Kedves Testvérek !

2019.07.26-án / pénteken / 15 órától kb 17 óráig  Dr Osztie Zoltán atya
engesztelő imaórát tart hazánkért a Belvárosi Nagyboldogasszony
Templomban.

Várunk szeretettel mindenkit !

Kérem aki teheti ossza meg ezt a felhívást.

Lendvainé Dr Tóth Edit

Szent Charbel Makhlouf Római Katolikus maronita szertartású szerzetespap. Született Libanonban 1828. május 8-án, elhunyt 1898. december 24-én. Ünnepét a latin egyházban a karácsony miatt helyezték július 24-re! (Életét ismerd meg július 1-el kezdődően!)

Árpád-házi Szent Kinga (Esztergom,1224. március 5. - Ószandec,1292. július 24.)

IV. Béla királyunk leánya tizenöt évesen lett lengyel királyné Boleszláv krakkói herceg hitveseként, miután férjét királlyá választották. A királyi pár örökös tisztasági fogadalmat fogadott Kinga hatására és kifejezett kérésére. Szent Kinga nagy mértékben hozzájárult az ország gyarapításához, hozományát (40.000 aranymárka) a tatárok elleni védelemre szánta. Az 1241-42-es tatárjárás után a királyné több adománnyal is hozzájárult az újjáépítéshez. 1249-ben hazalátogatott, hogy atyja segítségét kérje Lengyelország számára. Körútja során a máramarosi sóbányában kérte atyját, hogy adjon sótömböket a lengyelek számára. Atyja ezt a kérését teljesítette, s Kinga a birtokbavétel jeléül az aknába dobta a gyűrűjét, amelyet két évvel később találtak meg a lengyelországi Wielickában, amikor megnyitották az ottani aknát.
Kinga sok templomot, kolostort építtetett, valamint gondoskodott felszerelésükről is, ezek közül talán a legjelentősebb az Ószandecben alapított ferences kolostor, amely Közép-Európa kulturális központjává nőtte ki magát. Férje halála után klarissza apáca lett, a temetésen már az ő ruhájukban jelent meg. Vagyonát szétosztotta a szegények között, s visszavonult az ószandeci kolostorba, ahol perjelnővé választották. Élete hátralevő részét az imaélet elmélyítése, illetve a folyamatos alamizsnálkodás és betegápolás kísérte végig. 1292-ben halt meg. 1690-ben boldoggá avatták, majd 1999-ben II. János Pál pápa szentté avatta. ( Forrás )

(Szöveg: Szent Charbel, a teljesség zarándoka. Új Ember kiadványok 2017)

NYOLCADIK NAP

Ó, Szent Charbel, amikor magam elé idézlek,

ahogy térdelsz a vesszőből font szőnyegen,

vagy böjtölsz, vagy sanyargatod magad,

vagy eksztázisba kerülsz az Úrban,

Akibe vetett hitem és reményem erősödik.

Kérlek, segíts, hogy az Úr megadja nekem a kegyelmet,

amelyet sóvárogva várok ! Ámen

Ó, Istentől megittasult Szent Charbel, járj közbe értem!

Ó, szelíd Jézus, aki szeretett Szentedet az evangélium

tökéletességére emelted, könyörgök, add meg a kegyelmet,

hogy életemet akaratod szerint teljesítsem be! Szeretlek,

megváltó Istenem! Ámen

Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség

1456. július 22-én a Nándorfehérvárt, a mai Belgrádot védő magyar seregek megsemmisítő vereséget mértek II. Mehmed török szultán hadaira. A győzelem 555. évfordulója alkalmából az Országgyűlés 2011. július 4-én a napot a nándorfehérvári diadal emléknapjává nyilvánította. (Bővebben lásd a Magyar Nemzet cikkét!)

Egy kis csoport ötven napon át gyalogolt Budapesttől Versailles-ig, hogy felhívják az európai közvélemény figyelmét a trianoni diktátum igazságtalanságára. 

   Holnap, július 23-án kedden   15 órakor, a budapesti Kossuth téren fogadjuk a Párizsból hazatért gyalogos zarándokokat!

(Lásd: egy amatőr video!) 

(Szöveg: Szent Charbel, a teljesség zarándoka. Új Ember kiadványok 2017)

HETEDIK NAP

Ó, Szent Charbel, akit mindnyájan szeretünk,

s aki segítsége vagy a szükséget szenvedőknek:

erősen bízom Istennél való közbenjárásod hatékonyságában.

Add nekem a kegyelmet, amelyre oly nagy szüksé­gem van

(itt nevezzük meg, amit kérünk)! Ámen

Ó, Szent Charbel, tévelygők vezérlő csillaga,

járj közbe értem! Istenem, számtalan bűnöm akadályoz,

hogy kegyelmed megérinthes­sen.

Add nekem a bűnbánat kegyelmét!

Kérlek, válaszolj nekem!

Adj örömet szomorú szívembe azzal, hogy meghallgatsz,

te, minden kegyelmek végtelen óceánja!

Dicsőség és dicséret néked mindörökké! Ámen

Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség

Egy kis csoport ötven napon át gyalogolt Budapesttől Versailles-ig, hogy felhívják az európai közvélemény figyelmét a trianoni diktátum igazságtalanságára. 

2019. július 23-án, kedden 15 órakor, a Kossuth téren fogadjuk a Párizsból hazatért gyalogos zarándokokat! 

(Szöveg nyomán: Szent Charbel, a teljesség zarándoka. Új Ember kiadványok 2017)

HATODIK NAP

Ó, Szent Charbel, nagy hatalmú közbenjáró, kérlek,

eszközöld ki nekem a kegyelmet,

amelyre oly nagy szükségem van (itt nevezzük meg)!

Egyetlen szavad Jézushoz elegendő ahhoz, hogy

megbocsásson nekem, hogy könyörüljön rajtam,

és válaszoljon  kéré­semre. Ámen

Ó, Szent Charbel, ég és föld öröme, járj közbe értem!

Ó, Istenem, te kiválasztottad szentedet,

hogy közbenjárjon értünk isteni hatalmadnál,

add meg nekem ezt a kegyelmet (itt nevezzük meg),

hogy téged vele együtt dicsérhesselek, mindörökké! Ámen

Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség

https://mail.google.com/mail/u/1/#inbox/FMfcgxwChmWCHmqCzxRxGGxtjVXXbdfl?projector=1

(Szöveg nyomán: Szent Charbel, a teljesség zarándoka. Új Ember kiadványok 2017)

ÖTÖDIK NAP

Ó, Szent Charbel, Isten szeretett kiváltságoltja, világosíts meg engem,

segíts nekem és taníts engem, hogy azt tegyem,

ami Istennek mindenkor tetsző!

Siess, jöjj segítsé­gemre, ó szerető atya; kérlek,

könyörögj Istennél ezért a kegyelemért

(itt nevezzük meg, amit kérünk)! Ámen

Ó Szent Charbel, nehéz keresztet hordozó barát, járj közben értem!

Ó, Istenem, hallgasd meg könyörgésemet

szented közbenjárására!

Mentsd meg szegény lelkemet, s adj nekem békét!

Csendesítsd le lelkem viharait,

és szívem zaklatottságát! Tiéd a dicséret mindörökké. Ámen

Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség

Egy kis csoport ötven napon át gyalogolt Budapesttől Versailles-ig, hogy felhívják az európai közvélemény figyelmét a trianoni diktátum igazságtalanságára. 

2019. július 23-án, kedden 15 órakor, a Kossuth téren fogadjuk a Párizsból hazatért gyalogos zarándokokat! 

(Szöveg nyomán: Szent Charbel, a teljesség zarándoka. Új Ember kiadványok 2017)

NEGYEDIK NAP

Ó, szeretettel eltelt Szent Charbel atya!

Hozzád folyamodom, és Beléd vetett bizalmam eltölti szívemet.

Isten előtti közbenjárásod erejével

várom azt a kegyelmet ..., amelyet kérek.

Mutasd meg együtt érző szeretetedet és járj közben értem!

Ó Istenem! Te, aki Szent Charbelnek megadtad a kegyelmet,

hogy csodákat tegyen,

add meg nekem, hogy közbenjárása által,

részesedhessem az ő szent kiváltságából!

Édes Istenem, légy hozzám könyörületes és mindenkor irgalmas,

hogy majdan örökké áldhassalak Téged! Ámen

Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség

Az Istennel való párbeszéd az imádság, melyet a mai ember mind formáját, mind lelkületét és célját illetően is feledni látszik, vagy csak gőgjében szégyelli! A gőg ugyanis az imádság legfőbb ellensége! Jóllehet, még a 'hitetlen' (de jószándékú) ember is imádkozhat: „Istenem ha vagy, segítsd, hogy megismerjelek!” Ez volna a minimum! Az imádság, szeretetből indíttatott beszélgetés Istennel. (SZO 3.o .)

(Szöveg: Szent Charbel, a teljesség zarándoka. Új Ember kiadványok 2017)

HARMADIK NAP

Ó, szeretett Szent Charbel,

aki fényes csillagként ragyogsz az Egyház egén!

Világosítsd meg életutamat, s erősítsd reményemet!

Általad kérem a kegyelmet, hogy ... .

Kérd ezt nekem a megfeszített Üdvözítőnktől,

akit színről-színre látsz és imádsz! Ámen

Ó Úristen, aki megszentelted Szent Charbel csöndes életét,

és segítetted őt kereszthordozásában, adj bátorságot,

hogy türelemmel és szent akaratodra

hagyatkozva viseljem én is az élet nehézségeit,

Szent Charbel közbenjárá­sára,

hálát adva neked mindörökké! Ámen

Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség

     Szent Hedvig királynőről elmondható, hogy egész életével éltette és máig élteti Lengyelországot.
Nem véletlen, hogy életcélját jelképező szimbólumként a két egymásbafonódó MM betű lett, az evangéliumi Mária és Márta betűi. Mária, mint az imádság, és Márta, mint a tettek jelképe.
     Hasonlóan Árpád-házi Szent Erzsébethez, ő is a szegények, a betegek, az árvák és az özvegyek istápolója lett. Vagyonát, örökségét a szegények között osztotta szét és alapítványt hozott létre a krakkói egyetem részére. Ékszereit is felajánlotta e célra.
     Európa minden országában nagyrabecsülés és tisztelet övezte és közismert volt uralkodónői bája és szépsége.

     Már életében szentként tisztelték Hedviget, gyűrűjét az érseknek adta, mint ereklyét.
     Huszonöt évesen egy koraszülött kislánynak adott életet, aki háromhetesen a Mennybe ment, ám néhány nap múlva az édesanya is követte.
A szomorú hírre félreverték az ország minden harangját. Ravatala előtt egy hónapig, emberek sokasága fejezte ki mély ragaszkodását.
Temetése augusztus 15-én, Szűz Mária mennybemenetelének ünnepén történt.
Virághegyek borították a helyszínt, és sírjánál hosszú évekig döbbenetes csodák sorozata történt.
Boldoggáavatásán az a Karol Wojtila bíboros munkálkodott, aki II. János Pál pápaként szentté is avatta 1997-ben.
     Magyar nemzetünk számára is örök példa Szent Hedvig, nemcsak mert ereiben Árpád-vér is folyt, hanem azért, mert küldetése, életszentsége, keresztény hite, erkölcsi tartása és szeretete máig követendő népeinknek. Szent Hedvig királynő saját vallomása szerint sok álmatlan éjszakát töltött a waweli fekete feszület előtt, hogy "mindent alaposan átgondoljon" és világosságot merítsen döntéseihez. "Fac quod vides" hallotta Megfeszített Mesterétől "Tedd, amit látsz! Szemléld az én megfeszített Szeretetemet és tudni fogod, mit tégy!"
     Az ezredéves magyar-lengyel kötődés jeleként 1998. február 24-én Franciszek Macharski krakkói bíboros-érsek személyesen hozta el Szent Hedvig gyűrűsujj-ereklyéjét, amelyet az egri Minorita templomban őriznek.
Szent Hedvig 2006 óta a Dunakanyar védőszentje. Ünnepe: július 18.

Kérjük Árpád-házi Szent Hedviget – mint az államfők védőszentjét ‒, hogy segítse meg hazánk és Európa vezetőit a krisztushit és a béke megőrzésében!

Szent Hedvig, könyörögj értünk! Amen

Tisztelt Olvasóm! Volt már ilyen című sorozatom, melynek végén kapott olvasói "számonkérésre" adott válaszommal kezdem a témakör felvezetését! Természetesen jogos a számonkérés, és remélem elfogadható a válaszom is! 

     Email címemre kaptam egy rövidke „reakciót”:

»A „Most az egyszer elmondom” poszt-cím, nem kevés önteltségre utal, hiszen ilyet az jelenthetne ki, aki az igazság vitathatatlan birtokában van, márpedig ki vagy te, hogy kihívó módon osztod az észt? „robuszt66”«

      A válaszom: Kedves „robuszt66”!

