Az Isteni Irgalmasság 9
Okulni és megvalósítani a Mária-korszak üzeneteit
Logikusan vetődik fel a kérdés: mi tehát a teendő? Hogyan is lehetséges illő és méltó módon válaszolni a Mária-korszak – Jézus és Mária – ismétlődő felhívásaira? A válasz egyszerű: a lelkipásztorok ismerjék fel az üzenetek pasztorációs jelentőségét, s hasznosítsák azt, a hívek pedig tudatosan és apostoli lélekkel vegyenek részt az evangelizációs munkában.
Nem új a gondolat, mégis sokan elfeledik: a megkeresztelt ember személyes feladata az evangelizáció. Az üzenetek minden esetben felhívják erre a figyelmet. Ugyanakkor a jelenések világossá teszik: aki hitelesen akar evangelizálni, annak először önmagán kell kezdenie az evangelizációs munkát. A második lépés: az evangelizálás kiterjesztése családunkra, munkatársainkra, embertestvéreinkre. Ha az emberek közvetlenül megtapasztalják szeretetünket, elfogadják tőlünk az Isten szavát. Úgy tűnik, a szeretetnek valóban szívről-szívre kell járnia, tehát személyesen kell megszólítani és szolgálni az embereket, mert egyébként elhagynak bennünket. Sem az intézmény, sem a struktúra nem tudja ezt önmagában megtenni. Ha a megkeresztelt ember valóban Krisztus követségében akar járni, s Krisztus módjára embereket akar Istenhez vezetni, munkásságát csak a tettekre váltott szeretet hitelesíti, s teszi eredményessé. Szent Pál apostol Szeretethimnusza (1 Kor 13) világos tanítást ad erről.
Amikor a megkeresztelt emberek megfeledkeznek Isten iránti kötelezettségükről, az önmegszentelő és evangelizációs munkáról, az Egyháznak isteni parancs és felhatalmazás alapján figyelmeztetni kell őket. ,,Hirdesd az Igét! Állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, kérj, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel'' (2 Tim 4,2).
A magánkinyilatkoztatások felhívásai, sajnos óhatatlanul felvetik azt a problémát, hogy: talán kevésnek bizonyul mindehhez az Egyház igehirdető tevékenysége? A válasz: Tökéletesen elegendő, mivel az egyház betölti Krisztustól való megbízatását! Ám a világban jelenlévő és szerveződő bűn – így vagy úgy –, de eltereli az Egyházra való figyelmet! Sajnálatos módon, a reklámokhoz és szenzációkhoz szokott korunk embere hamarabb felkapja fejét egy-egy "jólértesültséget" ígérő üzenetre – észre sem véve –, hogy esetlegesen a lelke kárát vallja. "Lesz ugyanis idő, amikor az emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; elfordítják fülüket az igazságtól, és átadják magukat a meséknek. (2Tim 4,3-4); Van ugyanis sok engedetlenkedő, üres fecsegést folytató, csaló ember is, főképp a körülmetéltek köréből. Ezeket le kell inteni, mert (...) rút haszon kedvéért olyasmiket tanítanak, amiket nem kellene (Tit 1,10-11)". Az igazi magánkinyilatkoztatások épp ezekre a veszélyekre hívják fel a figyelmet! Vagyis a krisztusi Egyházra való figyelésre, a bűnbánatra, a megtérésre és a szeretet indította irgalmasság gyakorlására!
Vessük fel újra a kérdést: miként szabad, miként kell értelmezni az üzeneteket? Az igaz jelenések négy dologról beszélnek:
1.) Felhívják a vallási élet problémáira (a bűn elhatalmasodására), s a belőlük fakadó veszélyekre a figyelmet.
2.) Személyes meghívást kapunk az evangelizációs munkára.
3.) Fel akarnak készíteni erre a feladatra, s ehhez gyakorlati tanácsokat és lelkesítő eszközöket kapunk. Megfigyelhető, hogy az üzenetek személyesen szólítanak meg, személyesen tesznek felelőssé önmagunk és mások örök sorsáért (evangelizációs gondolkodásmód), s ami igen fontos: személyessé, élővé kívánja tenni Istenhez fűződő szeretet kapcsolatunkat és embertársaink iránti irgalmasságunkat.
4.) Semmiképp sem állítanak szembe az Egyházzal, sőt maradéktalanul igénylik a a papság lelki tanácsait!
Summa summárum: Az irgalom nem csupán szeretet-megnyilvánulás, hanem a szeretet legmagasabb fokú megnyilvánulása! Az igaz, hogy az irgalom képes felülírni az igazságosságot, ám semmiképp sem törli az igazságosság lehetőségét! Egyszerűen azért, mert ha nem létezne az isteni igazság ítéletének lehetősége, akkor nem lenne semmi értelme az erényes életnek. A bűn hívta elő az igazságot, az isteni mérlegelés szükségességét. Az Isten azonban, együttérzésből – mintegy – szerető szánalmát kínálja fel az esendő embernek, és ez az Irgalmasság! Ám ez csak választható lehetősége az embernek! ,,Mielőtt eljövök mint igazságos Bíró, előbb szélesre kitárom irgalmam kapuját. Aki nem akar az irgalom kapuján átmenni, annak igazságosságom kapuján kell majd áthaladnia.'' (N 1146)
Ne figyeljünk tehát semmiféle neves vagy névtelen új üzenetközlőre, a lelkünk- és világ sorsára vonatkozóan, már többszörösen megkaptuk az égi tájékoztatást, aki ebből nem okul az magára vessen!
