Őbenne, Ővele egységben egész nap. Kéri, hogy teljesítsük az Ő akaratát, mindig figyeljünk akaratára.
     Ha Istenben vagyunk, Őbelőle fogunk mindig erőt meríteni. Ez is egyfajta imádság.
Hogyan imádkozzunk tehát, miként sajátíthatjuk el a szívbeli imát és ezek mellett elvégezni a munkánkat?
Ha egy személy engesztelő céllal, szándékkal imádkozik, még nem jelenti, hogy engesztelő életet él.
Isten egyszerűen egyfajta feladattal látja el őt, a másokért végzett imádság feladatával. Ha azonban felajánlja életét engesztelésül, ezt követően minden napját, tetteit, imáit, és perceit, szenvedéseit, örömeit, akkor már engesztelő életről beszélhetünk. Szóltunk arról, hogy az imaélet nem választható el az engesztelő cselekedetektől.
Hogyan valósítsuk meg imádságos életünket?
     Reggel, amint szemünket kinyitjuk, már Jézust köszöntjük, Máriát, az Égi Édesanyát és a Mennyei Atyát. Hívjuk a Szentlelket.
Elmondjuk felajánló imáinkat. Köszöntjük őrangyalunkat és imádkozunk más imákat is, amit szeretnénk. Mindez nem vesz igénybe többet, mint 10-15 percet. Szívünket, lelkünket egész lényünket Isten jelenlétébe helyezzük.
Megkezdve napi tevékenységünket, tudatosan Jézusra, Máriára gondolunk. A házi munka alatt mondjunk röpimákat, amiket a munkával együtt Jézusnak ajánlunk.
Ha találkozunk valakivel, Jézust keressük benne, Őneki segítünk, ha valaki bajban van. A Szűzanya oltalmát kérve éljük napjainkat. Az illetőt, akivel találkozunk, vagy akivel beszélünk, magunkban ajánljuk Istennek. Ezáltal a cselekedeteket is imádságos légkör fogja áthatni.
     Törekedjünk a déli Úrangyala elimádkozására és – aki akarja – a sorozat végén található imádság elmondására Magyarországért.
     Ha tehetjük, egy pillanatra álljunk meg 3 órakor és Jézus szenvedésére gondolva mondjunk néhány imát, a bűnösökért. Köszönjük meg Jézus irgalmasságát, merüljünk el benne.
     Napközben a manuális házimunkák végzése alatt, (főzés, vasalás, mosogatás stb.) vagy közlekedési eszközön, utcán, lehet elmondani egy-egy tized rózsafüzért. Mindez megtart az imádság légkörében minket.
Állapotbeli kötelességeinktől függően naponta elmondunk 1-2 vagy három egész rózsafüzért. Ez azonban függ
körülményeinktől. A Szűzanya annak örül, ha mindhármat elmondjuk, de legyünk figyelmesek: ne tegyük ezt a szeretet rovására! Kisgyermekes anyukák képtelenek 1-1 tizednél többet elimádkozni.

Ízelítő a halálból

      Howard Storm professzor szemeit ólomsúlyként zárta le valami. A fájdalomtól összetörten egyszerre csak ijesztő sötétség vette körül és úgy érezte, hogy a nemlét szakadékába zuhant. Bár a földi érzékelés számára gyakorlatilag meghalt, mégis tudatosult benne, hogy él, egészen kifinomult módon érzékelve önmagát és környezetét. Tudatában volt a kórházi helyzetének, de a fájdalmat már nem érezte. Csodálkozva tapasztalta, hogy az ágya mellett áll a kórteremben, és önmagát látja, amint mozdulatlanul fekszik az ágyon. Aggódó felesége épp beszélt hozzá, de a válaszát már nem hallja.

      A kórházi szoba vakítóan világosnak tűnt, minden részletet oly tisztán és élesen látott, mint azelőtt soha. Ezzel együtt, valami érthetetlen aggodalom és félelem kerítette hatalmába, mivel nem tudott kommunikálni. Egyre hangosabban hallott különös hangokat, melyek a nevén szólították: "Howard gyere velünk, már oly régóta várunk rád, mi megoldjuk a problémádat!" Mintha valami ismeretlen erő húzta volna kifelé a szobából, bár úgy érezte, hogyha elhagyja, már soha többé nem térhet oda vissza. A titokzatos hangok azonban sürgették: "Nem segíthetünk neked, ha nem jössz velünk."

     Tekintve, hogy nem volt semmi viszonyítási pontja, elhatározta, hogy hallgatni fog rájuk. Ettől kezdve úgy érezte, mintha egy hatalmas titokzatos és ködös folyosóra hasonlító valamiben lenne, ami igen félelmetes. A messzeségben ember formájú, homályos alakokat vélt látni, és közeledni akart feléjük, de nem tudott, mert ezek az emberek minduntalan távolodtak tőle. Kis idő múlva egyre csak sötétebb lett és vészjósló alakok kezdték körül venni. Ezek jelenléte mind jobban rémisztette őt, mivel gyűlölet és hazugság áradt belőlük. Storm hátranézett és az volt az érzése, mintha több mérföldnyi távolságba került volna a kórházba fekvő testétől és az ágya mellett ülő feleségétől. Az a furcsa érzés lett rajta úrrá, hogy az ő ideje lejárt és mindaz, amit épp tapasztal, az nem csak egy rossz álom, hanem a szörnyű valóság.

      Az őt körülvevő titokzatos alakok, akik egy ismeretlen cél felé vezették, egyre inkább átkozni és sértegetni kezdték. Gúnyos mosollyal állították, hogy nemsokára elérnek arra a bizonyos helyre ahová mindig is várták. Howardban tudatosult, hogy reménytelen helyzetbe került. Most kezdte csak tisztábban látni az alakok visszataszító külsejét. Egyre agreszszívabbak lettek és káromkodás és átkok közepette különféle kínzásoknak vetették alá. Ezek a lények teljesen érzéketlenek voltak minden együttérzés iránt, teli gyűlölettel és féktelen kegyetlenséggel. Storm megértette, hogy ezek kárhozott lelkek, akik földi életük során elutasították és gyűlölték Istent. Hiába próbált védekezni ellenük, csak még agresszívabbak lettek, még jobban kinevették. Storm számára ez volt a legrémisztőbb és legkétségbeejtőbb helyzet, amit valaha átélt. Egyszer csak meghallott egy belülről jövő hangot, amely arra szólította fel, hogy imádkozzon, hogy valamiképp könyörögjön Isten segítségéért. Először, földi szokásához híven elutasította ezt a gondolatot, de a hang egyre jobban sürgette, jóllehet egyáltalában nem tudott imádkozni, mert felnőttként sohasem imádkozott. Kétségbeejtő helyzetbe került. Végül, eszébe jutottak a Miatyánk egyes részletei meg néhány egyszerű gyermekima, így azokat kezdte ismételgetni.  

     Megdöbbenve tapasztalta, hogy amikor ügyetlenül nekifogott a fohászkodásnak, a lények pánikszerűen menekülni kezdtek tőle. Dühöngve üvöltöztek, hogy hagyja abba, úgysem hallja őt senki, mert Isten nem létezik. Azzal ijesztgették, hogy meginkább leszámolnak vele, s eközben szörnyen káromolták Istent és a Szűzanyát. Storm megállás nélkül ismételgette az imarészeket és ez hatalmas erőt adott neki, hiszen látta, hogy mily dühösen és fejvesztve menekültek előle a gonosz szellemek.
      Megértette, hogy amint abba hagyja Jézus nevének ismételgetését, nyomban visszajönnek, és újra gyötörni kezdik, amelyet oly borzasztóan kínzó érzésként élt meg, hogy addigi testi szenvedései emellett semmiségnek tűntek. Forrás:

Az Isteni Irgalmasság 4

Az Irgalmasság üzenete Szent Faustyna Kowalska nővér által 1

     Megjegyzés: Fausztina nővér teljes lengyel neve: Maria Faustyna Helena Kowalska.
Fausztina nővér (Helena Kowalska) 1905. augusztus 25-én született a lengyelországi Glogowiec faluban tízgyermekes vallásos parasztcsalád harmadik gyermekeként. Gyermekkorától kezdve mély vallásos lelkület, az ima szeretete, a szorgalom, az engedelmesség és az emberi nyomor iránti érzékenység jellemezte. A család bizonytalan anyagi helyzete miatt, csak három és fél évig járt iskolába. Hétéves volt, amikor először hallotta meg az Úr hívó szavát, mely az évek során egyre erősbödött lelkében, de szülei hallani sem akartak a szerzetbe vonulásról. Tizenhat évesen szolgálónak állt, hogy szülein segítsen.
     Lódzban egy táncmulatság alkalmával hallotta meg az Úr korholó szavát; „Meddig fogok még szenvedni miattad, és te meddig vezetsz még félre engem?” (N.9). Ez arra késztette, hogy azonnal Varsóba utazzon. Több szerzetesrend elutasítása után, végül 1925. augusztus 1-én az Irgalmasság Anyjáról nevezett varsói kolostor fogadta be, ahol a Faustyna Maria nevet kapta. Újoncidejét Krakkóban töltötte, és itt tette le örökfogadalmát – a tisztaságra, a szegénységre és az engedelmességre. Annak ellenére, hogy időnként igen beteg volt, a kongregáció több házában is dolgozott, mint szakács, kertész és portás, miközben igen gazdag misztikus életet élt. Az életét meghatározó legfőbb esemény azonban, 1931. február 22-én Plock-i cellájában este történt. Megjelent neki az Úr, s a szívéből ragyogó két fénysugárra mutatva mondta: „Fess egy képet annak alapján amit látsz, ezzel az aláírással: JÉZUSOM BÍZOM BENNED” Az Úr, ekkor beszélt irgalmassága igéreteiről- és az ünnepről (N 47, 299,300,570,699,742).1935. szeptember 13-14-én az Irgalmasság Rózsafüzérre vonatkozóan (N 474-476,754,811,929,1571,1731), míg 1937. októberében Krakkóban az Irgalmasság Órájára kapott az Úrtól tanítást (N 1572). Kívülről semmi nem árulta el rendkívül gazdag misztikus életét. Élményeiről csak gyóntatóinak, elöljáróinak és az Úr utasítására vezetett naplójának számolt be, miközben buzgón teljesítette kötelességeit, rendje szabályait, áhítatos és hallgatag volt, de derűs, tele jóindulatú felebaráti szeretettel. Egész életében következetesen törekedett együttműködni Jézussal a lelkek megmentése ügyében.
     Fausztina nővér – az Irgalmasság Apostola –, felajánlotta életét a bűnösökért, a lelkek megmentéséért. Életének utolsó éveiben egyaránt fokozódtak belső szenvedései, az un. „lélek passzív éjszakái” miként súlyosbodtak testi fájdalmai is. Előrehaladott tuberkolózisa megtámadta tüdejét és az emésztőrendszerét. Fizikailag teljesen felemésztődve, de lelkileg éretten, Istennel való misztikus egyesültségben, halt meg a szentség hírében 1938. október 5-én, alig 33 évesen. 1938-ban még nem tudtak mit kezdeni sem a Napló tartalmával, sem a beszélgetések során elhangzott kijelentésekkel. Akik ismerték Fausztina nővért, vegyesen ítélték meg személyét és rendkívüli dolgait. Az Isten azonban igazolta őt. A háború rövid időre látszólag feledtette a krakkói zárda misztikusát. Lengyelország sorsának alakulása azonban a II. világháború idején ráterelte a rendtársak figyelmét Fausztina nővér jövendöléseire. A kolostor lakói ugyanis felismerték, hogy sorra megvalósulnak hazájukban azon események, amelyekről misztikus testvérük beszélt nekik.
A Szentatya 1993. április 18-án boldoggá-, 2000. április 30-án pedig szentté avatta Fausztina nővért, s egyben az egész világra kihirdette (Fehérvasárnapra) az Isteni Irgalmasság Ünnepét.
     Magyarországon az Isteni Irgalmasság Művét, a Napló kritikai kiadását, valamint a Krakkói Magyar Kápolna ügyét Dr Antalóczi Lajos pápai prelátus, c. kanonok-plébános karolta fel. A Szentatya örömmel fogadta a Napló magyar kiadását, melyet 1997. augusztus 2-i levelében Antalóczi atyának megköszönt. 2000. április 30-án, Fausztina szenttéavatásának ünnepén együtt koncelebráltak, s a pápa ebéden fogadta az Isteni Irgalmasság Magyar Apostolát. Fáradhatatlan apostolkodását, 2000.december 16-án bekövetkezett (a Fausztina nővér szenvedéseivel döbbenetes hasonlóságot mutató) haláláig folytatta.

Bevezető

Poszt sorozatom összeállításához, az alábbi forrásokat használtam fel:
1) Dr ANTALÓCI Lajos: Jelenések, üzenete és a jövő (Kisboldogasszony Plébánia EGER 200)
2) LAURENTIN /René/ : Labouré Katalin élete (Ecclesia Budapest 1991)
3) Rendi kiadás: A Csodásérem története, Bp. 1924. Kézirat gyanánt.
4) http://peterpal.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=171100
A továbbiakban nem jelzem külön sem a textusok, sem a gondolatiság forrását!

     A "MÁRIA-KORSZAK, A VÉGSŐ IDŐK IRÁNYMUTATÓJA" c. poszt-sorozatomat ért elismerések mellett, többek jogos kifogása késztetett arra, hogy mégis bemutassam azt a két "korszakalkotó" üzenetet, amely nagyságrendjéhez képest, kevés szerepet kapott cikkeimben, a "végső idők iránymutatójaként". Ez pedig a Csodás Érem átadása (1830), valamint a La Salette-i üzenet (1846). Az előbbi nyitánya az üdvtörténet egy rendkívül fontos szakaszának, amit VI. Pál pápa "Signum Magnum" kezdetű megnyilatkozása nyomán nevezünk Mária-korszaknak. La Salette pedig ennek az üdvtörténeti szakasznak prófétikus "forgatókönyveként" nevezhetünk meg. Személyes nézetem szerint ekkor indult el üdvtörténetünk "befejező" szakasza (amely persze hosszú évszázadokat is jelenthet). Mert amiként a Messiás Jézus Krisztus megszületésével elkövetkezett az Idők teljessége, akként következnek el a végső idők, vagy közismertebben az "utolsó idők". Ezen történelmi időszak "milyensége" (békéje vagy gyötrelmessége), nem kevésbé az időtartama, gyakorta a szabad akaratú emberiségre van bízva. A Szent Szűz, édesanyaként igyekszik gyermekeit óvni a végzetességtől és Szent Fia zászlaja alá gyűjteni a megváltott sokakat.

 
    Az európai forradalmak történetében Franciaországnak szomorú dicsőség jutott.
A francia föld forradalmai ugyanis a 18-19. században mind vérengzés, mind egyházellenesség tekintetében kitűntek, mi több példájául szolgált a későbbi istentelen diktatúrák számára! Az azonban csodálatos, hogy minden pusztítás ellenére a nagy hagyománnyal rendelkező francia Egyház virágai, mégis gazdagon pompáztak tovább a 19. század folyamán. Ebben a században élt pl. Vianney Szent János, ebben a században került sor a Csodásérem, La Salette és Lourdes jelenéseire, ebben a században élt Lisieux-i Szent Teréz stb.

     A kommün léleksorvasztó "szocializmusait" a büszke Franciaország zúdította Európa népeire és a világra, mint azonos fának mérgező gyümölcseit! Sajnos, az égi figyelmeztetések és ajánlott "gyógymódok" ellenére (hathatós bűnbánat nélkül) Európa  képtelennek látszik, hogy e súlyos kórból önmagát kigyógyítsa, különösen nem a Szabadság-Testvériség-Egyenlőség egyébként nemes szellemiségével! E jelszó, sem külön-külön, sem együtt nem jelenthet gyógyulást mindaddig, amíg nem az evangéliumi értelemben élik és valósítják meg azokat! Miként is lehetne gyógyír e szbdkműves jelmondat, hiszen épp ez a vírushordozó rákfene! A kontinens, vagy az egész világ egyetemes engesztelése kell ahhoz, hogy Franciaország (és az elfertőződött emberiség) megmeneküljön mindattól, ami a Csodásérem-, La Salette és Fatima próféciáiban elhangzott. Talán épp a magyar Szeretetláng, imára és engesztelésre felhívó többletkegyelme – erőt adó kegyelmi hatása – az, mely a "végső megoldást" kínálja! Ó jaj, mi várható akkor, amikor úgy néz ki, hogy Szodoma és Gomorra vétke eltörpül a mai társadalmi bűnök mögött. Hisz' gondoljunk bele: a francia parlament 331 igen szavazattal 225 nem ellenében 2013. április 23-án véglegesen elfogadta a melegházasság engedélyezéséről szóló törvényjavaslatot. – Még mielőtt valaki rákérdezne, hogy jó-jó "ciki", de mi az ami annyira nagy bűn a "meleg viszonyban"? Nos az, hogy a Teremtés első rendelkezéseinek tagadásával, magát az Istent tagadja meg, hiszen "Isten az embert a maga képmására teremtette, mégpedig férfinek és nőnek, különleges részt adva nekik saját teremtő tevékenységéből, megáldotta őket: Legyetek termékenyek, szaporodjatok (vö Ter 1,27-28). Erre alapul a család, a szeretetben egyesült személyek közössége. Az Újszövetség fényében válik láthatóvá, hogy a család eredeti modelljét Isten szentháromságos misztériumában kell keresni". (II. János Pál Pápa Levele a Családokhoz; Szent István Társulat Bp, 9-10)

  . (A képen két Vincés nővér Marie Anne és Vaillotet Odile kivégzésre kísérése. Kérdés: ezt most a Szabadság, az Egyenlőség vagy a Testvériség szellemében történt-e?)