     Köszönöm a figyelmet! El kell mondanom, hogy minden megkeresztelt ember előbb-utóbb az alapigazság birtokába kerül. Az más kérdés, hogy e Szentlélektől való „birtoklást” igyekszik-e valaki komolyan venni és akár egy életen át, saját igazság-keresésével kiteljesíteni!? A kérdéses poszt-cím, csupán azt jelenti, hogy a szerkesztő "most az egyszer" kifejti a saját meglátását! Honnan, miből? Testvéreim, 2024-ben vagyok 54 éves házas, jóllehet máiglan "tükörbe homályosan" látok én is, de az ajándékba kapott évtizedek nem múltek el nyomtalanul (tapasztalat nélkül)!

     Ha netán létezne olyan ember, aki eleve hiányában van minden igazságtudatnak, akkor a felelőssége is vitatható lenne, hiszen amiről nem tud, vagy aminek bűnös voltáról nincs tudomása, az kevéssé kérhető számon. (Itt most figyelmen kívül hagyom, a mindenkibe beleíródott Természeti Törvényt – mert –, az ez ellen való tudatos cselekedet is a lélek kárára lehet!)

     Tekintve, hogy az ember nem csupán önmaga-, vagy szerettei lelki üdvéért felelős, hanem (széleskörűen) az embertársaiért is! Mindenkinek kötelessége tehát az „irgalmasság cselekedetei” indíttatására, az igazságra való rámutatás. Írva van, hogy ,,Hirdesd az Igét! Állj elő vele akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, kérj, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel”! (2Tim 4,2) Márpedig én ennek az indíttatásnak teszek eleget – úgy, ahogy – de nagy igyekezettel! Nem beszélve arról, hogy a „nagyszerű gondolatok” többsége nem is tőlem való (amiként olykor jelöltem is)!

     (Hogy ezúttal is osszam az észt – most az egyszer elmondom –, hogy én változtatnék a „nick"-néven, úgy a "robuszt", mint a 66-os számon!)

Isten áldását kérve figyelmes kritikusomra: a blog szerkesztője

_______________________

     A levélen kívüli utóirat: Bár én igaznak vélem amit közlök, ám a kedves Olvasónak nem kötelező „abszolút igazságként” elfogadnia, sőt már azt is nyereségnek tartom, hogyha egyetlen mondata is elgondolkodásra készteteti. És ez a cél! Példaként hozom fel, hogy kötelességünk a veszélyhelyzetben lévőt figyelmeztetnünk! Ezt lehet finoman: „nézz körül, hogy mibe hajszolod magad!”, de figyelmeztethetjük akként is „vigyázz, a falnak rohansz!” Sőt akár sikolthatjuk is: VIGYÁ-Á-ÁZZ! A három közti különbség csupán az udvariasság és a halaszthatatlan vészhelyzetben van, amikor már nincs idő az udvariaskodásra.

(A Szűzanya könnyezve teszi ezt, hiszen látva-látja gyermekeinek testi-lelki veszélyeztetettségét. Én csupán megpróbálok a magam módján, az Ő szócsöve lenni. Ha halk vagyok, segítsetek kiáltani és terjesszétek e blogot! Amúgy pedig imádkozzatok értem – miként egymásért is –, hogy Istennek tetszően teljesíthessem életfeladatomat, miként ezt minden megkeresztelt embernek tennie kötelessége!)

(Szöveg nyomán: Szent Charbel, a teljesség zarándoka. Új Ember kiadványok 2017)

MÁSODIK NAP

Ó, Szent Charbel, a szerzetesi élet mártírja,

ki megtapasztaltad a szenvedést, és az Úristen

világító fáklyává tett téged.

Hozzád fordulok, kérve

közbenjárásodat a kegyelem (itt nevezzük meg

a kérésünk) elnyeré­séhez. Bízom benned. Ámen 

Ó, minden jóság Istene,

ki azzal dicsőítetted meg Szent Charbelt,

hogy csodákat művelhet, könyörülj meg rajtam,

s az ő közbenjárására add meg nekem, amit

kérek! Dicsőség néked mindörökké! Ámen

Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség

     Nagy Lajos királyunknak két szép leánya volt, Mária és Hedvig. A király halála után a magyar trónt Mária örökölte. A kassai privilégiumnak megfelelően a lengyel trón is Máriára szállt volna, ám a lengyelek ragaszkodtak a királynő Krakkóban való tartózkodásához, amit magyar királynőként nem tudott biztosítani, így végül Hedvig (1374–99) örökölte a lengyel trónt.
     Hedviget ‒ aki később az uralkodók védőszentje lett – 1384-ben úgy kenték fel, mint az uralkodókat. Királyként említik az oklevelek is, mivel a kor hivatalos nyelve a latin, nem tett különbséget királynő és királyné közt.
     A 174–180 cm magas, vékony, magyar – lengyel–anjou származású gyönyörű szépségű hölgy csodás lelki életet élt, ám már négyéves korától el volt jegyezve az ausztriai II. Lipót fiával, Vilmos herceggel. Tekintve, hogy Lengyelországot állandóan veszélyeztették a pogány litvánok seregei, kapóra jött, amikor fejedelmük, Jagelló 1385-ben házasságkötési ajánlattal jelentkezett Hedvig udvarában.
     A királynő két feltételhez kötötte válaszát, az egyik a litván nép kereszténységre való áttérése, a másik, hogy IX. Bonifác pápa felbontsa a Vilmossal meglévő jegyességét!
Hedvig égi jelként fogadta, hogy mindkettő megvalósult, olyannyira, hogy Jagelló keresztapja maga a pápa lett, akitől az Ulászló nevet kapta!
     Ezzel az 1386-ban megkötött friggyel, Lengyelországban két király uralkodott Hedvig és Ulászló. Annak ellenére, hogy külön irodáik és külön pecsétjeik voltak, az állami dolgokról közös okmány készült.
Hedvig lett a litvánok keresztény hitre térítésének igazi pártfogója, aki az üdvöt és a kegyelmet hangsúlyozta férje meglehetősen világias, erőszakos módszereivel szemben. Egyben az ő személyével kezdődött Lengyelország legragyogóbb korszaka.
     Hedvig 1397-ben a krakkói egyetemen teológiai fakultást állíttat fel, melyhez híres professzorokat hívatott, miáltal Krakkó európai hírű lett. A tudósok munkáját sokra becsülte, támogatta és védelmezte. Lengyelre fordíttatta a Szentírást és néhány szent életét.
     Hedvig érdeme, hogy Szűz Mária nevét elültette népe szívében, és hogy az Istenanyát Lengyelország Királynőjének kérte fel, miáltal népét megerősítette bensőséges hitében. (folytatása következik!)

Szent Elek élete 2

     Egy vasárnap, mise után a templomban szózat hallatszott az égből, mondván: „Keressétek meg az Isten emberét, hogy imádkozzon Rómáért!” Keresték, ám nem találták sehol, ekkor újra felhangzott: „Euphemianus házában keressétek!” Megkérdezték Euphemianust, ő azonban semmiről nem tudott. Ekkor Hononus császár Ince pápával együtt a nevezett férfiú házához sietett. Az egyik szolga odalépett urához, mondván: „Nem a mi zarándokunk-e az, aki a lépcső alatt lakik?” Odafutott hozzá Euphemianus, és holtan találta. Orcája úgy ragyogott, mint egy angyalé. El akarta venni tőle a papiruszt, amit a kezében tartott, de nem tudta kivenni belőle.
Szólt tehát a császárnak és a          pápának. Azok beléptek hozzá, mondván: „Bár bűnösök vagyunk, de a birodalom kormányzásának terhét viseljük, add hát ide nekünk a papiruszt, hadd tudjuk meg, mi van ráírva.” A pápa odalépve kivette kezéből az írást. A pápa felolvastatta a néptömeg és az apa színe előtt.
     Szent Elek szülei ekkor hallván, hogy nem ismerték fel saját fiukat, megszaggatták ruháikat és így jajongtak: "Jaj nekünk, miféle vigaszt találhatnánk ezután? Te láttál minket szerencsétleneket, könnyeket ontani, és nem fedted föl kilétedet; a szolgáid csúfot űztek belőled, becsméreltek és ütlegeltek, s te tűrted. Sírjatok velünk mindnyájan, akik itt vagytok, mert tizenhét évig a házunkban volt, mégsem ismertük föl!”
     Ekkor a város közepére vitték Isten emberét, akit az egész város keresett. Mindenki a szenthez sietett. Ha egy beteg megérintette az rögtön meggyógyult: a vakok visszakapták látásukat, a nyavalyatörősök megszabadultak, s minden beteg meggyógyult, amint a testhez ért. A császár pedig, látván ezt a csodát, a pápával együtt, maguk vették vállukra a koporsót, hogy a szent test őket is megszentelje. Ekkor a tömeg miatt csak nagy keservesen tudták elvinni Szent Elek testét a Szent Bonifác vértanú templomhoz, ahol hét napon át dicsőítették Istent. Arannyal, gyöngyökkel, drágakövekkel ékes sírhelyet készítettek, melyben nagy tisztességgel helyezték el. A sírboltból pedig oly édes illat áradt, hogy mindenki azt hihette, drága fűszerekkel van telve. Elek július 17-én hunyt el, az Úr 398. esztendeje táján.

     A Szent Bonifác Bazilika egyik oltára mögötti falmélyedésben őrzik a lépcsőt,     amely alatt Szent Elek 17 éven át élt, valamint a szülői ház nyolcszögletű kútját. (Lásd lent!) A Bazilikában található még Szent Elek csodálatos Mária ikonja, melyet Edessából
hozhatott magával. Az érdekesség az, hogy ez a kép, vagy másolata barokk korban   ismeretlen körülmények között, Nagyszombat városába is eljutott, ahol a hagyomány szerint 1708-ban könnyezni kezdett. 
     Magyarországra Szent Adalbert hozta el Szent Elek tiszteletét. A szent példája hatással volt Szent Imrére és fogadalomtételére is.
Attribútuma: zarándokbot. - A rézművesek és az utasok védőszentje. Ünnepe a Keleti egyházban február 11 és március 17. (temetésének napja), Nyugaton február 17 és július 17. Forrás felhasználásával!

     A 11. századi két lengyel származású felvidéki remetét – mestert és tanítványát – Magyarország első szentjeiként tiszteli a hagyomány. Először a Szent István alapította Zobor-hegyi bencés apátság tagjai lettek, Nyitra vára közelében. Ott adta Zoerardusnak az András nevet Fülöp apát, akinek engedélyével a Nyitra völgyében magasodó Zobor-hegy barlangjába vonult, ahol később társául szegődött Benedek.
     E két szentéletű remetéről szól az első magyar írásmű Szent Mór, pécsi püspök tollából 1070 körül. (Az eredeti szöveg nincs meg, másolatai Münchenben és Párizsban találhatók.) Mór püspök oly különös tiszteletben részesítette e két vezeklő szentet, hogy történetüket a pécsi székesegyház egyik oszlopfőjén ki is faragtatta.
     Elvonultságuk célja a világ bűneiért való vezeklés, böjttel, lemondással és rendkívüli önsanyargatással, melyre félelmetesen szigorú praktikákat épített ki magának (lásd alsó kép)! A magyar föld első ‒ írásban is jegyzett ‒ engesztelői voltak. (Képen a Szkalkai monosotor, melynek körzetében van a remetebarlang)
     András halála után testén megtalálták vasból készült ciliciumát (kínzó-övét), melyet soha nem vett le magáról, melyet benőtte a hús.
     Ennek az övnek a fele Mór püspökhöz került, aki ereklyeként őrizte.
     1064 húsvétján Pécs nevezetes eseménye volt Salamon király koronázása, akinek Mór püspök odaajándékozta András remete ciliciumának egy darabját.
     A két Zobor-hegyi remete, szoborként magasodik a Magyar Engesztelés példájaként!
     Szent László királyunk idején, 1083. július 17-én avatták őket szentté, István királlyal, Szent Imre herceggel és Szent Gellérttel együtt. Ünnepnapjuk július 17. (Az alábbi források felhasználásával:

http://www.magyarkurir.hu/hirek/zoborhegyi-szent-zoerard-andras-es-benedek
http://www.katolikus.hu/szentek/0717.html )

(Szöveg nyomán: Szent Charbel, a teljesség zarándoka. Új Ember kiadvány 2017)

ELSŐ NAP

Ó, csodatévő Szent Charbel, akinek teste a menny illatát

árasztotta, siess segítségemre! Kérd Istentől azt

a kegyelmet (itt nevezzük meg, kérésünk), amelyre

oly nagy szükségem van, ha ez valóban Isten

dicsőségét és az én üdvösségemet szolgálja. Ámen 

Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség

"Bevittelek benneteket a Kármel földjére, hogy annak gyümölcsét és legjavát egyétek" (Jer 2,7).

