A Szűzanya részéről, valami nagy esemény van készülőben 2
Én, a Hajnal Szép Sugara, megvakítom a sátánt!
Sokunkban felmerül a kérdés, hogy mikorra várható mindez? Nos, nem akármi felől kíváncsiskodunk, hiszen ha annak nyomatékában szemléljük a kérdést, hogy a Lelki Naplóban az Úr és Édesanyja részéről hatszor a 'rendkívüliség' értelmében hangzik el az „ilyen még nem volt - mely a sátánt így megvakítsa; ...ilyen nagy harc-; ...ilyen nagy csoda” és háromszor az „ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett!” - bizony gondolkodóba eshetünk.
A szóban forgó rendkívüli kegyelmi kiáradás megvalósulásának, (az egyedülálló világméretű átalakulásnak, harcnak) két szakasza tételezhető fel:
a.) A terjedési időszak - a szívről-szívre való megérintés, a meghívás a „felfegyverzés” időszaka.
b.) A világméretű kegyelmi kiáradás - melynek kezdete a Magyar Egyház liturgikus Gyertyaszentelő szertartásához kötődik, ám sejthető – amiként ez a naplóban érzékeltetve is van –, hogy egy ilyen isteni beavatkozás (mert erről van szó!) igen nagy megrázkódtatással járhat! A
Napló szerint:
„A hitetlenség által elhomályosuló föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül, utána hinni fognak. Ez a megrázkódtatás, a hit erejének értelme által új világot teremt. A Szent Szűz Szeretetlángja által, a hitbe vetett bizalom gyökeret ver a lelkekben és megújul a föld színe. Mert ilyen még nem volt mióta az Ige testté lett! A szenvedésekkel elárasztott föld megújhodása a Szent Szűzanya közben járó hatalma által történik.” (II/ 93-94; vö. még Jel 20,6)
Valami azonban felsejlhet erről a rendkívüli eseményről az alábbi idézet nyomán is, melyben Nagy Szent Gertrúd egy látomásában Szent János evangélistával társalgott:
»Az Apostol elvitte őt látomásban az Úr Jézushoz és Szent Gertrúd Jézus Szívére hajthatta fejét. Gertrúd hallhatta a Szent Szív édes, vigasztaló dobbanásait, érezte az isteni Szeretet szívverését. Szent János bevallotta neki, hogy ő is ugyanezt érezte az Utolsó Vacsorán, ezt a Szeretetet, melytől felgyulladt a lelke, s ettől lett tűznél tüzesebb. Szent Gertrúd megkérdezte tőle: „És miért hallgattad ezt el, miért nem írtál legalább valamit róla a mi előrehaladásunkra?” Szent János azt felelte neki: „Az én hivatásom az volt, hogy az Isten örök Igéjéről írjak az újszülött Egyháznak annyit, hogy a világ végezetéig elég legyen az elmélyedő emberi értelem számára, bár fölérni azt ésszel soha senki sem fogja! Az édességes isteni Szív dobbanásának feltárása az új idők számára tartatott fenn, hogy amikor ezekről hall majd az elvénült világ - melyben az isteni szeretet már fogyni indul -, fiatalodjék és e szívveréstől új életre keljen.”« (Nagy Szent Gertrúd Lelkigyakorlatai, Szent István Társ. Bp. 1926.)
Nem zárható ki tehát az a feltevés, hogy a Szeretetláng- és az Isteni Irgalmasság kiáradása szoros összefüggésben lehet (lesz) egymással! Néhány bejegyzés tényleges párhuzamokat sejtet: „Én, az Irgalmasság Anyja, kegyelmeim kiválóságát ruháztam rád, Szeretetlángom továbbadását (II/26). (Jézus:) Leánykám, téged választalak ki, hogy isteni Irgalmasságomnak közvetítője légy. Te magad is töltekezz isteni Irgalmam bőségével, és ha ajkadat szóra nyitod, hirdesd Szívem Irgalmát, mely majd elég a bűnösök utáni vágyakozástól. A te egész életed is vágyakozás legyen, az áldozat, az imádság és megváltó munkámban való segíteni vágyás (I/60). Minden reggel hozd Hozzám áldozataid felajánlását, tedd szentségházam ajtaja elé, (és) az Én szeretetemtől lángot fog. Nehogy napközben kialudjon áldozataid lángja! Légy azon, hogy sok ilyen áldozatos lélek szeretete lobogjon Felém, hogy Általam a Mennyei Atya irgalmát leesdjétek” (I/70).
Szent Fausztina is hasonlókat írt Naplójában. (Jézus:)
„Égetnek az irgalom lángjai. Szeretetném kiárasztani őket az emberekre (1074). (Fausztina:) Örök szeretet, tiszta láng, égj szüntelenül szívemben és istenítsd meg egész lényemet örök tetszésed szerint, mely által életre és örök boldogságba hívtál...(1523). Urunknak kimondhatatlan irgalmassága, a könyörület és minden öröm forrása, (...) mert ő a végtelen Szeretet Élő Lángja (1748). Átéltem Isten szeretetlángját, s megértettem, hogy Isten szava élő (1104). Teremtményi szeretetemnek tüze egyesült az Ő örök szeretetének izzásával. Ennek a kegyelemnek a nagysága felülmúl minden más kegyelmet! (1056) Legédesebb Jézus! Gyújtsd lángra szeretetemet Irántad! Formálj magadhoz hasonlóvá, isteníts meg, hogy cselekedeteim kedvesek legyenek előtted”(1289)!
A fentiek szellemében kikövetkeztethető, hogy míg az Isteni Irgalmasság: a bűnös ember felé forduló Isten szerető szánalmának megnyilvánulása, addig a Szeretetláng: az Isten felé forduló ember benső késztetése! Ez a 'benső késztetés' az Isten és emberszeretetre, ez az ami hiányzik korunk emberéből, s ennek elnyerése - vagyis az egész emberiség öntudatra ébredése -, üdvtörténetünk váratlan nagy eseménye lehet!