TIZEDIK FEJEZET
Ó édes Szűz Mária
Mily édes Mária neve mind életünkben, mind halálunk óráján 1.
E magasztos név Mária, mely Is-ten Anyjának jutott, nem földi terv-ből vagy eszméből támadt, nem is az emberek tetszése adta és választotta azt, amint máskülönben történni szokott, ha valakit elneveznek. E név Mária, az égből származik, mert az Úr parancsára adatott az Isten Anyjának, miként ezt Szent Jero-mos (Lib. de Nat. Mar.), Szent Epi-fan (Or. de Praes Deip.), Szent Antonin (P. I. hist. tit. 4. c. 6.) és mások tanítják. Szent Lőrincről nevezett Richárd azt mondja, hogy e név, Mária, az Istenség kincstárából került elő; »mert ‒ fűzi hozzá ‒ a Szentháromság maga adta e nevet neked, ó Boldogságos Szűz, mely isteni Fiad neve után a legmagasz-tosabb. Nevedet, Isten nagy fen-séggel és hatalommal ruházta fel, hogy valahányszor azt kiejtik, hódo-lattal hajtson térdet minden az égben és a földön, sőt a pokolban is«. (De laud. Virg. libe I. c. 2.)
Mi most, eltekintve ama sok egyéb kiválóságtól, amelyet az Úr e névnek kölcsönzött, csupán azt akarjuk szemügyre venni, mily édes e név a Mária-tisztelőknek mind életükben, mind halálukban.
Honorius remete és Páduai Szent Antal szerint is, Mária neve telve van édességgel. Sőt Szent Bernátot a két legszentebb név elragadtatásba ejtette: »Jézus és Mária neve, örömre gyújtja a szívet, s mint a legédesebb méz érinti ajkam. E két név tisztelői fülében még a legszebb zenénél is kellemesebben cseng«.
Tiszteletreméltó Ancina Juvenal püspök életrajzában olvashatjuk, hogy valahányszor Mária nevét kiej-tette, határozott édességet érzett nyelvén.
Az Énekek énekében olvassuk, hogy az angyalok Mária mennybe-menetelekor háromszor kérdeztek neve után: »Ki az, aki feljön a pusz-tából, mintha fűszerek füstoszlopa lenne? (3,6) Ki az, aki úgy ragyog, mint a hajnal pírja? (6,10) Kicsoda az, aki feljön a pusztából, gyönyö-rűségektől eltelve«. (8,5)
Miért tudakozódnak az angyalok oly gyakran az egek Királynéjának neve után? ‒ kérdi Richárd. És így felel: »Az angyaloknak is oly édes volt Mária nevét hallani, hogy nem fárad-tak bele az utána való kérdezősködésbe«. (De laud. Virg. c. 2.) (154-155. oldal)