     A Kármelita Rend, bizonyos értelemben a legősibb szerzetesi közösség, hiszen eredetüket az ószövetségi Szent Illés prófétára vezetik vissza, aki Krisztus előtt a 9. században élt. Abban a korban, Isten büntetéseként hosszú szárazság pusztított és a próféta imádkozott Isten könyörületéért. Amikor Illés a társával Elizeussal a Kármel hegyéről reménykedőn tekintettek az égre, a tenger felett egy "lábnyomnyi" kis felhőt láttak, amely végül elhozta a megmentő esőt. A kicsiny felhőben a Szűzanya előképét látták (amiként Ő az emberiség mostani reménye is!).
     Illés próféta a Kármel hegyén mutatta be égőáldozatát, hogy a pogány papoknak bebizonyítsa, az Úr az egyetlen és Igaz Isten (1Kir 18,44).
     A hagyomány szerint Illés óta éltek itt remeték, tanulmányozva az Írásokat, aszkézisben és imában szolgálták Istent, és imáikban a leendő Messiás Édesanyját a boldog Asszonyt tisztelték! Illés prófétát szellemi atyjukként tisztelték és tulajdonképpen ők voltak az első Mária-tisztelők.
     A szétszórtan élő remetéket Berthold († 1195) keresztes vitéz gyűjtötte először össze és számukra szabályt (Regula Primitiva) a jeruzsálemi pátriárka Szent Albert adott 1208-ban, "Mária testvéreinek rendjeként" említve a közösséget.
     A 13-14. században a szaracénok elől menekülni kényszerültek, így kerültek Európába, ahol azonban a szétszórtságukban szűnni látszott a közösségük.
Angliában Stock Szent Simon (egy faodúban élő remete) a Kármelhegyi Szent Szűzhöz, a Boldogasszonyhoz fordult, hogy a Kármelita Rendet ne hagyja elveszni, és védelmének adja valamilyen különleges jelét. Erre az imára jelent meg neki 1251. július 16-án (vasárnap) az Istenanya, és átnyújtotta neki a vállruháját (skapuláréját) ezekkel a szavakkal:

„Fiam, fogadd rended e skapuláréját jeléül azoknak a különleges kiváltságoknak,
melyeket én neked és a Kármel gyermekeinek megszereztem.
Aki ebben a kegyelmi ruhában hal meg, az megmenekül az örök tűztől.
Ez az üdvnek jele, védőruha a veszedelmekben, különleges béke és különleges védelem biztosítéka. Ígéretem kiterjed a tisztítótűzben szenvedőkre is! Aki vállruhámat állandóan viselte életében, ahhoz a halálát követő szombati napon angyalaimmal leszállok a tisztítótűzbe, hogy kiszabadítsam onnan őket!”
(Jóváhagyások: XXII. János pápa 1322. márc. 3. és V. Pál pápa 1613. febr. 15.)

     Szent Simon örömmel vette át a skapulárét és azonnal gondoskodott elterjedéséről. A pápa ennek hatására újfent megerősítette a rendet. Ezután a Kármelita Rend gyorsan virágzásnak indult Európában. Mikor Stock Szent Simon 1265-ben meghalt, a fiatal szerzetes közösség már 40 kolostort és remeteséget számlált.
A kármeliták a július 16-át 1377-től ünneplik, melyre pápai jóváhagyást V. Sixtusztól kaptak 1587-ben, majd az emléknapot (ünnepet) XIII. Benedek 1726-ban kiterjesztette az egész egyházra.

Kármelhegyi Boldogasszony, könyörögj értettünk!

Olvassuk el az Úr Jézus személyesen hozzánk intézett NAGY FIGYELMEZTETÉSÉT:

– „Miután elmegyek, ragadozó farkasok jönnek közétek, és nem fogják kímélni a nyájat. Sőt köztetek is támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy magukkal ragadják a tanítványokat.¹ Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, nagy jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is tévedésbe ejtsék². Ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon Istentől vannak-e, mert sok hamis próféta ment szerteszét a világba,³ /akik/ szenteskedő beszéddel és hízelgő szavakkal megtévesztik az ártatlanok szívét.⁴ Mert ördögök lelkei ezek, akik jeleket művelnek,⁵ hamis tanítók, akik romlásba döntő tévtanokat terjesztenek.⁶ Vigyázzatok tehát, nehogy félrevezessenek benneteket! Sokan jönnek az én nevemben, és azt mondják: 'Én vagyok', és: 'Elérkezett az idő'; de ti ne menjetek utánuk.⁷ Az utolsó időkben /ugyanis/ egyesek elszakadnak a hittől, a megtévesztés szellemeire és az ördögök tanítására hallgatnak, azokra, akik képmutatóskodva, de lelkiismeretükben megbélyegezve hazugságokat hirdetnek.⁸ Először is azt értsétek meg, hogy az Írásnak egyetlenegy jövendölése sem származik önkényes értelmezésből ⁹. Csodálom, hogy (...) ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltatok, holott nincsen más, csak olyanok vannak, akik zavarba ejtenek titeket, és el akarják ferdíteni Krisztus evangéliumát. De ha akár egy angyal hirdetne is nektek más evangéliumot, mint amit hirdettünk nektek, átkozott legyen!¹⁰ Lesz ugyanis idő, amikor az emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; elfordítják fülüket az igazságtól, és átadják magukat a meséknek.¹¹ /Sajnos/, sokan fogják követni eltévelyedéseiket, s miattuk becsmérelni fogják az igazság útját. Nyereségvágyból fakadó szavaikkal igyekeznek megvásárolni titeket; de az ítélet már régóta készül ellenük, és a rájuk váró pusztulás el nem alszik.¹² Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el. Erős hittel álljatok neki ellen.¹³ Ti tehát, szeretteim, miután mindezt előre tudjátok, vigyázzatok, hogy az istentelenek tévelygése magával ne ragadjon titeket és el ne veszítsétek saját szilárdságotokat.¹⁴   Virrasszatok tehát és minden időben imádkozzatok, hogy megmeneküljetek mindattól, ami be fog következni, és megállhassatok az Emberfia előtt.¹⁵ Íme, előre megmondtam nektek.”¹⁶

1  Apcsel 20,29-30)
2  (Mt 24,24)
3  (1Jn 4,1)
4  (Róm 16,18)
5  (Jel 16,14)
6  (2Pét 2,1)
7  (Lk 21,8)
8  (1Tim 4,1-2)
9  (2Pét 1,20)
10 (vö Gal 1,6-8)
11 (2Tim 4,3-4)
12 (2Pét 2,2-3)
13 (1Pét 5,8-9)
14 (2Pét 3,17)
15 (Mt 24,25)
16 (Lk 21,36)

Szent Elek élete 1

     Elek (Alexius) Euphemianusnak, egy igen előkelő római férfiúnak, a császári udvar első emberének fia volt, aki mint prefektus istenfélő és könyörületes ember volt, aki nap, mint nap három asztalt teríttetett a szegényeknek, árváknak, özvegyeknek és zarándokoknak.
     Felesége, Aglaes hasonlóan istenfélő és jámbor asszony volt. Gyermektelenek voltak, de az Úr, könyörgésükre egy fiúgyermekkel áldotta meg őket; ekkor fogadalmat tettek, hogy önmegtartóztatásban élnek. A fiúcskát a szabad tudományokban nevelték. Miután serdülőkorba jutott, a császári házból választottak egy leányt számára, akivel össze is házasodott, ám a nászéjszakán szent Elek istenfélelemre kezdte oktatni jegyesét, és a szűzi tisztaság megtartására biztatta, majd aranygyűrűjét és övének csatját őrizetére bízva: „Vedd és őrizd meg, amíg Isten jónak látja. Az Úr legyen miközöttünk!” Ezt követően némi pénzt magához véve a tengerhez sietett és hajóra szállt.
     Edessa városába utazott, ahol a mi Urunk Jézus Krisztusnak egy olyan képe van, melyet nem emberi kéz festett a gyolcsra (Manopellói Kendő - ld. lentebb!) Itt, mindenét szét-osztotta a szegények között, Isten szeretetéért koldus lett, Isten Anyja Mária templom előcsarnokában.
     Szülei bánkódtak fiuk eltűnésén, és a világ minden tája felé szétküldték szolgáikat, hogy kutassák fel. Néhányan közülük Edessa városába érkeztek. Elek megismerte őket, azok viszont nem ismerték fel, s a többi koldussal együtt neki is adtak alamizsnát. Ő elfogadta, s Istennek hálát adva így szólt: „Hálát adok néked, Uram, hogy alamizsnát fogadtattál el saját szolgáimtól.”
     Visszatérve a szolgák jelentették, hogy sehol sem találják. Anyja az eltűnésének napjától fogva a szobája padozatára leterített zsákon virrasztott, és panaszosan fogadkozott: „Itt gyászolok mindaddig, míg vissza nem kapom fiamat.” Elek mátkája pedig azt mondta anyósának; „Amíg nem hallok legdrágább jegyesemről, mint az árva gerlice, veled maradok.”
     Elek tizenhét évig élt az említett előcsarnokban, imádságban. Ekkor a Boldogságos Szűz képe így szólt a templom őréhez: „Vezesd be Isten emberét, mert méltó a mennyek országára, s az Úr Lelke van rajta. Az ő imádsága, mint a tömjén, száll fel az Úr színe elé.” Az őr nem tudta, hogy kiről van szó. Ekkor ismét megszólalt: „Az, aki kint ül az előcsarnokban.” Erre az bevezette Eleket a templomba. Ezt hamarosan mindenki megtudta és tisztelni kezdték, ő azonban a dicsőség elől menekülve visszatért a szülői házba.
Atyját kérte, hogy fogadja be szegényei közé, ő azonban mivel nem ismerte fel, a lépcsőfeljárat alatt adott neki menedéket. Ó pedig az imádságnak szentelte magát, testét böjttel és virrasztással sanyargatta. A ház szolgái gyakran kicsúfolták, sokszor a fejére öntötték a mosogatóvizet, sokat sértegették, de ő mindvégig nagyon béketűrő volt. Végülis 17 éven át élt atyja házában így, ismeretlenül. Érezvén halálának közeledtét, papírt és tintát kért, s életét írásba foglalta. (folytatás holnap!) Forrás felhasználásával!

HIÁBA AZ ÓVÓ SZÓ?  BIZONYTALAN HITELESSÉGŰ  ÜZENETEKET NE OLVASS, MERT MEGKÖTÖZI A LELKEDET!  A JÉZUSIAS, DE HAMIS SZAVAK MEG NE TÉVESSZENEK, MERT "A SÁTÁN IS A VILÁGOSSÁG ANGYALÁNAK TETTETHETI MAGÁT"! (2Kor 11,14) 

Kedves Olvasóim!

Megkérdeztem a budapesti Kármelt, hogy 16-án vagy 21-én lesz-e búcsú-i mise?

Az alábbi választ kaptam:

Kedves Tibor!

A Huba utcai kármelita templom renoválása miatt Budapesten nincs búcsú. A renoválás várhatóan 2-3 évig fog tartani.

IGAZ VAGY HAMIS? (Döntsd el magad!)

     Az ördög, az emberét magasan meghaladó intelligenciájával, jól ismeri az emberi gyengeségeket. Elsősorban az érzékszerveken át a test vágyaira próbál építeni, másodsorban a szellemi kíváncsiság, a "többlettudás" vágyára és csak harmadsorban a lelki tunyaságra, a figyelmetlenségre.
     Manapság általános támadásnak lehetünk elszenvedői és bizony igazak az Úr evangéliumi szavai, miszerint: "Ne hűtlenkedjetek, hanem tanúsítsatok mindenben igaz hűséget (Tit 2,10), amitek van, ahhoz ragaszkodjatok, amíg el nem jövök! (Jel 2,25) Mert aki mindvégig kitart, az üdvözül. (Mt 10,22)"

Mit tegyünk tehát?
     Óvakodjunk a kíváncsiságtól és takarjuk el szemünket az újdonságokat kínáló írásoktól! Ne fürkésszük tovább azt, amitől az Egyház óva int! Legyünk hűek a Pápához és hallgassunk a krisztusi Egyházra! Ne ajánljunk másoknak olyat, amelyben magunk is bizonytalankodtunk kezdetben! Ne feledjük, hogy kezdeti kételyeinket nagy eséllyel az ördög füstje is elhomályosíthatta! Sokak hiszik magukat felvilágosultnak, holott a sötétség foglyai. Ne olvassuk a "nagyfigy" üzeneteket, mert ennek tartalma észrevétlenül megmételyezi, megkötözi a lelket és pusztulásba taszíthatja az érdeklődőket! A "nagyfigy" lélekromboló "hatásmechanizmusa" úgy működik, hogy OLVASSÁK! Nem lenne szabad még csak belenéznünk sem, mert felzaklat,  meggyőző és fenyegetőző hangnemével érezhető módon hatalmába kerít, RENDKÍVÜL SÚLYOSAN FERTŐZŐ!!! Ne legyünk tehát kíváncsiak, mert még a legcsekélyebb kapcsolatfelvétel is "szellemi átvétellel" járhat! Alap kiindulásunk legyen mindig és mindenben az óvatosság! Nem lehetünk hiszékenyek, mert a lelkünk kárát vallja!

