Felismerés
Storm az imádság ismételgetése közben meglátta a valódi önmagát és látta életének jó és rossz vonatkozásait. Rájött, hogy egész földi élete során a saját istenét, vagyis az önzőség oltárát építette. Mindenáron híres akart lenni és arra vágyott, hogy a képeit az egész világon csodálják. Most rájött, hogy a gyűjteményébe tartozó szobrokhoz és képekhez való viszonya, valamint a családjához, a rokonaival való kapcsolata teljesen helytelen volt. Lényegében az egész értékrendjét, csak az önzés irányította. Épp ez a hozzáállás tette őt hasonlóvá azokhoz az undorító lényekhez, akik végülis feltárták előtte az elképzelhetetlen túlvilági gyötrelmek valóságát. Szégyellte magát és sajnálta, hogy addigi élete során elvetette magától Istent és ennek folytán megvetette az embereket is. Át kellet éreznie, hogy habár nem rabolt, senkit nem ölt meg, nem szegte meg a civilizált élet íratlan szabályait és törvényeit, ez az egész mégis túl kevés volt ahhoz, hogy emberhez méltó életnek lehessen nevezni, hiszen teljesen hiányzott belőle a szeretet és a hit. Az önzés és a lelkiismeretlen individualizmus volt a vallása és mindenre iránymutató alapelve. Mindennemű együttérzést, a gyengeség jelének tartott. Rájött, hogy egész élete során állandóan elfojtott haragokat hordozott magában, melyek kelletlenséggé és undorrá fajult, és nem sok választotta el a gyűlölettől. Akivel nézeteltérése támadt, annak képtelen volt megbocsátani, így volt még a saját apjával is. Lényegében gyűlölt mindent, amit nem tudott uralni. Most aztán, hogy szembesülnie kellett a valósággal – még ha a túlvilág is –, de teljesen tanácstalan és tehetetlen volt. Ráébredt, milyen kevés kell ahhoz, hogy az önzés révén, bárki örökre olyanná váljon, mint azok a gyűlöletet árasztó szellemek és démonok, akik most őt a poklok-poklába akarják rántani. Bűnbánat fakadt elfecsérelt élete miatt és egy mélyről jövő könyörgés fakadt fel lelkéből: "Jézus, segíts meg engem!"
Ekkor meghallotta saját gyermekkori énekét. A részéről oly nevetségesnek tartott refrén ismétlődött benne állandóan: "Jézus szeret engem... la, la, la." Gyermekként gyakran énekelte ezt az iskolában és most ezt kezdte ismételgetni. És ekkor látni vélte, hogy egy tűhegynyi fény közeledik hozzá... Forrás:
