IV. FEJEZET
A közbenjárás
(Negyedik igazság)
1. A közbenjárás szükségessége Istennél
83. Tökéletesebb, mert alázatosabb, ha Istenhez nem közvetlenül, hanem közbenjáró által közelednünk. Minthogy természetünk romlottsága miatt − miként rámutattam − nem támaszkodhatunk saját igyekezetünkre ahhoz, hogy Istenhez eljussunk. Így nyilvánvaló, hogy minden jó cselekedetünk szennyes és oly csekély értékű Isten előtt, hogy ezek nehezen bírhatják arra, hogy meghallgasson bennünket, és velünk egyesüljön. Mert nem ok nélkül adott nekünk Isten közvetítőket. Látta ugyanis méltatlanságunkat és képtelenségünket s megkönyörült rajtunk, és ahhoz, hogy irgalmasságához eljuthassunk, hatalmas közbenjárókat adott nekünk nagy Fölségéhez. Ezeket a közbenjárókat mellőzni és − minden ajánlás nélkül −, közvetlenül közeledni Isten Fölségéhez, azt jelenti, hogy nincs alázatunk; azt jelenti, hogy nincs tiszteletünk, azt jelenti; hogy a Királyok Királyát kevesebbre becsüljük, mint egy földi királyt vagy fejedelmet, akihez közbenjáró nélkül aligha próbálnánk közeledni.
2. Jézus Krisztus közbenjárónk az Atyaistennél
84. Üdvözítő Jézus Krisztusunk, a megváltás által szószólónk és közvetítőnk az Atyaistennél. Általa kell az egész győzedelmes és küzdő Egyházzal imádkoznunk. Általa léphetünk az isteni Felség elé, és sohasem jelenhetünk meg Előtte anélkül, hogy érdemeire ne támaszkodnánk és azokat magunkra ne öltenénk, mint Jákob, aki a gödölye bőrét magára öltve jelent meg atyja előtt, hogy áldását fogadja.