Olvassuk az Evangéliumot, mert csakis ebben ismerhetjük fel Isten Igaz Szavát! (FOLYTATÁS 14-ÉN!)

Lépre ne menjetek!

     Az Úr szavai az Evangéliumban: Vigyázzatok, hogy senki rabul ne ejtsen titeket bölcselettel és hiú megtévesztéssel, amely emberi hagyományhoz, a világ elemeihez, nem pedig Krisztushoz igazodik. (Kol 2,8)

Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen titeket. Mert sokan fognak jönni az én nevemben és azt mondják: 'Én vagyok a Krisztus', és sokakat félre fognak vezetni. (Mk 13,5)

Van ugyanis sok engedetlenkedő, üres fecsegést folytató, csaló ember is, főképp a körülmetéltek köréből. Ezeket le kell inteni, mert feldúlnak, rút haszon kedvéért olyasmiket tanítanak, amiket nem kellene. (Tit 1,10-11)

Sokan fogják követni eltévelyedéseiket, s miattuk becsmérelni fogják az igazság útját. Nyereségvágyból fakadó szavaikkal igyekeznek megvásárolni titeket; de az ítélet már régóta készül ellenük, és a rájuk váró pusztulás el nem alszik. (2Pét 2,2-3)

Az utolsó időkben egyesek elszakadnak a hittől, a megtévesztés szellemeire és az ördögök tanítására hallgatnak, azokra, akik képmutatóskodva, de lelkiismeretükben megbélyegezve hazugságokat hirdetnek. (1Tim 4,1-2)

Lesz ugyanis idő, amikor az emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; elfordítják fülüket az igazságtól, és átadják magukat a meséknek. (2Tim 4,3-4)

Akkor, ha valaki azt mondja nektek: 'Íme, itt a Krisztus, íme, amott', ne higgyétek. Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is tévedésbe ejtsék. Ti tehát vigyázzatok; íme, mindent előre megmondtam nektek. (Mk 13,21-23)
        Azután így szólt tanítványaihoz:
Lehetetlen, hogy botrányok elő ne forduljanak, de jaj annak, aki okozza azokat. Jobb lenne annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék, mint hogy megbotránkoztasson egyet is e kicsinyek közül. Vigyázzatok magatokra! (Lk 17,1-3)

Izraelita férfiak, vigyázzatok mit tesztek ezekkel az emberekkel! (Apcsel 5,35)
(Papjaim) vigyázzatok magatokra és az egész nyájra, amely fölé a Szentlélek elöljáróul helyezett titeket, hogy kormányozzátok Isten egyházát, amelyet tulajdon vérén szerzett. Tudom, hogy miután elmegyek, ragadozó farkasok jönnek közétek, és nem fogják kímélni a nyájat. Sőt köztetek is támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek... (Apcsel 20,28-30)

Amikor azonban testvéreitek ellen így vétkeztek, és megsértitek az ő gyönge lelkiismeretüket, Krisztus ellen vétkeztek. (1Kor 8,12)

A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot (Jn 16,33).

Egy szolga sem szolgálhat két úrnak; mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak. (Lk 16,13) 

Vigyázzatok, hogy senki rosszért rosszal ne fizessen, hanem mindenkor szolgáljátok egymás és mindenki javát! Mindig örüljetek! Szüntelenül imádkozzatok! Mindenért adjatok hálát, mert ezt várja Isten mindnyájatoktól Krisztus Jézusban. (1Tessz 5,15-18)

Vigyázzatok testvérek, ne legyen közületek senkiben hitetlenségre hajló gonosz szív, hogy el ne szakadjon az élő Istentől! Inkább buzdítsátok egymást minden egyes nap, (...), nehogy közületek valakit is megkeményítsen a bűn csalárdsága. (Zsid 3,12-13)

Vigyázzatok, legyetek állhatatosak a hitben, cselekedjetek férfiasan és legyetek erősek. (1Kor 16,13)

Sok csaló ment ugyanis szerteszét a világba. Ezek nem vallják, hogy Jézus Krisztus testben eljött. Aki ilyen, az csaló és antikrisztus. Vigyázzatok magatokra! El ne veszítsétek, amit fáradozásotokkal elértetek, hogy teljes jutalmat kapjatok! (Jn 2,7-9)

Ne akarjatok sokan tanítók lenni, testvéreim, hiszen tudjátok, hogy így súlyosabb ítéletet veszünk magunkra. (Jak 3,1)

Mert ördögök lelkei ezek, akik jeleket művelnek. (Jel 16,14)

Az (antikrisztus) érkezését pedig – a sátán hatalmából – mindenféle hamis erőmegnyilvánulás, jel és csoda kíséri és mindenféle csábítás a gonoszságra, azok vesztére, akik elkárhoznak, mert nem fogadták be az igazság szeretetét, hogy üdvözüljenek. (2Tessz 2,9-10)

Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el. Erős hittel álljatok neki ellen... (1Pét 5,8-9)

Engedelmeskedjetek tehát Istennek; az ördögnek pedig álljatok ellen, és futni fog tőletek. (Jak 4,7)

Csalárd eszmék, hamis üzenetek

     Hova is jutott a keresztény Európa? Valamikor a reneszánsz idején elindult egy merész és gondolkodásra késztető – de szilárdan istenhívő – folyamat. Ez, sajnos olyan nagyszerű szellemek révén siklott félre, mint Erasmus, Luther, Zwingli, Kálvin – és lám – bele is torkollott abba az istentelen felvilágosult XVIII. századba, mely a legistentelenebb, legvéresebb forradalmat szülte meg, ennek ellenére (máig ünnepelve) “Nagynak” nevezik. Teljesen abszurd, hogy ezt a kort a felvilágosodás korának kell neveznünk, holott soha nem köszöntött akkora sötétség a világra, mint épp a “felvilágosodás” által! A felvilágosodás "fénye", Lucifertől a "fényhordozótól" nyeri hamis ragyogását! Józan ész ide, ráció oda, ettől kezdve a szavakat (az addig egyértelmű) fogalmakat sorra megmásították, annak szabadosságával, hogy nem lehet semmi tabu, sem pedig dogma a vizsgálódó értelem előtt! Így aztán a józan gondolkodónak már körültekintőbben kellett minden igazságot értelmeznie, hangoztatnia. Érdekes, hogy a kezdetben lelkendezve hirdetett "szólásszabadságba", valahol mára törés állt be. Egyfelől egyirányú lett, Pl. szabad az Egyházat, a nemzetet gyalázni, másfelől meg léteznek határozott tabuk, amelyeket sem megkérdőjelezni, vitává tenni nem szabad, mert komoly retorziót vonhat maga után. 
      A szabadosságban tobzódó új világrend fiait, egyetlen iránymutató közös szándék egyesíti, hogy gyengítsék az egyéni – a lelkiismeret által szabályozott – öntudatot, a nemzettudatot és hiteltelenítsék (lerombolják) a Katolikus Egyházat! (És ami a legérdekesebb, ezen igyekezetet sem illik észrevenni, pláne szóvá tenni!)
Korunkban, amikor az internetnek köszönhetően minden ismeret és titok gyorsan fényre kerül, az ezt hitelteleníteni kívánók részéről két új taktika került bevezetésre. Egyfelől az igazság vélelmét „összeesküvés elméletnek” minősítik, másfelől teljesen hamis összeesküvés elméleteket dobnak a köztudatba! Ilyenek a manipulált hírek, a rágalmak, a kiszivárogtatott, késleltetett vagy felnagyított információk, a hamis üzenetek és az áltudományos hírek terjesztése is! (Ilyenek Pl. fehérjeláncot találtak a Marson = persze tudományos cáfolatot nyert; ilyen a nagyfigy.com = a helyi püspök kivizsgáltatta és elítélte; ilyen volt a XVI. Benedek pápa elleni esedékes per = az ellenkezője sem volt igaz; Jézus vérének vizsgálata /Ron Wyatt/ = abszolút szamárság stb) 
      Tisztelt Olvasóm! Tudnunk kell, hogy a sátán is ad hatalmat híveinek. Ő a hazugság és a megtévesztés atyja, így olykor e hatalmak (adományok) birtokosai nem fogják fel azonnal, honnan származik a képességük, mert túlontúl boldogok az "ingyenes" adományokkal. Így előfordulhat, hogy valakinek jóstehetsége van, mások, ha kapnak egy fehér lapot és egy tollat a kezükbe, több kötetnyi üzenetet írnak, mintegy diktálásra maguktól (?). Általánosan elterjedt, hogy bizonyos emberek „hangot” hallanak, amely olykor imádságokat sugall, máskor egészen más dolgokat. (…) Vajon mi a forrása ezeknek a sajátos adományoknak? Talán a Szentlélek karizmái volnának? Vagy talán ördögi eredetűek? (vö. D.G. AMORTH, Egy ördögűző tapasztalatai /A sátán adományai/ ECCLESIA 2005)
     Ne féljünk tehát tőlük! Mert semmi sincs elrejtve, ami le ne lepleződne, s nincs rejtett dolog, ami ki ne tudódna. (...) Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Féljetek inkább attól, aki a lelket is és a testet is el tudja pusztítani... (vö. Mt 10,26-28) Keressétek azt, ami az Úrnak tetszik. Ne vegyetek részt a sötétség meddő cselekedeteiben, sőt inkább korholjátok azokat. Mert amiket ők titokban tesznek, még kimondani is szégyen. Mindenre azonban, ami elmarasztalásban részesül, arra világosság derül, s minden, ami napvilágra jut, világossággá válik. (Ef 5,10-14) Ami pedig túlontúl szépnek látszó, aziránt legyetek óvatosak! 

Nincs új a nap alatt! (Mire megy ki a "játék"?)

Hiszékenység vagy hitetlenség?

     A hiszékeny ember: a megtéveszthető lélek! Az ilyenek, nem csak saját hóhéraikat képesek (demokratikusan) maguk fölé megválasztani, de majdan az Antikrisztus megtévesztő 'észérveit' is követendőnek találják majd (Jel 13,3-4)! Itt van például ez a "nagyfigyelmeztetés" mánia! Hányan bedőltek és tanításai nyomán, saját egyházukat bírálgatják, mi több megtagadják a megválasztott Pápát! „Minden egyházközségnek olyan papja van, amilyet megérdemel” – mondja a szólás. nos ez érvényes a világra is! Mit kell tennünk? Fokozottan és célirányosan imádkozzuk a rózsafüzért Krisztus Egyházáért! Sajnos ehelyett mindenféle újdonsült imákat mondanak, háttérbe szorítva a Szent Rózsafüzért, mely fenntartja BÉKÉBEN a világot! Okkal aggódik az evangélista: „amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?" (Lk 18,8) Nem csodálkozhatunk azon, ha az Égi Édesanya aggódva tekint gyermekeire!
A Szeretetláng üzenetéből: „...a hitetlenség által elhomályosuló Föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül. Utána hinni fognak, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és újra megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik.” (II/93-94) 
     Az igaz Mária-jelenések és üzenetek alapvető célja: minél több embert (a Szent Szűz szóhasználata szerint minden embert) meg akarnak szabadítani attól a halálos ítélettől, amely La Salette-ben és Fatimában oly világosan meg lett fogalmazva! Ennek feltétele pedig a megtérés. „Azt akarom, hogy egyetlen egy se kárhozzon el.” (III/130) Jézus mondja a Szeretetláng üzenetében:„Az Isten ügyét nem tudja semmi keresztülhúzni! Az igaz, hogy megváltó munkámhoz szükségem van a ti erőtökre is, hisz értetek kell megtennem. Egyet sem akarok elveszíteni közületek. A sátán olyan harcot indít az emberek felé, amilyen még nem volt soha.” (I/95) A fatimai üzenet szerint végül a Szent Szűz Szeplőtelen Szíve győzelmeskedik. Ám nem lehet közömbös számunkra – akik folytonos szorongattatásban vagyunk –, hogy mikor következik be az Egyház megjövendölt végső diadala! Nekünk ebben a végső diadalban kell bíznunk, nem pedig a végső idők hirdetett katasztrófáiban! Legyünk hűségesek az Egyházhoz, kövessük az Evangélium tanítását és úgy imádkozzunk, mintha már holnap megvalósulnának azok a bizonyos "végső idők"! Az üdvösség egyik feltétele a HŰSÉG! Mert meg vagyon mondva: "Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért, de aki kitart mindvégig, az üdvözül." (Mt 10,22)

Bárhol is jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott.

Légy te az első!

A szenvedés titka

Pio atya stigmái, melyeket a tudomány nem tud megmagyarázni, azok a sebek voltak, melyeket a hóhérok okoztak Jézusnak kínszenvedése és keresztre feszítése során. A Jézussal való teljes misztikus egyesülés, valamint Isten rendkívüli kegyelme lehetővé tette, hogy ezek a sebek láthatóvá legyenek Pio atya testén. Jézus azt akarja nekünk mondani a stigmákon keresztül, hogy minden bűnünk borzalmas szenvedést okoz neki.

