Figyeljük meg a választottaknál ez miként nyilvánul meg:
Eleinte rugdalóznak, amint Saul is – menekülnének, a teljes felajánlás megtételével már Isten akaratára hagyatkoznak. Mint Jézus, ők sem könyörögnek saját egészségükért, vagy saját boldogulásukért.
Azonban a látnokok és misztikusok között mégis van egy alapvető, jól észlelhető különbség:
Míg a látnokok szívében csak a jelenést követően született meg a vágy az engesztelő élet gyakorlására (az Égiek kérésére), a misztikusoknál minden jelenéstől függetlenül, gyakorta már gyermekkorban élt egy másoknál nem tapasztalt vágyódás a Jézus szenvedésével való egyesülésre, és mások megmentésére.
Természetesen ezt a vágyat a Szentlélek kegyelme ébresztette fel bennük, és szította a szívükben egyre erősebb módon. A misztikusoknál a kegyelmi események többnyire belső átélések, belső látomások, vagy belső hallások által nyilvánulnak meg.
Hozzá kell tennünk, hogy egyetlen szent sem hasonlítható a másikhoz, mindegyik külön egyéniség. Isten az ő egyéniségükhöz szabja választottja számára kéréseit, a legteljesebb megértést tanúsítva irányában.
"Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak."
Jézus tömören kifejezte, hogy más a meghívottság és más a kiválasztottság.
A meghívásnál az ember szabad akaratából mondhat igent, vagy nemet.
Az Úr mindenkit hív, minden kereszténynek kötelessége szentté válni.
A meghívott ember vagy meghallja Isten kérlelő sóhaját, felismeri próbálkozásait és ekgyelmeit, vagy nem vesz tudomást a belső késztetésről.
A kiválasztottság más!
Gondoljunk Szent Pálra, akinek eszébe se jutott Krisztust követni. Jézus azonban megszólítja és kijelenti:
"Nehéz az ösztöke ellen rugdalóznod." (ApCsel 9,5)
Természetesen Saulnak szabadott nemet mondani, de erre képtelen volt és az Úr tudta ezt.
A kiválasztott embert Isten nem hagyja nyugton. Ismeri a lelket, tudja, milyen módszerekkel édesítheti Magához, hogy teljesen az Övé legyen.
Isten kijelöl néhány lelket, akiket segítségre kér fel az emberiség megmentése érdekében. Ám módjai különfélék.
Ha a Szűzanya megjelenik valakinek, tudja, kinek és miért jelenik meg. Azt is tudja, hogy a választott személy nem fog Tőle elfordulni.
Ha valakinek jelenése van, jóval könnyebb igent mondania, mint annak, akinek csupán benső késztetése van. Mert azt elfedheti, tudatosan elfelejtheti, vagy szembeszállhat vele, vagy nem akarja elhinni.
