A Torinói Halotti Lepel 100%, hogy a Megváltó Krisztusé!
A Leplen található lenyomat számos olyan tulajdonsággal bír, amely ámulatba ejti a tudósokat. Annak ellenére, hogy egy test volt benne, a felületén lévő kép teljesen sima. Egyáltalán nem deformálódott, és az optika szabályainak megfelelően teljesen egyenletes vetülete. A tudósok azt gondolják, hogy a keresztre feszített ember képe egy titokzatos belső energiarobbanás eredménye. A kép ekkor „éghetett bele” a szövetbe, a sugárzáskor keletkező protonok 1 megavoltos energiájának hatására. (Ekkora energiával mozog milliós nagyságrendű potenciálkülönbségek között egy proton).
Azt a folyamatot, ahogy a kép a lepelre került a tudomány képtelen rekonstruálni. Ezért írta J. Jackson: a mai napig megismert fizikai, kémiai folyamatok alapján azt mondhatnánk, hogy a lenyomat sehogy nem keletkezhetett, azonban tudjuk, hogy valódi, még ha megmagyarázhatatlan is.
A tudományos vizsgálatok azt is kizárták, hogy a lenyomat hamisítvány lenne. A lenyomat egészen biztosan egy keresztre feszített halott zsidó testének képét mutatja, akit a rómaiak keresztre feszítettek pontosan úgy, ahogy azt az Evangéliumban olvashatjuk.
A tudományos bizonyítékok alapján nyugodt szívvel állíthatjuk, hogy a lepel valóban Jézus Krisztus halotti leple. K.E. Stevenson és G.R. Habermas amerikai tudósok azt állítják, hogy annak a valószínűsége, hogy a leplen található lenyomat Jézus Krisztusé 1 a 82 944 000-hez. Ahhoz, hogy ezt könnyebb legyen megérteni a következő hasonlattal éltek. Képzeljünk el 82 944 000 egydollárost egymás mellé letéve. Ez éppen a New York és San Francisco közti távolság háromszorosa lenne.A bankjegyek közül egyet megjelölünk és valaki, akinek bekötjük a szemét csak egy bankjegyet emelhet fel a földről. Annak a valószínűsége, hogy pont a megjelölt bankjegyért nyúl, ez: 1 a 82 944 000-hez. A végső következtetés a következő: a Halotti Lepelbe temetett test Jézus Krisztus teste volt. Ezeket komoly tudományos tények bizonyítják. (Verdetto sulla Sindone. Brescia, 1982, 146. old).
Y. Delage jogosan jegyezte meg, hogy ezek a komoly és megdönthetetlen bizonyítékok csak azokat nem győzik meg, akik különféle ideológiai hozzáállásuk miatt nem akarnak hinni benne.
A igazságügyi orvosszakértők, akik tökéletesen ismerik a vér alvadásának folyamatát, megállapították, hogy Jézus testét körülbelül két és fél órával a halála után tekerték a lepelbe és maximum 36 órát volt benne, hisz a leplen nyoma sincs bomlásnak. Mi több, a test egészen biztosan nem lett kivéve a lepelből, mert nincsenek rajta semmiféle szakadások vagy tépések, és az alvadt vércsomók is érintetlenül találhatók a leplen. Ezt a tényt képtelenség megmagyarázni és laboratóriumban sem lehet modellezni.
Vajon hogyan hatolt át a test a szöveten anélkül, hogy szerkezetét megváltoztatta volna? Hogyan került a titokzatos lenyomat a lepelre? Erre a kérdésre csak a hit felel, mely szerint mindez Jézus Krisztus feltámadásának pillanatában történt. II. János Pál pápa 1980. április 13-án Torinóban elmondott szentbeszédében így fogalmazott: „sok tudós érvét elfogadva a Szent Lepel a szenvedés, a halál és a feltámadás különleges tanúja. Néma tanú, de ugyanakkor mily meglepően sokatmondó!”
A tudomány leírja, hogy milyen a leplen látható ember, a hit pedig segít felismerni Őt. Ez az értékes ereklye emlékeztet bennünket arra, hogy Krisztus valóban szenvedett, meghalt a kereszten, feltámadt és megváltott engem is. Vajon e végtelen szeretet láttán közönyös maradhatok? „A hívő ember számára az a legfontosabb – mondta II. János Pál pápa – , hogy a lepel az Evangélium tükre. (...) Minden ember, aki mélyen elmélkedik róla, megrendül...
A lepel valóban különleges jel, mely arra hív, hogy példaképként tekintsünk Jézusra, az Isten Igéjére, aki önmagát áldozta fel értünk...”
(Forrás: SZERESSÉTEK EGYMÁST folyóirat 1/2007)