Pio atya személyében maga Jézus Krisztus szenvedett és mutatta meg sebeit. Jézus, aki valóságos Isten − és Istenben mindig "most" van −, magára vehette mindenkinek minden bűnét és szenvedését. Azáltal, hogy Jézus szenvedett és meghalt minden emberért, a feltámadása által megmentett minket a végső rossztól, vagyis az örök kárhozattól. Neki köszönhetően minden szenvedés − még a legértelmetlenebb és a nem szándékosan okozott szenvedés is −, ha a vele való egyesülésben éljük meg, az üdvösség útjává válik, tehát nagy kegyelem és ajándék. Jézus azonban csak akkor tudja nekünk ajándékozni az üdvösséget, ha hajlandóak vagyunk azt elfogadni, ha minden szenvedésünket és összes bűnünket teljes bizalommal átadjuk neki a kiengesztelődés szentségében és az Eucharisztiában, ha imádkozunk, és a parancsok, valamint az evangélium útját járjuk.

II. János Pál pápa arról írt, hogy minden ember "meghívást kapott arra is, hogy részt vállaljon a szenvedésből, amely által a megváltás végbement. Abban a szenvedésben való részesedésre hivatott, amely révén minden emberi szenvedés is megváltást nyert. Krisztus, midőn szenvedése által megváltotta az embert, vele együtt a szenvedést is a megváltás szintjére emelte. Így az emberek a maguk szenvedésével együtt Krisztus megváltó szenvedéséből is részt kaphatnak" (Salvifici doloris, 19).

Jézus kínszenvedésének és kereszthalálának köszönhetően minden emberi szenvedés gyöngeségét átjárhatja Isten hatalmas ereje. Eszerint szenvedni annyit jelent, mint kiváltképp alkalmassá válni a felemeltetésre, kiváltképp nyitottá lenni Isten üdvözítő erői előtt, amelyeket Krisztusban kínál fel az emberiségnek. Benne Isten megerősítette azt a szándékát, hogy elsősorban a szenvedés − az emberi gyöngeség és kiszolgáltatottság − útján cselekedjék; s hogy épp ebben a gyöngeségben és kiszolgáltatottságban mutassa meg erejét. Ezzel magyarázható az is, amit Szent Péter első levele ajánl: »Ha pedig (az embernek) mint kereszténynek kell szenvednie, ne szégyellje, hanem dicsőítse meg az Istent ezzel a névvel«" (Salvifici doloris, 23.).

Jézus a Pio atya testén megmutatkozó sebei által mindannyiunkat felszólít, hogy adjuk át Neki szenvedésünket. Ugyanis csak ekkor kapjuk meg tőle Isten szeretetének üdvözítő erejét. Csakis így nem tékozoljuk el szenvedésünket, s az már nem lesz átok, hanem nagy áldás forrása, mert részesülünk Jézusunk világot üdvözítő kínszenvedésének és halálának titkában.

Az ember legnagyobb tragédiája és lelki szenvedése a halálos bűn állapota. Jézus arra szólít fel minket, hogy azonnal keljünk fel minden súlyos bukásból, és a kiengesztelődés szentségében adjuk át neki rabságunkat és megsebzett szívünket, hogy megtegye értünk a legnagyobb csodát, a bűnbocsánatot.

Minden szenvedés, melyet az ember átél, csak kis része annak a szenvedésnek, melyet Krisztus élt át a kereszten. Ha szenvedésünket felajánljuk Jézusnak, áthatja azt szeretetének üdvözítő ereje. Akkor Pio atyához hasonlóan megtapasztaljuk Krisztusnak az ördög, a bűn, a szenvedés és a halál felett aratott végleges győzelmének örömteli titkát.

Pio atya bele volt merülve a szüntelen imába és teljesen átadta magát Jézusnak, mint mások bűneiért bemutatott engesztelő áldozatot. Krisztussal egyesülve mindennap vállára vette mindazok szenvedését és gondját, akik segítséget kértek tőle. Azzal, hogy Pio atya engesztelő áldozatul ajánlotta fel magát Istennek mások bűneiért, a leghatásosabb fegyvert használta fel valamennyi rossz ellen. Agostino atyának ezt írta levelében: "Elégedettebb vagyok, ha szenvedek − s ha nem hallgatnék szívem szavára, arra kérném az Úr Jézust, hogy adja nekem az emberek minden szenvedését. De nem teszem, mert attól félek, hogy túlságosan önző lennék, ha magamnak akarnám a legjobb részt, a fájdalmat. A szenvedésben Jézus közelebb van, néz engem, és ő jön el, hogy fájdalmat és könnyeket kolduljon, mert szüksége van rá a lelkek számára" (1912. 4. 12.).

Pio atya gyakran mondta az embereknek: "Magamra veszem a szenvedéseteket!" Magára vette mások szenvedését, és teljes mértékben átélte őket. De a szenvedés nála nagy örömmel is társult, mely a Krisztussal való egyesüléséből fakadt. Amikor szerzetestársai között volt, ő volt a társaság lelke, örömmel viccelődött. Bizonyos idő elteltével azonban távoznia kellett a nagy szenvedés miatt. Ezt mondogatta: "Egy nagy seb vagyok" Lelki leányának pedig ezeket írta: "Nem önmagáért szeretem a szenvedést, hanem azért a gyümölcsért, melyet hoz: dicsőíti az Istent, megmenti a lelkeket, kiszabadít a tisztítótűzből - mi többet kívánhatnék?" "Tudom, hogy mindannyian szenvedtek. Bátorság! − írta Szent Pio atya. Ha bízunk Édesanyánkban, biztosak lehetünk benne, hogy kiterjeszti kezét, és mindannyiunkat megvigasztal. Minden betegben ott van a haldokló Jézus. Minden szegényben ott van a szenvedő és kétszeresen haldokló Jézus."

(P Mieczyslaw Piotrowski SChr. cikke SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 7. szám. Agape Kiadó, ul. Panny Marii 4, 60-962 Poznań, Lengyelország) 

Elközelgett-e a végső idő?

     Évről-évre, hónapról-hónapra hallhatjuk a végidős károgásokat, melyek eleddig annyiszor nem "jöttek be", hogy a végén, az igazi eseményekre figyelmeztető IGAZ jelekre, már fel sem figyelnek majd az eddig "napra-készek"! Ez aztán majd készületlenül lepi meg őket, és katasztrofálisan éri a lelküket! Sajnos sokak, hallván valamely „hajánál fogva előrángatott" hamis és ismeretlen hitelű üzenetet, "jólértesültségükben" nyomban buzgón terjesztik azokat, „nehogy az Úr számon kérje majd rajta, hogy nem adta tovább"! Nos, az Úr az Evangélium terjesztését fogja számon kérni majd mindenkitől  (lásd 2Tim 4,2)! Azt az Evangéliumot, melyben az Üdvözítő világos óvatosságra való intését olvashatjuk: "Van ugyanis sok engedetlenkedő, üres fecsegést folytató csaló ember is, főképp a körülmetéltek köréből. Ezeket le kell inteni, mert feldúlnak egész házakat, rút haszon kedvéért olyasmiket tanítanak, amiket nem kellene.(Tít 1,10-11); Az utolsó időkben egyesek elszakadnak a hittől, a megtévesztés szellemeire és az ördögök tanítására hallgatnak, azokra, akik képmutatóskodva, de lelkiismeretükben megbélyegezve hazugságokat hirdetnek.(1Tim 4,1-2); ...a gonoszságban haladnak előre: tévelyegnek, és tévelygésbe vezetnek.(2Tim 3,13); Lesz ugyanis idő, amikor az emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; elfordítják fülüket az igazságtól, és átadják magukat a meséknek.(2Tim 4,3-4); Őrizd meg a rád bízott kincset, kerüld a profán, újdonsághajhászó fecsegést, az álságos 'ismeret' ellenvetéseit, amelyet némelyek elfogadtak, és a hittől elszakadtak.(1Tim 6,20-21) Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el. Erős hittel álljatok neki ellen.(1Pét 5,8-9); Ti tehát, szeretteim, miután mindezt előre tudjátok, vigyázzatok, hogy az istentelenek tévelygése magával ne ragadjon titeket és el ne veszítsétek saját szilárdságotokat.(2Pét 3,17); Virrasszatok tehát és minden időben imádkozzatok, hogy megmeneküljetek mindattól, ami be fog következni, és megállhassatok az Emberfia előtt.(Mt 24,25); Íme, előre megmondtam nektek.(Lk 21,36)!"

A stigmák orvosi vizsgálata

Pio atya stigmáinak híre villámsebesen terjedt el először Olaszországban, majd az egész világon. Újságírók jöttek, akik tanúi voltak a Pio atya közbenjárására történt bámulatos csodáknak és a számos megtérésnek, köztük a sajátjuknak is. A nagy nyilvánosság miatt a kolostor elöljárói úgy döntöttek, hogy részletes orvosi vizsgálatnak vetik alá Pio atya sebeit.

Az elöljárók először Luigi Romanelli professzort kérték fel erre. Az alapos kivizsgálás 1919. május 14-én történt, és megerősítette, hogy a lábfejek és a kezek teljesen át vannak szúrva, a 8 cm hosszú oldalseb pedig bőségesen vérzik az ütőérből. Romanelli professzor ezt írta a zárójelentésben: "Pio atya sebei nem természetes eredetűek. Az okok, melynek hatására létrejöttek, természetfeletti jellegűek. Az orvostudomány nem képes megmagyarázni ezt a jelenséget" Pio atya sebeinek vizsgálatára felkérték Bignami professzort is, aki ateista volt és már eleve kizárta a természetfölötti  működést, mert egyszerűen nem hitt a létezésében. A kivizsgálás után a professzor megdöbbenve jelentette ki, hogy nem létezik olyan kémiai anyag, sem betegség, mely ilyen sebeket okozhatna. Bignami professzor gyógykezelést rendelt el, mert be akarta bizonyítani, hogy két hét gyógykezelés után a sebek begyógyulnak. Elrendelte, hogy: 1.) Pio atya semmiképp se férhessen hozzá a jódtinktúrához, se más orvosi szerekhez; 2.) kössék be Pio atya sebeit és két tanú jelenlétében pecsételjék le; 3.) nyolc napon át minden reggel ellenőrizzék a sebeket és az ellenőrzés után újra pecsételjék le.

A kolostor elöljárói nagy következetességgel felügyelték Bignami professzor utasításainak végrehajtását. Az eredmény az lett, hogy a nyolcnapos gyógykezelés alatt a sebek egyáltalán nem gyógyultak be és egész idő alatt bőségesen véreztek. 

A következő professzor, aki Pio atyát kivizsgálta, Giorgio Festa professzor volt, aki jelentésében azt írta, hogy Pio atya idegrendszere és szellemi képességei tökéletesen működnek. Kijelentette, hogy a sebek egyértelműen nem a páciens tevékenysége következtében keletkeztek, hogy határozottan nem valamilyen külső vagy belső tényezők hatására jöttek létre, és hogy sem a sebek kinézetét, sem az eredetüket nem lehet a tudományos ismeretek alapján megmagyarázni.

Pio atya stigmái ötven éven keresztül megállás nélkül véreztek, nem gyógyultak, tartósan frissek maradtak, nem alakultak ki gennyes gócok, sem gyulladás vagy nekrózis. Ez a jelenség teljességgel ellentmond a biológiai törvényszerűségeknek.

Ráadásul Pio atya halálának pillanatában a sebek teljesen eltűntek, még a legkisebb heg sem maradt utánuk. Az orvosok számára ez újabb rendkívüli csoda volt, hiszen minden szövetkárosodással járó seb tartós nyomot hagy maga után, látható hegek formájában. Az orvostudomány számára ez teljességgel megmagyarázhatatlan jelenség. 

Pio atya stigmái különösen kifejező jelek voltak, melyek mindenkit megtérésre hívtak. Pio atya révén Isten nagy irgalmasságában lehetőséget adott az embereknek, hogy visszatérjenek hozzá ebben a különösen nehéz időszakban, amikor az emberiség lelki válságba jutott.

(P Mieczyslaw Piotrowski SChr. cikke SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 7. szám. Agape Kiadó, ul. Panny Marii 4, 60-962 Poznań, Lengyelország)

(folyt.)

