Az alábbi négy részben közölt tanúságtételt, a Hajnal szép Sugara blog számára
írta Horváth Mária a "Békesség nektek!" c. könyve alapján.
Az aggodalmas valóság és a bizakodó álom
1991. októberében egy súlyos betegség tört rám. Ővsömört kaptam a fejemen, mely nagy fájdalmakkal járt. Azonban nem a fájdalom volt a betegségben a legnagyobb baj, hanem annak tudata, hogy majdnem biztos elveszítem látásomat.
Még az 1980-as évek elején bal szememen uveitist kaptam. (Magyarul: szemüvegtest gyulladást, ami nem igen gyógyítható.) Istennek hála, az orvosok megtalálták ennek a betegségnek okát, és antibiotikumot kaptam infúzióban – meg is gyógyultam.
Mivel születésem óta a jobb szememen hályog van, amit nem lehet megműteni, ezért igazán csak a bal szememmel látok tisztán.
Amikor övsömört kaptam és éppen a jó szemem fölé, az orvosok nem sok jóval biztattak. Fennállt a komoly veszélye annak, hogy a bal szememre megvakulok, s mivel a jobb szememmel csak nagyon homályosan látok, a teljes homály világa várt rám – olvasás, írás nélkül!
Nem keseredtem el, mert hittem Jézus irgalmában és abban, hogy mint életemben oly gyakran, a Szűzanya is oltalmába vesz. Egyébként pedig átadtam magam az Úr akaratának.
Kezelésekre jártam, mindent megtettem, amit az orvosok előírtak.
November 21-ére virradóan különös álomlátás lepett meg. Az álmomban is igazi novemberi nap volt, nyirkos, őszies és szürke, miként a valóságban. A kőrúton mentem elgondolkodva a lábam elé nézve, nehogy sárba tapossak. (folyt.)