Kétféle felajánlott élet lehetséges:

a./ részleges
b./ teljes

     Az első, a részleges azt jelenti, hogy a lélek csak bizonyos részeket, időszakokat ajánl fel, nem a teljes életét adja engesztelésül.
Pl.: átadja az egész évét, vagy kettőt, vagy hármat, de lehet, hogy csak egy-egy hónapot, vagy hetet ilyen és ilyen szándékokra.
Vagy hetem két napját (pl.: a szerdát és pénteket) odaadom bizonyos szándék megvalósulásáért.
     A teljes életfelajánlás egész embert követel. Életünket, halálunkat, és mindent.Tehát minden bajt, nehézséget, szenvedést megadással kell fogadnunk amit Istentől kapunk. Ezek az Ő keresztjei, viseljük bátran és kitartóan - ha néha sírunk is, vagy bánkódunk, vagy összetörünk, akkor is. A Szűzanya is szomorkodott, sokat sírhatott, de kitartott mindvégig.
     Ha az Atya elvesz tőlünk bármit, bárkit, fogadjuk alázattal. Olyan ez, mint amikor a kisgyermek összeszedi édesanyja kérésére a játékait, odaviszi az anyukája kezébe, magát pedig ölébe helyezi. Nincsen semmije, anyukája rendelkezik felette. Ő mégis boldog, mert tudja, hogy a legjobb kézben van.
Az életfelajánláson belül is meghatározhatunk szándékokat.
     Van, aki önként is vállal szenvedést. Ez már a vezeklés kategóriájába tartozik, ezért később szólunk róla.
Nem biztos, hogy fontos az önkéntes szenvedés, hiszen Isten jobban tudja mit bírunk elhordozni.
A felajánlást követően új élet kezdődik. A kereszteket ne panaszkodva viseljük, hanem megadóan, ne siránkozva (ez más, mint a sírás!), hanem alázatos lélekkel. Nagy kitüntetés, ha igaztalan pofont kapunk, hálátlansággal találkozunk, vagy gyűlölködéssel, és különösen fájdalmas, ha azoktól kapunk ütéseket, akiket szeretünk, akikért sok jót tettünk. Krisztus sorsa ez, Ő merít bele szenvedésének misztériumába minket.
     A Szűzanya arra tanít, hogy azokért érdemes felajánlani a szenvedést, bánatot, aki okozta nekünk. Ez a sátánt kiüti, nagy döfésként éri.
     Jézus kér az ellenségszeretetre. Tudjuk, hogy ez a legnagyobb és legnehezebb kérés. Azonban ne gondoljuk, hogy ez érzelmi kérdés. Jézus nem azt kéri, hogy szívünk telve legyen érzelmekkel, hanem azt, hogy ne üssünk vissza, ne álljunk bosszút rajta, ha bajba kerül segítsünk neki. Éspedig ne immel-ámmal, hanem kedvesen tegyük vele a jót. A tetteket kéri tőlünk.
Ha ki tudjuk mondani, hogy a szenvedés, amit ellenségem nekem okozott, váljék lelkének javára, már áthat bennünket és könnyebb lesz a megbocsátás is.
A felajánlott élet így változik tettekre.
     Sajnos a bántások sebeket ütnek rajtunk és erről nem tehetünk. Ebben az esetben Assisi Szent Ferenc tanácsára így imádkozzunk:
- Jézusom, aki a szívemben lakozol, kérlek, Te bocsáss meg x.y.-nak énhelyettem. Nekem most még nem megy.
Ezt ismételgethetjük és a sebek lassanként be fognak forrni.
     Ezután már könnyebb lesz a megbocsátás is. Jézussal mindent! Ne feledjük, Ő a szívünkben lakik.
Más elbírálás alá esik a barátság. Nem kötelező barátkozni azzal, aki nem szimpatikus, aki bánt bennünket stb. Akiben nem tudunk megbízni, azzal ne barátkozzunk. A barátság szent dolog, ajándék és semmiképpen nem lehet kierőszakolni.
     Könnyű úgy megélni engesztelő hivatásunkat, hogy szüntelenül kegyelmekben fürdünk, érezzük az Égiek jelenlétét, az emberek kedvesek, jól megy a sorunk.
     Avilai Szent Teréz és Keresztes Szent János 9 ill. 11 éven át a hit sötét éjszakájában éltek, szárazság, kegyelem hiánya, magányosság érzete mellett.
     Teréz anya 50 éven át nem érezte Jézus jelenlétét sehol. És tette mindazt, amit tett.
Ez az igazi szeretet. A hűség, mint mondtuk, nagy erény!
     Fel kell készülni a sötét időszakokra is, hiszen Jézus értünk ezt is átszenvedte a Getszemáne kertben és a Kereszten.

A hitetlen ember épp úgy szenved, csak nincs semmi értelme

Az Isteni Irgalmasság 3

Az irgalmasság a Szentírásban

     A mindennapi felfogás a részvéttel, a segítőkészséggel, a megbocsátással azonosítja az irgalmat. A Magyar Értelmező Szótár szerint az irgalom: segítő könyörület, szánalom, megbocsátás; az irgalmasság pedig: tevékeny szánalom.
     Bibliai értelemben többet jelent: az érdemtelen gyengének felkarolása (Előd István). Szeretni azt, aki nem szolgált rá a szeretetre. Szeretni azt, aki visszautasította a szeretetet. Szeretni az érdemtelent. Keresni vele a kapcsolatot, segíteni és támogatni mindaddig, amíg az érdemtelen véglegesen el nem fogadja vagy vissza nem utasítja a szeretetet.
     A Szentírás tanúsága szerint Jézus elmagyarázza és megmutatja nekünk, hogy milyen, pontosabban ki az Isten. Sokszor idézzük Szent Jánost: ,,szeretet az Isten'' (1Jn 4,8), ami leginkább kitűnik Jézus életművéből. Jézus keresztáldozata a felülmúlhatatlan isteni szeretet kifejeződése.
     Az Isten már az Ószövetségben úgy mutatkozik be, mint az emberszerető Atyja, s ez az atyaság s az ebből fakadó istengyermekség meghatározó vonása az Isten – ember kapcsolatnak. Ez egyben a legnagyobb lehetőség is az ember számára, mert az Isten, az ,,irgalmasság Atyja'' (2Kor 1,3) hűséges és nem hagyja magára az embert, még akkor sem, ha az tékozló fiú módjára elhagyja őt és hűtlenné válik Istenéhez életének útján. ,,...ha mi hűtlenné válunk, ő hű marad, mert önmagát nem tagadhatja meg'' (2Tim 2,13). Az Isten mindig irgalmas Istenként cselekszik. Szeretete nem hagyja magára az embert lelki nyomorúságában. Nincs az a mélysége a nyomorúságnak, ahonnan tevékeny szánalmában nem akarná és nem tudná visszahozni. Isten irgalmának egyetlen akadálya: a megátalkodottság.
     A Szentírás túláradó gazdagsággal beszél Isten irgalmáról. Már az ősevangéliumban irgalmasnak mutatkozik, az Ószövetség pedig kezdeti időktől magasztalja Isten irgalmát. A Szentírásban több száz helyen olvashatunk erről. Mózes sokszor emlegeti Isten irgalmát: ,,Az Úr irgalmas és kegyes Isten, hosszan tűrő, nagy könyörületességű és hűségű, te irgalmasságot gyakorolsz ezer nemzedéken át...'' (Kiv 34,6-7) ,,Ha hozzám kiált (akitől elvették köpenyét), meghallgatom, mert irgalmas vagyok'' (Kiv 22,26). Híres a 136. zsoltár (hálaadó himnusz Isten örök hűségéért): ,,Áldjátok az Urat, mert jó, mert irgalma örökkévaló.'' Refrénként ismétlődik huszonhat alkalommal. ,,...minden utad irgalom és hűség...'' (Tób 3,2b) Már említettük Izaiás tanítását: ,,A megtört nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki'' (Iz 42,3). A 103. zsoltár vallomása – ,,Az Úr irgalmas és könyörületes, szelíd a haragban és gazdag az irgalomban'' (Zsolt 103,8) – Szent Pált is megragadja, aki idézi ezt a gondolatot egyik levelében (Ef 2,4).
     Az Újszövetség első tanítása az Isten irgalmasságáról a Magnificat gyönyörű szavaiban fogalmazódik meg: ,,Irgalma nemzedékről nemzedékre azokra száll, akik őt félik'' (Lk 1,50). Mint említettük, Isten irgalma Jézusban mutatkozik meg, aki mindig kész a megbocsátásra. Példabeszédekben tanít erről. Az apostoli igehirdetésben Krisztus az ,,irgalmas és Istenhez hűséges főpap'' (Zsid 2,17), aki bennünket is irgalomra tanít. (Biblikus Teológiai Szótár. Róma, 1974. 604-611.) A szent iratok szerint olyan mértékben számíthatunk Isten irgalmára, amilyen mértékben mi is gyakoroljuk az irgalmasságot. ,,Mert az ítélet irgalmatlanul lesújt arra, aki nem irgalmas. Ám az irgalom győzelmet arat az ítélet fölött'' (Jak 2,13). Isten elvárása világos: ,,Legyetek tehát irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas'' (Lk 6, 3 6)
     Az Egyház liturgiájában, imádságaiban (a papi breviáriumban) is igen gyakran megfogalmazódik Isten irgalma.
Korunkban sajátos történelmi szükséghelyzet alakult ki (II. János Pál), s ez a szükséghelyzet egyre sürgetőbben irányítja figyelmünket az Isten irgalmára. Úgy tűnik, az elhatalmasodott bűn nyomán a különös módon túláradó kegyelem az Isteni Irgalmasság üzenetében fogalmazódik meg teljes gazdagságában. (Antalóczi művei nyomán!)

A határokat csak a földön módosították, az égben NEM!

AZ ENGESZTELŐ ÉLETMÓD SARKALATOS PONTJAI

1./ Felajánlott élet

     A meghívást követően az engesztelő lélek egyre nagyobb késztetést érez az Istennek való teljes odaadásra. Ekkor megteszi életfelajánlását. (Ajánlott imádságot lásd e fejezet végén!)
Ha ez kedves Istennek, azonnal elfogadja és átformálja életünket.
     A felajánlást megelőzően fel kell készíteni szívünket, lelkünket:
alapos szentgyónással – ha még nem tettük meg, akkor életgyónással – szentáldozással, kilencedek végzésével.
     A felajánlást szép egy szentmise keretein belül megtenni, illetőleg ünnepélyes formák között.
Ha valaki minden ígéret, elkötelezettség nélkül, csak önátadás céljából kívánja felajánlani magát Istennek, ne fogja vissza a kegyelmet. A túl sok megfontolás, tépelődés nem vezet jó útra. Ha valakiben erős a vágyódás, pl. egy zarándokúton érinti meg a szívét az Úr meghívása, tegye meg a felajánlást mielőbb.
Mondja ki bátran: itt vagyok Jézus, itt vagyok Szűzanyám, Tiétek vagyok, felajánlom magam Nektek! Vagy: Szent Szívetekbe helyezem magam és családomat. Kérem védelmeteket, vezetéseteket, a segítséget, hogy hűségesen kitarthassak az új úton!
Vagy valami hasonlót érdemes mondani, azt, ami a szívből tör fel.
     Ha konkrét ígérettel ajánlja fel magát a lélek Istennek, akkor a fent említett imádságban meg kell neveznie az ígéretet/ vagy ígéreteket. Ehhez azonban már nagyobb előkészület szükséges.
Isten meghallgatja az ígéreteket és számon is szokta kérni. Ezért ez a fajta felajánlás már megfontolást, felkészülést igényel, a fenti felsorolás szempontjaival.
     Még nagyobb előkészület szükséges fogadalom megtétele előtt. Amikor valaki áldozatul adja oda magát engesztelésül, meg kell neveznie a szándékokat/szándékot, és ekkor hármas magánfogadalmat kell tennie, melyben engedelmességet, egyszerűséget és tisztaságot – ha házas, akkor állapotbeli tisztaságot fogad.
A magánfogadalom is fogadalom, ezért át kell gondolni, és sokat kell imádkozni. Az erre való felkészülés olykor egy évig is eltart.
     A magánfogadalom egész életre szól, ezért fontosak a napi imák reggel, délben és este.
Ily módon tudatossá válik a napunk, az ima áthatja gondolatainkat, a pillanatokat, a cselekedeteket.
A szívben a Szentlélek megérezteti, ki miért akarja magát felajánlani.
     A szándékokat nem célszerű halmozni, mert azoknak következményei lesznek az életünkben.
A kimondott szónak súlya van. Figyeljünk tehát a Szentlélek sugallatára, mit kíván tőlünk. Mert a vágyat Ő ülteti el bennünk – akár a bűnösökért, akár a betegekért, akár a békéért, akár családért.

     A Szentatya katekézisét június 5-én az ENSZ által indítványozott környezet világnapja témának szentelte, és felhívta a figyelmet a korunkat jellemző fogyasztói szemlélet veszélyeire.
Utalt a Biblia kezdetén tett isteni rendelésre: „Műveljétek és őrizzétek” a földet! (Ter 2,15). (...) A művelés és a megőrzés azonban nemcsak az ember és a teremtett világ közötti kapcsolatot jelenti, hanem az emberek egymás közötti viszonyát is.
     A pápák emberi ökológiáról beszéltek, mégpedig a környezeti ökológiával kapcsolatban. Mi most válságot élünk meg, láthatjuk a környezet, de mindenekelőtt az ember válságát. Maga az emberi személy van veszélyben – hangsúlyozta nyomatékkal Ferenc pápa. A veszély súlyos, nem a felszínt érinti, hanem mélyreható. Nemcsak gazdasági, hanem etikai és antropológiai. Az Egyház mindezt többször is hangsúlyozta, de minden éppúgy folytatódik tovább, mert egy majdnem etika nélküli gazdasági és pénzügyi dinamizmus uralkodik.
     A pápa hozzáfűzte: Ami napjainkban parancsol, az a pénz, igen a pénz parancsol! Isten, a mi Atyánk nekünk adta a parancsot, hogy őrizzük a földet, és nem a pénznek. A miénk ez a feladat! Ne áldozzák fel az embert a nyereség és a fogyasztás bálványainak! Ez a „kiselejtezés kultúrája”! Ha elromlik egy számítógép, az egy tragédia! De a szegénység, a szűkölködés és megannyi személy drámája az normálisnak tűnik! (...) Ha a világ számos pontján gyerekeknek nincs mit enniük, ez nem híranyag! (...) Ellenben, ha néhány város tőzsdéje 10 ponttal esik, az tragédia. Így aztán ezeket a személyeket „kiselejtezik”. Bennünket, embereket selejteznek le, mintha hulladék lennénk!
     Ez a „kiselejtezés kultúrája” kezd megszokott gondolkodásmóddá válni és mindent megfertőz. Az emberi élet többé már nem az oltalomra szoruló legfőbb érték, kiváltképp, ha szegény vagy fogyatékos, illetve ha nem szolgál semmire sem, mint az újszülött vagy az idős ember. A „kiselejtezés kultúrája” érzéketlenné tett bennünket az élelem kiselejtezésével és pazarlásával szemben. Egykor nagyszüleink nagyon figyeltek arra, hogy semmiféle ételmaradékot ki ne dobjanak. A fogyasztói szemlélet mára megszoktatta velünk a felesleget és az élelem mindennapos tékozlását. De jól jegyezzük meg: az eldobott étel olyan, mintha a szegények asztaláról loptuk volna el! Arra kérek mindenkit, hogy gondolja végig ezt a problémát.
     Végül a pápa az úrnapi evangéliumra emlékeztetett, mely szerint a csodás kenyérszaporítás után összeszedték a maradékot, 12 kosár kenyeret, csakhogy semmi el ne vesszen. Az a tizenkét kosár Izrael 12 törzsének megfelelően az egész népet jelenti, arra utalva, hogy amikor a javakat egyenlő módon, szolidárisan osztjuk el, senki sem marad híján a szükségesnek. Emberi ökológia és környezeti ökológia egymás mellett haladnak.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír nyomán

Az ima ereje

Dr. Chauncey W. Crandall szívorvos, 2007-ben történt csodálatos esete a Palm Beach Gardens klinikán.

     Egy 53 éves férfi érkezett a sürgősségire súlyos szívinfarktussal, és a szíve megállt. Az ügyeletes személyzet 40 percig próbálta életre kelteni, majd kijelentették, hogy meghalt. Hívták dr. Crandallt is az újraélesztés vége felé, hogy felmérje a beteg állapotát. Eközben egy nővér már a holttestet hullaházba való szállítást készítette elő. Bár a halott arca, lába és karja már feketéllett a "halálfoltoktól", a távozni készülő orvos indíttatást kapott a Szentlélektől, hogy imádkozzon ezért az emberért. - A Szentlélek halk szavára visszafordultam a hordágy felé és így kezdtem imádkozni: "Uram, Atyám, hogyan imádkozzam ezért az emberért, hiszen meghalt. Mit tehetek én?" – mesélte később az orvos.
     Ám, hirtelen ezek a szavak hagyták el ajkamat: "Atyám Istenem, ennek az embernek a lelkéért való aggodalmamban kiáltok Hozzád! Ha ő nem ismer Téged, mint Urat és Megváltót, kérlek támaszd fel őt most a halálból, Jézus nevében. Elképesztő volt, amint egy pár perccel később a monitoron megjelent a szívverése, normális ritmust mutatva és egy pár perc múlva az ujjait kezdte mozgatni, majd a lábujjait, s elkezdett szavakat motyogni.
     Volt egy nővér a szobában – nem volt hívő – aki felsikoltott, mondván: „Doktor Crandall, mit tett Ön ezzel a beteggel?” A doktor azt válaszolta: „A lelkéhez kiáltottam Jézus nevében”. A kórházban felzúgott a hír, hogy egy teljesen halott férfit visszahoztak az életbe.
     Pár nap múlva, amikor a beteg magához tért, az orvos megkérdezte: „Mire emlékszel, hol voltál amikor a súlyos szívinfarktusod következményeként meghaltál és mi Jézus nevében visszaimádkoztunk az életbe?”
A beteg ezt válaszolta: „Doktor úr, ez volt a legcsodálatosabb egyben a legszörnyűbb dolog életemben. Egy minden fény nélküli sötét szobában találtam magam, mintha egy koporsóban lettem volna. Tele voltam csalódottsággal és folyvást, mintha ezt hajtogattam volna.”
     A lélek csalódása abból származott, hogy sem a családtagok, sem a barátai vagy kollégái nem látogatták meg és valamiféle közömbösséget élt meg részükről. A beteg így folytatta: „Ám ezek az emberek és hozzátartozóim, egyszer csak hirtelen eljöttek, becsomagoltak engem és bedobtak a szemétbe!”
     Azon a napon a pokolban érezhette magát ez a lélek, mely irtóztató nyomott hagyott benne.
A beszélgetést követően az orvos elmagyarázta neki az üdvösség örömhírét, megfogta a beteg kezét, és az Úrhoz kiáltott: „Atyám, Istenem, Jézus nevében imádkozom, hogy ez az ember elfogadjon Téged Urának és Megváltójának itt az intenzív osztályon!” A beteg kinyújtotta a kezét és könnyek között elfogadta Krisztust, Urának és Megváltójának, mélységes bűnbánatot tartott és Isten gyermeke lett. Az orvos azt mondta neki: „Most már soha nem dobnak téged a szemétbe, a teljes sötétségbe. Most Krisztus élete van benned, és a mennyek országának a fénye világlik a lelkedben”.
     A betegnek nem szenvedett agykárosodást a 40 perces halál után sem. Agyfunkciói teljesen normálisak; bár kezdetben az ujjaiban és lábaiban zsibbadást tapasztalt, de ezek is teljesen megszűntek.
     Dr. Crandall praxisa során még három ehhez hasonló „feltámadásnak” volt a tanúja. Lelkiismeretesen végzi a munkáját, és Krisztus apostola az orvosok közt.