Megtévesztés magas fokon

     A sátáni manipuláció megnyilvánulása szünet nélküli az egyén, a közösség és a társadalom életében. Nagyon fontos lenne mindenkiben tudatosítani, hogy a bűn szerzője, a megtévesztő szellem „tévútra akarja vezetni az egész világot'' (vö Jel 12,9b), ezzel-azzal, a végidők riogatásával, a bűnök és az emberi hiszékenység kihasználásával igyekszik tönkretenni az ember testi-lelki jövőjét, konkrétabban, végleg eltávolítani a Teremtőjétől.
      És mivel kezdi? Először is megpróbálja a felvilágosodás "észérveivel", esetleg különféle magánykinyilatkoztatások jólértesültségének a látszat-hihetőségével "bombázni" a lelkeket! Tekintve, hogy hiszékenységükben egyre kevesebben ismerik fel a sátáni pusztítás szervezett voltát, kevesen látják át a bűn szerzőjének taktikáját, sőt, nemegyszer tekintélyes tanítók az ördög puszta létét is tagadják, vagy éppen bedőlnek az egyházias szóhasználattal fogalmazott hamis üzeneteknek. Emiatt, sokan a kellő körültekintés hiányából esnek áldozatul a megtévesztő szellem mesterkedésének. Ez annak is betudható, hogy semmit nem tanultak a demonológiáról, így azt sem tudják, hogy az ördögnek csupán annyi hatalma van felettük, amennyit megengednek neki! Egyre inkább hallunk katolikusoktól olyan nézeteket, miszerint "ez a pápa nem pápa, mert nem szabályosan lett megválasztva"! Nocsak!? Na ezek az emberek aztán igazán jól értesültek lehetnek! Forrásuk azonban nem belső szentszéki értesülés, hanem nagyon is külsős álhírek és manipulált, "épp most" előkerült iratok, a "valódi" III. Fatimai Titoktól, Szent Pio atya soha nem látott leveléig, vagy Assisi nagy Szentjének "írásos hagyatékáig"! Pedig esetükben nem másról van szó, mint kifinomult ördögi praktikákról, melynek célja az EGYETEMES (katolikus) hit végzetes bomlasztása!

    Bizonytalan üzenetek és igazolatlan források (előkerült "apokrif" iratok) követése soha nem ajánlott, mert óhatatlanul démoni erők kelepcéjébe eshetünk, ez pedig elhomályosítja még az addigi tisztánlátást is! A jólértesültség "többlettudása", az emberi gőg forrása! Amiként a paradicsomi Kísértő – nyájas szavával –, ma is elhangolhat az evangéliumi útról, beépülhet az akaratba, s az egyén már észre sem veszi magán, hogy nem képes tudatosan felvenni a keresztjét (Mt 16,24)! Ennek tudható be, hogyha a bűn és a hiszékenység elburjánzik egy társadalomban, akkor óhatatlanul megnövekszik az egymás iránti részvétlenség, a közömbösség és az önzés, előrevetítve a tömeges elkárhozás veszélyét!

(folyt.)

Szent Pio atya stigmái

A látható jele annak, hogy Isten elfogadta Pio atya áldozatát elégtételül mások bűneiért és a tisztítótűzben szenvedő lelkekért, a stigmák ajándéka volt a szüntelenül vérző sebek ajándéka, egy rendkívüli jel, hogy egyesült Krisztussal az ő szenvedésében minden ember üdvösségének javára. 

A stigmák által okozott szenvedés első jelei már 1910-ben jelentkeztek Pio atyánál. 1910. szeptember 7-én megjelent neki Jézus és Szűz Mária − és akkor látta meg először a kezein Krisztus sebeit, melyek egy bizonyos idő elteltével eltűntek, mert Pio atya buzgón könyörgött ezért. Hasonló, de még intenzívebb élménye volt 1911 szeptemberében és 1912 márciusában.

Jézus Krisztus fokozatosan felkészítette Pio atyát arra, hogy fogadja el tartósan üdvözítő kínszenvedésének jeleit. 1918. augusztus 5-én a seb a szerzetes oldalán is megjelent. Egyik levelében azt írja, hogy egy gyóntatás alatt "lelki szemeim előtt egyszer csak megjelent egy mennyei lény", aki kezében izzó fegyvert tartott. "Láttam, hogy ez a lény teljes erővel a lelkembe hajítja a fegyvert. (...) Attól a naptól fogva halálos sebet hordozok. Úgy érzem, lelkem legmélyén mindig nyitott seb tátong, amelytől állandóan szenvedek" Krisztus összes sebe 1918. augusztus 20-án jelent meg Pio Atya testén. Ezt a különleges eseményt levélben leírta a lelkivezetőjének: "... a szentmise után (...) egyszerre olyan nyugalom szállt rám, mintha édes álomba szenderültem volna. Külső és belső érzékeim, de még lelki képességeim is leírhatatlan nyugalomba merültek. Mélységes csend volt körülöttem és bennem: Pio atya leírja, hogy megpillantott egy titokzatos lényt, akinek "vérzett a keze, a lába és az oldala. (...) Azután eltűnt az a lény, és észrevettem, hogy mindkét kezem, lábam és az oldalam át van szúrva és vérzik. Elképzelheti, milyen gyötrelmet éltem át akkor, és élek át azóta is egyfolytában, szinte mindennap. Az oldalsebből állandóan szivárog a vér, főleg csütörtök estétől szombatig. Atyám, meghalok a fájdalomtól, oly zaklatott és elgyötört a lelkem. Félek, hogy elvérzem, hacsak az Úr meg nem hallgatja szegény szívem sóhajtozását, és el nem veszi ezt tőlem. Vajon megadja ezt nekem Jézus, aki olyan jóságos? Vajon elveszi-e legalább a zaklatottságot, amelyet e külső jelek miatt érzek? Hangosan kiáltozom hozzá, és addig esedezem, amíg irgalmában el nem veszi tőlem − nem a gyötrelmet, nem is a fájdalmat, hiszen azt hiszem, ez lehetetlen volna, s áhítom is a fájdalom mámorát, hanem e külső jeleket, amelyeknek jelenléte leírhatatlanul, kibírhatatlanul felkavar és megaláz" (Pio atya levelei, 1918.10. 22). 

Az Úr Jézus nem hallgatta meg ezeket a kéréseket, mert minden kételkedőnek és hitetlennek világos jelet akart adni, hogy megtérésre indítsa őket, ha meglátják Pio atya testén a vérző sebeket, rettenetes kínszenvedésének és halálának jeleit, melyeket a bűn, illetve a szeretete és irgalma iránti bizalmatlanság okozott.

Pio atya minden erejéből megpróbálta rejtegetni az állandóan vérző sebeket, hogy senki se szerezzen tudomást róluk. Ez azonban lehetetlen volt, mert a sebek bőségesen véreztek és gyakran kellett rajtuk kötést cserélni. A kolostor gvárdiánja az általános elöljárónak küldött levelében így írta le Pio atya stigmáit: "...valódi sebek ezek, teljesen át van szúrva. Az oldalán pedig valódi nyílás látható, melyből szüntelenül folyik a vér".

Ötven éven keresztül, egészen a haláláig hordozta a testén Pio atya a szüntelenül vérző sebeket, Krisztus kínszenvedésének és halálának jeleit.

(P Mieczyslaw Piotrowski SChr. cikke SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 7. szám.)

(folyt.) 

A stigmák titka

Az Egyház történelméből hetven olyan kanonizált szentet ismerünk, akinek testén vérző sebek voltak, annak a jelei, hogy a halál és a feltámadás titkában rendkívüli módon egyesültek Krisztussal. Közéjük tartozott például Assisi Szent Ferenc, Sziénai Szent Katalin, Giuliani Szent Veronika, Boldog Emmerich Katalin. Avilai Szent Teréznek (1515-1582) különleges stigmái voltak. A testén semmilyen látható seb nem volt, de a szívén valódi sebek voltak. Egyik misztikus művében írt erről. Halála után a testén boncolást végeztek. Amikor az orvosok kivették a szívét, meggyőződtek róla, hogy valóban van rajta öt seb, melyek egyike öt centiméter nagyságú volt. Az orvosok megerősítették, hogy a sebek mindegyike azonnali halált okozna, Szent Teréz mégis 23 éven át élt velük. Sőt, mi több, arra sincs tudományos magyarázat, hogy Szent Teréz szíve mind a mai napig megmaradt. Egy különleges ereklyetartóban őrzik a karmelita nővérek kolostori kápolnájában a spanyolországi Alba de Tormes-ban, és az öt seb ma is látható rajta.

Az Egyház történelmében az első pap, akinek stigmái voltak, Szent Pio atya volt. Francesco Forgione (Szent Pio atya) 1887. május 25-én született Pietrelcinában (Olaszországban, Benevento megyében), egy szegény kis házban, melyben egy szoba volt egyetlen ablakkal, a padló pedig csupán döngölt agyagból volt. 1903-ban, tizenhat évesen belépett a kapucinusok noviciátusába. 1910. augusztus 10-én pappá szentelték, és teljesen átadta magát Istennek, mint engesztelő áldozatot az emberiség bűneiért és a tisztítótűzben szenvedő lelkekért. Lelkiatyjának, Benedetto atyának címzett levelében ezt írta: "Már hosszabb ideje érzem annak szükségét, hogy áldozatul adjam magam az Úrnak a szegény bűnösökért és a tisztítótűzben szenvedő lelkekért. Ez a vágy olyannyira megerősödött szívemben, hogy már erős szenvedéllyé vált. Igaz, hogy sok alkalommal felajánlottam már magam ily módon Istennek, és könyörögtem hozzá, hogy méltóztassa rám tenni az embertársaimnak és a tisztítótűzben szenvedő lelkeknek valamennyi bűnét, de most ezt az áldozatot az engedelmesség megnyilvánulásaként szeretném meghozni. Úgy látom, mintha ezt maga Jézus akarná... A másokért való szenvedés hivatása nehéz, hiszen az ilyen ember helye nem a szeretet gyönyörében van, hanem a Kálvárián, ahol egyesül a szenvedő Jézussal" (1910. ll. 29.).

Jézus megengedte, hogy erősebben halljam a hangját a szívemben: "Fiam, a szeretet a szenvedésben ismerszik meg; erősen fogod érezni lelkedben, s még erősebben a testedben": (Pietrelcina, 1912. 12. 29)

Az Agostino atyának írt egyik levelében Pio atya leírta azt a rendkívüli küldetést, melyre Jézus meghívta őt:

"Ő kiválasztja a lelkeket, és köztük − érdemtelenül − az enyémet is kiválasztotta, hogy segítségére legyen az emberek megváltásának mérhetetlenül nagy feladatában. Minél többet szenvednek az ilyen lelkek a legkisebb vigasztalás nélkül, annál jobban megkönnyítik a jóságos Jézus szenvedését. S ez a valódi oka annak, miért akarok egyre jobban szenvedni, és vigasztalás nélkül szenvedni. Ez minden örömöm forrása. Mindamellett bátorságra van szükségem, de Jézus semmit sem tagad meg tőlem. Ezt hosszú idők tapasztalata alapján mondhatom. Bizony, semmit sem tagad meg, de csak azzal a feltétellel, hogy nem szűnünk meg kérlelni őt" (Pietrelcina, 1912.9.20.). Egy másik levélben pedig ezt írta: "Ó, Jézusom, bárcsak annyira tudnálak szerethetni, és annyira szenvedhetnék érted, amennyire kívánom; bárcsak boldoggá tehetnélek, s valamiképp kárpótolhatnálak az emberek hálátlanságáért! Jézus megengedte, hogy erősebben halljam a hangját a szívemben: »Fiam, a szeretet a szenvedésben ismerszik meg; erősen fogod érezni lelkedben, s még erősebben a testedben«" (Pio atya levelei, Pietrelcina, 1912. 12. 29).

(P Mieczyslaw Piotrowski SChr. cikke SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 7. szám. )

(folyt.)

Jézus Szentséges Szíve
     Jézus Szívének tisztelete dogmatikailag a Szentíráson alapul: Jézus kereszten átszúrt Szíve a megváltó szeretet szimbóluma. Magát az Istenembert ünnepeljük, de úgy, ahogy szívének szeretetét kifejezte.
     Tiszteletének alapja az, hogy Jézus egész embersége, így Szíve is az Isteni Személy kifejezője. A Szentírásban a szív az ember erkölcsi és vallási személyiségének foglalata, nem lélektani, hanem egész-emberi fogalom, ősfogalom, mely egyszerre fejezi ki a testi és a lelki valóságot. 
Jézus Szívének átszúrása és oldalának megnyitása jelképezi a szeretet végtelenségét, a Szentlélek elküldését és a Szentségek forrását, mely nélkül nincs hitélet.
     Az egyházatyák a Jn 7,37–38-ra hivatkozva Jézus Szívét az Élő Víz forrásaként jelölték meg.
     A középkorban már kimutatható egyes misztikusainál a Jézus Szíve-tisztelet. 
Ezt követően a 16. században főként a jezsuiták és a karthauziak terjesztették a tiszteletet, aminek teljes kibontakozása a 17. századi Alacoque Szent Margit látomásaihoz kapcsolódik. Ebben, Jézus különösen az emberi hálátlanságot fájlalta, s a Szív tisztelőitől engesztelést, valamint gyónást és áldozást kért a hónap első péntekjén.
     IX. Piusz pápa 1856-ban Jézus Szíve ünnepét az egész Egyházra kiterjesztette. A főünnep napja a Pünkösd utáni második vasárnapot (vagyis Úrnapját) követő péntek. Ezenkívül Jézus Szívét ünnepeljük minden elsőpénteken és a júniusi hónapban.
     Jézus Szentséges Szíve két alapvető ábrázolásban ismert.
Alacoque Szent Margit látomásai nyomán, Jézus Szívének lángoló ábrázolásaként, és Szent Fausztina nővér látomásai nyomán az Irgalmas Jézus képen, melyen a Szentséges Szív nem látható, csupán a belőle áradó fénysugarak.
     Megjegyzés: Hasonlóképpen ábrázolt Mária Szeplőtelen Szíve! Míg a Fatimai Szűzanyát tövisekkel körülvett lángoló szívvel ábrázoljuk, addig Mária Szíve Szeretetlángja esetében a Szív nem látható, csupán a belőle áradó sugarak! (Sajnos helytelen a Szent Szűz Szeretetlángját szívvel kezében ábrázolni!)
(Több forrás, köztük a Magyar katolikus lexikon és a Magyar Kurír felhasználásával!)

