1.6 §. Mily gyorsan kész Mária megsegíteni azokat, kik hozzá folyamodnak
Ennek az imádságnak erejét tapasztalta Szalézi Szent Ferenc, miként élettörténetében olvashatjuk. Ő kb. 17 éves korában tanulmányait Párizsban végezte, de egyúttal oly istenes életet élt itt, hogy Isten iránti szeretettől lángolva már akkor megízlelte az ég örömeit.
Hogy őt próbára tegye és még szorosabban egyesítse magával, megengedte Isten a sátánnak, hogy rettenetes gondolatot támasszon lelkében, miszerint Isten őt kezdettől fogva a pokolnak szánta, bármit is tegyen e szerencsétlenség elkerülésére. Egyidejűleg az Úr olyan szellemi borút és lelki szárazságot bocsátott rá, hogy az isteni szeretet legmeghatóbb bizonyítékai is hidegen és érzéketlenül hagyták. Kísértései mindig erősebbek lettek, s mindjobban elszomorították a jámbor ifjú szívét. Olyannyira, hogy a félelem és elhagyatottság, megrabolta étvágyától, álmától, egészségétől és lelkének vidámságától úgyhogy mindenki részvétet érzett iránta, aki csak meglátta.
Amíg ez a kísértés tartott, a szentnek csupán kétségbeesett és szomorú gondolatok jöttek elméjébe.
Élettörténete elbeszéli, hogy gyakran így kiáltott fel: »Meg legyek hát rabolva Istenemnek kegyelmétől, ki különben oly szelíden és jóságosan bánt velem? Ó szeretet, ó végtelen szépség, kinek teljesen odaajándékoztam magamat, hát továbbra már ne élvezhessem vigasztalásaidat? Hát sose lássalak viszont az égben, ó Boldogságos Szűz, Istenem Anyja, Jeruzsálem leányainak legszebbike? De ha már nem szabad látnom szép arcodat, ó Úrnőm, legalább ne engedd, hogy a pokolban zavarnom és átkoznom kelljen téged!«
E kísértés egy teljes hónapig tartott. De végül úgytetszett Istennek, hogy megszabadítsa szolgáját a világ vigasztalója, Mária által, akinek Szalézi Szent Ferenc már ifjúságában odaszentelte szüzességét és akibe minden reménységét helyezte. Midőn ugyanis egy este hazafelé ment egy templomba lépett, annak falán egy képet pillantott meg, s rajta Szent Bernát következő imáját: »Emlékezzél meg, ó legkegyesebb Szűzanya, Mária, hogy sohasem lehetett hallani, hogy te valakit gyámolítás nélkül magára hagytál volna, aki oltalmadat kérte, és pártfogásért Hozzád folyamodott. Hasonló bizalomtól lelkesítve sietek hozzád, szüzek Szűze, Istennek Anyja, Mária. Hozzád fordulok és színed előtt sóhajtva állok én szegény bűnös. Ne vesd meg könyörgésemet, ó Örök Igének Anyja, hanem hallgass rám kegyelmesen és hallgass meg engem«. (77. oldal)
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szeretetlang.blog.hu/api/trackback/id/tr687801508
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.