Erzsébet asszonyt egyszerre érték testi-lelki megpróbáltatások és feladatok. Mindent százszor is átgondolt, józan emberi esze és a szeretet parancsa szerint, ám a misztika mindig idegen volt beállítottságától. Az pedig, hogy Üdvözítője megszólította − bármily meggyőzően is −, nem oszlatta el benne a „benső hangok” iránti természetes óvatosságát. Nehogy azt higgye a kedves Olvasó, hogy Erzsébet asszony az égi közléseket nyomban szétkürtölte – mint a mai látnokok –, ő inkább elhallgatta volna az egészet, ámde az Úr ezt nem hagyta! Jó négy év is elmúlt, mire kezdett kiszivárogni, a Végső Idők talán egyetlen menekvése!
A revelációk, melyet (saját szavai szerint) lelke mélyén hallott, lelki naplója tanúsága szerint is megzavarták őt, és felelősségtudatából fakadóan a kételyek alig szűnő gyötrelmét okozták neki! A vele történteket szerette volna szakemberekkel megkonzultálni, ennek okán számtalan papot keresett fel iránymutatásért, de ők kevéssé segítették az eligazodásban, nemhogy támogatták volna bontakozó küldetésében, de inkább csak fokozták félelmét! Az egyik gyóntató pap azt mondta neki, hogy az ilyen dolgok jöhetnek Istentől, az ördögtől és saját magunktól is. Különösen az utóbbi két lehetőség késztette Erzsébetet nagyobb óvatosságra! Végére akart járni benső élményei „valódi forrásának” és elhatározta, hogy pszichológiai vizsgálatnak vetteti alá magát. Felkeresett két szakembert is, akik azonban idegbetegséget, vagy mentális zavart nem fedeztek fel nála. (Vö. II/102-105; III/221-223)
Eközben, szó szerint mindenről lemondott, de valahol mégis aludnia kellett, mégpedig ott, ahol dolgozni és elmélyülni is tudott! Nos, ezért kérte fel őt az Úr és a Szűzanya, hogy építsen magának egy kis remetelakot a kert végében! Még a „tervrajzot” is megadták számára, így készült el a „Kisház” – ahogyan ő nevezte. Sajnos ez már nincs meg!
A tervek szerinti pici épületet Erzsébet asszony „saját kezűleg” építette! A családtagjaitól segítséget nem kapott, egyfelől mert se idejük nem volt, másfelől pedig nem vették komolyan, hiszen a valódi indíttatásról sejtelmük sem volt! Mivel feltűnt az utcában, hogy Erzsébet gyűjti a téglákat és a kidobott építési anyagokat, voltak nyugdíjas bácsik, akik segítségül ajánlkoztak! Még be is pucolták a szerény hajlékot, mikor két szomszéd is feljelentéssel fenyegetőzött. Már „csak ez hiányzott” Erzsébet asszonynak, hiszen az nyilvánvaló volt a szomszédok számára, hogy építési engedély nélkül épült a házikó. A jobb felőli (víkendházas) szomszéd (M), aki Palesztinából települt haza, kifejezett fenyegetőzéssel lépett fel.
(folyt.)
(Kép: A "Kisház"-ról kevés kép maradt fenn, ez egyike a legrégebbiknek, melyen Erzsébet legidősebb fia látható. Megfigyelhető, hogy az ablak egyrétegű üvegezésű, ezért a házikó a nagy téli hidegekben lakhatatlan volt!)
