(A tegnapi cikk folytatása)
A test egy negatív nyelvezetet is magába foglal: a másik elnyomásáról, a birtoklás és a kihasználás vágyáról, mindazonáltal tudjuk, hogy ez a nyelvezet nem tartozik Isten eredeti tervéhez, hanem a bűn gyümölcse.
Amikor a test elszakad a Teremtőhöz fűződő gyermeki kapcsolatától, a test fellázad az ember ellen és elveszti a szeretetközösség kinyilvánítására kapott képességét és birtoklás tárgyává válik. (...)
Isten azonban felajánlja az ember számára a test megváltásának útját, amelynek nyelvezetét a család őrzi. Ez ugyanis az a hely, ahol a test és a szeretet teológiája összekapcsolódik. (...) A családban fedezi fel az ember a saját kapcsolati képességét másokkal. Nem, mint autonóm egyén – aki megvalósítja önmagát –, hanem mint gyermek, házastárs, szülő, akinek az identitása a szeretetben gyökerezik – hiszen arra kapott meghívást, hogy másoknak ajándékozza magát szeretetből –, miként elfogadja ezt másoktól is.
A (nemzés általi) megtestesüléssel hozzájárulunk Isten alázatos lépéséhez, amellyel lealacsonyodik a testhez, hogy majd aztán felemelje magához: a testet, Ádámban a vétkest, Krisztus emeli fel és váltja meg. Olyan test ez, amely egyre inkább megtelik fénnyel és Szentlélekkel, Istennel. Ebben a megközelítésben a test teológiája elkerüli annak a veszélyét, hogy felületessé váljon, ezzel szemben képes legyen megvalósítani a szeretetre kapott meghívás misztériumát. Ez tehát a személyek szeretetközösségére szóló hivatás, a szüzesség és a házasság életformájának kettősségében – zárta beszédét XVI. Benedek a II. János Pál Pápai Intézet által szervezett konferencia résztvevőihez. (Magyar Kurír cikke nyomán)
'Övön alul' szent a hely, mert a teremtés részese lehet! (A szerző: Útravaló Húzó, III.bővített kézirata 960. pontja)
