Befejezés 2
Magunktól semmit sem tehetünk. Krisztus tudta ezt; ezért alapította a Szentsége-ket, hogy részesüljünk isteni életéből és erejéből. Vigyáznunk kell, hogy nem-törődöm módon ne járul-junk a Szentségekhez. Ezek nem mágikus vagy mechani-kus eszközök, melyek révén személyes hit és erőfeszítés nélkül megszentelődhetnénk. Egy katolikus ember nem csinálhatja végig úgy az eucharisztikus liturgiát, mint ahogy egy autó beáll az autómosóba. Ez így nem működik! A kegyelem nem hatékony, ha nem működünk együtt vele; a kegyelem a Szentháromság mélyen a lelkünkbe ágyazott természetfölötti élete, hogy Isten lakást vehessen bennünk. Ez az a szövetség, melyre mint fivérek és nővérek hivatottak vagyunk Isten katolikus családjában. 
Krisztus a tápláléka lel-künknek. Ne koplaljunk! A katolikus élet alapjai a Szentségek, főként az Oltá-riszentség, de az Eucharisz-tia vétele feltételezi a többi Szentséggel való életviszo-nyunkat!
Azoknak a katolikusok-nak, akik gyakorolják az imádságot, tanulnak és szentségi életet élnek, aktí-
van kell apostolkodniuk is, bármilyen élethelyzetben is vannak: otthon, a munkahelyen, a piacon, de főképp a családban és a barátok közt. Felelős-séggel tartozunk egymásért, felebarátaink lelki üdvéért!
Hogy milyen eredményes az a tanúságtevő élet – amely mindannyiunk kötelessége –, megemlítem egy hajdani osztálytársam esetét, aki 1987-ben hallva, hogy a közeli plébánián tartok előadást, felkeresett. Nagy öröm volt a találkozás egy régi baráttal, aki akkor lépte át egy katolikus templom küszöbét először! Egy hangszalagomat és egy Karl Keating könyvet ajánlottam neki. Hamarosan katolizált! (Az ő történetét lásd e sorozat 106-108. részében!)
Az utóbbi években a szó szoros értelmében milliók hagyták el a Katoli-kus Egyházat, és ez rajtunk is múlott!
Túlzás az Úrtól, ha azt kéri a katolikusoktól, hogy tegyenek többet ‒ sok-kal többet ‒, hogy elszakadt testvéreink felismerhessék szeretett Urukat az Oltáriszentségben? Ha mi nem tesszük meg ezt, ki fogja megtenni? 
,,Hirdesd az Igét! Állj elő vele akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, kérj, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel”! (2Tim 4,2)
Tehát szeretettel és odafigye-léssel tanúskodunk a mi Iste-nünk szövetségi hűségéről, aki minden koron át Atyaként gondoskodott az Egy, Szent, Katolikus és Apostoli Anya-szentegyházának családjáról. Szent Pál „Isten házanépé-nek” mondja az Egyházat, mely „az igazság oszlopa és biztos alapja” (1Tim 3,15-16). (folyt. köv.) Kép: A Vatikán-ban
