Furcsának tűnhet a kedves Olvasónak, ha azt írom, hogy Erzsébet abban az időben eszperantót tanult magánúton, ám „az istenszeretőknek, minden a javukra válik!” (Róm 8,28) Kiváltságoltunk ugyanis a szószedetben egy bölcs mondásra talált: „Egy kis jóindulat, a legrosszabb szándékot is képes megenyhíteni.”
Ekkor Erzsébet asszony a könyvével együtt átment a szomszédhoz és megmutatta neki. A férfi igen zavarba jött, és másnap a kerítésnél azzal szólította meg szomszédasszonyát, hogy „felejtsük el az egészet, hiszen a házikó mégiscsak mutatósabb, mint a régi tyúkól volt!” A másik telek felől is lényegében hasonló „eljárással” oldódott meg a feszültség.
Egyébként az eredeti kis épület kb. 16 m² alapterületű lehetett, minden volt benne, előszoba (főzési lehetőséggel), szoba, mosdó és illemhely is! (Az „eredeti” jelzőt azért használtam, mert a házacska folytatásaként később tüzelőtároló, illetve egy „oratórium” kezdeményezés is épült!)
A szobácskába lépőt a „Turini Lepel” Krisztus Arca kép fogadta (melyről Tüttő György (+2018) angliai magyar főlelkész készítette az egyetlen fotót), alatta keskeny, polcszerű asztalkával mint egy kis oltár. A helység inkább felszőnyegezett kápolna érzetét keltette.
Az ajtótól jobbra egy cserépkályha volt. A bal oldali hosszanti falon, három osztatú ablak, egyrétegű üvegezéssel (!), alatta egy-két ülőalkalmatosság. Jobb oldalon, egy padlóig vastagon letakart priccs, tégla lábakon (a cserépkályha a lábhoz esett)!
A (fő)bejárati fehérre festett lemezajtó jobbra nyílt, belül balra a fal mellett kis asztal, mellette villanyrezsó. Ebbe az üveges előtérbe egy lilaakácfa volt „beépítve” a födémbe.
A házikó építése 1962-ben kezdődött, és '63 őszén Erzsébet már be is költözött. Összességében egy egészen különös, meghitt hely volt, az ablakánál a falra nőtt fával, valamelyest hasonlított a Szűzanya Efezusi Házához!
(folyt.)
(A mellékelt kép 1983-ban készült, és a tegnapi fotóhoz képest egy toldalék épület is látható, sőt a falfelület terméskővel van burkolva. Ezt karizmatikus fiatalok végezték, melyet később tovább folytattak a toldaléképület megújításával is /ld. a második képet!/. A képen látható személyek balról: + P. Jan Michalek, Erzsébet asszony és Bajcsi Lajos atya. A másik hölgyet nem ismerem. Erzsébet jobb vállánál a Kisház véget ér, és attól kezdve csak "tüzelőtároló" volt.)