A teljes cikk bővebben itt olvasható, angolul:
http://www.assistnews.net/Stories/2007/s07070094.htm
Dr. Chauncey W. Crandall IV honlapja:
http://chaunceycrandall.com

Az Isteni Irgalmasság 2

Az Atya és tékozló fia

     Ki az Isten? A titkokat fürkésző ember történetének hajnalától kezdődően próbálja megválaszolni ezt a kérdést. Nos arra a kérdésre, hogy ki az Isten és mi a szándéka, egyedül az Isten adhat végleges és autentikus választ. Meg is tette ezt a kinyilatkoztatás révén. A kereső ember tehát a Szentírásból tudhatja meg mindazt, amit az Istenről evilági életében tudhat.
     Már az ószövetség kijelentései megalapozzák, hogy az Istennek az emberrel szembeni szeretete, hosszantűrése, irgalma, lehajló gondoskodása minden képzeletet meghalad. A kinyilatkoztatás kezdettől fogva sejteti azt, amit Jézus Krisztus fogalmazott meg egyértelműen: Isten a mi Mennyei Atyánk. Ez az isteni ige minden egyéb vallás istenfogalmát felülmúlja. Értésünkre adja ugyanis, hogy az Istentől nem félni, hanem az Istent szeretni kell. Sok vonatkozó ószövetségi hely közül egyet idézünk csupán, amely talán leginkább kifejezi az ószövetségi ember istenfogalmát: ,,A megtört nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki'' (Iz 42,3).
     Az Újszövetségi Szentírás az Istenről, mint szeretetről tanít: ,,Az Isten szeretet...'' (1Jn 4,16), ,,Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen'' (Jn 3,16), s ezzel teljessé teszi az istenfogalmat. Jézus nyomán a szent szerzők úgy mutatják be az Istent, mint szerető atyát.
     Az Isten atyai szeretetéről a legnagyszerűbb tanítást a tékozló fiúról szóló példabeszéd adja.
Egy embernek két fia volt. A fiatalabb így szólt atyjához: ‘Atyám, add ki az örökség nekem járó részét.' Az elosztotta köztük vagyonát, s a fiatalabbik összeszedve mindenét és elköltözött messze vidékre, és kicsapongó élettel eltékozolta mindenét. Miután nagy éhínség ütött ki azon a vidéken, szűkölködni kezdett. Cselédnek szegődött, de csak a sertések őrzését bízták rá. Szívesen megtöltötte volna a gyomrát a sertések eledelével, de abból sem kaphatott. Akkor magába szállva így bánkódott: hány béres dúskál ennivalóban atyám (házában), én pedig itt éhen veszek. Fölkelek és atyámhoz megyek. Visszatért tehát atyjához. Atyja már messziről meglátta őt és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult és megcsókolta. Atyám, szólt a fiú, vétkeztem az ég ellen és teellened! Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz. De atyja megparancsolta a szolgáknak: ‘Vegyétek elő hamar a legdrágább köntöst és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút is. Együnk és vigadjunk, hiszen a fiam meghalt, de feltámadt, elveszett, de megkerült.' Erre vigadozni kezdtek (vö Lk15,11-24).
     Ha elemezzük az atyának (az Istennek) és tékozló fiának (a bűnös útra tért ember) viselkedését, olyan megindító képet kapunk a szeretet Istenéről, amely valóban páratlan. Mi is történik, s miként viselkedik az atya és tékozló fia?
     A atya mindent megad fiának, el is engedi, de mindig figyeli az "ablakból" esetleges visszatérését. Ha ez megtörténik kitörő örömmel öleli magához, s múltját nem hánytorgatja fel.
Ezzel szemben a fiú csupán követelőzik. Elhagyja atyjának házát, vagyonát eltékozolja, s miután pórul járt, érdekből visszatér az atyai házba. (A bocsánatkérésen túl másra nincs is lehetősége; további sorsa atyja irgalmától függ.) Egyetlen pozitívum a fiú viselkedésében a bocsánatkérés, a vétek, a hálátlanság - tehát a bűn - belátása.
     A szülőatya viselkedését az atyaság, a gyermeke iránti fogyhatatlan szeretete magyarázza. Bár a fiút az érdek hajtja, az apa mégis úgy örül, mint az a szülő, akinek a fia ,,meghalt, de feltámadt''... Ez a kép istenfogalmunkat teljessé teszi. A tékozló fiúról szóló példabeszéd nem csupán az Atya szeretetéről tanít. Az Istent mint irgalmas Istent mutatja be, aki a szeretetnél is többre képes. Szinte megalázódik, hogy megmenthesse tékozló fiát... Ez az evangéliumi példázat világossá teszi: az Isten azzal az érzéssel tekint a bűnösre, miként a szülő halott gyermekére. (A szülő, ha tehetné, feltámasztaná fiát.) A halottat egyedül az Isten tudja feltámasztani s arra vár, hogy ezt meg is tegye. ,,Az Úr arra vár, hogy irgalmazzon nektek és fölkel, hogy könyörüljön rajtatok'' (Iz 30,18). Ez meg is történik, ha a bűnös felkerekedik és visszatér atyjához bocsánatkérésre, miként a tékozló fiú tette, s ha ez valóban megtörténik, annak az Isten és az ég angyalai örülnek a legjobban. ,,...jobban örülnek a mennyben egy megtérő bűnösnek, mint kilencvenkilenc igaznak...'' (Lk 15,7)

Irgalmasság 2.

Jézus a kereszten így szólt:
"Szomjazom!"
     Vajon csak vizet szeretett volna inni? Azt is! Ő SZERETETRE szomjazott és abból merítve várta volna a vizet is. Ha akkor valaki a szívéből adott volna Neki egy pohár vizet, Jézus soha nem feledkezett volna meg róla.
Tudjunk szépen, jól adakozni, szeretettel jót cselekedni.
Édesapám haldoklott a kórházban. Naponta mentem hozzá. Elérkezett a Mikulás napja, amikor a gyermekeimet meg kellett ajándékozni. Nagyon sok tennivalóm volt. Aznap úgy gondoltam, nem megyek apukámhoz, a misét választottam. A kettő sajnos aznap nem sikerült volna.
Este 6 óra volt, mire misére jutottam.
Az áldozást követően olyan mély fájdalom fogott el, amit soha nem tudtam elfelejteni.
Hirtelen felismertem, hogy nekem most édesapámhoz kellett volna menni, mert ott van Jézus, őbenne szenved és Őt nem látogattam meg. Kijövet a templomból, könnyeztem. Felhívtam apukámat, hogy legalább hangommal biztosítsam, hogy vele vagyok és másnap megyek hozzá.
December 8-án, két nap múlva örökre eltávozott.
     Legyen számunkra mérvadó a következő mondat:
Mindig első a szeretet, mert Isten a szeretet.
Ha imádkozunk egy betegért, bajba jutottért, szívünkből könyörögjünk érte. Próbáljuk átérezni a helyzetét, fájdalmát, a problémáját. Ez nem olyan könnyű, bizonyos áldozattal jár. Könnyebb csak úgy elmondani egy imát. De ha szívünkkel könyörgünk, részvéttel esdeklünk, hamarabb kinyílnak az Égi ajtók, mintha csak úgy, mintegy kívülállóként elhadarjuk imádságunkat.
Tegyünk felajánlást is az illető személyért: ajánljuk fel egy-egy napnak nehézségeit érte, vagy egy testi-lelki fájdalmat. Ezek a szeretet értékes gyöngyei.
     Álljunk a bajba jutott mellé: családunkban, közösségünkben, világban. Segítsük a rászorulókat, ne múljék el nap valamilyen jócselekedet nélkül.
Ne féljünk a szeretettől. Soha ne feledjük, hogy Isten a jókedvű adakozót szereti – és Őt nagylelkűségben nem lehet felülmúlni.
     Ha adunk, Ő többszörösen ad, túlcsorduló mértékkel mér – amennyiben szívünk szeretetéből adunk és nem számításból.

A 9 részből álló poszt, AMORJÓZSI internetes PPS-e felhasználásával!

III. FEJEZET

Szűz Mária viszonzó ajándéka

1. Szűz Mária önmagát adja szerető rabszolgájának

144. Harmadik indítóok. A legszentebb Szűz a kegyesség és irgalom Anyja sohasem engedi, hogy szeretetben és bőkezűségben túltegyünk rajta. Ha látja, hogy valaki egészen és teljesen a tiszteletének ajándékozza magát, hogy neki szolgáljon, megfosztva magát értékeitől amije csak van, hogy ezzel őt ékesítse, akkor ő is egészen, teljesen és kimondhatatlan módon odaajándékozza magát. Elmeríti hívét kegyelmeinek mélységébe, felékesíti őt érdemeivel, támogatja hatalmával, felvilágosítja világosságával, lángra gyújtja szeretetével, közli vele erényeit: alázatosságát, hitét, tisztaságát stb. Ő lesz kezese, közbejárója, mindene Jézusnál.
Egyszóval, minthogy az ilyen egyén teljesen Szűz Máriáé, Szűz Mária is teljesen az övé. Szűz Máriának ilyen tökéletes szolgájáról és gyermekéről elmondhatjuk, amit Szent János evangélista mondott magáról: hogy minden javául Szűz Máriát tette.
145. Mindez bizalmatlanságot, sőt megvetést is ébreszthet a hűséges lélekben, de annál inkább nagy bizalmat Szűz Máriában, feltétlen odaadást jó Úrnője iránt. Nem támaszkodik többé saját belátására és szándékára, érdemeire, erényeire és jó cselekedeteire, mert miután Édesanyja által Urunknak és Üdvözítőnknek mindezt teljesen és egészen feláldozta és odaszentelte, már csak egyetlen kincse marad, melyben minden java bennfoglaltatik – ami többé nem az ő tulajdona –, és ez a kincs Szűz Mária. Ezért a lélek, aggályoskodás és szolgai félelem nélkül közeledhet Urunkhoz, Üdvözítőnkhöz és nagy bizalommal kérheti őt. Magáévá teszi a jámbor és tudós Rupert apát érzelmeit, aki Jákob győzelmére célozva az angyal fölött, a következő szép szavakat intézte Szűz Máriához: „Ó Mária, Úrnőm, Te az Istenember Szeplőtelen Édesanyja, nem az én, hanem a Te érdemeiddel felfegyverkezve kívánok Isten Igéjével harcolni.”
Ó, mily hatalmasok és erősek vagyunk Jézus Krisztussal szemben, ha egy Istenanyának érdemével és közbenjárásával vagyunk felfegyverkezve, aki – amint Szent Ágoston mondja –, legyőzte a Mindenhatót szeretetével.

Az Isteni Irgalmasság 1

Új fény az egyház egén

     A jelek szerint az Isteni Irgalmasság üzenete mintegy teljessé teszi (talán le is zárja) a Mária-korszakot, tartalmilag pedig összefügg velük. A Napló által olyan ajándékot kaptunk személyesen Jézustól, amely az elhatalmasodó bűnnel szemben az utolsó, a világ teljes megújítását célzó lehetőség. Joggal mondhatjuk: a Mária-korszak üzenetei nélkül kevésbé értenénk az Isteni Irgalmasság üzenetét, de ugyanez fordítva is igaz. Az Isteni Irgalmasság üzenete segít bennünket a Mária-üzenetek teljesebb megértésében.
     II. János Pál pápa három évtizedes munkája révén világszerte egyre szélesebb körben ismerik meg és fogadják el Szent Faustyna Kowalska nővér Naplójának tartalmát. (Fausztina nővér írása 1998-ban az Egri Főegyházmegyei Könyvtár és az Eger, Kisboldogasszony egyházközség kiadásában Dr Antalóczi Lajos pápai prelátus gondozásában jelent meg. A továbbiakban a naplóidézeteket N-nel jelöljük!)

A bűn elhatalmasodása és az Isteni Irgalmasság

     Amint láttuk, a Mária-jelenések alapvető törekvése a bűnében megmaradó ember visszavezetése az evangéliumi útra, nehogy az elhatalmasodó bűn áldozatává váljon. Az elhatalmasodó bűn következtében ugyanis az emberek tömegesen veszélyeztetik örök boldogságukat, tömegesen sodródhatnak az elkárhozás veszélyébe. Az Isten találékony szeretetében ezért szólít meg bennünket újra és újra.
     A ,,tömeges elkárhozás veszélye'' kifejezés szokatlan, és néha ellenérzést vált ki. A vonatkozó üzenetek konkrét fogalmazása és a látnokoknak a pokollal kapcsolatos víziója azonban a tömeges elkárhozás veszélyére utal.
     Figyelemreméltó, hogy a 20. század nagy hatású jelenéseiben drámai jelentőséget kap a pokol víziója. Szóltunk arról, hogy a fatimai gyermekek 1917. július 13-i látomása a kárhozatról az első fatimai üzenet tartalmát képezi. Fausztina nővér ugyanilyen élményeket élt át. Naplójában nyomatékosan és ismételten hangsúlyozza: Isten parancsára járt a ,,pokol szakadékaiban'', és Isten parancsára ír ott szerzett élményeiről, ,,hogy egyetlen lélek se mentegethesse magát azzal, hogy nincs pokol, és nem volt ott senki, nem lehet tudni, mi van ott'' (N 741). Erre utal Jézus egyik kijelentése is 1936. márciusában: ,,sok lélek fog általa visszafordulni a pokol kapujától'' (N 639). A Napló egy másik helyén pedig Jézus így szól: ,,Ó, ha a bűnösök ismernék irgalmamat, nem vesznének el oly nagy számban'' (N 1396).
     Megítélésünk szerint a Mária-üzenetek éppen úgy, mint az Isteni Irgalmasság megnyilatkozásai az elhatalmasodó bűnnel szemben a határtalan isteni szeretetből fakadó és túláradó kegyelem jelei. Míg a Mária-jelenések a bűn elhatalmasodásától és annak következményeitől kívánnak megóvni bennünket, addig az Isteni Irgalmasság a bűn áldozatait szólítja meg, és akarja visszavezetni az Evangéliumhoz. Isten a bűneink révén felhalmozódott tartozás teljes elengedését kínálja, s egyben segítségét ajánlja az élet teljes rendezéséhez. A mi feladatunk csupán a készséges együttműködés Isten akaratával.
     Az ember teljesen szabadon dönthet az Isteni Irgalmasság üzenetének elfogadása vagy elutasítása ügyében. Ajánlatos azonban tudnia Jézus figyelmeztetéséről: ,,Ó, szegények, akik nem akarnak élni Isten irgalmasságának csodájával; hiába fogtok majd könyörögni, már késő lesz'' (Napló 1448). ,,Aki nem akar az irgalom kapuján átmenni, annak igazságosságom kapuján kell áthaladnia'' (N 1146).

Fontos megjegyezni: Fausztina nővér Naplója, az Isteni Irgalmasság üzenete – jóllehet a magánkinyilatkoztatás körébe tartozik – az Egyházon belül már nem képezi vita témáját. A legmagasabb egyházi fórum – II. János Pál pápával az élen – tisztázott és lezárt minden kérdést, s ajánlja a hívek figyelmébe. Fausztina nővért a Szentatya 1993. ápr. 18-án a boldogok, és 2000. április 30-án szenttek sorába emelte, s felajánlotta a világot az Irgalmas Jézusnak.
(Antalóczi atya, Irgalmassággal kapcs. munkáinak felhasználásával)

8./ Irgalmasság 1.

Elérkeztünk az utolsó jellemző ponthoz, mely valójában minden szempontot magába foglal.

     Az utolsó ítélet példabeszédében Jézus világosan megmutatja, hogyan kell élnünk ahhoz, hogy a Mennybe kerüljünk: "Éheztem ugyanis és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, vándor voltam és befogadtatok, mezítelen és fölruháztatok, beteg voltam és meglátogattatok, börtönben voltam és fölkerestetek....."
Jézus a szenvedő, elhagyatott, kiszolgáltatott, beteg emberrel azonosítja Magát!
"Amit e legkisebb testvéreim közül egyel is tettetek, velem tettétek." /Mt 25,31-46/
     Figyeljünk fel ebből a példabeszédből valami lényeges konkrétumra: Jézus nem arról beszél, hogy ki mennyit imádkozott, böjtölt, hanem a szeretetről szól, az irgalmasságról, a jótettekről – és fordítva, ezeknek elmulasztásáról.
Ez természetesen nem jelentheti az imádság elhanyagolását. Az imádság táplálja bennünk a szeretetet, építi és mélyíti belső kapcsolatunkat Istennel. Nagy szükségünk van rá! Erről szólunk a későbbiekben.
Hála az Úrnak, előttünk komoly példaképek vannak, a szentek. Tekintsünk rájuk, tanulmányozzuk életüket, hogy segíthessenek nekünk. Ők a szegényekért éltek, betegeket ápoltak, maguk erejét semmibe véve szolgáltak.
Az irgalmasság, részvét, együttérzés, jóság, megértés nélkül tehát semmire sem megyünk.
Ha szeretjük Istent, az Ő gyermekeit is szeretnünk kell.
     Fatimában a kis Ferenc annyira együtt érzett Jézus és Mária fájdalmaival, hogy szüntelenül őket vigasztalta, halálos ágyán is Velük volt, minden szenvedését felajánlotta, csakhogy Ők ne szenvedjenek. Elvonultsága ellenére az emberek iránt is jóságos volt.
A kis Jacintát elsősorban az emberek nyomorúsága érintette. Őket vigasztalta, bátorította még a börtönben is. Úgy megszánta a durva lelkű rabokat, hogy táncolt nekik, csak azért, hogy felvidítsa őket.
Majd rózsafüzér imádságra tanította őket.
     Ha azonban egy engesztelő ember csak imádkozik, sűrűn jár templomba, de nem gyakorolja az irgalmasságot, adakozást, betegek látogatását, stb. nem lehet életét engesztelő életnek mondani.
Ilyen esetben nincsenek összhangban a szavak a tettekkel. Olyan, mint amikor Jézus Arcát egyfelől megsimogatjuk, a másik oldalt megpofozzuk.
     Kétségtelenül nehéz megfelelő módon adakoznunk pl. az utcán, ahol lassan minden sarkon ül egy kéregető.
Jézust kell kérni, segítsen, szólaljon meg a szívünkben, ki szorul rá adakozásunkra igazán.
S ha adunk, mosolyogva tegyük, szólítsuk meg ha tehetjük és a körülmények, a közeg megfelel rá, váltsunk vele legalább néhány emberi szót, hogy ne csak a pénzt lássa, hanem a jóságot is érezze.
Mert gyakran éppen arra van szüksége. (folyt)

141. Íme néhány idézet a szentatyáktól, melyeket az imént mondottak bizonyítására választottam ki:
Szűz Máriának két fia van: egyik az Istenember, a másik csupán ember. Az egyiknek anyja test szerint, a másiknak a lélek szerint. (Szent Bonaventura és Origenes)
Isten akarata az, hogy mindenben Szűz Mária által részesüljünk. Tudnunk kell tehát, hogy minden reménység, minden kegyelem, minden üdvösség Tőle árad reánk. (Szent Bernát)
A Szentléleknek minden adományát, erényét és kegyelmét Szűz Mária osztja ki, amikor akarja, ahogyan akarja és amennyit akar. (Szent Bernát)
Méltatlan voltál részesülni (Isten kegyelmeiben), azért minden Szűz Máriának adatott, hogy aztán általa részesülj mindabban, amivel bírnod kell. (Szent Bernát)
142. Mivel Isten látja, hogy méltatlanok vagyunk, hogy közvetlenül az ő kezéből részesüljünk kegyelmeiben – mondja Szent Bernát – azért Szűz Máriának adja azokat, amit nekünk adni akar, hogy általa részesüljünk mindabban. Ezért dicsőségét találja abban, ha a hálát, a tiszteletet és szeretetet – amellyel jótéteményeiért Neki tartozunk –, Szűz Mária kezéből fogadja. Tehát méltányos és igazságos, hogy Isten magatartását utánozzuk, hogy mint Szent Bernát mondja, a kegyelem ugyanazon úton térjen vissza szerzőjéhez, melyen hozzánk eljutott.
És ezt tesszük ezzel az ájtatossággal: feláldozzuk és felajánljuk a Boldogságos Szűznek mindazt, amik vagyunk és amink van, hogy Urunk és Üdvözítőnk az ő közvetítése által fogadja tőlünk a köteles tiszteletet és a hálát. Belátjuk, hogy méltatlanok és képtelenek vagyunk arra, hogy saját személyünkben közeledjünk végtelen Felségéhez; ezért Szűz Mária közbenjárását használjuk fel.
143. Ez az áhítat – ezen kívül – az alázatosság gyakorlása, annak az erénynek, melyet Isten mindnél jobban szeret. A lélek, mely felmagasztalja önmagát, alacsonyítja Istent; a lélek, mely magát lealacsonyítja, felmagasztalja Istent. Isten ellenáll a büszkéknek, de az alázatosaknak kegyelmét adja. Ha megalázkodva méltatlannak tartod magadat arra, hogy Előtte megjelenj és Hozzá közeledj, akkor leszáll hozzád, megalázza magát, benned tetszését találja és akaratod ellenére felmagasztal. Egészen másképp van azonban, ha közvetítő nélkül vakmerően közeledünk az Úrhoz. Ó, mennyire szereti a szívbeli alázatosságot! És éppen erre az alázatosságra vezet bennünket ennek az áhítatnak a gyakorlása. Megtanít ugyanis arra, hogy egyedül sohase közeledjünk az Úrhoz, ha mégoly kegyes és irgalmas is, hanem használjuk fel Szűz Mária közbenjárását, ha Isten előtt megjelenni, Vele beszélni, Hozzá közeledni, Neki valamit bemutatni, Vele egyesülni és magunkat Neki szentelni akarjuk.

