4.5 §. Mária a megtérő bűnösöknek is anyja
Ki tudná felfogni, mondja a jám-bor Blozius azt a jóságot, irgalmas-ságot, hűséget és szeretetet, mellyel az Istenanya minket megmenteni igyekszik, ha pártfogásáért esede-zünk.
»Boruljunk le tehát e jó Anya előtt ‒ mondja Szent Bernát ‒ öleljük át szent lábait, és el ne távozzunk addig, míg áldását nem adta ránk, s gyermekei közé fel nem vett«. (In Sign. magn.) Ki vonhatná kétségbe egy ilyen anya irgalmas-ságát? Szent Bonaventúra így kiált fel: »Ha életemet venné is, benne akarok remélni és bizalommal eltelve az ő szobra előtt óhajtok meghalni, mert akkor biztosan üdvözülök«.
Így kell könyörögnie valamennyi bűnösnek, az Irgalmas Anyához: Ó királynőm, Ó Anyám, Mária! bűneimnél fogva megérdemlem, hogy büntess, mert kiérdemeltem! De ha el is taszítsz magadtól, ha megölnél is, nem akarom elveszteni Beléd helyezett bizalmamat és reményemet, hogy meg fogsz menteni. Kegyeidbe ajánlom magamat és bizton remélem, hogy nem veszek el, hanem dicsőíteni foglak az égben, egyesülve szolgáid nagy számával, akik halálos ágyukon könyörögtek pártfogásodért, és akik valamennyien a te hatalmas szószólásod segítségével üdvözültek. Amen
Imádság
Óh fenséges Királynőm, Istennek legméltóbb Anyja, szentséges Szűz Mária! Oly nyomorultnak és annyi bünnel elhalmozva látom magam, hogy nem is szabadna Hozzád közeledni és téged anyámnak hívni. Beismerem, kiérdemeltem bár, hogy eltaszíts magadtól, mégis arra kérlek, gondold meg, mit tett és szenvedett értem a te Szent Fiad, Jézus. Nem taszíthatsz el magadtól. Szegény bűnös vagyok, aki bárki másnál többször bántottam meg Isten fölségét, ámde ez már a múlté.
Most hozzád menekülök bizalommal, ó kedves Anyám, segíts meg! Ne mondd, hogy képtelen vagy rajtam segíteni, mert tudom, hogy mily hatalmas vagy, s hogy mindent elnyersz Istentől, amit csak kérsz! Ha te nem pártfogolnál, mondd kihez fordulhatnék, nagy nyomorúságomban? Szent Anzelmmel kiáltok hozzátok: Könyörögj érettem Anyám és Üdvözítőm bocsáss meg!
Ó Jézus, Te atyám vagy, te pedig Mária az anyám! Ti akik még a legnyomorultabbakat is s felkeresitek, hogy üdvözítsétek, nem feledkezzetek meg rólam sem, aki bár kiérdemeltem a poklot, de én legalább magam kerestelek Titeket, erős reménnyel, hogy el nem taszítotok. Ime, lábaitoknál vagyok: Jézusom, bocsáss meg; ó Mária, jőjj segítségemre! Amen. (37-38. oldal)