2/2 Az imaélet
Üdvös az engesztelő léleknek, hogy gyakran végezzen szentgyónást, s ha megteheti, naponta áldozzon.
Aki komoly életfelajánlást, magánfogadalmat tett, annak kötelező érvényű a reggeli felajánlás, a déli Úrangyala, a rózsafüzér, szentmise, 2-3 hetente a szentgyónás, az Evangélium rendszeres olvasása, adoráció, lelkigyakorlaton való részvétel, esti lelkiismeretvizsgálat és hálaadás a napi kegyelmekért és mindenért, áldás-kérés az Úrtól, és dicsőítsük Őt. Ezek mind nagyon fontosan a lelki életben.
A magánfogadalmat tett személynek jóval több elmerülésre, imára van szüksége. Ezért naponta egy-egy fél órácskát szánjon az Istenben való maradéktalan elmerülésre.
Ha csak naponta fél óra áll rendelkezésünkre, az legyen teljesen Istené.
Csodálatos, amikor kisüt a nap tavasszal és kiülhetünk, hogy átitasson bennünket melege és fénye. Minél tovább tartózkodunk előtte, annál inkább lebarnulunk. (Természetesen annyit, amennyit egészségünk megenged.)
Ha az Oltáriszentség előtt vagyunk, az Ő világossága átragyog rajtunk, átjárja szívünket, lelkünket. Ilyenkor sok kegyelemben részesülünk, mert Jézus belénk égeti szeretetét.
Ezért jó, ha gyakran adorálunk Őelőtte.
Ha azonban betegek vagyunk, vagy valamiért nem tudunk templomba menni, otthonunkban is adorálhatunk behunyt szemmel.
Elképzeljük, hogy ott térdelünk az Eucharisztia előtt. Ugyan ez nem olyan nagy hatású, amint az sem, ha árnyékban szűrten ér minket a napfény, mégis ér valamit Isten szemében. Hiszen szívünkkel jelen vagyunk az Úr előtt.
A kisgyermekes édesanyáknak nehezebb mindezt megvalósítani. Jó ebben az életállapotban kérni gyóntatóatyja tanácsát, hogyan ossza be idejét. Isten nem kívánja, hogy az állapotbeli kötelességeket elhanyagoljuk, az imaélet mellett. Ilyenkor az imádságos életünk inkább a felajánlásokban válik teljessé: minden napunkat apróságait is felajánljuk Istennek. Reggel azért fontos a felajánlások elmondása, ha leghetséges dél körül az Úrangyala és az esti rövid lekiismeretvizsgálat, hálaadás.
Napközben egy-egy röpimával, ha van idő, munka közben egy-egy tized rózsafüzérrel lehet megélni az engesztelő hivatást.
Az engesztelő élethez szükséges a Szentírás ismerete, ezért gyakran kell olvasnunk az Igét, mely Jézus szava. Az Evangélium – a Biblia ismerete nélkül sehogyan sem lehet előre haladni a lelki életben.
Nagy bátorítást adnak a szent olvasmányok is, egy-egy szent életének, vagy elmélkedésük olvasása.
Csakis az imádságból tudunk erőt meríteni Istenből. Imádságunk emel föl Őhozzá és az imádság által tudunk Ővele kapcsolatba kerülni.
A Szentlélek így tud bátorítást és vigasztalást nyújtani.
Imádkozzunk szívből!
Ha egy rádióban meg akarunk fogni egy adót, rá kell hangolni a hullámokat.
Isten meghallgatja ugyan a csak kötelezően elimádkozott betanult szöveget is, de mégis azt szereti, ami szívünkből tör fel.
Képzeljük el, hogy egy ajtó előtt állunk és halkan suttogva kérünk bebocsátást. Az ajtó nem nyílik, mert odabent senki se hallja. Azután halkan kopogunk, de erőtlenül – ekkor se hallja meg senki. Elkezdünk dörömbölni, csöngetünk és ekkor sietve kinyitják az ajtót.
Ez az imaforma áldozattal jár, mert kimerítő. Ha szívből imádkozunk valakiért, át kell éljük legalább egy kicsit azt, amiért az illető szenved. Ezáltal mi is szenvedünk.
Éppen ezért kedves nagyon az Úr előtt a mások iránt érzett részvétünk: sokkal könnyebben hallgatja meg könyörgésünket.
