A katakomba
Közismert, hogy az első keresztényeket háromszáz éven át kegyetlenül üldözték. Krisztus után 313-ban azonban Konstantin császár rendeletére megszűntek az üldözések és megengedték a keresztény vallás nyilvános gyakorlását. 
A pogányság temetési szertartása az elégetés volt, ezzel szemben a zsidók mindig sírba, sziklamélyedésbe temették halottaikat, mint pl. Lázárt is. Ezt a szokást követték a keresztények is, akik az üldöztetések alatt a nyilvánosság kerülése okán, halottaikat katakombákban temették, rejtették el. Ezek a föld alatti vájatok, járatok mélyen és hosszan terjedtek a lakott területek alatt. A tetemeket kivájt falmélyedésekbe helyezték és ott imádkoztak mellettük, sőt szentmisét is bemutattak egy-egy kápolnának kialakított részben.
Egyik ilyen ‒ sok vértanú által megszentelt ‒ keresztény temetkezési hely Róma északi részén a Priscilla katakomba, melyet 1802. május 24-én útépítés munkálatok során fedeztek fel, mivel a föld beszakadt egy munkás alatt. Másnap feltárták a keresztény temetkezési helyet, és május 25-én leltek rá szentünk csontjaira, egy vért örző kis fiolával együtt. Ez VII. Piusz pápasága idején történt.
A katakomba-sírok a löszfalba mélyített széles üregek, fedlappokkal lezárva. Filoména esetében az üreg, nem széltében, hanem keskenyen befelé mélyített. (Lásd az alábbi két felvételt!)
Az érdekesség azonban az, hogy három részből álló fedlap mégis széltében fedhette a nyílást, jóllehet ezek már le voltak esve.
A lapokon a vértanúság piros jelei voltak láthatók felirattal, melyek sorrendje nem volt egyértelmű. Első olvasatra következő volt kibetűzhető: LUMENA - PAX TE - CUM FI (felső sorrend szerint)
A nehezen értelmezhető felirat, a lapok átrendezésével vált érthetőbbé: PAX TECUM FILUMENA /Béke veled Filumena/ (alsó összerakás)
(Forrásokat lásd az első részben!) (Folyt.) 
Az első rész:
Amikor megláttam a Filoménáról készült festményt, valahogyan meg-dobbant tőle a szívem. Könnyes szem-mel néztem őt és új szeretet ébredt bennem e fiatal szent iránt. Kérni kezdtem őt megint a lányomért és jól jött, amikor a mise végén kezembe adtak egy Szent Filoménához írt rózsafüzért és kilencedet.
Folytatva Elizabet Canori Mora életét, 1807-ben időleges jobban léte idején belépett a trinitáriusok harmadrendjébe, akik szegénygondozással és a válságba került házasok felé tanácsadással foglalkoztak. Mindezt Elizabet felajánlotta két lánya hivatásáért és a férje megtéréséért. Egyszer azt mondta neki: „Hihetetlennek tűnhet hallanod, de egy napon könnyes hálával gondolsz majd rám minden egyes érted mondott imámért!” E talányos súlyos szavak nem maradtak nyomtalanul Cristoforo lelkében, egy kisebb agyvérzést kapott, majd jobban lett és visszaköltözött a családjához, de mégsem tudott szakítani a bűnös életével, összeroppant és elment hazulról. Amikor hazatért, ott találta két zokogó lányát halott anyjuk ágyánál 1825. február 5-én. 
A Háromnapos Sötétség prófétája
1820. június 29-én látta a Háromnapos sötétséget: "... az égbolt olyan sűrű és zavaros volt, hogy fájt a szem, annyira nem lehetett semmit látni ... Az Isten bosszúálló karja az elbizakodott gonoszokat, szektásokat és istenteleneket fogja büntetni, és erre a sötétség hatalmait fogja használni. Elpusztulnak mindazok, akik az Anyaszentegyházat alapjaiban akarják megrendíteni és megsemmisíteni. Ezek a nyomorultak vakmerő gonoszságukban Istent akarják letaszítani trónjáról, de Ő hatalmas karjának egyetlen jelével megbünteti az istenkáromlókat és istenteleneket. … Isten meg fogja engedni, hogy ezek a képmutatók a démonok kegyetlensége által megbűnhődjenek, és tragikus véget érjenek, mert szabad akaratukból adták át magukat a pokoli hatalmaknak, akikkel együtt a katolikus Egyház ellen szövetkeztek. Míg a sötétség tart, a földön semmit nem szabad tenni, csak imádkozni! Ezt a félelmetes büntetést követően láttam a nagy fénnyel ragyogó eget, amely bevilágította az egész földet, teljesen megújítva azt! Ekkor Szent Pétert láttam a földre jönni pápai pompával, nagyszámú angyal kíséretében, akik dicsérték Istent a maradék kicsiny nyájjal. Hálát adtak a szenteknek és apostoloknak, hogy megszabadították őket a pusztulástól, és hogy megvédték Jézus Krisztus egyházát a romlott világ hamis tanításaitól. Láttam Szent Pált is leereszkedni a földre, aki Isten parancsára leláncolta a démonokat, akiket Szent Péter elé hurcoltak. Ő megparancsolta az ördögöknek, hogy térjenek vissza a pokolba. Az Egyház ismét megújult, a szerzetesrendekkel együtt. Ily módon teljesedett be egyetlen pillanat alatt a Katolikus Anyaszentegyház nagyszerű diadala.” 