Pietrelcinai Szent Pio atya

Az ateisták Isten nemlétéről szóló érvei kártyavárként omlanak össze, ha találkoznak Isten valóságával, melyet életükkel fednek fel előttünk a Katolikus Egyház szentjei. Ezek közé tartozik Pio atya, aki az Egyház történelmének egyik legnagyobb misztikusaként és stigmatizáltjaként rendkívül kifejező jele Isten létezésének. Csak a rosszakaratú emberek, akik "az igazságot elnyomják igazságtalansággal" (Róm 1,18), vonják kétségbe vagy utasítják el az ilyen világos jeleket.

2008. április 23-án San Giovanni Rotondóban kiállították Szent Pio atya testét a nyilvánosság számára. Halálának 40. évfordulóját 2009. szeptember 23-áig ünnepelték.Pio atya közbenjárására ma is rendkívüli megtérések történnek a legmeggyőződésesebb ateisták esetében, sokan pedig csodásan meggyógyulnak. Itt említsünk meg legalább egy nagyszerű csodát, ami Pio atya közbenjárására történt. A tudományos világ döbbenten áll az olasz Gemma di Giorgi rendkívüli esete előtt. Gemma 1939-ben pupillák nélkül született, de 1947-ben elnyerte a tökéletes látás képességét, miután Pio atya kezéből magához vette az Eucharisztiát. Ennek a nőnek a mai napig nincsenek pupillái, mégis minden fizikai törvény ellenére kitűnően lát. A tudósok tüzetesen kivizsgálták ezt a csodálatos, mindmáig tartó csodát.

A dokumentumok megerősítik, hogy Pio atya földi élete során a bilokáció ajándékának köszönhetően megjelent több száz vagy ezer kilométerrel arrébb, hogy lélekben segítsen a szükséget szenvedőknek. Tudott olvasni a lelkiismeretben, és teljesen ismeretlen emberek életének ismerte apró részleteit. Megadatott neki, hogy találkozzon a tisztítótűzben szenvedő lelkekkel. Mindennapos misztikus állapotaiban találkozott Jézussal, Szűz Máriával és a szentekkel. És ugyancsak mindennap harcolt a gonosz lelkek gyűlölete és gyűlöletes támadásai ellen. 

Szent Pio atya 50 éven keresztül hordozta testén az állandóan vérző sebeket − a stigmákat, Krisztus kínszenvedésének jeleit, melyeket az orvosok semmilyen módon sem tudtak meggyógyítani. Pio atya sebeiből mennyei illat áradt, melyet egyes kiválasztott emberek a világ különböző pontjain is éreztek, gyakran több ezer kilométerre San Giovanni Rotondótól. Ebben a cikkben részletesebben írunk a stigmák titkáról és jelentőségéről.

(P Mieczyslaw Piotrowski SChr. cikke SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 7. szám. Agape Kiadó, ul. Panny Marii 4, 60-962 Poznań, Lengyelország)

(folyt.)

     Az első péntek a hónap első péntekje, egyben a Jézus Szíve tisztelet napja is.
     Alacoque Szent Margit vizitációs nővérnek Jézus kinyilatkoztatta, hogy akik kilenc egymást követő elsőpénteket megtartanak, Jézus ígérete szerint sokféle kegyelmet kapnak Istentől. 
     Ezeknek az ígéreteknek nyomán az elsőpénteki nagy kilenced megtartása széles körben elterjedt az Egyházban és a Jézus Szíve tisztelet legelterjedtebb formája lett.
     Mit ígért Jézus azoknak, akik megtartják az elsőpénteki nagy kilencedet, vagyis kilenc egymást követő hónap első péntekén meggyónnak és megáldoznak? 
     Jézus ígéreteit tizenkét pontban foglaljuk össze, ezek a következők:
 1. Megadom nekik az állapotukhoz szükséges kegyelmet.
 2. Családjaiknak megadom a békét.
 3. Minden bánatukban megvigasztalom őket.
 4. Életükben és különösen haláluk óráján biztos menedékük leszek.
 5. Minden vállalkozásukat megáldom.
 6. A bűnösök szívemben megtalálják az irgalom forrását és vég nélküli tengerét.
 7. A lanyha lelkek buzgókká lesznek.
 8. A buzgó lelkek nagy tökéletességre jutnak.
 9. Megáldom a házakat, ahol szívem képét kifüggesztik.
10. Azoknak, akik a lelkek megmentésén dolgoznak, olyan erőt adok, hogy még a legmegrögzöttebb bűnösöket is megtérítik.
11. Azok neveit, akik ezt az ájtatosságot terjesztik, szívembe írom, és onnan soha ki nem törlöm.
12. Végül Jézus Szíve legnagyobb ígérete az elsőpénteki nagy kilencedet végzőknek a következő: Mindazok, akik 9 egymásután következő hónap első péntekekén a szentségekhez járulnak, vagyis meggyónnak és megáldoznak, nem halnak meg kegyelem nélkül, sem a nekik szükséges szentségek vétele nélkül. Isteni szívem biztos menedékük lesz az utolsó pillanatban.
     Ez az utolsó ígéret azt jelenti, hogy nem kárhoznak el azok, akik életükben elvégezték a nagy kilencedet. Nagyon fontos ígéret ez.
     A Jézus Szíve tiszteletben magát az Istenembert, magát Jézust ünnepeljük, de úgy, ahogy szívének szeretetét kifejezte irántunk. Az egyházi dokumentumok szerint a szív nem pusztán jelképe Jézus szeretetének, hanem a valóságos emberségének kifejezése, melyet áldozatul adott értünk. 
     A Jézus Szíve tisztelet megnyilatkozási formái: az engesztelés, a viszont szeretet, Krisztus követése és önmagunk fölajánlása.

(folyt.) (Források az első részben!)

Nemzetünk büszkesége
     Kultusza halála után hamarosan kifejlődött. Tulajdonképpen maga a nép avatta szentté, mielőtt az Egyház hivatalosan megtette volna. Seregestől keresték föl sírját, nemcsak a gyógyulást, vigasztalást óhajtók, hanem a vitában álló peres felek is. A csodás gyógyulások híre gyorsan terjedt. A szent király ereklyéibe vetett bizalom egyre növekedett; szokássá vált, hogy itt döntsenek el nagy fontosságú pereket, és László oltára előtt tegyenek esküt. Itt tartották az 1134. évi nemzeti zsinatot, s itt döntötték el egy alkalommal a zágrábi püspök perét is. Ezek után az Egyház hivatalos lépése sem váratott soká magára.
     III. Béla király sürgetésére III. Celesztin pápa 1192-ben László királyt a szentek sorába iktatta. Sírját a procedúrára még abban az évben felbontották és akkor már Váradon volt. A kiemelt testet bíborszínű, nehéz selyembe takarták és gazdagon aranyozott ezüstkoporsóba fektették. Fejére drágaköves koronát helyeztek, kezébe arany királyi pálcát adtak.
     Az első díszes fejereklyetartó mellszobrot (hermát) 1192–1300 között készítették, amibe az állkapocs nélküli fej került, de ez a herma az 1406-os tatárjárás kapcsán kialakult tűzvész során elpusztult, „de a koponyarészt még füst sem érte”.
     1565. június 22-én az unitárius János Zsigmond fejedelem által vezetett váradi protestánsok szétdúlták a király nyughelyét, az értékeket elrabolták és Szent László csontjait a sárba taposták. A gyalázat hírére Szegedy Benedek kanonok a helyszínre ment, s az ereklyék egy részét megmentette (az újonnan elkészült ezüst fejereklyét még 1556 előtt megmentették).
     Az 1565. évi protestáns dúlások következtében a herma az ecsedi várba, a protestánsok kezére került, akik gúny tárgyává tették („László fejét ti imádgyátok, Szépen ezüstbe befoglaltatoe...”), ám Naprághy Demeter erdélyi, majd győri püspök megváltotta.
     A szent lovagkirály hatása népe körében az idők folyamán csak növekedett, egyesek szerint még Szent Istvánét is felülmúlta. A nagyváradi székesegyház előtt állították föl híres lovasszobrát, a Kolozsvári-testvérek alkotását. Állítólag ennek mása a győri székesegyház hermája, amely fenséget, erőt, s egyúttal nyájasságot is sugároz; ez volna a szent király igazi arca. A mindig győzelmes ,,Bátor Szent László” lett a katonák védőszentje is.
Mi is kérjük őt hazánkért, népünkért:
SZENT LÁSZLÓ KIRÁLY, KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK!

/Több internetes forrásból, főként a www.katolkus.hu-szentek - felhasználásával szerkesztette H.Mária és e blog szerkesztője/

Mit jelent a Jézus Szíve tisztelet?
     A Jézus Szíve tisztelet az újabb kor egyik legelterjedtebb és legkedveltebb áhítata, amely a társadalom erkölcsi megújulásával kapcsolatos vallási mozgalom. Nem az Üdvözítő személyének és életének részletezéséből fakad, hanem abból a törekvésből, hogy Jézus benső világába, lelkiségébe, szándékainak és érzelmeinek ismeretébe behatoljunk és Krisztushoz való viszonyunkat, ennek megfelelően szeretetteljesen elmélyítsük.
     A Jézus Szíve tiszteletben tehát magát az Istenembert, magát Jézust ünnepeljük, ebben az ünneplésben különösen nagy hangsúlyt kap Jézus szeretete, amelyet a szív jelképez. A szívben nemcsak Jézus emberi, hanem istenemberi szeretetének is jelképét látjuk, amely egyszerre tükrözi az Atya iránti és az emberek iránti szeretetét. A szív Jézus valóságos emberségének kifejezése is, melyet áldozatul adott értünk. A Jézus Szíve tisztelet megnyilvánulási formái lehetnek például az engesztelés, Krisztus követése, esetleg önmagunk felajánlása. Önmagunk fölajánlása azt jelenti, hogy minden fáradozásunkat, munkánkat, szenvedésünket Jézus Szíve iránti szeretetből tesszük, és ezért viseljük el türelemmel mindazokat a nehézségeket, amelyek életünkben adódnak. .
     Alacoque Szent Margit volt az első, aki a Szent Szív különös oltalmába ajánlotta magát. E fölajánlást később sokan mások is megtették. 
     Az Egyház hivatalos liturgiája mindaddig tartózkodó maradt, amíg a Jézus Szíve teológiája nem volt kidolgozva. 
     XIII. Kelemen pápa 1765-ben jóváhagyta a lengyel püspököknek, hogy bevezessék Jézus Szíve miséjét és officiumát, ezzel mintegy engedélyezve helyi tiszteletét. 
     IX. Pius pápa 1856-ban Jézus Szíve ünnepét az egész Egyházra kiterjesztve elrendelte. 
     XIII. Leó pápa 1899-ben hagyta jóvá a Jézus Szíve litániát az egész Egyház számára. ekkor jött létre 33 invokációban a Jézus Szentséges Szívének litániája, Jézus 33 éves földi tevékenységének emlékére. 
     I. Ferenc József az Osztrák-Magyar Monarchia feje, felajánlotta a Magyar Királyságot, birodalma több országával együttesen Megváltónk, Jézus Krisztus Szent Szívének oltalmába, 1914. december 8-án, az I. világháború kezdetén.
     XI. Pius 1928-ban a Miserentissimus Redemptor enciklikában már összefoglalást adott a Jézus Szíve tisztelet teológiai alapjairól. 
     XII. Pius pápa a Haurietis aquas enciklikájával emlékezett meg a 100 évvel korábban bevezetett ünnepről és 1956-ban meghatározza a főünnep helyét a pünkösd utáni második vasárnapot követő első péntekre. (Ezenkívül a Jézus Szíve tisztelet ideje minden elsőpéntek és a június 2.) 
     II. János Pál pápa elismerte, felfedte és felsorolta Jézus Szívének ígéreteit, amit a nővér kapott, mely így hangzik: "Akik Jézus szívét különleges módon tisztelik: a papok, képesek lesznek a bűnösöket bánatra indítani; akik pedig világiak, kegyelemből megkapják a Szent Szív különleges védelmét életükben és halálukban egyaránt". (Források az első részben!) 

