Az Üllői úton tébláboló, fagyoskodó bakfist egy kúriai bíró felesége vette fel 92 éves ágyban fekvő anyja mellé, napi egyszeri étkezés fejében, fizetség nélkül. Az ágyban fekvő asszony első etetése alkalmával megfeledkeztek arról, hogy a „kis gondozó” maga is éhes! Az ötszobás lakásban csak egy szalmazsák jutott neki a folyosón. Ágytálazás, mosdatás, etetés és takarítás volt Erzsébet feladata.
A „nagylelkű” úrhölgyet „nemzetes asszonynak” kellett szólítania, amellett, hogy a kis „honleánynak” folyamatos éhezés volt az osztályrésze. (Nemzetes asszony illusztráció.)
1928. januárjának egy hajnali órájában, összekapva kevés holmiját, elhagyta a méltatlan körülményeket, és minden cél nélkül belevetette magát a nem túl jó hírű nyolcadik kerület reggeli forgatagába.
A Sárkány utcában, egy ház kapujában álldogáló idős asszony figyelt fel rá, behívta magához és megreggeliztette. Megalkudott Erzsébettel, hogy háromszori étkezés fejében – szintén fizetség nélkül – nála lakhat, ha takarít és elvégzi a kerti munkát.
Két hónapot dolgozott a fokozatosan kiismert „sárkányi” környezetben, melyről kiderült, hogy magán-bordélyház. Egy férfi durva molesztálását elhárítva menekülnie kellett. Az Üllői út – Ferenc körút – Mária utca környékén próbálta fenntartania magát alkalmi munkákból úgy, hogy nem volt hová lehajtania a fejét! Melegedni, pihenni a környék templomaiba járt, különösen hideg időben.
Egy alkalommal, amikor a szabadban éjszakázott egy padon, hirtelen rendőrök rázták fel, s őt az ijedtségtől szűnni nem akaró köhögő roham fogta el. A soványka leányt orvosi vizsgálatra beszállították az Új Szent János Kórházba. Sajnos, a tüdején levő foltot, vagyis a meszesítést első látásra TBC-nek diagnosztizálták, melyet leromlott testi állapota és a köhögése is igazolt.
Hiába próbált mentegetőzni svájci kezelésével, ezt kétkedéssel fogadták – „méghogy Svájc?” – mondták némi gúnnyal. A lényeg, hogy az éjszakai páciens állapotát végső stádiumúnak (!) diagnosztizálták és ennek megfelelően a másnapi konzíliumig be is fektették a legsúlyosabbak közé.
Bizony, roppant ügyesnek kellett lennie ahhoz, hogy egy óvatlan pillanatban meg tudjon szökni a kerítésen keresztül – persze, ezúttal sem nagykabátban!
(folyt.)
