A munkaszerző Csodásérem
.jpg)
Súlyos betegen szállították be a Klinikára Rufina nővért, a kalocsai Miasszonyunkról nevezett apácarend egyik tagját. Bélcsavarodása volt, hashártyagyulladással egybekötve. A professzor a bélcsavarodásán elvégezte ugyan a műtétet, de kijelentette, hogy a beteg menthetetlen. Megbénultak a belek. Kereken meg is mondta a főnöknőnek: Én itt már segíteni nem tudok. Maguk azonban jóban vannak a jó Istennel; hát próbálkozzanak!
Amire a professzor emberként képtelen volt, azt elvégezte a Csodásérem. Szinte pillanatok alatt könnyebben lett a beteg, s az orvosok legnagyobb csodálkozására néhány napra rá egészségesen hagyta el a kórházat.
Azóta is nagyon buzgó terjesztője a Csodáséremnek. Egész sorozat kézzelfogható csodás esemény játszódott le már a szeme előtt, fáradozása jutalmául. Csak egy kettőt ezek közül. Rufina nővér elbeszélése nyomán:
Kétségbeesett, állásnélküli ember fordult hozzám segítségért. Mint elmondta, az öngyilkosság gondolatát forgatja fejében, mert nem képes elviselni népes családjának éhhalálát. A gyilkos eszközt állandóan magánál hordja.
A vigasztalás már nem ért el az ő szívéig!
- Nézze, kérem! Nincs módomban, hogy magán segítsek. Azonban fogadja el ezt az Érmet és viselje nyakán bizalommal, és mondja naponta a köriratát: Ó bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk! Tartsunk együtt egy szent kilencedet a jó Szűzanyához, mert még sohasem lehetett hallani, hogy valakit, aki hozzáfordult, segítség nélkül hagyott volna...
A mi emberünk máris kitárta lelkét a kegyelem harmatának. Szívére szorította a kapott kincset s meggyötört homlokát bizalommal hajtotta a mindenkor segítő, Szentséges Szűz ölébe.
Nemsokára rá, vasúton utazom. A kalauz feltűnően figyelmes. Meg is szólít:
- Nem ismer engem tisztelendő nővér?
Hiába kutattam emlékezetemben.
- Pedig tisztelendő nővér életem megmentője. Mikor azt a csodálatos Érmet adta nekem, akkor kezdődött a boldogságom. Ez az Érem, – s áhítattal megcsókolta – éppen akkor került a kezembe, amikor már lelkemben minden megrendült. De a drága Szűzanya könyörgött értem, mert hozzá menekültem.
Elmondotta aztán, hogy a fohászimát egyetlen nap sem mulasztotta el. S egy szép napon minden remény ellenére bejutott a vasúthoz, és most mint kalauz teljesít szolgálatot.
Az érmemet a sírba is elviszem magammal! – mondta.