Elizabet Canori-Mora Rómában, 1774. november 21-én született, egy módos gazdálkodó keresztény családban. Már a következő napon megkeresztelték a Maria Elisabetta Cecilia névre. Kiváló keresztény oktatásban részesült.
Szent Balázs III-IV. századi örmény orvos, vértanú püspök. Orvosként a testi bajok gyógyítása mellett nagy gondot fordított a lelki sebek kezelésére is. Keresztény testvérei a püspökválasztás alkalmával ezért egy szívvel lelkük pásztorává választották. Így lett a kisázsiai Szebaszté püspöke, aki a keresztényüldöztetések idején egy hegyi barlangba húzódott, ahol vadállatok őrizték, melyek kezes báránnyá váltak szavára. Imádságos, csendes életet élt, tanította és gyógyította a hozzá érkezőket. Egy napon rémült anya kereste fel, mert fia a torkán akadt halszálkától fuldokolt. A szent megáldotta a fiút, és a szálkát eltávolította a torkából. 
A hozzá kötődő gyógyulásokról szóló történetek és legendák miatt lett Szent Balázs az orvosoknak, a kikiáltók, énekesek és a fúvós muzsikusoknak (blasen = fújni) a védőszentje. A 14 segítő szent közé tartozik: Ákos, Balázs, Borbála, Cirjék, Dénes, Egyed, Erazmus, Eustachius, György, Katalin, Margit, Kristóf, Pantaleon, Vitus.
Boldogasszony napján szentelt kétágú gyertyát tartva, e szavakkal:
Közeledik február másodika, Gyertyaszentelő Boldogasszony, mely a Szeretetláng lelkiségének is az ünnepe! Sokan, akik nem értik ezen világraszóló üzenet jelentőségét, csak csodálkoznak, hogy miért kap e tényező külön hangsúlyt?
Ebből következően – kedves Olvasóim –, a Szeretetláng nem egyszerűen Mária-tisztelet, nem egy újabb ájtatossági forma, hanem az Istentől való kegyelemkérés Mária Szívén keresztül való esdeklése, a kegyelem-áradás szívről-szívre való módozata, az engesztelés hatékony eszköze és lehetősége (lásd: I/84; II/18; 93; III/129; III/ 140)! És hozzá teszem, hogy az emberiség Reménysége!
Mennyit gyötrődik a fösvény, aki fösvénységében a lehető legkisebbre szűkíti összes igényeit! Mennyit kínlódik az irigy, aki mindig rágódik szívében és nem tud örülni a felebarátja javának!
Szenvedéseikkel a folyóban járnak és elmerülnek benne; halott vízhez jutnak és átlépvén az ördög kapuját az örök kárhozatot kapják.
Ha így volna, ebből az következne, hogy az üdvözültek boldogsága mindaddig tökéletlen, amíg vissza nem nyerik a testet; ez pedig lehetetlen, mert a tökéletességből nem hiányzik bennük semmi. Nem a test az, ami boldogságot ad a léleknek, hanem a lélek fogja boldoggá tenni a testet: a tulajdon bőségéből fog neki adni, amikor ismét magára ölti az ítélet napján a testét, melyet a földön hagyott. Amint ugyanis a lélek halhatatlan, szilárd és állandó lett bennem, ugyanúgy válik ebben az egyesülésben a test is halhatatlanná; elveszíti az anyag nehézkességét, s finom és könnyed lesz. Tudd meg, hogy a megdicsőült test át tud menni a falon. Sem a tűz, sem a víz nem árthat neki, de nem a test, hanem a lélek ereje miatt, amely erő az enyém és kegyelemből adatott a léleknek a kimondhatatlan szeretet által, amellyel a magam képére és hasonlatosságára teremtettem őt. (D. 81-82)
196 éve, 1823. január 22-én írta le Kölcsey Ferenc Himnuszunk szövegét szatmárcsekei magányában. Erkel Ferenc jó húsz esztendővel később zenésítette meg. Gyönyörű költői mű e 64 sor.
S legelsőül azért, mert a 93 ezer négyzetkilométeres ország az egyetlen a világon, amely saját országával van körülvéve.
