III. FEJEZET
Jákob magatartása Rebekával szemben és a választottak magatartása Szűz Máriával szemben
191. a) Jákob, a fiatalabb testvér testalkata és jelleme szelíd volt és a természete békeszerető. Rendszerint otthon tartózkodott, hogy ezzel forrón szeretett édesanyja, Rebeka kedvét keresse. Ha elment, ezt sohasem önakaratából tette, hanem engedelmességből édesanyja iránt.
192. b) Szerette és tisztelte anyját és sohasem volt boldogabb, mint amikor őt láthatta. Mindent került, ami anyjában visszatetszést kelthetett. Mindent megtett, amiről azt gondolta, hogy örömére szolgál. Mindez csak növelte Rebeka szeretetét fia iránt.
193. c) Mindenben alávetette magát anyjának. Panasz nélkül, örömmel és haladéktalanul engedelmeskedett neki mindenben. Hacsak gyengéden jelezte is akaratát, már futott és dolgozott. Gondolkozás nélkül elhitt mindent, amit tőle hallott. Pl. amikor azt kérte – hogy hozzon két gödölyét, s azokból atyjának, Izsáknak készítsen ételt –, nem válaszolta azt, hogy egy is elég lenne egy ember étkezésére, hanem minden ellenkezés nélkül teljesítette kérését.
194. d) Nagy bizalma volt édesanyja iránt és egyedül az ő gondoskodására és védelmére támaszkodott. Minden szükségében segítségül hívta, minden kételyében tanácsát kérte. Mikor pl. megkérdezte tőle, hogy atyja áldása helyett nem annak átkát vonja-e magára, elhitte és teljesen rá hagyatkozott, amikor anyja biztosította, hogy ő magára venné azt az átkot.
195. e) Végül, erejéhez mérten utánozta az erényeket, melyeket édesanyján tapasztalt. Ez volt egyik oka, amiért mindig otthon tartózkodott, másfelől pedig az, hogy távol tartsa magát a rossz társaságoktól, melyek az erkölcs megrontói. Ily módon tetté magát méltóvá, hogy atyjának kétszeres áldását fogadja.
196. Figyeljük meg most a választottak mindennapi magatartását:
a) Otthon tartózkodnak édesanyjukkal (Szűz Máriával), vagyis szeretik a visszavonultságot, benső életet élve. Imára és elmélkedésre adják magukat, Anyjuk példája szerint, akinek egész szépsége a bensejében van, és aki egész életén keresztül a visszavonultságot, az imádságot és az elmélkedést szerette. Bár néha megjelennek a világban is, de csak azért, hogy Isten akaratának és a Szent Szűznek engedelmeskedve teljesítsék, állapotbeli kötelességeiket. A kifelé végzett munkájuk mégoly jelentősnek tűnik is, mégis sokkal többre becsülik azt, melyet bensejükben, Szűz Máriával egyesülve végeznek, mert itt tökéletességük nagy művén dolgoznak, melyhez hasonlítva minden más csak gyermekjáték. Amíg fivéreik és nővéreik kifelé nagy erővel és tudással, sikerrel dolgoznak a világ tetszése és dicsérete mellett, ők a Szentlélek világosságánál ismerik meg, hogy sokkal dicsőségesebb és kellemesebb, példaképükkel, Jézus Krisztussal elrejtve maradni, visszavonultan élni, Édesanyjuk iránti teljes és tökéletes engedelmességben. Szűz Mária házában dicsőség és gazdagság van. Ó Jézus, mily kedves a Te lakásod! A veréb lakóhelyet, a gerle fészket talált kicsinyeinek. Mily boldog is az az ember, aki Szűz Mária házában lakik, ahol Te vettél legelőször lakást! A választottaknak e a házában a Te segítségeddel minden erényhez magasba törő utak és lépcsők vannak, hogy a siralomnak e völgyében a tökéletességet elérje! Seregek Ura, mily kedvesek a Te lakásaid!
(...)