Az Isteni Irgalmasság 10
Az engesztelés
Mindezek után újra aktuális a kérdés: mit kell tennünk, ha meg akarunk felelni a Mária-korszak üzenetei kéréseinek? A válasz: meg kell ismerni az üzeneteket és az Egyház szempontjai szerint, élni kell az ajánlott lehetőségekkel. A végeredmény pedig az evangéliumi útra való visszatalálás lesz. Aki vállalkozik erre a feladatra, az megteheti egyénileg és közösségben is. 
Az önmegszentelődés és az evangelizációs munka közösségi szolgálata azonban sokkal hatékonyabb. Ezért evangelizációs közösségeket kell létrehozni, s ezen közösségek az engesztelésben fogják megtalálni a felkészülés módját. Idézem a La Salette-i felhívást: "Harcoljatok, világosság gyermekei, ti, kicsiny nyáj''!
Az Isteni Irgalmasság kultuszának megengedett öt formájáról már szóltunk. Az engesztelő közösségek evangelizációs munkájába kiválóan beépülhetnek az Isteni Irgalmasság kultuszának megengedett formái, sőt az ígéretek szerint rendkívül módon eredményessé tehetik azt.
A hogyan engeszteljünk kérdésére a fatimai események világos útmutatást adnak. 1916 tavaszán, a Mária-jelenéseket bevezető (előkészítő) első angyali jelenés alkalmával Portugália őrangyala imádságra tanítja és biztatja a gyermekeket. A második angyali jelenés 1916 nyarán váratlanul, játék közben érte a gyermekeket. Az angyal kissé megrója őket: ,,Mit csináltok?'' – kérdezi tőlük. Mondanivalója végén az isteni küldött így szól: ,,Imádkozzatok szakadatlanul, és vezekeljetek a sok bűnért, mellyel Istent megbántják, és kérjétek a bűnösök megtérését.'' Lucia megkérdezi: ,,Hogyan hozzunk áldozatot?'' Az Angyal ezt válaszolja: ,,Mindent alakítsatok áldozattá... Fogadjátok megadással a szenvedést, melyet az Úr fog küldeni, és viseljétek türelmesen.'' A gondolat Péter apostol szavaira emlékeztet: ,,érdemet szerez, aki Istenre való tekintettel elviseli a fájdalmat'' (1Pét 2,19). A gyermekek életét ettől kezdődően a munka, az imádság, és a vezeklés tölti ki. A gyerekek az imádság és áldozat révén rövid idő alatt komoly lelki előrehaladásról tettek tanúságot. Az októberben sorra kerülő harmadik és egyben utolsó angyali jelenés alkalmával az angyal mindhárom gyermeket megáldoztatja. Az áldozás előtt az angyal arcra borulva imádkozott. A Szentháromsághoz szóló imádságát így fejezi be: ,,Jézus Szentséges Szíve és Mária Szeplőtelen Szíve által könyörgök hozzád a szegény bűnösök megtéréséért.'' Már az angyal buzdításai, imádságai utalnak az engesztelésre. Csodálatos a gyermekek lelki átalakulása és a felnőtteket is túlszárnyaló hősiessége. Arcra borulva ők is órákon át imádkozták az angyal imáját, s vezeklő életük napról napra közelebb vitte őket Istenhez.
A Szent Szűz már az első jelenés alkalmával lelkü(n)kre köti: ,,Imádkozzátok mindennap a rózsafüzért.'' Nagyon feltűnő, hogy Mária mind a hat jelenése során kéri a rózsafüzér napi imádkozását. Már idéztük a negyedik jelenés (1917. aug. 19.) napján elhangzott fontos kérést, miután a gyermekek részesültek a kárhozat szörnyű látványában. A Szűzanya a következőket mondta: ,,Imádkozzatok sokat, nagyon sokat, és hozzatok áldozatot, a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs, aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük.'' Az augusztusi látomás után a három gyermek szinte halálra vezekelte magát ,,a szegény bűnösök'' megmentéséért. Még vezeklőövet is hordtak, de ezt csak nappal tehették, mert éjszakai viselését a Szent Szűz megtiltotta nekik.
Az engesztelés kérdésére a fatimai gyermekek életáldozata a legszebb példa. Az égiek hallatlan pedagógiáról tanúskodó útmutatását összefoglalva, a következőket mondhatjuk:
1.) A rózsafüzér napi imádkozása.
2.) A keresztek türelmes elfogadása.
3.) Áldozattá alakítani mindent, amire képesek vagyunk. (A megengedett jókról való lemondásnak gazdag lehetőségei vannak.)
A Szent Szűz a harmadik jelenés alkalmával figyelmeztetett: ,,Gyakran, különösen, ha áldozatot hoztok, így imádkozzatok: ‘Ó Jézusom! Irántad való szeretetből, a bűnösök megtéréséért s a Szűzanya Szeplőtelen Szívén tett sérelmek jóvátételéért.'' Végül pedig – mint ismeretes – Mária kérte önmagunk, családunk, közösségünk, nemzetünk felajánlását is az ő Szeplőtelen Szívének.
Említettük, hogy az önmegszentelődés szolgálata egyénileg is lehetséges, de sokkal eredményesebb, ha társakat keresünk ehhez a munkához. A Szent Szűz munkatársaiként (a világosság gyermekeiként) törekedni kell az önmegszentelődésre és a lelkek megmentésére. Fontos a közös ima, de elsődlegesen lényeges a nyitott szív, melyet Mária szíve Lángja forrósít fel a készséges akaratra, az elszántságra a lelkek mentése érdekében. Az jólszervezett engesztelés nem nélkülözheti a meghatározott programot és a hozzáértő vezetőt. Azt a munkát, amit az ember az önmegszentelődésen túl mások lelki üdvösségére fordít (más szóval, amikor áldozatot, imádságot vállal), hogy másoknak a hit ajándékát kikönyörögje, engesztelésnek nevezzük. Az engesztelés pedig az irgalom gyakorlásának egy formája. Engesztelést és irgalmasságot pedig nem gyakorolhatunk, csak a Szentlélek indíttatása által! Amikor majd ez az indíttatás általánossá válik a lelkekben, az már hasonlítani fog az első pünkösdhöz "mely a Földet elárasztja Szent Lelkével, Szent Lelkének erejével. Ez a nagy csoda, melyre felfigyel az egész emberiség, ez mind a Szent Szűzanya Szeretetlángja kegyelmi hatásának kiáradása" (II/93). Ennek mielőbbi eléréséért könyörgünk a Szeretetláng fohásszal: Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
