A szerkesztő általi kivonat, Marcel Lefebvre érsek 1979. április 15-én, Ecône-ban elhangzott húsvéti prédikációjából.
Korunkban, amikor az Egyház tanításában a legnagyobb zűrzavar uralkodik, a Húsvétot sokan olyan ünnepként fogják fel, amely üdvösségünk kérdésében a végső megoldást hozta meg. Mégpedig oly önáltató módon, miszerint Urunk feltámadásával mindenki számára bebiztosította az üdvösséget, és nincs tovább okuk az aggodalomra. Jézus feltámadása révén biztosak lehetnek az örök üdvösségükben. (?)
Ez a felfogás azonban a protestánsok és nem a katolikusok nézetét vallja.
Húsvét ünnepe kétségtelenül az Egyház liturgikus életének csúcspontja, és ez a legnagyobb ünnepünk. Ám, kíséreljük meg közelebbről is megvizsgálni, hogy mit tanít az Egyház a Húsvét ünnepéről.
Elsőként is, mit jelent az a szó, hogy Húsvét? Transitus-t, amely átmenetet jelent. Tehát, amikor húsvétot ünnepeljük, akkor az „átmenetre” való emlékezést, vagy előkészületet ünnepelünk. De kérdés, hogy milyen átmenetre?
Kétségkívül, egyfelől a zsidóknak Egyiptomból az ígéret földjére való kimenetelét. Ezt a kivonulást azonban olyan események kísérték, amelyek egy sokkal fontosabb „másik átmenetnek”, a keresztény Húsvétnak az előképei, szimbólumai voltak.
„Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit. – Ecce Agnus Dei, ecce qui tollit peccata mundi!” (Jn 1,29)
A mi Urunk valóban a Bárány. Ő az Igaz Áldozat, aki kínszenvedésével, halálával és feltámadásával kiengesztelte a Mennyei Atyát. „Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor a világból vissza kell térnie az Atyához” (Jn 13,1) és ez a mi Urunk dicsőséges kivonulása ebből a világból Atyjához.
Követendő kivonulás a bűn-, a sötétség-, a vétkes szenvedélyek világából, amiként egykor a zsidó nép az egyiptomi szolgaságból. Mert ez a világ is szolgaságban van, mégpedig az ördög szolgaságában. Ezért nekünk ebből a világból az ígéret földjére, a mennyországba kell jutnunk, ez lesz a „Igazi átmenet”. Ezért alapította meg Jézus a Legszentebb Eucharisztiát, az életadó „Mannát”! Ebben a szellemben alapította a papságot és a Szentmiseáldozatot. Úgy tette ezt meg, hogy ez teljesen annak az előképnek feleljen meg, amely a zsidóknak Egyiptomból való kivonulását jellemezte. (Folyt.)