A Két Szív együtt munkálkodása az Isteni Irgalmasság művében 2

Bevezető 2

    Figyelemreméltó, hogy a 20. század nagy hatású jelenéseiben drámai jelentőséget kap a pokol víziója. A fatimai gyermekek 1917. július 13-i látomása a kárhozatról az első fatimai üzenet tartalmát képezi. (A Szent Szűz a megrázó eseményt követően azt kérte, hogy az emberek az egyes rózsafüzér tizedek után a következő fohászt imádkozzák: ,,Ó Jézusom, bocsásd meg bűneinket, ments meg minket a pokol tüzétől, s vidd mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik legjobban rászorulnak irgalmadra.'') Fausztina nővér ugyanilyen élményeket élt át. Naplójában nyomatékosan és ismételten hangsúlyozza: Isten parancsára járt a ,,pokol szakadékaiban'', és Isten parancsára ír ott szerzett élményeiről, ,,hogy egyetlen lélek se mentegethesse magát azzal, hogy nincs pokol, és nem volt ott senki, nem lehet tudni, mi van ott'' (Vö. Napló 741). A medjugorjei gyermekek is beszámolnak hasonló élményekről.
    Az elkárhozás veszélyével kapcsolatos természetfölötti kijelentések, látomások lélektani szerepe igen fontos, mert létében érinti az Istenről megfeledkező embert. Bár sokakban ellenérzést kelt a kárhozattal kapcsolatos üzenetek kimondása, de mégis meg kell tenni, mert minden finomítás vagy a kérdés elhallgatása a lényegről tereli el a figyelmet, és ellentétes az üdvözítő Isten kifejezett akaratával.
Nagyon fájdalmas tapasztalni – a történelmi események egyre keményebben tanúskodnak erről –, hogy az Egyház Anyjának szavai a sok akadékoskodás miatt nem járhatták át kellő mélységben az evangelizációs tevékenységet, ezért nem érték el a teljes célt, vagyis kevesen válaszoltak a meghívásra. Sőt, azt kell látni, hogy az evangelizáció álcázott akadályai, a tetszetős eszmék (mint pl. a racionalizmus, a felvilágosodás, a modernizmus, az ateizmus, a liberalizmus) egyre nagyobb mértékben fordítják el és tartják távol az Istentől a tömegeket (Corrado Balducci), s ebből fakadóan mind az öt kontinensen súlyos méreteket kezd ölteni a hitetlenség. ,,Kétségtelen, hogy a kereszténytelenedés olyan méretűvé vált, amely még rémálmainkban is elképzelhetetlen volt a II. Vatikáni zsinat lezárása idején'' (J. Ratzinger). Ez a folyamatos leépülés pedig elindítja és mind teljesebbé teszi a bűnnek és következményeinek elhatalmasodását.
    Úgy tűnik, még a hit felelőseit és a hívek egy részét is megosztották a Mária-üzenetek. Amíg az Egyház Anyjának szavai milliók lelki életében játszanak fontos szerepet – hiszen az Evangéliumról szólnak –, addig sokan kétségbe vonják, lebecsülik, tagadják vagy egyenesen károsnak tartják az üzeneteket, s ebben bizony nemegyszer egyházi személyeknek is, vagy hamis üzenetek követőinek van szerepük.
    A tisztánlátást tovább akadályozzák az egyre nagyobb számban megjelenő, álmisztikus meséket tartalmazó írások és az internet szabad lehetőségeivel visszaélő álnéven közölt hamis üzenetek, melyek megtévesztik a jószándékú, de hiszékeny híveket. Az ilyen "üzenetek" elsődleges kára, hogy elterelik a hívek figyelmét az igazi magánkinyilatkoztatásokról, mi több az Evangélium szerinti életről. Untalan idézem a 19. századi francia misztikus, Marie Julie Jahenny-t, aki így figyelmeztet: ,,Számtalan hamis jelenés fog kiáramlani a pokolból, akárcsak egy légyraj, és ez a sátán utolsó kísérlete arra, hogy elfojtsa és lerombolja a hitet az igazi jelenésekben a maga hamis jelenései által. (1882)'' A valódi jelenések, üzenetek soha nem fenyegetnek (főként nem átkozódnak és nem helyeznek szembe a Pápával!), hanem csupán felhívják figyelmünket a bűn okozta veszélyekre és a következmények elkerülhetőségére, melyhez kegyelmi eszközöket is kínálnak (Rózsafüzér, Skapuláré, Csodásérem, Szeretetláng)! A napjainkban is folyó zavarkeltés nagyon legyengíti a valódi természetfeletti jelek hatékonyságát, miáltal a bűn szerzője ,,tévútra vezeti az egész világot'' (Jel 12,9b), ennek nyomán a bűn sajnos egyre inkább megszerveződhet és elhatalmasodhat a következményével együtt!

7./ A hála

     Jézus meggyógyítja a tíz leprást. Az egyik tér csak vissza Hozzá hálát adni a gyógyulásáért:
"Nem tízen tisztultak meg? Hol a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszajött volna, hogy hálát adjon Istennek, csak ez az idegen?" /Lk 17, 17-18/
     "A hála a lélek legszebb virága."
     Az engesztelő lélek minden jóért hálás, még a rosszat is megköszöni. Felismeri, mennyi ajándékot kapott Istentől: az életét, a körülményeit, családtagjait, akár jók, akár rosszak azok – megköszöni a felkérést az engesztelő felajánlásra, a meghívást, a kegyelmeket, a természet szépségeit, és azt a jót is, ami a szívében él. Tehát mindent és mindenkit.
     Hálás az emberek jóságáért, még akkor is, ha az nem fontos neki. Tudja, hogy mindenkit Isten küld hozzá, s hogy a mások szeretete valamilyen módon Isten szeretetét sugározza felé. Tudja, hogy a jó emberek Isten küldeményei, eszközei, olykor mentőövek, szinte őrangyalok, de azt is felismeri, hogy gyakran próbakövek, a szeretet tűzpróbái.
     A hála ritka tünemény az emberi szívben, oly szépséges, mint a szivárvány az égen.
     Az engesztelő ember csak a hála lelkületével haladhat előre az életszentség útján.
A hála a kisgyermekek felhőtlenül kedves sajátja, ezért a hálás ember alázatos szívű.
Kiüti a gőgöt, eltiporja az emberi büszkeséget. (Nem a helyes önérzetről szóltam!)
Az engesztelés útján keresztet hordozunk, amint beszéltünk már erről. A keresztekért is hálát kell adnunk, mert azokat tudjuk igazán felajánlani. Ha mindig öröm érne minket, akkor mit adjunk oda? Mit ajánljunk fel az Úrnak engesztelésül?
     Ez nem jelentheti azonban a kereszt várását, vagy kérését. Csak azt fogadjuk megadással, amit Isten küld ránk.
Mindehhez hozzátartozik a derűs szemléletmód. Ha szenvedésünk közben elsírjuk magunkat, nem baj, Jézus is sírt, könnyezett. De aztán lépjünk túl rajta, és azért is adjunk hálát, amiért sikerült az elkeseredettségből fölemelkednünk.
     A hála elűzi a sötét gondolatokat, a sokáig tartó letörtséget, megtalálja miért is adhat köszönetet, és derűs szemléletet kölcsönöz.
A hálaadás a dicsőítés lépcsőfoka. Istent hála nélkül nem lehet dicsőíteni, sem magasztalni.

II. FEJEZET

Jézus Krisztus példája

139. Második indítóok, hogy önmagában véve helyes és méltányos, a keresztény hívőre nézve pedig előnyös, ha ennek az ájtatosságnak útmutatása szerint teljesen felajánlja magát a Boldogságos Szűznek, hogy annál tökéletesebben Jézus Krisztusé legyen.
A mi jó Urunk és Mesterünk nem átallott, a szeretet Foglyaként, Szűzi Anyja méhébe zárkózni, majd harminc éven át magát Neki alávetni és engedelmeskedni. Itt - ismételten mondom -, elvész az emberi értelem, ha komolyan elgondolkozik a testté lett Bölcsesség viselkedésén. Habár megtehette volna, mégsem akarta magát közvetlenül adni az embereknek, csak Mária által. Nem akart felnőtt korában, bárki mástól függetlenül megjelenni a földön, hanem mint szegény kisgyermek, egészen szent Anyjának gondoskodásától függve. A végtelen Bölcsesség, akinek határtalan vágya volt az Atyaistent megdicsőíteni és az embereket megmenteni, nem talált tökéletesebb és rövidebb eszközt erre, mint Szűz Máriát, akinek mindenben alávetette magát, nemcsak az első nyolc-tíz vagy tizenöt évben, mint más gyermekek, hanem harminc éven át. Szent Anyjának való alávetettsége és a tőle való függés ez ideje alatt az emberré lett Isten Fia nagyobb dicsőséget adott Atyjának, mintha harminc évet fordított volna arra, hogy csodákat műveljen, az egész földön tanítson, s minden embert megtérítsen; mert különben ezt tette volna. Ó, mennyire megdicsőítjük Istent, ha Jézus példájára Szűz Máriának alávetjük magunkat!
Ha ilyen világos és közismert példa lebeg szemünk előtt, lehetünk-e még balgán azt gondolni, hogy Isten dicsőítésére tökéletesebb eszközt és rövidebb utat találhatunk, mintha magunkat Szűz Máriának vetjük alá, Fia példája szerint.
140. Bizonyítékul, a Szűz Máriától függés előnyeire, emlékezzünk vissza a fent mondottakra, ahol példákat soroltam, melyeket nekünk az Atya, Fiú és a Szentlélek ad a Szűz Máriától való függésre.
Az Atya csak Általa adja nekünk Fiát, csak Általa képez magának gyermeket, és csak Általa közli velünk kegyelmeit.
A Fiúistent minden ember számára Szűz Mária képezte; naponta Ő képezi és hozza létre a Szentlélekkel való kapcsolatának ereje által. A Fiú csak általa közli érdemeit és erényeit.
A Szentlélek csak Általa testesítette meg Jézus Krisztust, Általa képezi Krisztus misztikus Testének tagjait, és csak Általa osztja ki adományait és kegyelmeit.
A legszentebb Szentháromság ily sokszoros és ily világos példája után még mellőzhetnénk-e Szűz Máriát különös elvakultság nélkül? Lemondhatunk-e arról, hogy magunkat Neki szenteljük és Tőle függjünk, ha Isten elé akarunk lépni, és magunkat Istennek akarjuk szentelni?

A Két Szív együtt munkálkodása az Isteni Irgalmasság művében 1

Bevezető 1

     Ne csodálkozzon a kedves Olvasó, hogy az Isteni Irgalmasság üzenetét a Mária-korszak, korszakos eseményei közé sorolom! Magamnak is be kellett látnom, hogy e tárgyalt 180 év jellemzője a Két Szív világosan felismerhető 'társi' együttműködése! Ez alatt nem csak az Úr szentségi jelenlétét értem, hanem kifejezetten Szentséges Anyjával együtt való megnyilatkozását is.
     A Szeretetláng Lelki Napló párbeszédeinek kb 75%-át az Úr Jézussal folytatott beszélgetés teszi ki, ennek ellenére a Mária-üzenetek közé soroljuk. Nem ilyen arányban ugyan, de a Szent Fausztina Naplójában leirtak is nemegyszer a Szent Szüzet idézik. Nem kell tehát bizonyítanom, hogy a Mária-korszak lélekmentő üzeneteiben, valójában a Két Szív társi együttműködéséről van szó, melyben az utóbbi évszázadokban való vezető szerep az Édesanyáé, de a segítő kegyelem forrása mindig és mindenkor Szent Fiáé! Igazoltnak látszik Grignon Szent Lajos azon untalan ismételt kitétele, miszerint „Szűz Mária által jött Jézus Krisztus először e világra, Őáltala kell eljönnie másodszor is (TMT 1), (...) jóllehet más módon”. (uo 50/d)
     Úgy véljük, 1830-ban a Csodás Érem átadása alkalmával új korszak kezdődött történelmünkben. Az elhangzott üzenet, az átadott érem története, s két oldalának rajzolata - melyen a Két Szív hangsúlyos -, jelzi az új korszak nagy nyitányát. A Szent Szűz Jézus akaratából erőteljes és hatékony mozgósítást kezdeményez a dinamikusan fejlődő emberiség hitének, keresztényi életének megőrzéséért és kiteljesedéséért.
A Mária-üzenetek egyrészt profetikusan jelzik az egyre jobban elhatalmasodó bűnt és következményeit, másrészt mindenkit meghívnak a bűn szerzőjével szembeni harcra. Az Egyház Anyja újra és újra megismétli a kánai menyegzőn elhangzott felszólítást. Krisztusra mutat és beszédes jelek kíséretében arra kér bennünket: ,,Tegyetek meg mindent, amit csak mond!'' (Jn 2,5). A Szeretetláng üzenetében határozottan ki is mondja anyai szándékát: »Azt akarom, hogy egyetlen lélek se kárhozzon el! Akarjátok ti is velem együtt! Azért adom kezetekbe a fénycsóvát, mely Szívem Szeretetlángja. (III/144) Sőt, harcának végkifejletében az Egyház Anyja győzedelmet ígér (Fatima). II. János Pál pápa így összegzi Mária szerepét az Egyház életében: ,,Mária, Sion fölséges leánya, segít gyermekeinek, bárhol és bármikor élnek, hogy megtalálják Krisztusban az Atyához vezető utat'' (Redemptoris Mater 47). A Szent Szűz tehát evangelizál, amikor sajátos eszközeivel és a hívek közreműködésével gátat akar vetni a bűn térhódításának.
     Jellemző, hogy a Mária-jelenések üzeneteiben az Egyház Anyja minden alkalommal az örök boldogságunkat veszélyeztető bűnre és a nyomában járó pusztításra hívja fel figyelmünket. Már a Csodás Érem felirata, a híressé vált imádság – "Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, akik hozzád menekülünk!'' – is erre utal. Nem sokkal később, 1846-ban a La Salette-i jelenés prófétai kitekintést nyújt az elhatalmasodó bűn szerveződésére, pusztítására, és annak végkimenetelére. Az Egyház Anyja sírva figyelmeztetett a megszokottá vált káromkodás, és a vasárnapi szentmise-mulasztás lélekromboló hatására. 1858-ban, Lourdes-ban bűnbánatra és a bűnben élőkért hozott áldozatra szólított fel. Ez történik az 1917-es fatimai jelenések alkalmával is, amikor Jézus Anyja drámai módon újra felhív a bűnben élőkért vállalt áldozatra és az értük végzett imára. Erről beszélnek az 1953-ban, Siracusában hullott néma anyai könnyek. Bár fokozatosan nyilvánult ki, az Istenanya a Szeretetláng üzenetében már határozott kijelenti emberiségmentő világtervét: "Ahogy nevem ismert az egész világon, úgy ismerjék meg Szívem Szeretetlángját is, mely csodákat tesz a szívek mélyén". (II/18)
A Mária-jelenések alapvető mondanivalója a bűnében megmaradó ember örök sorsáért való aggódás. Az elhatalmasodó bűn következtében az emberek ugyanis tömegesen veszélyeztetik örök boldogságukat, magyarán tömegesen kerülhetnek az elkárhozás veszélyébe. Az Isten találékony szeretetében ezért szólít meg bennünket újra és újra.
     A ,,tömeges elkárhozás veszélye'' kifejezés szokatlan, és néha ellenérzést vált ki. A rendkívüli események logikája, a vonatkozó üzenetek konkrét fogalmazása és a látnokoknak a pokollal kapcsolatos víziója azonban a tömeges elkárhozás veszélyére utal. Fatimában a Szent Szűz 1917. július 13-án a kárhozat helyét mutatta meg a gyermekeknek, egy hónappal később, augusztus 17-én pedig így szólt a látnokokhoz: ,,Imádkozzatok sokat, nagyon sokat, és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs, aki imádkozzon és áldozatot hozzon értük!'' Hasonló értelemben tanít Jézus 1936. márciusában az Isteni Irgalmasság művéről: ,,sok lélek fog általa visszafordulni a pokol kapujától'' (Napló 639). A Napló egyik másik helyén Jézus így utal a felvetett kérdésre: ,,Ó, ha a bűnösök ismernék irgalmamat, nem vesznének el oly nagy számban'' (Napló 1396). (Antalóczi atya, Irgalmassággal kapcsolatos munkáinak felhasználásával)
A fenti átfogó kép alapján, a Mária-korszak fohászát így egységesíthetnénk: "Ó bűn nélkül fogantatott Szűz Mária könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre. - Jézusom bízom benned!"

6./ A hűség

     A lélek szép jellemzője a hűség, fontos, alapvető feltétel az Evangélium útján.
Hűségesnek kell lennünk Istenhez, Jézushoz és az Égi Anyukához.
A földi kapcsolatoknál házastársunkhoz, családhoz, testvérekhez, barátokhoz, közösséghez és a hazához.
A hűség alappillére a kitartás. Kitartás a jóban, kitartás a bajba jutott mellett, a szenvedésben és a kereszthordozásban.
     Hűség az IGEN-ben. Vannak azonban élesen kirajzolódó választó vonalak. Ezeket fel kell tudnunk ismerni: pl. ide-vagy oda nem mehetünk el, mert az sértené elkötelezettségünket. Gyakran nehéz kimondani, hogy: NEM. Pedig ez is a hűséges lelkülethez tartozik.
NEM-et mondunk a bűnre, a bűnre vezető alkalmakra akkor is, ha azzal megbántjuk a másikat.
Olykor nehéz az IGEN kimondása. Ez helyzetektől függően változik.
Mert mit szólnak mások? Mit szólnak az emberek, ha olyan valaki mellett állok ki, ami mások véleményével ütközik, az én lelkiismeretem szerint mégis helyénvaló?
Vagy szégyellek valakit, aki közel áll a szívemhez – vagy félek, nehogy kiállásommal, hűségemmel bajt hozzak a fejemre, az életemre.
     Ilyenkor mit tegyek?
     Jézust egyik tanítványa árulta el és adta a hóhérok kezébe és magára hagyták a tanítványai – egy kivételével – elfutottak, hűtlennek bizonyultak, mert féltették az életüket.
Az Úr mégis megbocsátott nekik, mert szívükbe látott. Tudta, hogy később ki fognak állni Őmellette. Bízott bennük, holott ők elveszítették a bizalmukat Jézusban.
Nem lehet több úton haladni egyszerre. Sem fizikailag, sem lelkileg nem képes az ember több helyen jól teljesíteni.
     Egyházunkat számos lelkiség, mozgalom gazdagítja. Mindegyiknek megvan a sajátos, komoly karizmája. Mindezekért mind hálát adhatunk, hiszen Isten bőségesen megjutalmaz velük bennünket.
Azonban több lelkiségi irányzatban a lélek szétszakítottságot él meg.
Ha felfelé megyünk egy hegyre, az egyik útra kell rálépnünk, az összes ösvényen nem tudunk járni egyszerre.
Miközben mindig más ösvényre térünk rá, mert azt hisszük az a jobbik, a szebbik, a könnyebbik, besötétedik, és elfáradunk.
     Ugyanígy a lélek sem képes erre. Megzavarja irányvonalát, szellemiségét, eltereli a már kitűzött céltól.
Haladjunk egy úton és azt tegyük jól, hűséggel.
     A személyekhez is maradjunk hűségesek. Nagy erény – különösen ma – hűségesen kitartani házastársunk mellett. Az ide-oda csapongó ember könnyen kerül útvesztőbe, bűnbe. Aki hűségesen kitart családja, barátja, testvére mellett, az tud igazán hűséges lenni az Istenhez is.
     A hűség nagy erény. A hűséges lélek elnyeri az örök élet koronáját.
     Higgyünk abban, hogy ha krisztusi szeretet él a szívünkben, akkor felismerjük mi a helyes magatartás, és megkapjuk hozzá a jó döntés kegyelmét.
A jellemző vonások mindig a szeretettől, a tiszta szívtől függnek, így a hűség is.
     Az engesztelés útja komoly út. Fogadalmak, ígéretek kötnek hozzá. Tartsunk ki ezek mellett, Ha elköteleződtünk egy úton, járjuk végig, mert Isten a hűséges szívet szereti.
Ő mindig hűséges ígéreteihez, folyamatosan szeret, nem hagy el minket.
Azonban valamit ne feledjünk el: ha egyik nap, vagy egy időre megingunk is, meghátrálunk, vagy elcsüggedünk, elfáradunk, vagy megfordulunk is, ne ijedjünk meg. Jézus irgalmassága visszavár minket. A tanítványok hűtlennek bizonyultak, de utána megerősödtek és mentek tovább az Evangélium útján. A tékozló fiú és hűtlen lett, az édesapja azonban tárt karokkal fogadta, amikor visszatért, megbánva bűneit.
     Péter a tagadás után zokogott és soha nem felejtette el hűtlenségét.
Júdás azonban elkeseredett, mert látta, mit tett. De nem fordult meg, megátalkodottságában megölte magát. Nem hitt abban az Irgalomban, melyet megtapasztalt, melyet nap mint nap látott Jézusban.
Mi soha ne keseredjünk el, ha elesünk, hanem kérjük Égi Anyukánkat, ő majd segít felállnunk és továbbmennünk Jézus után.

