Az előzőkben azt meséltem, hogy Erzsébet asszony miként adta elő egyfelől az én „meghívásom”, másfelől a Szeretetláng ügyének lényegét. Végül megkérte, hogy a „Szűzanya titkára” megbízás elfogadását először beszéljem meg a feleségemmel. Innen folytatom:
– Na ekkor bizonyos voltam, hogy nem jövök vissza, hiszen a feleségem akkor még nem volt hívő és aligha fog majd támogatni egy ilyen „nem evilági” elfoglaltságot! Lelki füleimmel szinte hallottam, hogy: „Nekem édes apukám, addig ne vállalj el semmit, amíg ezt meg ezt meg nem csináltad, fel nem szerelted...” stb. És ez reális lett volna, hiszen egy tiszta új lakásban egy néhány hónapos babával, meg egy 4 éves gyermekkel elég megpróbáltatás az egyedüllét. Így aztán 'egész úton hazafelé azon imádkozám', hogyha valóban a Szűzanya kéri, és valóban ezt kéri, akkor tegyen csodát és a feleségem fogadja el, minden asszonyos méltatlankodás nélkül!
Amint beléptem az előszobába, máris rátértem, hogy „képzeld feleségem, a Szűzanyának az a kérése az égből, hogy legyek az Ő titkára itt a földön!” (Így!) A válasza azonban, mindmáig mélyen megérint! „HA EZT KÉRTE, TEDD MEG!” – mondta, higgadt egyszerűséggel. Semmi kommentálás, semmi aggódó óvatosságra intés!
Csak néztem és azt hittem, hogy nem is hozzám beszél. Érződött, hogy „nem evilági” indíttatás volt ez tőle!
A választ megkaptam a feleségemtől, olyan világosan, hogy nem lehetett se bele, se félremagyarázni! Szárnyalt a lelkem, mert kétségeimre hitelesítő jelet kaptam.
Valami körülírhatatlan lelkesedés hatalmasodott el rajtam, bár továbbra is némi óvatossággal!
Akkor 30 éves múltam (akkor még) két gyermekes családos ember, de a gyermekies gondolkodás nem tűnt el belőlem és ez vigasztalt: „Ha olyanok nem lesztek, mint...”
Másnap tehát visszamentem Erzsébet nénihez. Az arcán a „tudtam” bólintó öröme és valami meghatottság tükröződött. Rendkívüli szeretettel fogadott e szavakkal: „Na Tibor fiam, te a Szűzanya kegyeltje vagy!” Szavai értelmét – túl a hízelgő kijelentésen –, akkor fel se fogtam! Csak később világosodott meg Erzsébet asszony sajátos kifejezése, amikor megismertem Szent Tibor (Tiburciusz) életét, ugyanis őt nevezte Szent Damázusz pápa 'Isten kegyeltjének'! No, ha így van, a név pedig kötelez!
Erzsébet asszony észrevette, hogy kissé elgondolkoztam, így gyorsan megtörte a csendet:
– Itt van titkár úr, ez az erősebb írógép, vidd haza, mert ezzel nyolc példányt is át tudsz ütni!
(folyt.)
