Horváth Mária írása
Az érintettség
Róma, 2005. októberében.
Egész családunk elzarándokolt II. János Pál pápa sírjához, ami akkor a pápák sírboltjában volt található.
A lányom mindig tisztelte a szentatyát, de számára ez nem jelentette azt − mint nekem és férjemnek −, hogy térdet is hajtott volna tiszteletből. Ki is jelentette, hogy ő csak Jézus előtt térdel le!
Elérkeztünk a sírhoz, rengetegen voltak. Egyszerre látom, hogy a lányom mélyen meghajol, majdnem a földig és elkezd sírni. Nem tudta abbahagyni, annyira sírt. Félre álltunk, és egyre csak kérdeztük, hogy mi történt, de egy ideig képtelen volt beszélni, úgy zokogott.
Végül nagy nehezen elmondta, hogy egy melegséget érzett, mintha valaki fejére tette volna a kezét, és ez a melegség átjárta egész valóját.
Így kezdődött az ő kapcsolata II. János Pál pápával.
Lányunk, fél évet töltött misszióban, Trinidad és Tobagóban egy katolikus lelkiségben. Hazatérve nem volt munkahelye, amit a misszió miatt elveszített. Sokáig próbált álláshoz jutni egyetemi végzettségének megfelelően, de sikertelenül. Hónapok teltek el ebben a várakozásban.
Kilencedet kezdtem el imádkozni érte II. János Pálhoz.
A kilenced végén lányomnak megjelent álmában. Egy teremben volt, és velem beszélt egy rövid pillanatig. Ezután a pápa hófehér ruhában ült egy padban, lányom felé nyújtotta kezét, majd azt megfogta és tenyerét megsimította kétszer.
A lányom felébredt és kb. két hét múlva álláshoz jutott.