ÖTÖDIK KÖNYV

A TÖKÉLETES MÁRIA-TISZTELET INDITÓOKAI

I. FEJEZET

Isten szolgálata

135. Első indítóok, mely megmutatja nekünk, milyen kiváló dolog magunkat Szűz Mária keze által Jézus Krisztusnak felajánlani.
A földön nem képzelhetünk el fenségesebb tisztséget Isten szolgálatánál, ha Isten legkisebb szolgája gazdagabb, hatalmasabb és előkelőbb, mint a föld minden királya – ha azok nem Isten szolgái –, akkor mekkora lehet a gazdagsága és méltósága Isten hűséges szolgájának, aki egészen és minden fenntartás nélkül, a szolgálatára szenteli magát! Isten ilyen szolgája, Jézusnak hűséges és szerető rabszolgája Szűz Máriában, mert a Szűzanya keze által teljesen és egészen a Királyok Királyának szolgálatára szentelte magát, semmit vissza nem tartva önmagából. A föld minden aranya és a Mennyország minden gazdagsága nem ér föl vele!
136. A többi kongregáció, társulat és egyesület, melyeket Jézus Krisztus és szent Anyja tiszteletére alapítottak és melyek az Egyházban oly sok jót tesznek, nem kívánják, hogy mindent fenntartás nélkül odaadjunk. Tagjaiknak csak bizonyos áhítatgyakorlatokat és jó cselekedeteket írnak elő, melyeknek elvégzésével eleget tesznek kötelezettségeinek; egyéb cselekedeteikre és többi idejükre nézve szabadságot engednek nekik. Az általam hirdetett ájtatosság azonban megkívánja gyakorlójától, hogy minden gondolatát, szavát, cselekedetét és szenvedését, életének minden pillanatát, fenntartás nélkül Jézusnak és Szűz Máriának ajándékozza. Akár ébren, akár alvásban, akár eszik, akár iszik, ha a legnagyobb vagy legkisebb cselekedetet végzi is, mindig igazsággal elmondhatjuk, hogy mindaz, amit tesz, még ha nem is gondol rá, felajánlásának erejénél fogva Jézusé és Szűz Máriáé – mindaddig –, amíg felajánlását kifejezetten vissza nem vonta. Milyen vigasztalás!
137. Miként mondtam, nincs más gyakorlat ezen kívül, mely által könnyen megszabadulhatunk az önmagunkhoz és tulajdonunkhoz való ragaszkodástól, mely észrevétlenül belopódzik legjobb cselekedeteinkbe. A mi jó Jézusunk megajándékoz minket ezzel a kegyelemmel, jutalmul a hősies és önzetlen cselekedetért, hogy Szűz Mária keze által minden tulajdon jó cselekedetünk értékéről lemondtunk az Ő javára. Ha már ezen a földön százszorosát adja azoknak, akik iránta való szeretetből a külső és mulandó javakat elhagyják, mit fog annak adni, aki még belső, lelki javait is feláldozza neki!
138. Jézus, a mi Üdvözítőnk, fenntartás nélkül nekünk adta magát. Testét és Lelkét, erényeit, kegyelmeit és érdemeit. Szent Bernát mondja: egészen meghódított, amennyiben önmagát egészen nekem adta. Nem kívánja-e az igazságosság és a hála, hogy mindent neki adjunk, amit csak adhatunk? Ő volt először bőkezű hozzánk és az egész örökkévalóságon át még bőkezűbbnek fogjuk őt találni: „A bőkezűvel bőkezű lesz!”

A Szeretetláng üzenete és az Isteni Irgalmasság

     Az előbbi posztokban való ismertetés alapján, óhatatlanul felmerül a kérdés, hogyha a Szeretetláng ilyen üdvtörténeti nagyságrendet sejtet, akkor mennyiben hasonlítható össze az Isteni Irgalmasság hasonló végcélú üzenetével? 
– A Szeretetláng éppen úgy, mint az Isteni Irgalmasság üzenete az elhatalmasodó bűnnel szemben, a határtalan isteni szeretetből fakadó és túláradó kegyelem jelei. Az irgalmasság a szeretet legmagasabb fokú megnyilvánulása, mintegy ,,új fény lesz az Egyház számára” (N 378). Az Isteni Irgalmasság üzenete – a szerveződő és elhatalmasodó bűnnel szemben –, fényként árad szét az Egyház egén, megvalósítva az Istenanya azon vágyát, hogy minden ember szívében fellángoljon az Isten- és emberszeretet Tüze. Sőt! Titokzatos módon egyike, vagy másika teheti alkalmassá a bűntől fagyos lelkeket, egyik vagy másik kegyelem befogadására! A két üzenet tehát annyiban különbözik és annyiban egy, amennyiben a Két Szentséges Szív egy! – De lássuk a két forrásanyagot!
A Szeretetláng Lelki Naplóból az Úr szavai: »Leánykám, téged választalak ki, hogy isteni Irgalmasságomnak közvetítője légy. Te magad is töltekezz isteni Irgalmam bőségével, és ha ajkadat szóra nyitod, hirdesd Szívem Irgalmát, mely majd elég a bűnösök utáni vágyakozástól. A te egész életed is vágyakozás legyen, az áldozat, az imádság és megváltó munkámban való segíteni vágyás. (I/60)
Szent Fausztina is hasonlókat írt Naplójában. 
Jézus: „Égetnek az irgalom lángjai. Szeretetném kiárasztani őket az emberekre”. (1074)
Fausztina: „Örök szeretet, tiszta láng, égj szüntelenül szívemben és istenítsd meg egész lényemet örök tetszésed szerint, mely által életre és örök boldogságba hívtál... (1523). Urunknak kimondhatatlan irgalmassága, a könyörület és minden öröm forrása, (...) mert ő a végtelen Szeretet Élő Lángja. (1748) Átéltem Isten szeretetlángját, s megértettem, hogy Isten szava élő (1104). Teremtményi szeretetemnek tüze egyesült az Ő örök szeretetének izzásával. Ennek a kegyelemnek a nagysága felülmúl minden más kegyelmet! (1056) Legédesebb Jézus! Gyújtsd lángra szeretetemet Irántad! Formálj magadhoz hasonlóvá, isteníts meg, hogy cselekedeteim kedvesek legyenek előtted!” (1289) (Szent Faustyna Kowalska NAPLÓ, Kisboldogasszony Plébánia – Főegyházm. Könyvtár Eger, 2000)
A fentiek szellemében, elmondhatjuk tehát, hogy míg az Isteni Irgalmasság: a bűnös ember felé forduló Isten szerető szánalmának megnyilvánulása, addig a Szeretetláng: az Isten felé forduló ember benső késztetése! Ezt az Isten- és emberszeretetre való 'benső késztetést', ígéri Isten Szentséges Anyja, ha együttműködünk édesanyai vágyával, az egész emberiség megmentésében! Nem maradt más, mint a Szent Szűz figyelmeztető szavaira hallgatni, Szent Fia tanítását követve; apostolkodnunk és Isten Irgalmasságában bízva engesztelnünk!
Mindezt annak világos tudatában, hogy bőrünkön érezhető, hogy most már kozmikus harc folyik minden egyes lélekért! Erősen bizakodnunk kell tehát, hogy még időben megvalósul Égi Anyánk emberiségmentő vágya: Szeplőtelen Szívének nagy ígérete: Szeretetlángjának kiáradása.

5./ Egyszerűség

     Ez a vonás nem csupán külsőnkre vonatkozik. Egész bensőnket át kell hassa.
Összefügg a lélekben szegények boldogságával.
Egyszerűvé válni egyben jelenit, hogy gyermeki módon adjuk át magunkat Istennek.
Edith Stein egyszerűvé vált – képes volt odaadni egész valóját ISTENNEK. Már nem érdekelték filozófiai tanulmányai, Isten jelenlétében kívánt időzni. Ővele akart lenni, maradéktalan módon, de amikor felettesei fordításra kérték fel, engedelmeskedett.
Az egyszerűség megnyilvánul tetteinkben, beszélgetéseinkben, anyagi javaink elosztásában, külső megjelenésünkben és öltözködésünkben, étkezésünkben.
Ügyeljünk azonban, nehogy az egyszerűséget felhasználjuk hiúságunk kielégítésére.
Ha csak azért öltözködünk egyszerűen, hogy ezáltal sokaknak tessék vallásos külsőnk, az képmutató magatartáshoz vezet, ami Istennek nem tetsző.

3. Felelet néhány ellenvetésre

131. Első ellenvetés, miszerint ez az áhítat új vagy közömbös lenne. Mert nem új, hiszen a zsinatok, az egyházatyák és más írók a régebbi és újabb korból beszélnek erről a felajánlásról, pontosabban a keresztségi fogadalom megújításáról, mint jámbor gyakorlatról. Ez régtől fogva szokásos és minden kereszténynek ajánlott volt mindig. Viszont, egyáltalán nem közömbös cselekedet, hiszen a keresztény társadalomban észlelhető rendetlenségnek, következőleg sok lélek kárhozatának is fő oka az, hogy erről a gyakorlatról megfeledkeznek és vele szemben közömbösséget tanúsítanak.
132. Második ellenvetés, hogy ezzel az áhítattal minden jó cselekedetünk, imánk, önmegtagadásunk és alamizsnánk értékét teljesen átadjuk Szűz Mária keze által a mi Urunknak, így ez lehetetlenné teszi számunkra, hogy szüleink, rokonaink, barátaink, jótevőink lelkén segítsünk.
Ezeknek azt felelem először: Nem hihető, hogy barátaink, rokonaink vagy jótevőink kárt szenvedjenek azáltal, hogy mi fenntartás nélkül átadjuk és felajánljuk magunkat Megváltónk és szentséges Anyja szolgálatára. Ez ugyanis egyenlő lenne Jézus és Mária hatalmának és jóságának megsértésével, hiszen ők tudják a legjobban, hogy miképp segítsenek rokonainkon, barátainkon és jótevőinken, akár a mi saját kis lelki szerzeményünkből, akár más úton-módon.
Másodszor azt felelem: Ez az áhítat semmiképp sem akadályoz meg bennünket abban, hogy másokért, élőkért vagy holtakért imádkozzunk, habár jó cselekedeteink hovafordítása az édes Szűzanya akaratától függ. Ellenkezőleg, annál nagyobb bizalommal kérhetünk, hiszen Üdvözítőnk és szentséges Anyja sohasem engedik meg, hogy a nekik való felajánlás miatt úm. mások hiányt szenvedjenek, vagy háládatosságban valaki felülmúlja őket.
133. Harmadik ellenvetés. Felvethetné valaki: Ha minden jó cselekedetem értékét az édes Szűzanyának adom, hogy ő annak javára fordítsa, akinek akarja, akkor talán majd sokáig kell önmagamnak a tisztítótűzben szenvednem.
Ez az ellenvetés, az önszeretetből fakadó aggodalmaskodás, Isten és szentséges Anyja bőkezűségének nem ismeréséből fakad és önmagát cáfolja meg. Hogyan tételezhetnénk fel, hogy az a buzgó és nagy lélek, aki Isten érdekeit többre becsüli, mint sajátját, aki Istenek fenntartás nélkül mindent odaajándékoz, olyannyira, hogy szeretetében tovább már nem is mehet; aki csak Jézus Krisztus dicsősége és országa után eped, az a bőkezű lélek a másvilágon nagyobb büntetést kapjon önzetlenségéért, mint mások? Távol ettől! Épp az ilyen lélekkel szemben, mint később még látni fogjuk, Üdvözítőnk és szent Anyja bőkezűbbnek mutatkozik, mind ezen, mind a másvilágon, és pedig a természet, a kegyelem és a megdicsőülés rendjében.
134. Most még egész röviden azokat az indítóokokat kell megtárgyalnunk, amelyek számunkra ezt az áhítatot ajánlatossá teszik, nem kevésbé a csodálatos hatásokat, melyeket a hűséges lelkekben előidéz és végül ezen áhítatnak a gyakorlatait.

A Szeretetláng üzenete 10

A Szeretetláng Lelki Mozgalom

     A világ minden emberéért imádkozó Lelkiség, amely az Evangéliumon, az Egyház tanításán és Erzsébet asszony Lelki Naplója alapján áll, mindenkor szem előtt tartva az egyházi hierarchia útmutatását és döntését! Célja: a megváltás jézusi művének a Fatimai Szeplőtelen Szív szándéka szerint való segítése a lelkiélet hagyományos eszközeivel; (áldozat, imádság, böjt, virrasztás, adorálás, szentmise, életfelajánlás, apostolkodás). Az áldozat egyik jellemző motivációja a tisztítótűzben szenvedő lelkekkel való együttműködés a lélekmentés, a családok és a papok megszentelődése érdekében! Jézus evangéliumi ígérete szerint is ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól. (Mt 18,19) E fontos ígéretében minden más evangelizációs közösség is garanciát láthat imáinak meghallgatására, ám a Szeretetláng esetében egy új, az Istenanya által kiesdett – még nem volt! – többletkegyelemről van szó! »Tehát sorakozzatok fel szorosan egymás mellé, mert az áldozat és ima erejében megtörik a pokoli gyűlölettől izzó láng. A gonoszok mindinkább vissza fognak szorulni, gyűlölettől izzó lángjuk kialszik, és Szeretetlángom fénye fogja betölteni a föld minden részét.« (III/204)
A Szeretetláng Mozgalom az Egyházon belül jött létre és ott terjed, alávetve magát az egyházi hierarchiának. Így van ez az üzenetének megvalósításával is. Például az édesanyáknak adandó áldás (lásd III/155), a Szentatyára van bízva. Hasonlóképp a Szeretetláng ünnepének bejegyzése, illetve a „Láng átadásának” február 2-i Gyertyaszentelő Boldogasszony liturgiája keretében való megvalósítása is. (vö I/40-41). A Mozgalom évente tart országos találkozót és 2011. aug. 1-8 közt megrendezte a Szeretetláng Nemzetközi Találkozót is hazánkban. 2011-es adat szerint 67 országban van bejegyzett aktív közösség!
Az Úr szavai: »Ilyen nagy tisztelete még nem volt Anyámnak, mióta az Ige testté lett, mint most, amit Szeretetlángjának kigyúlásával áraszt az emberi szívekbe-lelkekbe. Minden fohász, ima, melyet bárhol bárki intézett hozzá az egész világon, Szeretetlángjának kigyúlása napján mint eggyé olvadt segélykérés lesz, s így fog az emberiség leborulni istenanyai lábaihoz, és ad hálát az Ő határtalan anyai szeretetéért. (II/109) Megújul a föld színe és Anyám mosolya beragyogja a földet!« (szóbeli feljegyzés 1971. VII. 26)
A Szeretetláng üzenete időszerű s evangelizációs jelentősége világméretű! Ajánlható a Lelki Napló elolvasása, nemcsak azért, mert a lelkiirodalom egyik gyöngyszeme, hanem mert tanítása az idők jeleire kínál megoldást. Nincs helye tehát kifogásnak, elutasításnak, mert ha jövőt akarunk, meg kell fogadnunk amit az Irgalmasság Anyja MOST kér tőlünk!

Miért bízom a holnapban?

Böjte Csaba atya gondolatai 

     Miért vagyok optimista? Miért bízom a holnapban, a világ jövőjében, az emberiség békés célba érésében, Isten országának az eljövetelében? Mert jó jónak lenni, mert jó jót tenni, szeretettel lehajolni egy bajban lévő élethez, segíteni egy tipegő, totyogó kis gyermek nekilendülését az életnek.
     Így születtünk, Isten determinált a jóra, a szépre, az igazra. Persze, mint a keljfeljancsit minket is ki lehet borítani egyensúlyunkból, képesek vagyunk a rossz, gonosz dolgok mellett dönteni, ott van bennünk az aljasságra, a képmutatásra való hajlam, de tartós, maradandó, tiszta örömöt az embernek csak a jó dolgok tudnak okozni.
     A rossz, gonosz, sötét dolgok után az ember lelke elnehezedik, gombóc lesz a gyomrában, összeszorul a szíve, másnap nehéz tükörbe nézni, az ember a bűnben elmagányosodik, kiég, megbetegszik és meghal. Jó tudni, hogy a fizikában nincs abszolút felső határa a melegnek, de van abszolút zéró fok, olyan hideg mely megöl mindent, melynél lentebb hűteni már elméletileg sem lehet semmit. A szeretetnek, a jóságnak nincs felső foka, mert az maga az Isten, a Végtelen. A rosszaságnak, a gyűlöletnek van vége, és ez a halál, a pusztulás, és utána nincs tovább!!
     Jónak lenni jó, életem minden perce mit a szeretet, a jóság, az irgalom szolgálatára szenteltem, örömmel tölt el, boldoggá tesz már itt ezen a földön, de minden olyan percet melyben önző, kishitű, tunya, részvét nélküli voltam, szégyenlek és bűnbánattal szeretném letörölni, nem megtörténtté tenni.
Nem véletlen, hogy "névtelen" kezdő színészekkel rendezett egyszerű, de hiteles bibliás filmeknek ott kint Amerikában nagyobb a nézettségük, de még pragmatista szempontból nézve is jobb üzletet jelentenek, mint rafináltan manipuláló, Istent, Egyházat bemocskoló, hatalmas költségvetéssel, feltupírozott sztárokkal megrendezett szuperprodukcióknak.
     Optimista vagyok, mert jónak lenni jó! Bizakodva nézek a holnapba! Miért is ne lennék optimista, hisz egy olyan világban élek, hol jön egy egyszerű bácsi Latin-Amerikából szürke városi buszon, két elnyűtt régi bakancsban és besétál Rómába, hogy leüljön a pápai székbe. Nevet választ, a világ liheg a bevásárló központokban és õ Assisi Szent Ferenc nevét veszi fel, egy olyan férfinak a nevét, aki nyolcszáz évvel ezelőtt tudatosan lemondott mindenről és Szent Péter sírjánál elcserélte a ruháját egy koldussal, majd mint Isten trubadúrja élte vidáman, szabadon az életét. Jónak lenni jó, az új pápa nem pánikól, van ideje, hogy felhívja személyesen a postását, hogy megköszönje az eddigi munkáját és jelezze, hogy mivel éppen pápává választották, hát ezért nem kéri tovább az előfizetett újságait. Ezer síkon zajlik az élet ebben a komplikált világban és mégis a pápa első nyilvános megszólalása alkalmával, ott tolong körülötte több mint hatezer újságíró.
     Nem csodálkozom azon sem, hogy óriási költséggel, a hajdani ateista Szovjetunió utód állama Oroszország, hatalmas anyagi erőfeszítéssel elindította a hitoktató képzést, hogy tudja bevezetni a vallásos nevelést az iskolákba. Lehet, hogy a legfelsőbb vezetősége az országnak nem mélyen vallásos, de tisztába vannak azzal, hogy más fenntartható boldogságforrást, mint az irgalmas szeretetet, a bölcs hitet nem képesek felkínálni a hatalmas ország sok sok lakójának.
     Egészen biztos, hogy nincs más boldogságra vezető fenntartható út az emberiség előtt, mint a jóság és a szeretet. Meg aztán miért is keresnénk más utakat ha a szolidaritás, a szeretet, a bizalom útja maradéktalanul képes betölteni szívünket, életünket örömmel, boldogsággal itt ezen a földön, és ráadásképpen feljogosít az örök boldogság reményére is.

