A Két Szív közös célja egy
Az elkövetkező öt poszt anyagához több helyütt felhasználtam
Antalóczi Lajos: Irgalmad többet ér, mint az élet c. füzetét
Kisboldogasszony Plébánia Eger 2000.
Történelmünk utolsó századaiban a hit és a lelkiség alakulását merőben új tényezők befolyásolták. Sok esetben igen hátrányosan. Elég utalnunk a felvilágosodás utáni korszak társadalmi, politikai, ideológiai, gazdasági, demográfiai és kommunikációs folyamataira, melynek fő szócsöve a liberalizmus. Ha az Egyház által pozitívan megítélt magán-kinyilatkoztatásaira tekintünk, akkor a nagy Mária-jelenések és az Isteni Irgalmasság üzenetire kell felfigyelnünk, melyek megvilágítják a bűn elhatalmasodásának végzetessé váló folyamatát, okait, állomásait és következményeit.
Úgy véljük, 1830-ban a Csodás Érem átadása alkalmával új korszak kezdődött történelmünkben. Az elhangzott üzenet, az átadott érem története, s két oldalának rajzolata jelzi az új korszak nagy nyitányát. Az érem rajzolata valóságos mariológiai tanítást hordoz. A Érem első oldalán a Szent Szüzet látjuk, akinek kitárt kezeiből a kegyelem fénye sugárzik, a 
másik oldalon pedig először jelenik meg Jézus Szentséges és Mária Szeplőtelen Szívének együttes ábrázolása, s ezzel egyértelmű égi utalást kapunk a Két Szív közös lélekmentőmunkájára. A Szent Szűz Jézus akaratából erőteljes és hatékony mozgósítást kezdeményez a dinamikusan fejlődő emberiség hitének, keresztényi életének megőrzéséért és kiteljesedéséért.
Az 1830-as és az azt követő Mária-jelenések üzenetei nem csupán egy régióhoz, hanem az egész világhoz szólnak. Az üzenetek egyrészt profetikusan jelzik az egyre jobban elhatalmasodó bűnt és következményeit, másrészt mindenkit meghívnak a bűn szerzőjével szembeni harcra. Az Egyház Anyja újra és újra megismétli a kánai menyegzőn elhangzott felszólítást. Krisztusra mutat és beszédes jelek kíséretében arra kér bennünket: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” (Jn 2,5). A végkimenetelében győzedelmes küzdelem („végül azonban Szeplőtelen szívem diadalmaskodik” -- Fatima, 1919. július 13.) vezére az Egyház Anyja. II. János Pál pápa így összegzi Mária szerepét az Egyház életében: „Mária, Sion fölséges leánya, segít gyermekeinek, bárhol és bármikor élnek, hogy megtalálják Krisztusban az Atyához vezető utat” (Redemptoris Mater 47). A Szent Szűz tehát evangelizál, amikor sajátos eszközeivel és a hívek közreműködésével gátat akar vetni a bűn térhódításának. (folyt.)
