1.7 §. Mária hatalmas szószóló, mert mindnyájunk számára képes kieszközölni az örök boldogságot
Példa 
P. Razzi, kamalduli szerzetes elbe-széli (Mirac. 47.), hogy egy ifjút ami-kor atyja elhunyt, az édesanyja a feje-delem udvarába küldte. Mivel az anya a Boldogságos Szűz bensőséges tisztelője volt, megígértette fiával, hogy mindennap elimádkozik egy Üdvözlégyet a végén e záradékkal: »Állj mellettem, ó áldott Szűz, halá-lom óráján!« Megérkezvén az ifjú a fejedelemhez, rövid idő alatt annyira átengedte magát szenvedélyeinek, hogy elbocsátották az udvartól. Szakmája és megélhetése nem lévén, kétségbeesésében elhatározta, hogy útonálló lesz. De még ebben az álla-potában sem hagyott fel az anyjának tett ígéretével, hogy magát naponta a Szűzanyának ajánlja. Egy idő után azonban elfogták és halálra ítélték. Amikor a börtönben elérkezett kivégzésének előestéje, a szokottnál komolyabban kezdett gondolkodni szégyenén, és anyja fájdalmain. Keserves sírásba tört ki s képtelen volt megvigasztalódni. Midőn észrevette az ördög, mennyire erőt vett rajta a szomorúság, megjelent előtte szép ifjú alakjában és megígérte neki, hogy kiszabadítja a fogságból és a kivégzés elől, ha eleget tesz kívánságainak!
Az elítélt mindenre késznek mutatkozott, ám ekkor az ördögi alak, megvallotta kilétét s azt, hogy a segítsége ellenében, a fiúnak meg kell tagadnia Jézus Krisztust és a Szentségeket, mit az elítélt meg is tett. Erre azt mondta neki az ördög, hogy tagadja meg Máriát is és mondjon le a segítségéről. »Na ezt nem fogom sose megtenni!« ‒ felelte a fiú, majd belekezdett az Üdvözlégybe, amit anyja tanított neki, a végén így kiáltva: »Ó áldott Szűz, segíts meg halálom óráján!« E szavaknál eltűnt az ördög. Az ifjú ráeszmélve, hogy Jézus megtagadta, igen elszomorodott e súlyos bűne miatt és Máriához fordult, aki nagy bánatot eszközölt ki számára bűnei felett és a kegyelmet, hogy sírva és bűnbánattal eltelve meggyónhatott. 
Midőn a kivégzés helyére vezették, egy Mária szobor előtt haladt el, melyet szokásos fohászával üdvözölt: »Ó áldott Szűz, segíts meg halálom óráján!« Ekkor valamennyi jelenlévő láttára a szobor meghajtotta a fejét, az üdvözlés viszonzásaként. Az ifjú egészen megilletődve engedelmet kért, hogy megcsókolhassa a szobrot. A poroszlók eleinte nem akarták ezt megengedni: mivel azonban a tömeg zúgolódni kezdett teljesítették kérést. Amint azonban az ifjú meg akarta csókolni az Istenanya szobrának lá-bát, látni lehetett, amint a szobor megragadta kezét – oly erősen tartva –, hogy nem lehetett őt eltávolítani onnan. Ezek láttára minden oldalról felzúgott a kiáltás: »Kegyelem, kegyelem!« ‒ mire az elítéltet szabadon bocsátották. Az ifjú visszatért hazájába, igen épületes életet élt s mindig benső szeretettel viseltetett Mária iránt, aki őt az ideig való és örök haláltól is megmentette. (110-111. oldal)
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szeretetlang.blog.hu/api/trackback/id/tr747861492
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.