Testvéri szeretettel, Csaba testvér

4./ Tisztaság

     Az emberek ilyenkor mindig csak a testi tisztaságra gondolnak.
     Természetesen egy keresztény ember életmódjához hozzá tartozik a tiszta életmód a házasság előtt, és a házasságban megélt állapotbeli tisztaság, a házastársi hűség. Ez olyan alapvető kritérium kell legyen az engesztelő lélek számára, mint az alázat és engedelmesség.
A tisztaság fogalma mégis ennél többet rejt magában, a tiszta szívet, melyről Jézus a hegyi beszédben így tanít minket:
"Boldogok a tisztaszívűek, ők meglátják Istent." /Mt 5,8/
     A tisztaszívű ember nem képes homályos, kétértelmű ügyekbe bonyolódni, távol áll tőle minden erkölcstelenség, bűnös olvasmányok vagy Tv műsorok.
Ez a házasságban élőkre is vonatkozik. Sokan azt gondolják, a házasságon belül minden megengedett. A szerelem kifejezési módjai azonban nem alacsonyíthatják le az igaz szerelmet, mely Isten szemében tiszta. A keresztény embernek tehát kötelessége elfordulni a pogány szokásoktól és normális módon megélnie a testiséget is.
     A tiszta gondolkodásmódba nem férnek bele a zavaros, helytelen téveszmék, melyeknek káros hatásai vannak a lelkekre. Világunkban sok a csapda, melyet hirtelen nem is lehet észrevenni, mert a nagy üveg mézbe csupán egy csepp mérget csöpögtetnek bele –, de az az egy csepp az egészet megmérgezi és megrontja. Ezért a legegyszerűbb, ha ragaszkodunk az Evangélium tanításaihoz, Jézus szavaihoz, az Igéhez.
     A tisztaszívű ember nem rágalmaz senkit, nem vádaskodik, mert ezektől irtózik. Kerüli mások megszólását, mert tudja, hogy a nyelv bűne nagy bűn. Mindez nem jelenti, hogy nem vesszük észre a bűnös tetteket, de ilyenkor kötelességünk imádkozni az illetőért, vagy lehetőségeinkhez mérten cselekedni lelkének megmentéséért. Hiszen ezért vállaltunk engesztelő életet.
A tiszta szív nem ismeri sem az irigységet, sem a rosszindulatot, bosszúvágyat, gyűlöletet, ezek egyszerűen hiányoznak belőle.
     Az indulatosság más: felindulhatunk egy-egy igazságtalanság, vagy méltánytalanság miatt, a lényeg, hogy annak a haragnak ne engedjünk teret, ne ápoljuk magunkban.
Ne védjük a magunk igazát, csak ha kérdeznek, vagy adja magát a helyzet – hanem a másikét igen. Ez is fontos az engesztelő ember számára. Jézus sem védekezett, amikor vádolták, és gyalázták, Ő néma maradt. Ő a legnagyobb engesztelő Áldozat, a Bárány és nekünk Őt kell követnünk.
     A színről-színre látás csak a tiszta szív által történhet meg. Ha átelmélkedjük a nyolc boldogság pontjait rájövünk, mennyire összefüggnek egymással.
Jézus Nátánáelről (Barnabás apostolról) azt mondja, hogy ő egy "igaz izraelita." (Jn 1, 47-48)
Megjegyzi, hogy nincs benne semmi kétszínűség.
     A tiszta szív átlátható, nem ismeri a fondorlatosságot, hamisságot, hazugságot. Átlátszó, mint a forrásvíz.
Mivel irigységet nem ismer, örül a másik örömének. Figyeljük meg: ez gyakran nehezebb, mint együtt sírni a síróval.
     Az irigység súlyos, mérgező bűn, egy olyan féreg a lelki életben, mely teljesen gátat vet a tiszta szív elérésének útján. A tiszta szív gyermek szívet takar. Nagy kincs és nagy kegyelem, ha valakinek a szíve tiszta, mert akkor meglátja Istent.

2. A keresztségi fogadalom megújításának fontossága

127. A keresztségben – mondja Szent Tamás –, megfogadják az emberek, hogy az ördögnek és pompájának ellentmondanak, és ez a fogadalom Szent Ágoston szerint is, a legnagyobb és a legkevésbé felbontható. Ugyanezt mondják a kánonisták: „A legfőbb fogadalom az, melyet a keresztségben teszünk.”
De ki tartja meg ezt a nagy fogadalmat? Ki tartja meg a szent keresztségben tett ígéreteket? Nem szegi-e meg majdnem minden keresztény a hűséget, melyet a keresztségben Jézus Krisztusnak ígért? Honnan ered vajon ez az általános rendetlenség, ha nem onnan, hogy életünkben a keresztségi szent fogadásra és kötelezettségeinkre még csak nem is gondolunk, és szinte senki sem újítja meg személyesen azt a szövetséget, melyet keresztszülei által Istennel kötött?
128. Ez olyannyira igaz, hogy a Sens-i egyházi zsinatnak, melyet Jámbor Lajos parancsára hívtak egybe azért, hogy a keresztények közt pusztító erkölcsi bajokat megszüntessék, az volt a véleménye, hogy ennek a romlottságnak fő oka, hogy az emberek a keresztségi kötelezettségükről megfeledkeztek, mi több, nem ismerik. A gyűlés azért nem talált jobb orvosságot e bajok ellen, mint a keresztényeket rávezetni arra, hogy a szent keresztségi fogadalmaikat és ígéreteiket megújítsák.
129. A Tridenti Zsinat katekizmusának magyarázata figyelmezteti a plébánosokat, hogy ugyanezt tegyék és híveiket rávezessék, hogy mindig újból emlékezetbe idézzék és higgyék, hogy a mi Urunk Jézus Krisztushoz vannak kötve, neki vannak szentelve, éspedig mint Megváltójuknak és Uruknak rabszolgái. Szavai így hangzanak: „Egyébként tehát a lelkipásztor figyelmeztetése által megismerteti a hívő néppel, mennyire méltányos az, hogy mi önmagunkat rabszolgai minőségben örökre átadjuk és felajánljuk Megváltónknak és Urunknak.”
130. Ha tehát a zsinatok, az egyházatyák és maga a tapasztalat is bizonyítja, hogy a legjobb orvosság a társadalomban létező rendetlenség ellen, ha a híveknek keresztségi kötelezettségeiket mindig újból emlékezetükbe idézzük és őket keresztségi fogadalmaik megújítására buzdítjuk. De nem okos dolog-e akkor ezt ezzel a tökéletes áhítattal megtenni, amennyiben magunkat Jézus Krisztusnak ajándékozzuk és szenteljük szentséges Anyja által. Azt mondom: tökéletes módon, mert Jézus Krisztusnak tett ezen felajánlásunknál és átadásunknál a legtökéletesebb eszközhöz, vagyis a Boldogságos Szűzhöz folyamodunk.

A Szeretetláng üzenete 9

Mi a Szeretetláng: a világosság fegyverzete?

     A Szűzanya: 'Nem csak az anyaszentegyházban élőkre, hanem mindazokra a lelkekre is, kik Szent Fiam áldott keresztjének jelével megjelöltettek' (II/120) Mondom neked, leánykám, ilyen hatalmas kegyelmi erőt még nem bocsátottam a rendelkezésetekre, mint most, Szívem szeretetének izzó lángját. Mióta az Ige testté lett, ily nagy megmozdulás nem történt részemről, mely így tört volna felétek. (...) Ilyen még nem volt, mely a sátánt így megvakítsa. És rajtatok múlik, hogy vissza ne utasítsátok, mert ez nagy pusztulást vonna maga után. (I/84) Közel az idő, mikor Szeretetlángom ki fog gyúlni, és abban a pillanatban is vakká lesz a sátán, melyet éreztetni fogok veletek, hogy bizalmatokat fokozzam. S ez nagy erőt ad nektek. Ezt az erőt mindenki fogja érezni, akihez csak eljut, mert nemcsak a Nekem ajánlott országban, hanem az egész földkerekségen ki fog gyúlni, és az egész világon el fog terjedni, még a legmegközelíthetetlenebb helyeken is, mert a sátán előtt sincs megközelíthetetlenség. (I/85) Ahogy nevem ismert az egész világon, úgy ismerjék meg Szívem Szeretetlángját is, mely csodákat tesz a szívek mélyén. (II/18) Azt akarom, hogy egyetlen lélek se kárhozzon el! (IV/144) Én, a Hajnal Szép Sugara megvakítom a sátánt! (I/100) Merítsetek erőt és bizalmat. Én eddig még soha nem látott csodákkal segítem munkátokat, mely észrevétlenül, szelíden, csendben fog terjedni Szent Fiam engesztelésére.” (I/85)
     Mindannyian tapasztalhatjuk, hogy a gonoszság túlárad a világban (vö Róm 5,20) és minden szinten próbálják a lelkeket megkötözni, a vallásinak látszó hamis üzenetek dömpingje által is! A bensőséges hívő emberek számára azonban kezd láthatóvá válni, hogy hatalmas erővel bontakozik ki valami nagy kegyelmi kiáradás is! Egyszerű emberként nem állhatunk tétlenül, hanem a Szűzanya Szíve Szeretetlángjával, mint a "világosság fegyverzetével" (Róm 13,13) harcolunk kell a Szeplőtelen Szív mielőbbi győzelméért! A Szűzanya La Salette-i üzenetében, így biztat mindenkit a sátán elleni harcra: ,,Sürgős felhívást intézek a Földhöz, felhívom az élő Isten igazi tanítványait..., az emberek egyetlen és igaz Megváltójának követőit..., gyermekeimet, ...követőimet, azokat, akik nekem adattak..., az utolsó idők apostolait... Itt az ideje, hogy előjöjjenek és megvilágítsák a földet... Harcoljatok, világosság gyermekei, ti, kicsiny nyáj...'' ,,Isten gondoskodni fog szolgáiról és a jóakaratú emberekről, az Evangéliumot mindenütt hirdetni fogják, minden nép és nemzet eljut az igazság ismeretére.'' A sátán rettenetes pusztítása után azonban művével együtt elpusztul. ,,Szent Mihály főangyal lehelete megfojtja őt.'' Végül pedig: ,,...a víz és a tűz megtisztítja a Földet, és az emberi kevélység minden művét megsemmisíti, és minden meg fog újulni; az emberek Istennek szolgálnak, és őt dicsőítik.'' (Antalóczi, JÜ 75-76)

    Az Úr szavai a Szeretetláng lelki naplóban: »Leánykám, meg kell neked mondanom, hogy ily nagy tisztelete még nem volt Anyámnak, mióta az Ige testté lett, mint most, amit Szeretetlángjának kigyúlásával áraszt az emberi szívekbe-lelkekbe. Minden fohász és ima, melyet bárhol bárki intézett hozzá az egész világon, Szeretetlángjának kigyúlása napján mint eggyé olvadt segélykérés lesz, s így fog az emberiség leborulni istenanyai lábaihoz, és ad hálát az Ő határtalan anyai szeretetéért.« (II/109) „Megújul a föld színe és Anyám mosolya beragyogja a földet!” (szóbeli feljegyzés 1971. VII. 26) (Elgondolkodtató!)

3./ Engedelmesség.

     A Boldogságos Szűz Mária engedelmessége határtalan volt. Nem érdekelte mi fog történni vele, azt tette, amit Isten kért tőle. Engedelmeskedett, mert alázatos volt. Engedelmeskedett, mert szerette Istent.
József, amikor megjelent neki is az Angyal, azonnal engedelmeskedett: magához vette Máriát. Nem kelletlenül tette, hanem mert szerette Máriát.
Jézus első pillanatától fogva engedelmeskedett az Atyának, a kereszthalálig. Szerette az Atyát, hiszen egy volt Vele. Ha nem lett volna teljes a Szeretet Őbennük, nem tudtak volna engedelmeskedni, mert a gyanakvás, a bizalmatlanság Isten iránt bénítja a lelket és gátolja a szeretet útján.
Zakariás kételkedett: ezért megnémult addig, amíg nem volt képes bízni, nem vált kicsinnyé.

Mi a gyökere az engedelmes lelkületnek?
– Az alázat és a szeretet.
Meg is fordíthatjuk: a szeretet és az alázat.
Ez a két jellemzője az engesztelésnek összefonódik egymással.
Csak az alázatos szív képes igazán szeretni és csak az tud valóban nagyon szeretni, aki alázatos.
     Pio atyát, elöljárói 9 évig elzárták a nyilvánosság elől. Magányra, őt, aki mindig a lelkeket akarta menteni. Mégis meghajolt elöljárói előtt és engedelmeskedett. Elfogadta Isten akaratát.
     Alacoque Szent Margit és Fausztina nővér életében is előfordult, hogy Jézus kéréseit az elöljáró nem teljesítette. Ők engedelmeskedtek az elöljárónak, ezért Jézus megdicsérte őket.. Volt egy kivételes eset, amikor Al. Szent Margit nem engedelmeskedett elöljárójának. Emiatt Jézus megfeddte őt.
     Egy rendkívül súlyos esemény a fentieknek látszólag ellentmond:
Jeanne D'Arc, Szent Johanna a börtönben kemény próbának lett alávetve.
Megparancsolták neki, hogy a férfiruhát cserélje át női ruhára. Az egyházi előljárók is illetlennek találták a nadrágot. Johanna nem hordhatott a harcban szoknyát és elfogatásakor is íly módon volt öltözve.
Jeanne engedelmeskedett. Az őt őrző katonák azonban zaklatni kezdték cellájában. Hiába kért női felügyelőket. Hogy megvédje magát, visszavette a férfiruhát, melyben kevéssé volt kitéve a zaklatásoknak. Emiatt súlyosan elmarasztalták.
Mi történt itt?
Engedelmeskednünk kell az egyházi elöljáróknak, egyet kivéve: a bűnt. Jeanne a bűnt kerülte el azzal, hogy megtagadta a női ruha viselését.
     Az engesztelő lélek önfelajánlásával nagy lépésre szánta rá magát.
Ezen az úton feltétlenül szüksége van lelkiatyára, lelki vezetőre, mert különben vagy eltéved, vagy nem bírja egyedül és feladja, visszafordul, megijed. A lélek önmagát nem vezetheti. Ez egy komoly élet, szükséges az irányítás, a bölcsesség. Minden kereszténynek szüksége van lelki vezetőre, de aki mélyen elkötelezi magát, annak különösen fontos.

A Szeretetláng üzenete 8

Mi a Szeretetláng: a sátán elleni hatékony eszköz?

     „A Szeretetláng kegyelmi adomány. Mégpedig erő, amely átjárja a szívet és az akaratot. (...) A Szeretetláng az a kegyelmi adomány (eszköz), mely erőt ad a Boldogasszony kérésének, az engesztelésnek következetes megvalósításához, és az apostolkodáshoz. Ennek pedig kizárólagos célja, hogy egyetlen lélek se kárhozzék el. A Szeretetláng a bennünk és általunk szabadon működő Jézus Krisztus”. (Antalóczi, vö JÜ 175)
     Miként Grignon írja: Szűz Mária a hajnalpír s általa kell, hogy kinyilváníttassék Jézus Krisztus. (vö TMT 50/c) Az Úr első eljövetelében Máriát kevéssé ismerték, de a második eljövetelben Őt kell megismerni. Ugyanis az üdvözítés csodálatos rendje azt kívánta, hogy az első eljövetelben rejtve maradjon, hogy így egyedül Fiát, Jézus
Krisztust ismerjék, de a második eljövetelben Őt fogja Isten kinyilatkoztatni. (vö TMT 1) Az Úr szavai a lelki naplóban: "Én vagyok az, aki feléjük közeledem" (III/218), mintegy igazolja a Grignon fentebbi szavait! Majd így folytatja Jézus: "Az Ő (Sza) közbenjáró nagy hatalma az, amellyel kieszközölte Tőlem a családok részére ezt a nagy kegyelmi áradatot, melyet most készül a földre árasztani. Ahogy Ő is mondja, ilyen még nem volt, mióta az Ige Testté lett. A baj gyökerére teszi anyai jóságának gyógyító erejét, melyet nem nyilvános csodának szánt, mint a nagy, csodálatra indító és világhírű kegyhelyeket. Ő azt akarja, hogy minden család egy kegyhely legyen, egy csodás hely, ahol veletek összefogva teszi csodáját a lelkek mélyén. Szívről-szívre járva kezetekbe adja Szívének Szeretetlángját, mely a családokban uralkodni akaró sátánt a ti áldozatos imáitok által megvakítja.« (III/140)
     Ebből következően, a Szeretetláng nem egyszerűen Mária-tisztelet, nem egy újabb ájtatossági forma, hanem a kegyelem-áradás rendkívüli módozata, az engesztelés hatékony eszköze, lehetősége (lásd: I/84; II/18.93; III/129; III/140)! A Szeretetláng kiáradásáért tenni, nem egy újabb ájtatosság gyakorlása, hanem részvétel a Szűzanya sátán elleni végső harcában, „a cél a megváltó munka sikeres érvényre jutása”. (vö II/106) Mindez az egyéni imán és áldozaton túl, az Egyház által kiszolgáltatott Szentségekkel való aktívabb és bensőségesebb életet is feltételezi! (pl) „A szentmiseáldozaton való részvétel a legnagyobb mértékben fokozza a sátán megvakítását.” (II/33)
A Szeretetláng Lelki Naplóból: „Én, a Hajnal Szép Sugara megvakítom a sátánt! (I/100) Azt akarom, hogy ne csak nevemet ismerjék, hanem anyai Szívem Szeretetlángját /is/, mely értetek lángol. (I/116) A Szeretetláng nem ismer határokat: kiterjed minden népre és nemzetre, még a meg nem kereszteltekre is.

Kérem kedves Olvasóimat, hogy imádkozzák és terjesszék ezt a Felvidékről indult ima-kezdeményezést, hogy hálóként borítsa be az egész Kárpát-medencét!

       Mennyei Atyánk, mindenható Istenünk, színed elé járulunk, Benned bízva és Hozzád könyörögve kicsiny nemzetünkért.

       Már nem szabadságharcot folytatunk, de élet-halál küzdelem a tét, mint Dávidnak Góliáttal.

       Dávid szembe mert szállni Góliáttal és győzött, mert Te, Urunk, vele voltál.

       Mi is ezzel a hittel álltunk és állunk a harcban és hisszük, hogy számíthatunk a Te segítségedre!

       Imádkozunk vezetőinkért is, hogy Istenhez hűen vezessék országunkat, nemzetünket...

       Segítsd őket és segíts minket Szent Lelked erejével, mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség.

       Mindörökké. Ámen.

 ♥♥♥

      Csatolt ima:

Téged kérünk Magyarok Nagyasszonya, mint Anyánkat!

Ne hagyd elveszni meggyötört hazánkat.

Fordítsd felénk könnyes tekinteted, mutasd meg számunkra Szeplőtelen Szíved! 

Hevítse át szívünket Szeretetlángod,

hogy megtérjen nemzeted, kövessen Országod! Amen. 