Annyira hasonlóvá formálódnak akaratomhoz, hogy nem tudnak mást akarni, csak azt, amit Én; szabad megfontolásuk ugyanis a szeretet kötelékével oly módon köttetik meg (amikor az értelmes teremtmény eléri földi életének végét és a kegyelem állapotában hal meg), hogy többé nem vétkezhet. És akarata annyira egyesült az én akaratomrnal, hogyha az édesapa vagy édesanya a pokolban látná a gyermekét, vagy a gyermek látná ott az édesanyját, nem törődne vele; hanem elégedett lenne /tiszta Igazságommal/. (...) (D. 81)
Különlegesen is részesednek azok javaiban, akikhez különleges szeretet kötötte őket a világban, amely szeretet által gyarapítván egymást az erényben, növekedtek a kegyelemben. Egyik a másikat késztette arra, hogy kinyilvánítsa nevem dicsőségét és dicséretét önmagában és a felebarátban. Ezt az egymáshoz kapcsolódó érzületet az örök életben sem veszítették el, hanem hozzákapcsolták ahhoz az általános jóhoz, mely által jobban és bőségesebben részesülnek egymás javából is. (...) (D. 80-81) (folyt. köv)
kárhozatát ő okozta. Ezt mutattam meg nektek az elkárhozott dúsgazdagban, amikor kérte a kegyelmet, hogy elmehessen Lázár a testvéreihez, akik még a világban éltek és hírt vihessen a kínjairól (Lk 16,20). Ezt nem szeretetből tette, s nem is a testvérei iránti részvétből, hiszen meg volt fosztva a szeretettől és semmiféle jóra sem tudott vágyódni: sem az én dicsőségemre, sem az ő üdvösségükre. Mondtam ugyanis, hogy a kárhozottak semmi jót sem tudnak tenni a felebarátnak és csak káromolnak engem, mivel életük az irántam és az erények iránti gyűlöletben fejeződött be.
Imádság Árpád-házi Szent Margithoz
A második vád a bűnös felé – ó drága leányom – abból a tényből következik, hogy elérkezett utolsó percéhez a halál pillanatához, amikor nincs több orvosság, hanem megjelenik a lelkiismeret férge, amely 
Akkor az én igazságosságom kegyetlenül vádolja mind az igazságtalanság, mind a hamis ítélkezés miatt; és nem csupán azért az általános igazságtalanságért és ítélkezésért, ami általában minden cselekedetében megnyilvánult a világban, hanem sokkal inkább vádolja amiatt a konkrét igazságtalanság és ítélet miatt, amit az utolsó pillanatban követett el, azaz amikor feltételezte, hogy a saját nyomorúsága nagyobb az én irgalmamnál. Ez az a bűn, amely nem nyer bocsánatot sem itt, sem odaát, mert ezzel a lélek nem akarja, hanem megveti irgalmasságomat. Valamennyi bűn között, amit csak elkövettek, ezt tekintem a legsúlyosabbnak. Ezért volt annyira utálatos előttem Júdás kétségbeesése: /mely/ súlyosabb bűn volt, mint hogy elárult. Vádolva lesznek tehát a hamis ítélettel, azzal hogy a saját bűnüket nagyobbnak tételezték fel, mint irgalmasságomat; és ezért az ördögök büntetését kapják és velük együtt gyötrődnek mindörökké.
Önakaratoddal a világi örömök és méltóságok folyamában sodródtál; a törékeny test valamint az ördög ösztökéjét és kísértéseit követted. Önakaratod vitorlája által az ördög a híd alatti úton vezetett, ami egy rohanó folyó; és így önmagával együtt az örök kárhozatba vitt. (D. 76)
1375. április 1-én testén megjelentek Krisztus stigmái. Ebben az évben írta első levelét Avignonba 
Hivatalos felkérésre,
Az Úr és szentséges Anyja részéről, hosszas és részletes jelenésekben és próféciákban volt része az emberiség és az Egyház jövőjét illetően. Misztikus látomásaiban a bűn általános pusztításáról, természeti csapásokról, kormányválságokról és polgárháborúkról, Párizs pusztulásáról, az Egyházon belül felmerülő széthúzásról, a hamis üzenetek megjelenéséről, az Egyház üldözéséről, a templomok bezárásáról, az Antikrisztusról, a Háromnapos Sötétségről és a világvégéről is kapott közléseket. "Számtalan hamis jelenés fog kiáramlani a pokolból, akárcsak egy légyraj, és ez a sátán utolsó kísérlete arra, hogy elfojtsa és lerombolja a hitet az igazi jelenésekben a maga hamis jelenései által.".JPG)
Próféciáiban több helyütt említ egy misztikus Fényt, valamint közléseket kapott a sátán
Néhány nap elteltével a dzsihádista magához tért. A róla gondoskodó 
Március 15-én, a Szűzanya megkérdezte Marie Julie-t, hogy elfogadja-e Szent Fia Sebeit és vállalja-e a szenvedéseket a bűnösök megtéréséért? "Igen, jóságos Anyám! Minden vágyam, hogy teljesítsem Jézus akaratát!" – volt Marie Julie válasza. "Gyermekem, ez a te hivatásod!"