Figyelemre méltó, hogy a két látnokot egymástól elkülönítve hallgatták ki, és a két iskolázatlan gyermek külön-külön is pontosan elmondta az általuk hallottakat, melyekben tökéletesen kiegészítették egymás szavait. A plébános, még aznap kihirdette a megrendítő üzenetet a szószékről.
Az is egészen egyedülálló a Mária-jelenések történetében, hogy egy jelenés valódiságát, amely 1846. szeptember 19-én történt, pontosan öt évre rá, a Grenoble-i püspök De Brouillard már el is ismerte, és mint illetékes főpásztor engedélyezte a zarándoklatokat is. Sőt, november 16-án az egyházmegye minden szószékéről felolvasták a püspöki körlevelet.
Maga a püspök is ‒ hajlott kora ellenére ‒ lóháton ment a jelenés helyére, hogy a szent hegyen, a La Salette-i Nagyasszony tiszteletére építendő bazilika alapkövét elhelyezze. Egyidejűleg engedélyezte a ma is működő La Salette-i atyák rendjét, amelyet Róma 1851. október 7-én megerősített.
A La Salette-i jelenésben a gyermekek kétféle üzenetet kaptak. Egy nyilvánosat, melyet még aznap közzétett a plébános, és egy titkos üzenetet, amelyet Meláni 12 évvel később, 1858-ban tehetett közzé.
Mint az minden esetben lejátszódik, itt is megtörtént: a jelenésnek voltak védelmezői és támadói egyaránt. Mindkét táborban találhatók püspökök, papok, neves emberek. Mivel azonban a szabadkőműves III. Napóleon császár nem fogadta el az eseményeket, jellemző módon ezt a felfogást követte hetven egyházmegyei újság is. Mellette csupán 12 egyházi lap mert kardoskodni. Mindazonáltal a jelenések hiteléről tett tanúságot pl. Vianney Szent János, IX. Piusz pápa (aki több brévét is kiadott a jelenések ügyében) és XIII. Leó, miként maga a Szentszék is.
(folyt.)