2./ Kiengesztelődés

     Az engesztelő lélekre jellemző a békére törekvés mindenkivel. Ha megbánt valakit, örömmel kér bocsánatot, nem szégyelli. A Szűzanya szívébe oltja a kicsinység vágyát, ezért minden büszkeségtől, hiúságtól meg akar szabadulni.
     Jellemzi a megbocsátás készségessége is. Nem képes – és nem is akarja! – megőrizni a haragot, ha elnézést kérnek érte. Ha fájdalmat okoznak is bizonyos ütések, vagy vádak, akkor is a békességet szomjazza.
Tudja, hogy Isten kegyelme nélkül nem ér semmit és azt, hogy ő is el lesz számoltatva bűneiért, hibáiért. Mivel nem érzi különbnek magát, könnyen is bocsát meg. Küldetésének kezdetén már arra ösztönzi a Szentlélek, hogy engesztelődjön ki mindenkivel.
     A legfontosabb és legelső lépés kell legyen a felajánlott élet kezdetén: a kiengesztelődés Istennel, emberekkel és önmagunkkal.
     A békeszerzés elengedhetetlenül hozzátartozik az engesztelő lelkülethez.
Akiben harag dúl, kérlelhetetlenség, vagy valakit elítélés, elfordulás a másik testvértől, a gyakori nem köszönés még mise után is: ilyen lelkülettel nem járható az engesztelő út.
     Az átlagos keresztény ember is bűnt követ el azzal, ha pletykálkodik, szid valakit, akire éppen neheztel, vagy csupán mert nem szimpatikus neki. Gyakorta a szentáldozás hatalmas kegyelme után – Jézus szinte még a nyelvén van, a szívébe költözött! – a templom előtt kezdi szidalmazni egyik testvérét, vagy ítéletet mond felette. Ez nagyon fájdalmas lehet Jézusnak.
Csakis a bűnt szabad elítélni (attól el kell fordulnunk), de a bűnös elítélést Istenre kell bíznunk.
Egyedül Ő lát minden szívbe.
     Isten szeretetének mi vagyunk a közvetítői. Ezért különösen vigyázzunk a szavakkal, kinek, hogyan és mit mondunk, ha megbántanak bennünket. A visszaütés nem keresztény magatartás.
Ha csalódunk valakiben, vagy nagy nehézségek szakadnak ránk, betegség, tragédia ér minket, fel kell ismernünk, hogy nem Isten az oka ezeknek a bajoknak. El kell fogadnunk a történéseket és azokat szívünkből fel kell ajánlanunk engesztelésül Jézusnak, a Szűzanyának – valamilyen szándékért.
Ha valakitől bántás ér bennünket, azért ajánljuk fel a bánatot, aki okozta és imádkozzunk érte. Erre nevel a Szűzanya. Így szívünkből lassanként kihal a harag, a neheztelés – békesség tölti el a lelkünket és kiengesztelődött szívvel állhatunk az Úr elé. Ha megbocsátunk, cselekedetünkkel is igazolni kell, amikor alkalom adódik rá. Ez nem érzelmi kérdés. Jézus ezt mondja: "nem hétszer, hanem hetvenszer-hétszer" kell megbocsátanunk. Azaz korlátlanul.
     La Salette Melanie nevű kis látnoknője gyermekkorában rengeteget szenvedett édesanyja kegyetlen, szívtelen bánásmódja miatt. Amikor azonban később az anyja bajba került, beteg lett, Melanie külföldről odament hozzá és ápolta. Irgalmasságot cselekedett: megbocsátott.
     Kiengesztelődés önmagammal.
Ha valaki nem tudja önmagát elfogadni, elégedetlen a külsejével, vagy képességeivel, kisebbségi érzések gyötrik, az nem képes elfogadni Isten akaratát. Hiszen Isten teremtette őt olyannak, amilyen és azokkal az értékekkel kell neki gazdálkodni, azokkal kell kiteljesedni, vagy azokat növelni, amiket kapott, mert Ő a Teremtő. Nekünk az Ő alkotását felülbírálni nem szabad.
Ennek gyökere tehát egy erős büszkeség. Azokról szólok, akik neheztelnek önmagukra, a bűnt sem képesek maguknak megbocsátani amit elkövetnek, akkor sem, ha feloldozást kapnak érte.
A túlságos nagy aggályosság nem képes megnyitni a szívet Jézus irgalma előtt.
     Az őszinte megbánás megnyitja szívünk kapuját Jézus előtt és a szentgyónás után békességet nyerünk.
Ezért feltétel nélkül kell bíznunk Jézus irgalmasságában, a bűnbocsánat szentségében.
Az önmagunkkal való kiengesztelődés a belső sebek gyógyulásával függ össze. Ebben a folyamatban szükséges egy jó lelkiatya, hozzáértő segítő testvérek.
A kiengesztelődés útja minden keresztény ember számára elengedhetetlen. Az engesztelő léleknek azonban, aki Istent engeszteli saját és mások bűneiért: a legelső és legfontosabb lépés kell legyen.
Enélkül az engesztelése inkább szomorúságot okoz Jézusnak, mintsem örömet.

A döntnök nemzetgyilkosok és a mészárszék

Trianont Felajánló Ima:                        

Drága Mennyei Atyánk felajánljuk Neked és zsámolyod elé helyezzük

Magyar Nemzetünk Trianon okozta minden szenvedését és megpróbáltatását.

Boldogságos Szűz Máriánk, égi Édesanyánk közbenjárását kérve

fogadd el összes eddigi és jövőbeni fájdalmunkat engesztelésül magunk,

Nemzetünk és az emberiség bűneiért, lelki megújulásunkért.

Tiéd Uram minden örömünk és bánatunk,

minden gondolatunk és cselekedetünk, életünk és halálunk,

Tiéd vagyunk testestől - lelkestől,

Ámen.  

IUSTITIA ENIM HUNGARIA

Ellopott földeken,
rablott kincsek felett
a bitorlóknak soha
nyugalma nem lehet.

A keselyűk vijjognak,
a hiénák félnek,
ha egy székely zászló
feszül neki a szélnek.

Ha Mátyás szobra alatt
magyarul beszélnek,
ha Szilágycsehiben
zeng a magyar ének.

Emlékeznek-e még
Zrínyi Ilonára?
Mennyi volt hajdanán
egy töröknek ára?

A végeken áll-e még
Munkács büszke vára?
Mennyi Trianonban
egy kőnek az ára?

A Felvidék földjein,
ősi hegyek alatt
mára már hontalan
magyarok szántanak.

Temerin utcáin
szerbek provokálnak,
egy pár magyar szóért
a börtönbe zárnak!

Emlékeztek-e még
a boszniai tájra:
a tövestől kiirtott
Srebrenicára.

Trianon kertjében
a sakál lakozik,
szökökútjaiból
víz helyett vér folyik.

A Szent Korona alatt

trónbitorlók élnek:
de lesújt a jobb keze
az Ég Istenének.

A.D.2013.06.04.©JóB

A Szeretetláng üzenete 7

Mi a Szeretetláng: az Úr második eljövetele?

     Furcsán hangzik, de a Szűzanya Szíve Szeretetlángja, nem csupán egy lelkiség – jóllehet az előzőkben –, mint Mozgalmat mutattam be, természetesen, mint „szerveződés” értelemben! Az Istenanya Szívéből kiáradó Szeretetláng − a kegyelem rendjében −, üdvtörténeti nagyságrendű megnyilvánulás, és jelentőségét tekintve messze túlmutat egy „lelkiség” általános értelmezésén. Maga az Úr és szent Anyja is úgy mutatja be, hogy „Ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett!” (I/84; II/18.93; III/129; III/140)
     Az Ige megtestesülése előtt az emberiség évezredek óta várta a Messiás eljövetelét. Ez a várakozás áthatotta a kultúrájukat, az életüket és a hitüket. Ez lelkiség volt! De amikor elérkezett az idők teljessége (Gal. 4,4) − az Angyali Üdvözlet −, Isten belépett az emberi történelmébe, s a túláradó kegyelem készen állt a kiáradásra! Ettől kezdve nem beszélhetünk üdvtörténetünk 'lelkiségi' szakaszáról, mert megvalósult Jézus Krisztus első eljövetele!
Grignon Szent Lajos, a Tökéletes Mária-tisztelet c. értekezésében így ír: „Szűz Mária által jött Jézus Krisztus először e világra, Őáltala kell eljönnie másodszor is (TMT 1), (...) jóllehet más módon”. (uo 50/d) Nos, ez a „más módon”, elgondolkoztató, hiszen a Szent Szűz arra a kérdésre, hogy mi a Szeretetláng, így felelt: Szívem
Szeretetlángja, maga Jézus Krisztus! (I/107, IV/12). „A Fiúisten nap mint nap ki akarja magát alakítani tagjaiban és bennük, mintegy testet akar ölteni édesanyja által (TMT 31). Szűz Mária a Szentlélekkel létrehozta a legnagyobbat, ami volt és ami lesz, vagyis az Istenembert, következőleg ő fogja létrehozni azokat a nagy dolgokat is, melyek az utolsó időkben történni fognak” (TMT 35). „Én vagyok a világ világossága (Jn 8, 12); Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nálam nélkül semmit sem tehettek. (Jn 15,5)” – mondja Jézus. Nem ellentmondás tehát, ha az Istenanya Szívéből áradó Láng, Fénysugár, Erő vagy benső tudat jézusivá formálja a lelkeket! Grignon is azt tanítja, hogy „Az a lélek, aki ezt a Formát megtalálta és abban elmerült, hamarosan átalakul Jézus Krisztusba, akinek ez a Forma hű képmása” (TMT 260/c). Bizonyára túlzó elgondolás, de óhatatlanul felmerülhet a kérdés, hogy Grignonnál említett "más módon" való Eljövetel, nem lehet-é Jézus Krisztus második eljövetele? És természetesen, ez alatt nem a Világvégét kell értenünk, amikor is az Úr "eljön a felhőkben, nagy hatalommal és dicsőséggel" (Mk 13,26). Mindazáltal, nagy átformáló erőt kell értenünk a Szeretetláng kiáradásában, melyről a Lelki Napló az írja, hogy nagy megrázkódtatással fog járni (II/93). 

Az engesztelő életmód jellemzői

A most következő sorok tartalma átfogó értelemben nemcsak az engesztelésre kész lelkületet kell jellemezze, hanem az életszentségre törekvő személyt is át kell, hogy itassa. Mi azonban most kizárólag az engesztelő élettel foglalkozunk.

1.) Alázat: az életszentség alapköve.

     "Íme az Úr szolgálóleánya, történjék velem szavaid szerint." /Lk 1,38/
     Soha senki nem hiheti, hogy már levezekelte bűneit, ennek megállapítása egyedül az Úrra tartozik. A szentté válás útja életünk utolsó pillanatáig tart, folyamatában tekintve tehát halálunkig.
     Ha alázatosak vagyunk, minél közelebb kerülünk Istenhez, annál inkább érezzük, hogy tele vagyunk fogyatékossággal, hibákkal. Aki úgy érzi, hogy elérkezett egy magas szellemi síkra, nagyot eshet. Minél magasabbat ér el a lelki életben, annál inkább érzi Isten előtti kicsinységét, semmiségét, annál inkább felismeri, hogy mindent egyedül Istennek köszönhet. Mert minél közelebb kerülünk Istenhez, annál jobban érezzük végtelenségét, nagyságát.
     Egy kisebb példával lehet ezt megérteni:
     Kirándulni megyünk, egy hegy tetején lévő szép várat szeretnénk megtekinteni. Lentről nem is tűnik olyan nagynak, de amint felfelé haladunk, kezd előttünk kibontakozni minden apró részlete és amint egészen elérkezünk a kapujához, látjuk, mennyire hatalmas, fenséges és szép, mindenféle erődítményeivel, bástyáival együtt.
     Ha egy lélek egy komoly lelki szinten van, még inkább érzékeli életében elkövetett bűneit, mulasztásait. Tudja azt is, hogy bármikor elveszítheti a kegyelmeket, s hogy Isten nélkül vége lenne.
Ha a lélek büszke erényeire, az még távol áll a lelki nagyságtól – nem alázatos. Mindezek miatt elsősorban magunk bűneiért kell engesztelni a jóságos Atyát, hogy tiszta edényekké váljunk.
     Az alázat kiindulópontja a többi jellemző vonásoknak, melyeket említeni fogunk.
     Boldog Mirjam azt mondta, hogyha egy lélek alázatos, de sok bűnt követett el, bejut a Mennyországba, de az, aki számos jót tett életében alázatosság nélkül, nem fog bejutni oda.
     Ha kimegyünk a napsütésre, minél ragyogóbb fénybe kerülünk, annál jobban felfedezzük ruháinkon az aprócska foltokat is, arcunkon a kicsi ráncokat, kezünkön azt a piszkot, amit félhomályban nem látnánk meg.
     Jézus a Fény – így az Ő ragyogásában a legapróbb ráncok is szemünkbe tűnnek.
     Ne féljünk azonban megismerni magunkat. A félelem gátol a lelki életben. Isten szeret minket ahogyan vagyunk, mint gyermekeit.
S ha őszintén tudunk Tőle bocsánatot kérni, magához ölel bennünket.
Helyezzük magunkat a drága Égi Anyuka karjába. Ő akkor tud igazán felemelni minket, ha kicsi gyermekek vagyunk – azaz alázatosak, nyitott szívűek – mert könnyűvé válunk számára a tanítás, a segítség, nevelés síkján.
Gyakran hallom másoktól, hogy a szentgyónásban elmondják a körülményeket, a miért követte el ezt vagy azt. Sok magyarázattal, védekezéssel gyónnak. Szerintem ez szükségtelen. Ha gyónnunk, ne védjük magunkat. Vállaljuk a bűn, hiba következményét. Ne ijedjünk meg ettől. Az Úr látja a körülményeket, látja mit miért tettünk. A gyóntató atyának erre nincsen szüksége, Istennek pedig végképpen nincsen.
Kivétel, ha egy számunkra ismert lelkiatyánál gyónunk, akivel át tudjuk beszélgetni életünknek ezt vagy azt a történését, eseményét.
Egy kiválasztott léleknek lehetnek misztikus megtapasztalásai. Ha azonban ezt fontosabbnak tartja mint a viselkedését, akkor rosszul úton jár. Élményei ebben az esetben nem Istentől származnak. A misztikus lélek nem büszke ezekre, inkább fordítva: érzi, mennyire méltatlan rá.
Akkor nevezhetők ezek természetfölötti kegyelmi karizmatikus, vagy misztikus élményeknek, ha az illetőn meglátszik ennek hatása: cselekedeteiben, életmódján, bűnbánatán. Emellett gyümölcsök láthatók családjában, környezetében és a rábízottak életében.
Ha önmgamat vezetem és nem tűröm el mástól irányítást, segítséget, útmutatást, saját igazamat feddhetetlennek tartom, büszke vagyok elért eredményeimre és úgy érzem, felette állok sok embernek, ha egyházi előljáróim javaslatait nem fogadom meg, mert nem egyezik az én elgondolásommal: nem járok az alázat útján.
Tudatosítsuk magunkban a következőket:
Ha az Úr kiválaszt bennünket, nem nagyszerűségünk miatt teszi. Egyszerűen úgy látja jónak, mert... valamiért. Ne is kutassuk ennek okait! Biztosak lehetünk abban, hogy nem ragyogó erényeink miatt emel föl minket.
Egyedül Mária hihette volna, hogy tele van erénnyel, hogy tiszta mint a hó, hogy nincsen szeplő benne – Ő azonban ezt nem tudta. Sőt, eszébe sem jutott.
     "Íme, az Úr szolgálóleánya, történjék velem szavaid szerint." /Lk 1,38/

A vers, amiről az iskolákban mélyen hallgattak!

József Attila: Nem, nem, soha!

Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége,
Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!
Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!
Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel,
Ha eljő az idő - a magyar talpra kel,
Ha eljő az idő - erős lesz a karunk,
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!
Majd nemes haraggal rohanunk előre,
Vérkeresztet festünk majd a határkőre
És mindent letiprunk! - Az lesz a viadal!! -
Szembeszállunk mi a poklok kapuival!
Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,
Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ
Teljes egészében, mint nem is oly régen
És csillagunk ismét tündöklik az égen.
A lobogónk lobog, villámlik a kardunk,
Fut a gaz előlünk - hisz magyarok vagyunk!
Felhatol az égig haragos szózatunk:
Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk.
Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,
Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen!
Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:
Nem engedjük soha! soha Árpád honát!

II. FEJEZET

A keresztségi fogadalom tökéletes megújítása

1. A keresztségi fogadalom lényege

126. Mondottam, hogy ezt az áhítatot találóan a keresztségi fogadalom tökéletes megújításának is nevezhetjük. Mert a keresztség előtt minden keresztény a Sátán rabszolgája volt, hiszen az övé volt. A keresztségben saját szájával, illetőleg a keresztanyja szájával ünnepélyesen ellene mondott az ördögnek, pompájának és cselekedeteinek, és Jézus Krisztust választotta Mesterévé és legfőbb Urává, hogy mint szerető rabszolgája függjön Tőle.
Ugyanezt tesszük ezzel az áhítattal is! Ellene mondunk (amint a felajánlás szövegében is van) a Sátánnak, a világnak, a bűnnek és önmagunknak Teljesen és egészen átadjuk magunkat Jézus Krisztusnak Szűz Mária keze által. Sőt még valamivel többet teszünk, mert a keresztségben rendszerint más által ti. keresztszülő szájával beszélünk, csak helyettes által adjuk át magunkat Jézus Krisztusnak; ebben az áhítatban azonban személyesen ajánljuk fel magunkat, szabad akaratból és teljes tudattal.
A keresztségben nem Szűz Mária keze által adjuk át magunkat Jézus Krisztusnak, legalábbis nem fejezzük ki szavakkal, s nem ajándékozzuk meg őt jó cselekedeteink értékével. A keresztség után teljesen szabadok vagyunk, hogy cselekedeteink értékét annak a javára fordítsuk, akinek javára akarjuk, vagy hogy azt magunknak megtartsuk. Ezzel az áhítattal ellenben kifejezetten Szűz Mária által adjuk át magunkat Urunknak és Üdvözítőnknek és felajánljuk neki minden jó cselekedetünk értékét.

Imádkozzunk az egységért!

      Széthúzásra hajlamos emberek minden közösségben vannak, mely gondot akkor jelent, ha a nézetkülönbségek ellenségességgé fajulnak. Ennek pusztító lehetősége már kezdetektől fogva kísérti az emberi közösségeket, mert a bűn következménye, és mindaddig fenn is áll, amíg nem alakul ki közöttük egy egységes, a természetfelettihez kötődő célt adó ideál, mely mindenki elvének és etikai ítéletének felette áll! Különösen áll ez a magyarságra! 

     Sokan azért váltak ellenségekké vagy közömbösekké, mert részben-egészben, elhatárolják magukat az evangéliumi értékektől, a közösségformáló nemzetideáloktól, a Szent Korona és a Magyarok Nagyasszonya, nemzetegyesítő tudatától! Vajon milyen befolyásoltság eredményezheti mindezt? Sajnos, vannak aki beleszületnek, ám ennél több okra vezethető vissza! Egyfelől a vallásilag (felekezetileg) való megosztottságunkra, másfelől azon sokaságra, akiket megmételyezett a "kommunizmus kísértete", harmadsorban pedig a magyarság száz évekre rúgó jóhiszemű befogadókészségére gondolhatunk, azokra, akik bár magyar állampolgárok, szívükben azonban örökké hálátlan idegenek maradtak. Ennek okán kellett elszenvednünk Trianont és emiatt érhettük el a világ népei közt is kiemelkedő csúcsot, azt hogy nálunk a legmagasabb az egy főre eső országárulók száma!

