A Két Szív együtt munkálkodása az Isteni Irgalmasság művében 1
Bevezető 1
Ne csodálkozzon a kedves Olvasó, hogy az Isteni Irgalmasság üzenetét a Mária-korszak, korszakos eseményei közé sorolom! Magamnak is be kellett látnom, hogy e tárgyalt 180 év jellemzője a Két Szív világosan felismerhető 'társi' együttműködése! Ez alatt nem csak az Úr szentségi jelenlétét értem, hanem kifejezetten Szentséges Anyjával együtt való megnyilatkozását is.
A Szeretetláng Lelki Napló párbeszédeinek kb 75%-át az Úr Jézussal folytatott beszélgetés teszi ki, ennek ellenére a Mária-üzenetek közé soroljuk. Nem ilyen arányban ugyan, de a Szent Fausztina Naplójában leirtak is nemegyszer a Szent Szüzet idézik. Nem kell tehát bizonyítanom, hogy a Mária-korszak lélekmentő üzeneteiben, valójában a Két Szív társi együttműködéséről van szó, melyben az utóbbi évszázadokban való vezető szerep az Édesanyáé, de a segítő kegyelem forrása mindig és mindenkor Szent Fiáé! Igazoltnak látszik Grignon Szent Lajos azon untalan ismételt kitétele, miszerint „Szűz Mária által jött Jézus Krisztus először e világra, Őáltala kell eljönnie másodszor is (TMT 1), (...) jóllehet más módon”. (uo 50/d)
Úgy véljük, 1830-ban a Csodás Érem átadása alkalmával új korszak kezdődött történelmünkben. Az elhangzott üzenet, az átadott érem története, s két oldalának rajzolata - melyen a Két Szív hangsúlyos -, jelzi az új korszak nagy nyitányát. A Szent Szűz Jézus akaratából erőteljes és hatékony mozgósítást kezdeményez a dinamikusan fejlődő emberiség hitének, keresztényi életének megőrzéséért és kiteljesedéséért.
A Mária-üzenetek egyrészt profetikusan jelzik az egyre jobban elhatalmasodó bűnt és következményeit, másrészt mindenkit meghívnak a bűn szerzőjével szembeni harcra. Az Egyház Anyja újra és újra megismétli a kánai menyegzőn elhangzott felszólítást. Krisztusra mutat és beszédes jelek kíséretében arra kér bennünket: ,,Tegyetek meg mindent, amit csak mond!'' (Jn 2,5). A Szeretetláng üzenetében határozottan ki is mondja anyai szándékát: »Azt akarom, hogy egyetlen lélek se kárhozzon el! Akarjátok ti is velem együtt! Azért adom kezetekbe a fénycsóvát, mely Szívem Szeretetlángja. (III/144) Sőt, harcának végkifejletében az Egyház Anyja győzedelmet ígér (Fatima). II. János Pál pápa így összegzi Mária szerepét az Egyház életében: ,,Mária, Sion fölséges leánya, segít gyermekeinek, bárhol és bármikor élnek, hogy megtalálják Krisztusban az Atyához vezető utat'' (Redemptoris Mater 47). A Szent Szűz tehát evangelizál, amikor sajátos eszközeivel és a hívek közreműködésével gátat akar vetni a bűn térhódításának.
Jellemző, hogy a Mária-jelenések üzeneteiben az Egyház Anyja minden alkalommal az örök boldogságunkat veszélyeztető bűnre és a nyomában járó pusztításra hívja fel figyelmünket. Már a Csodás Érem felirata, a híressé vált imádság – "Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, akik hozzád menekülünk!'' – is erre utal. Nem sokkal később, 1846-ban a La Salette-i jelenés prófétai kitekintést nyújt az elhatalmasodó bűn szerveződésére, pusztítására, és annak végkimenetelére. Az Egyház Anyja sírva figyelmeztetett a megszokottá vált káromkodás, és a vasárnapi szentmise-mulasztás lélekromboló hatására. 1858-ban, Lourdes-ban bűnbánatra és a bűnben élőkért hozott áldozatra szólított fel. Ez történik az 1917-es fatimai jelenések alkalmával is, amikor Jézus Anyja drámai módon újra felhív a bűnben élőkért vállalt áldozatra és az értük végzett imára. Erről beszélnek az 1953-ban, Siracusában hullott néma anyai könnyek. Bár fokozatosan nyilvánult ki, az Istenanya a Szeretetláng üzenetében már határozott kijelenti emberiségmentő világtervét: "Ahogy nevem ismert az egész világon, úgy ismerjék meg Szívem Szeretetlángját is, mely csodákat tesz a szívek mélyén". (II/18)
A Mária-jelenések alapvető mondanivalója a bűnében megmaradó ember örök sorsáért való aggódás. Az elhatalmasodó bűn következtében az emberek ugyanis tömegesen veszélyeztetik örök boldogságukat, magyarán tömegesen kerülhetnek az elkárhozás veszélyébe. Az Isten találékony szeretetében ezért szólít meg bennünket újra és újra.
A ,,tömeges elkárhozás veszélye'' kifejezés szokatlan, és néha ellenérzést vált ki. A rendkívüli események logikája, a vonatkozó üzenetek konkrét fogalmazása és a látnokoknak a pokollal kapcsolatos víziója azonban a tömeges elkárhozás veszélyére utal. Fatimában a Szent Szűz 1917. július 13-án a kárhozat helyét mutatta meg a gyermekeknek, egy hónappal később, augusztus 17-én pedig így szólt a látnokokhoz: ,,Imádkozzatok sokat, nagyon sokat, és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs, aki imádkozzon és áldozatot hozzon értük!'' Hasonló értelemben tanít Jézus 1936. márciusában az Isteni Irgalmasság művéről: ,,sok lélek fog általa visszafordulni a pokol kapujától'' (Napló 639). A Napló egyik másik helyén Jézus így utal a felvetett kérdésre: ,,Ó, ha a bűnösök ismernék irgalmamat, nem vesznének el oly nagy számban'' (Napló 1396). (Antalóczi atya, Irgalmassággal kapcsolatos munkáinak felhasználásával)
A fenti átfogó kép alapján, a Mária-korszak fohászát így egységesíthetnénk: "Ó bűn nélkül fogantatott Szűz Mária könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre. - Jézusom bízom benned!"
