Nagy Szent Gertrud egyik látomásában, választott védőszentjével Szent János evangélistával társalgott. E látomásban az Apostol elvitte Gertrúdot az Úrhoz, és ráhajthatta fejét Jézus Szívére, hallhatta az isteni szeretet szívverését.
Szent János bevallotta neki, hogy ő is érezte az utolsó vacsorán ezt a Szeretetet és ettől gyulladt fel a lelke, mely tűznél tüzesebb lett.
Szent Gertrud megkérdezte tőle: „És miért hallgattad ezt el, miért nem írtál legalább valamit erről a mi előrehaladásunkra?” Szent János így felelt: „Az én hivatásom volt, hogy az Isten örök Igéjéről írjak az újszülött Egyháznak annyit, hogy a világ végezetéig elég legyen az elmélyedő emberi értelem számára ‒ bár megérteni azt soha senki sem fogja! Az isteni Szív dobbanásainak édességét feltárni az új idők számára tartatott fenn. Hogy amikor ezekről hall majd az elvénült világ, melyben az isteni szeretet már fogyni indul, e szívveréstől megfiatalodjék és új életre keljen”. (Gertrud: Lelkigyakorlatai) (Folyt.)
Jézus és Mária Szentséges Szívét engesztelő lelkülettel kérjük a Szeretetláng kiáradását az egész emberiségre! Amen.