     Dr Székely János püspök, rávilágít az említett viselkedésmód miértjére és céljára is: "Krisztus mondta: ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy engem előbb gyűlölt nálatok (Jn 15,18). Különleges aktualitást kapnak ezek a szavak ma, amikor sokan szerte a világban össztűz alá vették hazánkat. Mi ennek a gyűlöletnek az oka? A valódi ok az, hogy hazánk olyan alapvető emberi értékek mellé állt oda, melyeket ma sokan lerombolni szeretnének. A magyar parlament olyan alkotmányt adott az országnak, amely Isten nevével kezdődik (Preambulum), amely azt állítja, hogy a magzat életét védelem illeti meg a fogantatástól kezdve (Szabadság és felelősség II), hogy Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között létrejött életszövetséget (Alapvetés L). Az alkotmány azt is kijelenti, hogy a család a nemzet fennmaradásának alapja, és hogy az adó mértékét a gyermeknevelés kiadásainak figyelembevételével kell megállapítani (Szabadság és felelősség XXX). Nyilván sokan vannak a világon, akiknek nem tetszik ezeknek az emberi alapértékeknek ez a határozott megfogalmazása. Mi több, a magyar kormány átmeneti külön adót vetett ki a bankokra. Ez pedig természetesen aggodalommal tölti el a pénzvilág urait, nehogy a példa ragadós legyen". Magyar Kurír 

A Szeretetláng üzenete 6

     Szűzanya maradéktalanul teljesíteni akarja édesanyai küldetését, kér, esdekel, figyelmeztet és kegyelmi eszközöket kínál, a Rózsafüzért, a Skapulárét, a Csodásérmet és Szíve Szeretetlángját. Édesanyai célja: »Azt akarom, hogy egyetlen lélek se kárhozzon el! Akarjátok ti is Velem együtt! Azért adom kezetekbe a fénycsóvát, mely Szívem Szeretetlángja. (III/144) Eddig még soha nem látott csodákkal segítem munkátokat, mely észrevétlenül szelíden, csendben fog terjedni Szent Fiam engesztelésére! (I/85) Tüzet tűzzel fogunk oltani: a gyűlölet tüzét a Szeretet Tüzével. A sátán gyűlöletének tüze már oly magasra csap, hogy azt hiszi győzedelme sikerrel jár, /de/ az Én Szeretetlángom megvakítja a sátánt. (…) Ehhez kell nekem az áldozat, a te /és/ a ti áldozatotok, hogy a pokol gyűlöletétől égő elmék és szívek, Szeretetlángom szelíd fényét átvegyék. Szeretetlángom el nem képzelhető fényességgel és jótékony melegséggel fogja elárasztani a földkerekséget.« (III/203) Úr Jézus: »Ez szinte olyan lesz mint az Első Pünkösd, mely a földet elárasztja Szent Lelkével, Szent Lelkének erejével. Ez lesz a nagy csoda, melyre felfigyel az egész emberiség! (II/93) Mindannyiótokat meghívtalak megváltó munkámhoz. Az apákat, anyákat művelteket és tudatlanokat, egészségeseket és betegeket! Értem mindenki dolgozhat a szabad ember és a rabságban sínylődő, mert a lélek készsége a fontos. (II/102) Amit tesztek, égjen mint az égő csipkebokor mely ég, de el nem ég! Ilyen áldozat kell Nekem, melynek szeretettől égő tüze Hozzám ér!« (II/108-109)

Mit kell tennünk, hogy elkerüljük mindazt ami következik?

     A Szeretetláng, az Istenanya által kiesdett egyedülálló többletkegyelem, a lelkek (az emberiség) megmentésére, ám ebben valamennyiünknek részt kell vállalnunk!
     Úr Jézus: „Áldozat! Imádság! Ez a ti eszközötök. Cél a megváltó munka sikeres érvényre jutása. Bárcsak felérnétek óhajtásaitokkal az Örök Atyához, akkor az eredmény is bőséges lenne.(II/ 106) Emlékezz vissza, amikor gyermekeid nőni kezdtek, kérted őket, hogy legalább egy órát segítsenek mindennap, mily könnyebbség lett volna ez neked. Szomorú voltál, amikor mindenféle ürüggyel kimentették magukat, és neked kellett egyedül fáradoznod. Leányom, ha csak egy órát segítenétek Nekem, mily gyönyörűségem telne bennetek. Ilyenkor különösen a Nekem szentelt lelkekre gondolok, akiket Szívem választottjainak tekintek, és ők mégsem egyesülnek Velem bensőségesen. Szétszórják őket a világias gondolatok. Legalább te segíts helyettük, de ne egy órát, hanem szünet nélkül! Ne kérdezd hogyan, légy találékony, és ragadj meg minden kis alkalmat, hogy a te áldozataid által a lelkek utáni szomjúságomat csillapítsd.” (vö I/29) Bűnbánat! Bűnbánat! Bűnbánat! Ezt kérem tőletek. Ez az a szó, mely felhallatszik Mennyei Atyám trónja elé, és ez az a szó, mely visszatartja Atyám büntető kezét. (III/ 198) Ó, mily óriási hatalom a bűnbánat. Az Isten hatalmát, mellyel büntetni készül, te, ti lefegyverezhetitek. Büntetésre emelt kezeim a bűnbocsánatra készteted te és mindazok, akik mások helyett engesztelnek. (IV/11) Vágyaitokkal öleljétek át a földet! Áldozataitokkal, melyek a tiszta szeretettől izzanak, perzseljétek fel a bűnt. Ne higgyétek, hogy ez lehetetlen! Csak bízzatok Bennem!« (I/90)
     Szűzanya: Legyetek áldozatosak, mert ezáltal sok-sok lélek fog csatlakozni Szeretetlángomhoz. Rajtatok múlik, segítsetek Nekem, hogy a Láng kigyúljon már! A magyar családok imádságos lélekkel könyörögjenek, hogy Szent Fiam büntető kezét közös erővel vissza tarthassuk! (I/92) A sátán megvakítását, az egész világ összefogó erejével fogjuk megvalósítani. Ne hátráltassátok, mert felelni kell a reátok bízott tengernyi lélekért. Azt akarom, hogy egyetlen egy se kárhozzon el. (vö III/130) Minél több lesz az áldozatos, imában virrasztó lélek, annál nagyobb lesz Szeretetlángom ereje a földön. Tehát sorakozzatok fel, mert az áldozat és ima erejében megtörik a pokoli gyűlölettől izzó láng. A gonoszok mindinkább vissza fognak szorulni, gyűlölettől izzó lángjuk kialszik, és Szeretetlángom fénye fogja betölteni a föld minden részét.” (III/204)

Égi Anyánk felkínált kegyelmi eszközei: A Rózsafüzér, a Skapuláré, a Csodásérem és Szíve Szeretetlángja!

Mégis, miről lehet megismerni egyértelműen a belső hívást?

     A szívben születő vágyódásról! Ez a vágy aztán nem hagyja nyugodni a lelket, újra és újra előtör a késztetés: Jézus és Mária Szívének való felajánlásra sarkall – majd egyre erőteljesebb az ösztönzés, hogy adja oda magát engesztelésül. Mint a kitörni készülő könnyek, olyanok ezek a késztetések, a Szentlélek apró finom lökései. És a vágy, mely arra ösztönöz, hogy Jézusnak, Máriának lelkeket menteni, vigasztalni a két Szent Szívet.
Aki odaadja magát engesztelésül erre a célra, annak előbb éreznie kell ezt a vágyat, ezt az ösztönzést, akkor is, ha mentes minden misztikától. Mert ez a vágy a Szentlélektől való. Küldetésre hív fel, serkent, buzdít, a lelket birtokba veszi és küldi az Istenért végzett feladatok végzésére.
     Akkor igazi az engesztelő lélek meghívása, ha a Szentlélek békéje hatja át. A nehézségek, szenvedések, támadások és kétségek között is ott él benne a bizonyosság, hogy ez az életmód az övé.
Sosem bánja meg, hogy fölajánlotta magát.

Mi történik akkor, ha a meghívott lélek visszafordul?

     Az Istennek átadott lélek, ha az igent nemre változtatja – nagy vétket követ el. Abban az esetben is, ha számos oka van rá: ijedtség a fájdalmaktól, világi hatások, a környezet közönye vagy meg nem értése. Ez a lélek nem igazán mondott igent. Lehet, hogy utánzásból tette, vagy mert fel akart tűnni, valamiért tetszett neki, és nem is volt benső késztetése. Az ilyen felajánlás csak szalmaláng és egy idő után elhamvad. Azonnal forduljon gyóntatójához és kérje feloldását, felmentését az ígéretei alól.
Azonban valóban csak ebben az esetben tegye meg ezt a döntő lépést, ne befolyásolja a nehéz élethelyzet, elcsüggedt lelkiállapot. Mert az ilyen megfutamodásnak mindenképpen vannak negatív következményei a lelki életben. Inkább kissé várakozzon, amíg elvonul feje fölött a sötét felhő – és csak akkor kérjen felmentést, amikor bizonyos a kimondott igen tévedésében.
     Előfordul az is, hogy valaki mások hatására tért meg és lépett rá az engesztelő útra. Ha ez valóságosan Isten szava, akkor a lélek kitart az útján.
     Az apostolok személyes hatására sokat mentek Krisztus után, de az első lelkes lépéseket követően a kegyelmeket is megkapták hozzá.
     Az idő mindent igazolni szokott. Az életátadásnál, felajánlásoknál hamarosan látható válik a tévedés: a lélek szeretett volna repülni, de nem nőttek szárnyai hozzá. Próbálkozásai ugrándozások voltak csupán.

     Isten végtelenül irgalmas ezekkel a lelkekkel szemben is. Számításba veszi az igyekezetet, még ha emberi szempontok vezették is az illetőt. Közbelép tehát és más útra tereli, a neki való helyre.

2. Következtetések, melyek ebből a tökéletes odaadásból folynak

123. a) Ebből az következik, hogy ezáltal az áhítat által a legtökéletesebb módon – vagyis Szűz Mária kezei által – adunk mindent Jézus Krisztusnak, amit egyáltalán csak adhatunk, éspedig sokkal hatékonyabban, mint a többi ájtatosságok által, melyekkel csak időnk, jó cselekedeteink, vagy engesztelésünk és önmegtagadásunk egy részét ajándékozzuk oda. Itt viszont mindent átadunk, még a rendelkezési jogot is a saját benső javaink- és napi jó cselekedeteink engesztelő értéke fölött is, amit még a szerzetesrendekben sem tesznek meg. A szerzetben Istennek ajándékozzuk földi javainkat a szegénység-, testi javainkat a tisztaság-, egyéni akaratunkat az engedelmesség fogadalma által és néha testi szabadságunkat a klauzúra fogadalma által. De nem ajándékozzuk oda a szabadságot és azon jogunkat, hogy jó cselekedeteink értéke fölött rendelkezhessünk, és nem mondunk le a legértékesebbről és legdrágábbról, amivel a keresztény csak bírhat, nevezetesen érdemeinkről és cselekedeteink engesztelő értékéről.
124. Ebből következik továbbá, hogy aki magát ily módon Szűz Mária által Jézus Krisztusnak szentelte és felajánlotta, az nem rendelkezik többé semminemű jó cselekedetének értékéről. Minden amit csak szenved, ami jót csak gondol, szól vagy tesz, az Szűz Máriáé, hogy Fiának akarata szerint az ő nagyobb dicsőségére rendelkezzék azokkal. Ez a függés azonban semmiképp sem befolyásolja azon kötelességeinket, melyben épp vagyunk vagy a jövőben lehetünk, pl. a pap kötelességeit, akire hivatalból vagy más oknál fogva a szentmise engesztelő és esdő értékét meghatározott személy javára kell fordítania; mert felajánlásunkat csakis az isteni rendnek és állapotbeli kötelességeinknek megfelelően tesszük.
125. Ebből következik végül, hogy nemcsak a Boldogságos Szűznek, hanem egyúttal a Fiának, Jézus Krisztusnak is szenteljük magunkat. A Szent Szűznek, mint a legtökéletesebb eszköznek, melyet Jézus Krisztus választott, hogy ő velünk és mi vele egyesüljünk, és Üdvözítőnknek, mint végcélunknak, akinek mindent köszönünk, amik csak vagyunk, aki a mi Megváltónk és Istenünk.

Szeretetláng üzenete 5

Mit értsünk az „egész emberiség” alatt?

     A kibontakozó Mária-korszak jelenéseiben egyre inkább körvonalazódik, hogy az égi Édesanya egy határozott mennyei terv szerint gyűjti egységbe gyermekeit a végső harcra, mely a sátán és Őközte fog lezajlani. Ebben a globális tervben az egész emberséget kívánja Szent Fia zászlaja alatt hadrendbe állítani!
Mária Szívének Szeretetlángja, tehát nem egy közösséget, nem csak Magyarország népét, de az egész emberiséget kívánja szívében megérinteni! Maga a Lelki Napló egyenesen 'üdvtörténetinek', sőt 'kozmikus' nagyságrendűnek sejteti az Istenanya lélekmentő stratégiai tervét: »veletek összefogva szeretetem tüze kiégeti lelketekből a bűnt« (III/139) Kozmikus azért, mert az emberiség alatt a Küzdő-, a Szenvedő- és a Megdicsőült Egyházat érti − mi több −, ezek együttműködésére alapoz (tehát a fohászhoz nem kell hozzátoldani: „és a tisztítótűzben szenvedő lelkekre”)! Üdvtörténeti nagyságrendű pedig azért, mert maga az Üdvözítő és Édesanyja jelenti ki: »Ilyen még nem volt mióta az Ige testté lett!« (I/84; II/18.93; III/129.140)
     A Lelki Napló fokozottan ösztönöz a tisztítótűzben szenvedő lelkek kiszabadítására. Ennek „stratégiai célja” azon kölcsönösségen alapul, miszerint a purgatóriumból szabadult lelkek visszasegítenek bennünket. E természetfeletti segítséget az Égiek a legérintettebb stratégiai pontra, a társadalom legkisebb egységeire a családokra és a szent papokra kívánják irányítani, hogy alapjaiban változzon meg a világ! Jézus: »Az emberiség lelkében a hitetlenség által elhomályosuló Föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül. Utána hinni fognak, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és újra megújul a Föld színe. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik.« (II/93-94)
Ez a csoda a Szentlélek ismételt eljövetele lesz, melyet sokan várnak, és a világosság fényessége át fogja hatni a földet.” (III/224) Ez lesz a nagy csoda, melyre felfigyel az egész emberiség! (II/93)

     Figyeljük meg a választottaknál ez miként nyilvánul meg:
Eleinte rugdalóznak, amint Saul is – menekülnének, a teljes felajánlás megtételével már Isten akaratára hagyatkoznak. Mint Jézus, ők sem könyörögnek saját egészségükért, vagy saját boldogulásukért.
Azonban a látnokok és misztikusok között mégis van egy alapvető, jól észlelhető különbség:
Míg a látnokok szívében csak a jelenést követően született meg a vágy az engesztelő élet gyakorlására (az Égiek kérésére), a misztikusoknál minden jelenéstől függetlenül, gyakorta már gyermekkorban élt egy másoknál nem tapasztalt vágyódás a Jézus szenvedésével való egyesülésre, és mások megmentésére.
Természetesen ezt a vágyat a Szentlélek kegyelme ébresztette fel bennük, és szította a szívükben egyre erősebb módon. A misztikusoknál a kegyelmi események többnyire belső átélések, belső látomások, vagy belső hallások által nyilvánulnak meg.
Hozzá kell tennünk, hogy egyetlen szent sem hasonlítható a másikhoz, mindegyik külön egyéniség. Isten az ő egyéniségükhöz szabja választottja számára kéréseit, a legteljesebb megértést tanúsítva irányában.

"Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak."
Jézus tömören kifejezte, hogy más a meghívottság és más a kiválasztottság.
A meghívásnál az ember szabad akaratából mondhat igent, vagy nemet.
Az Úr mindenkit hív, minden kereszténynek kötelessége szentté válni.
A meghívott ember vagy meghallja Isten kérlelő sóhaját, felismeri próbálkozásait és ekgyelmeit, vagy nem vesz tudomást a belső késztetésről.

A kiválasztottság más!
Gondoljunk Szent Pálra, akinek eszébe se jutott Krisztust követni. Jézus azonban megszólítja és kijelenti:
"Nehéz az ösztöke ellen rugdalóznod." (ApCsel 9,5)
Természetesen Saulnak szabadott nemet mondani, de erre képtelen volt és az Úr tudta ezt.
A kiválasztott embert Isten nem hagyja nyugton. Ismeri a lelket, tudja, milyen módszerekkel édesítheti Magához, hogy teljesen az Övé legyen.
Isten kijelöl néhány lelket, akiket segítségre kér fel az emberiség megmentése érdekében. Ám módjai különfélék.
Ha a Szűzanya megjelenik valakinek, tudja, kinek és miért jelenik meg. Azt is tudja, hogy a választott személy nem fog Tőle elfordulni.
Ha valakinek jelenése van, jóval könnyebb igent mondania, mint annak, akinek csupán benső késztetése van. Mert azt elfedheti, tudatosan elfelejtheti, vagy szembeszállhat vele, vagy nem akarja elhinni.

Akit érdekel, hogy honnan merítem az álláspontomat, kérem olvassa el az Úr Jézus, személyesen hozzánk intézett HITELES NAGY FIGYELMEZTETÉSÉT! (És gondolkozzon el, hogy kell-e ennél több? Vajon a fenyegetőzésen túl mit tud még pontosabban kifejteni, mondjuk Mary Divine Mercy, Mária Julianna, vagy a többiek?)

Ezt mondja az Evangélium: 

– „Miután elmegyek, ragadozó farkasok jönnek közétek, és nem fogják kímélni a nyájat. Sőt köztetek is támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy magukkal ragadják a tanítványokat.1 Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, nagy jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is tévedésbe ejtsék.2 Ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon Istentől vannak-e, mert sok hamis próféta ment szerteszét a világba,3 /akik/ szenteskedő beszéddel és hízelgő szavakkal megtévesztik az ártatlanok szívét.4 Mert ördögök lelkei ezek, akik jeleket művelnek,5 hamis tanítók, akik romlásba döntő tévtanokat terjesztenek.6 Vigyázzatok tehát, nehogy félrevezessenek benneteket! Sokan jönnek az én nevemben, és azt mondják: 'Én vagyok', és: 'Elérkezett az idő'; de ti ne menjetek utánuk.7 Az utolsó időkben /ugyanis/ egyesek elszakadnak a hittől, a megtévesztés szellemeire és az ördögök tanítására hallgatnak, azokra, akik képmutatóskodva, de lelkiismeretükben megbélyegezve hazugságokat hirdetnek.8 Először is azt értsétek meg, hogy az Írásnak egyetlenegy jövendölése sem származik önkényes értelmezésből.9 Csodálom, hogy (...) ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltatok, holott nincsen más, csak olyanok vannak, akik zavarba ejtenek titeket, és el akarják ferdíteni Krisztus evangéliumát. De ha akár egy angyal hirdetne is nektek más evangéliumot, mint amit hirdettünk nektek, átkozott legyen!10 Lesz ugyanis idő, amikor az emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; elfordítják fülüket az igazságtól, és átadják magukat a meséknek.11 /Sajnos/, sokan fogják követni eltévelyedéseiket, s miattuk becsmérelni fogják az igazság útját. Nyereségvágyból fakadó szavaikkal igyekeznek megvásárolni titeket; de az ítélet már régóta készül ellenük, és a rájuk váró pusztulás el nem alszik.12 Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el. Erős hittel álljatok neki ellen.13 Ti tehát, szeretteim, miután mindezt előre tudjátok, vigyázzatok, hogy az istentelenek tévelygése magával ne ragadjon titeket és el ne veszítsétek saját szilárdságotokat.14 Virrasszatok tehát és minden időben imádkozzatok, hogy megmeneküljetek mindattól, ami be fog következni, és megállhassatok az Emberfia előtt.15 Íme, előre megmondtam nektek.”16

  1 (Apcsel 20,29-30)
  2 (Mt 24,24)
  3 (1Jn 4,1)
  4 (Róm 16,18)
  5 (Jel 16,14)
  6 (2Pét 2,1)
  7 (Lk 21,8)
  8 (1Tim 4,1-2)
  9 (2Pét 1,20)
10 (vö Gal 1,6-8)
11 (2Tim 4,3-4)
12 (2Pét 2,2-3)
13 (1Pét 5,8-9)
14 (2Pét 3,17)
15 (Mt 24,25)
16 (Lk 21,36)