Elizabet Canori-Mora Rómában, 1774. november 21-én született, egy módos gazdálkodó keresztény családban. Már a következő napon megkeresztelték a Maria Elisabetta Cecilia névre. Kiváló keresztény oktatásban részesült.
Habár tinédzserként szerette a finom ruhákat és a társasági életet, mégis egyre fokozottabban vonzotta őt az imádság. Igyekezett kis áldozatokat hozni a szegények megsegítésére.
Néhány éven belül a gazdasági helyzet megromlott, és a család fizetésképtelensége miatt, apja kénytelen volt a Spoleto-ban élő testvérétől segítséget kérni.
A nagybácsi gondoskodott is Elizabet és húga taníttatásáról. Így került először a római Szent Eufemia kollégiumba, majd a Cascia-i ágostonos nővérekhez Umbriába, oda ahol három évszázaddal korábban Szent Rita is élt. Itt 1788-ig tanult, és mély belső vallásos élet gyökerezett meg benne. Hirtelen azonban súlyosan megbetegedett, ezért a szülők úgy döntöttek, hogy hazaviszik.
Egészen 1795-ig a családjával élt. Bár a betegségét nem tudták semmivel gyógyítani, három év után épp oly hirtelenséggel meggyógyult. Közben gyönyörű, elegáns nővé érett, és megismerkedett egy fiatal ügyvéddel, Cristoforo Morá-val. A házasságkötésük átgondolt, érett döntés volt, és négy gyermekük született, akik közül kettő csecsemőként meghalt.
Időközben Cristoforo elkezdett hűtlenkedni, és igen durván bánt a családjával, emellett az anyagi gondoskodást is megvonta tőlük. Mégis a férj fizikai és lelki erőszakára Elizabet abszolút hűséggel válaszolt, és kétkezi munkával tartotta fenn a családot.
Sok időt fordított az imára, valamint a szegényekre és a betegekre. Otthona biztonságos menedékévé vált sokak számára, akik anyagi és szellemi segítségért fordultak hozzá. Életét, áldozatosságát, önmegtagadását felajánlotta Istennek az egyház békéjéért és a férje megtéréséért.
Elizabet belső fájdalma mély volt férje házasságtörésének kárhozatos bűne miatt, és lányait erősen a szentségi életre nevelte, hangsúlyozva, hogy Isten nem tesz kivételt senkivel sem, és ha valamilyen hivatást választanak esküvel, akkor az halálig szól!
(folyt.)