Az adventi idő arra szolgál, hogy Isten közelségére emlékezzünk, aki lejött hozzánk. „Istenem, jöjj segítségemre” – naponta így kezdjük imádságunkat. A hit első lépése az, hogy elmondjuk az Úrnak: szükségünk van rá, az ő közelségére… Ez az advent legszebb imája: „Jöjj, Urunk, Jézus!” Mi keresztények várakozunk – vannak viszont, akik nem várnak semmire –, ám jócskán akadnak, akik szüntelenül keresnek! Mi tudjuk mire és KIRE várunk, vannak akik emiatt kimosolyognak és vannak, akik azon csodálkoznak, hogy miért pont Őt várjuk, hiszen más vallás és más vallásalapítók is léteztek...
És valóban! Milyen egyszerű emberi mérlegelés e gondolat! Csakugyan mi miért is pont Őt várjuk, és mások miért nem? Talán rosszul tettünk tanúságot feléjük az Örömhírről? Netán hatékonyabb volt az ellentábor propagandája felénk?
Hát mi tagadás, van benne valami! Mi nemhogy jézusian, szelíden és szeretettel hirdettük az Evangéliumot, de valójában sehogy sem! Ezzel szemben az "Ellentábor" nemcsak harsányan és erőszakosan hintette és hinti máiglan istentelen propagandáját, de pokolian alattomosan is! – Hogyan? – Úgy, hogy a sátáni gondolatot sokszor humánusnak tűnő tetszetős eszmék köpenyében, a szabadság-egyenlőség-testvériség, emberi jogok címén, a felvilágosultság és a "demokrácia" nevében és érdekében kerül terjesztésre. Mindezt harsányan, vagy suttogó propagandával, de szerfelett eredményesen!
Az elmúlt kétszáz év során tucatszámra születtek új fogalmak, amelyekkel a hit pusztításának állomásait is pontosan jelölhetjük. Így pl. a racionalizmus, a felvilágosodás, a modernizmus, a szekularizáció, az ateizmus, a liberalizmus, most meg az idegen vallású és kultúrájú migránsok befogadásának "felebaráti" kötelezővé tétele. Egy olyan vallásban, amelyben Isten nevével összekapcsolták a bosszúállást, sőt a gyűlölet és erőszak kötelezettségét, azzal az óvatosság élet-halál jelentőségű! Ezért nekünk ragaszkodni kell a Kereszténység szeretet-eszméjéhez és a krisztusi szeretetről kell beszélni, amellyel Isten tölt be minket, és amit nekünk tovább kell adnunk. A lélekromboló eszmék és csalárd fogalmi meghatározások az élet minden területén kifejtették és kifejtik hatásukat: a magánéletben, a közösségben, a nemzettudatban, a képernyőn, a rockszínpadon, a politikában éppen úgy, miként az egyetemi katedrán, sőt az egyháziakat sem kerülik el. A megfelelő ismeretek és a megkülönböztetés hiánya azt is eredményezi, hogy az emberek észre sem veszik, hogy jó szándékkal ugyan, de káros eszméket támogatnak. Keresztes Szent János szerint ,,az ördögnek sokféle furfangja között, melyekkel igyekszik befonni a lelki embereket, a legközönségesebb, hogy nem rosszat, hanem valami jót ajánl nekik''. Ám, sokszor és sokak untalan elfeledik, hogy a szép új ígéretek csak beetető hazugságok és ha esélyt adunk nekik – tudható –, hogy semmit sem fognak beváltani a sok "jóból"! Mi ugyanis tudjuk, hogy Kitől és Kit várunk! – ugye kedves Olvasóm? – Isten egyszülött Fiát, az Üdvözítőt várjuk epedve, aki született Szűz Máriától! Értünk testesült meg a Szentlélektől, a mi üdvösségünkért!
(folyt.)