4.4 §. Mária a megtérő bűnösöknek is anyja
Ha valamennyi bűnös a Boldog-ságos Szűzanyánál keresne oltalmat, Isten biztosan megbocsátaná összes bűnüket, »Ó Mária! ‒ kiált fel cso-dálkozástól eltelve Szent Bonaven-tura ‒ te a bűnöst, akit mégha az egész világ meg is vet, Te anyai gyengédséggel felkarolod s nem hagyod el addig, amíg a Bírájával ki nem engeszteled a szerencsét-lent«.(In. Spec. c. s)
A bűnösöket szomorú állapotuk-ban, a teremtmények óhatatlanul kitaszítják magukból, sőt, még az élettelen természet is – melyet oly vakmerően rombolt ‒, akadályozza őket.
Vajon Mária is eltaszítja-e magától a szerencsétleneket, ha hozzá mene-külnek? Nem! Nem teszi ezt, ha bár-ki javulni akar, és az ő segítségét kikéri. Ez esetben gyengéd anya módjára átkarolja őket, s egyiket sem engedi magától addig, amíg hatékony köz-benjárása által, valamennyit ki nem engesztelte Istennel, s a kegyelem állapotába vissza nem vezette.
Sámuel második könyvében olvassuk, hogy ama bizonyos fehér nő Thekuából így szólt Dávidhoz: »Uram, két fiam volt. Szerencsétlenségükre egyikük megölte a másikat; így az egyik fiam halott, most az igazságszolgáltatás megmaradt másikat is meg akarja ölni. Ó királyom, könyörülj meg egy szegény anyán, ne engedd meg, hogy mindkét fiamtól megfosztassam!« (2Sám 14,5-11)
Dávid részvéttel volt a szegény anya iránt, megígérve neki, hogy megbocsát a gyilkosnak és visszaadja neki fiát. Úgy látszik, Mária éppen így cselekszik. Ha látja, hogy Isten neheztel a bűnösre, aki magát Neki ajánlja, így szól hozzá: »Ó Istenem, két fiam volt, Jézus és az ember. Az ember, Jézusomat megölte a kereszten, s most a Te igazságosságod még az embert is el akarja ítélni. Ó én Istenem, az egyik fiamat már elvesztettem, ne engedd, hogy a másikat is elveszítsem!« És biztosak lehetünk abban, hogy Isten nem kárhoztatja el azt a bűnöst, aki Máriánál keres menedéket, hiszen Isten maga ajánlotta e bűnösöket Mária kegyeibe, mint fiait.
A jámbor Landsperg az Úr szájába a következő szavakat adja: »Meghagytam Máriának, hogy fiai gyanánt fogadja a bűnösöket, s ezért ügyel ő oly szorgosan, hogy a rábízottak közül senki el ne vesszen, különösen ha az illető az ő segítségéért folyamodik, hanem mindenkit a lehetőséghez képest Hozzám visszavezéreljen«. (Landsp. I. 4. Min. Opp.) (36. oldal)
