263. Az Istennel egyesült léleknek a „Szentlélekben való béke és öröm” az osztályrésze. (Róm 14,17)↓
264. Ez az öröm, mely „meghalad minden értelmet”, jóllehet, nincs az érzékelhetők világában, de édességében hasonlíthatatlanul felül múlja a földi örömöket.↓
265. Szenvedve is lehet birtokában lenni a földöntúli örömnek, mely felette van minden emberi nyomorúságnak. Isten ugyanis azt akarta, hogy a Vele való egyesülés örömébe egy fájdalom is vegyüljön az, hogy még nem eléggé birtokolják Őt. Ez a szomorúság serkenti a lelket, hogy egyre forróbban vágyódjék – az ember végső célja –, vagyis az örök boldogság felé.↓
266. A kincsük birtokában lévő lelkek boldogsága, három forrásból fakad: 1) Bírják Istent. 2) Istent, senki el nem veheti tőlük. 3) Istennek azon kívánsága, hogy a mindjobban elmerüljön Benne a lélek.
267. Aki már ivott tiszta forrásból, az ízetlennek tartja a csapvizet.
268. Inkább imádkozz a szíveddel szavak nélkül, mint szavakkal, de szív nélkül.
269. Ha Jézus a szívünk vendége, ne legyünk szótlanok mellette!
270. „Miért nem szeret engem senki?" – kérdezik sokan, holott épp 'igényeskedésük' riaszt el mindenki. A szív alázatosságával együtt jár az Isten iránti hála a jóért, a nehézségért pedig nem zúgolódik szívében, hisz' bűnei szerint, rosszabbat is érdemelt volna.
271. „Íme, az ajtónál állok és zörgetek. Ha valaki meghallja szavamat és kinyitja nekem az ajtót, bemegyek hozzá és vele étkezem, és ő énvelem.” (Jel 3,20)↓
272. A Kempis (Krisztus köv.) a bensőséges életet e szavakkal jellemzi: „miként a kedves a kedveshez beszél.” Gondolj bele, egyikük maga a Szeretet.
273. A nem töredelmes szívű ember, Isten jóságát természetesnek tartja és a szenvedések zúgolódást, váltanak ki belőle. „Mivel érdemeltem ki?" – kérdi keserűen. Az alázatos azonban meghajlik Isten előtt, s ezáltal is új kegyelmet nyer.
274. Az „Adj innom!” és az „Add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam!”-ban (Jn 4,7-15) kétféle szomjúság találkozik. A Mesteré aki a lelkeket szomjazza, és a lélek szomjúsága mely a Mestert kívánja. Ahol ez a két „add nekem” egymásra talál, ott csörgedezik az Élet Forrása. Boldogok a szomjazó lelkek.
275. Ha két jó barát jelen van egy sötét szobában, érzékeik elöl rejtettek ugyan, de figyelmük nem kerüli el egymást. Isten is rejtve van szívünkben, valóságos jelenléttel, s bár érzékeinkkel be nem foghatjuk, a figyelmünket azonban el ne kerülje Őt, hanem folyton égőbb lángolással kívánjuk megélni édes jelenlétét. 276. Az Isten bírásának tudata, egyáltalán nem jelenti az Isten bírásának átérzését. Tisztán ingyenes kegyelem az, ha Isten az Ő jelenlétének tényén kívül, jelenvalóságát érezteti is velünk. Ez azonban még semmiben sem mutatja lelkünk értékét.↓
277. Isten bennem van, de nem Ő merít az én életemből. Nekem viszont törekednem kell arra, hogy az Ő életének váljak részesévé. ↓
278. Az ilyenfajta különös kegyelem rendesen csak átmeneti és mindenkor számítani kell arra, hogy egyszer megszűnik. Isten általában rejtett, mert önmaga teljesebb megismerését a másvilágra tartja fenn.
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.