A szülői szeretet
Egyik dunamenti nagyobb városunk neves, de hitetlen orvosának Csodásérmet ajánlott föl a betege. Udvariasságból elfogadta ugyan, de ismételt kérésére sem volt hajlandó hordani. Lekicsinyelte.
Történt azonban, hogy az orvos kisfia súlyoson megbetegedett. Sürgős de bizonytalan kimenetelű műtétről suttogtak kollegái. Vesztegetni való idő azonban nem volt. A halál angyala már-már ölelésre tárja ki karjait.
A mi jó orvosunknak új fény villan át az agyán, a Csodáséremnek a fénye.
Sok-sok év óta először kulcsolta kezét imára. Egy életért könyörgött, a saját fiáért. Megfogadta, hogy különös tisztelője lesz a Nagyasszonynak és Érmének. A drága kegyelmi eszközt ajkához szorította és fiacskája láztól égő ajkát is megérintette vele.
S íme, a Csodálatos Szűz kezébe vette a gyermek életének fonalát, hogy meghosszabbítsa.
Másnap reggelre a fiúcska csodálatosképp túl volt minden veszélyen, s pár nap múlva szüleivel együtt térdelt hálálkodva a Szentséges Szűz oltára előtt.