(Forrás nyomán: Szent László király és emlékezete népünk mondáiban – Windhager Kft. Decens Kiadó 34-35. oldal. Illusztráció: Nyíri Márton)

     Szent László királyunk dicsőséges híre és neve akkorra már széltében-hosszában elterjedt Európában Franciaország, Spanyolország, Németország, Anglia uralkodóinak körében. Ezek követeket küldöttek tehát, akik Bodrogon találták meg a királyt, amint a húsvét ünnepét ülte.
     Azok pedig azt hozták hírül Szent László királynak, hogy a nevezett királyok és fejedelmek semmit sem akarnának jobban, mint a mohamedánok ellen keresztes hadra menni a Szent Sír felszabadítása érdekében. Ennek okáért, ismerve László király hadvezéri voltát és lovagi erényeit, egy akarattal kérik, hogy vezesse őket és alattvalóikat, Jézus Krisztus seregeként a Szent Városba, Jeruzsálembe.
     Szent László kész is volt abba a városba menni, ahol Jézus Krisztus vére megváltásunkért kiontatott, kész volt arra, hogy saját vére kiontásával is azok ellen küzdjön, akik Krisztus keresztjének az ellenségei. Azonban váratlan betegség döntötte le lábáról, legendás testi ereje egyre csak fogyott. Összehívta tehát országunk főembereit, hogy bejelentse, elközelgett földi élete vége. Ezt hallván a sokaság, mely jelen volt, nagy sírásba és jajgatásba fogott, hogy mi lesz ezután szegény Magyarországgal, ha legsikeresebb védelmezőjét magához rendeli az Úr.
De a király nyugodt maradt, magához vette az Oltáriszentséget, amelynek erejében híven hitt és mosollyal arcán, boldogan tért meg az Istenhez, így veszett el akkor, mint mondják külföldön is, a Krisztus szentségére felesküdött európai lovagok és seregek legnagyobb reménysége.
     Siratták szegények és a gazdagok, az öregek és az ifjak, az áldott állapotban lévők és a szüzek. Siratta, akinek könnye volt, térdet hajtott életszentsége előtt, akinek térde volt. Sötét ruhába öltöztették még a kisdedeket is és három éven át nem táncoltak és mindenféle hangszert némaságra ítéltek, annyira gyászoltak.
     A nyári napok hősége miatt a tanácsosok azon tanakodtak, hogy a király testét Nagyváradra vigyék-e, ahogy meghagyta, vagy pedig helyben temessék el nagy pompával. Voltak, akik Fehéregyházát javasolták temetkezési helyül, mivelhogy az volt a közelebb.
     A nagy habozás közepette egy út menti csárdához ért a menet a király testével és még mindig nem tudtak dönteni. A fogadóban ilyen lelki állapotban ledőltek, hogy pihenjenek és a döntést azután hozzák meg. Az út fáradtságától és a király halála miatti szomorúságtól hamar elnyomta őket a jótékony álom. Ám, míg a vigasztaló alvásba merültek, a kocsi melyen a teste nyugodott, mindenféle állati vonóerő és segítség nélkül elindult a csárdától és ráfordult a helyes útra Nagyvárad felé.
     Felébredvén a halott király kísérői, megrémültek, hogy a kocsit, a király testével együtt, semerre sem találták. Szerte futkostak a vidéken lovaikon, mígnem meglelték a Várad felé magától futó, önjáró szekeret, a király szent testével együtt. Látván a csodát, hogy tudniillik a hitvalló király szent testét isteni erő hajtja, nagy ujjongással a kocsi mögé sereglettek és most már habozás nélkül követték Szent Lászlót Nagyvárad felé, ahol a király legvégső nyughelyét rendelte.

     A Római Katolikus Egyházban az ünnep liturgikus neve: „Szűz Mária látogatása Erzsébetnél”  (Visitatio Beatae Mariae Virginis). A 13. századtól július 2-án tartották, egészen a II. Vatikáni Zsinatig, amikor is május 31-re helyezték át, Magyarországon és az elszakított területeken mégis július 2-án ünneplik, mivel ez a nap ősidők óta az aratás kezdetének ideje. Ezért nevezik Sarlós Boldogasszony ünnepének. A megnevezést Szent Gellért püspök ajánlotta, látva a magyarság egészen ősi Boldogasszony tiszteletét, akihez mindig az aratás patrónájaként folyamodnak. Ezen a napon nem dolgoztak, és csak másnap július 3-án kezdődött az aratás. Sarlós Boldogasszony napján az ünnepi misét követően a hívek ’kikerültek’ (kimentek) a határba, ahol a pap a négy égtáj elé hintve a szenteltvízből megáldotta a gabonát. 
     A Szent Szűz az angyali üdvözlet alkalmával tudta meg, hogy idős rokona Erzsébet már hat hónapja gyermeket vár. Azonnal útra kelt, hogy a nehéz napokban segítségére lehessen. Amikor találkoztak, Erzsébet méhében felujjongott a magzat, Keresztelő Szent János. Ehhez a pillanathoz kötődik Mária csodaszép hálaéneke, a Magnificat (Lk 1,47-55), mely már az őskeresztényeknél az Egyház hálaadó éneke volt, s azóta is imádkozzuk az esti zsolozsmában, miként a közösségi és magán imádságokban. Mária az Egyház mintája, jelképe, igazi előénekese ebben a hálaadásban.
     Az ünnepet az egész egyházra VI. Orbán pápa terjesztette ki, majd IX. Bonifác 1389-ben vigíliával és nyolcaddal egészítette ki.
     Sarlós Boldogasszony áldott állapotában a várandós édesanyák oltalma. Az ország északi részein ezen a napon felvirágoztak egy széket és a ház elé tették, hogyha erre jönne a "nehézkes Mária", meg tudjon pihenni.
A Sarlós Boldogasszony elnevezés utal az ünnepnek az aratás és termékenység szakrális párhuzamára, de a szegények, a betegségben és fogságban sínylődők, valamint az áldott állapotában lévő édesanyák gondviselőjére is.

Részletek Alacoque Szent Margit naplójából:
     “Megjelent előttem az isteni Szív csupa tűz és láng trónuson, vakítóbban ragyogott és világított, mint a Nap, és átlátszóbb volt a kristálynál. Rajta szemmel kivehetően látszott a seb, amelyet a kereszten kapott. Koszorú fogta körül, tövisekből, a szúrások jelképeiként, amelyeket bűneink ejtenek rajta, fölötte pedig kereszt magaslott annak jelképéül, hogy megtestesülése első pillanatától fogva, tehát attól kezdve, hogy szent Szíve megalkottatott, belemélyedt a kereszt, és tele volt mindazzal a szenvedéssel, amit a sok megaláztatása, szegénysége, fájdalma, mind ama megvettetés okozott neki, amit szent embersége volt kénytelen elszenvedni véges végig halandó élete folyamán, és amit mind ama megaláztatás jelent számára, amelynek oltárainkon a legméltóságosabb Oltáriszentségben van kitéve szeretete az idők végéig...
Ég a vágytól [Jézus] hogy az emberek szeressék Őt, és ezáltal visszahúzhassa őket a kárhozat útjáról, ahová a sátán tömegestől taszítja őket. Ezért határozta el, hogy megmutatja az embereknek Szívét, a szeretet, az irgalom, a kegyelem, a szentség és üdvösség mind ama kincsével együtt, amelyet az magában rejt, hogy mindazokat, akik megszereznek és megadnak neki minden tőlük telhető szeretetet és tiszteletet, gazdaggá tegye, elárassza őket azokkal az isteni kincsekkel, amelyeknek az ő szent Szíve forrása.”
     “Isteni Szívem oly szenvedélyes szeretettel van eltelve az emberek iránt, hogy Szeretetének Lángját nem képes magában tartani. A te közvetítéseddel áradjon az emberekre...”
     “Nézd e szívet, mely annyira szerette az embereket, hogy nem kímélt semmit, teljesen kimerítette és fölemésztette magát, csakhogy kimutassa szeretetét. Viszonzásul ezekért csak hálátlanságot kap az emberek legnagyobb részéről, tiszteletlenségekben és szentségtörésekben, hidegségben és megvetésben, amellyel engem a szeretet e szentségében bántanak. De legjobban az fáj, hogy még a nekem szentelt szívek is ezt teszik. Ezért azt kívánom tőled, hogy az Úrnap nyolcada után következő elsőpéntek szívem tiszteletére szentelt ünnep legyen; híveim e napon a szentáldozáshoz járuljanak és ünnepélyes megkövetéssel engeszteljék meg szívemet és tegyék ama bántalmakat jóvá, amelyekkel szívemet illetik, mikor az a legméltóságosabb Oltáriszentségben imádásra ki van téve. És ígérem neked, hogy szívem kitágul és isteni szeretetének áldásait bőségesen kiárasztja majd mindazokra, akik neki e tiszteletet megadják és azon lesznek, hogy másokat is hasonló tiszteletre indítsanak.”
     “Olyannak láttam ezt a szeretetre méltó Szívet, mint a Napot, amely mindenfelé és minden szívre árasztja sugarait, de nagyon különböző módon, a szíveknek különböző adottságai szerint, amelyekre ráesnek. A romlott lelkek e sugaraktól még inkább megkeményednek, mint a sár, az igazak szíve viszont tisztább lett és meglágyult, mint a viasz.”

(folyt.)

(Források az első részben!) (Legalul a kápolna, ahol Szent Margit a Jézus Szíve tisztelet nagy ígéreteit kapta, ahol a fenti oltárkép is található!)

A Regnum Marianum eszmeisége
     A kor szelleme, másrészt László nagy tekintélye és egyházias gondolkodása hozta magával, hogy az egyháziak életviszonyainak szabályozásába is belenyúlt. Az 1092-ben Szabolcsba összehívott zsinaton intézkedtek a papok házassága ügyében, tilalmazták az egyházi javak elidegenítését, s rendezték az ünnepek és böjtök megtartását. Ugyanez a zsinat büntetéssel sújtja a pogány szokásoknak hódolókat, és szabályokat léptet életbe az erkölcsi élet védelmére, mind a házasságon belül, mind azon kívül.
     Közismert volt László vendégszeretete. Udvarában neveltette fivére, Géza két fiát, Kálmánt és Álmost, valamint András király Dávid nevű fiát, s egy ideig Salamont is udvarában tartotta, mindennel ellátva őt rangjához mérten, amíg csak önként el nem távozott az országból.
     A magyar nemzet és az Egyház szolgálata nyilvánult meg abban is, amikor István, Imre és Gellért ereklyéit 1083-ban fölemeltette, az egyházi és világi nagyok, valamint hatalmas néptömeg jelenlétében. Ezzel a magyar népnek a saját nemzetéből adott szent példaképeket és a Szűz Anyával kötött Szent István-i országfelajánlás alapján, Szent László vezette be a Regnum Marianum (Mária Országa) eszmeiségét!
     Egész élete, eljárásai, intézkedései a szentség jegyét viselik magukon. Mindenkor rugalmas volt és szelíd. Vigasztalta a bajtól sújtottakat, fölemelte az elnyomottakat, az árvák kegyes atyja volt. Az ország minden lakosa csak kegyes király néven emlegette. Egyik legszebb jellemvonása a megbocsátás volt. Salamont nem büntette meg a kor szokása szerint, csak fogságra vetette egy időre, s ,,ő maga folyvást imádkozott Salamonért, hogy térjen meg Isten törvényéhez.”
     Épp így kitűnt lelkével. ,,Testedben tiszta, lelkedben fényes, szívedben bátor, miként a vad oroszlán.” Amikor tehette, szeretett félrevonulni és imádkozni. Imáinak hatásossága nyilvánul meg az alakját körülfonó legendákban is: az üldöző ellenség előtt a szikla meghasad, éhező katonái táplálására szarvascsordák jelennek meg, imájára víz fakad a sziklából, az ellenség elé dobott pénzei kővé változnak... Ugyanígy lesz ,,Szent László füve” gyógyír a betegség ellen.
     Nem csoda, hogy híre a határon túl is elterjedt, benne látták a kor egyik legszebb lovageszményét, s kiszemelték a keresztes hadak vezérének. Erre azonban nem kerülhetett sor, mert 1095. július 29-én, 55 éves korában az örökkévalóságba költözött. Egy ideig a rekkenő hőség miatt (a szintén általa alapított) somogyvári bencés monostorban nyugodott ,,boldog teste'' (Arany J.), később Váradon helyezték végső nyugalomra.
/Több internetes forrásból, főként a www.katolkus.hu-szentek - felhasználásval szerkesztette H.Mária és e blog szerkesztője/ (folyt.)

Az országépítő
    A hadjáratokban, Oroszországban, Lengyelországban vagy a nyugati végeken, mindig arra törekedett, hogy azt a részt támogassa, ahol az igazságot vélte. VII. Gergely és IV. Henrik küzdelmében a pápa oldalán állt. A sok háborúság, amit kényszerűségből kellett vállalnia, váltotta ki belőle a montecassinói apáthoz 1091-ben írt levelében a következő vallomást: ,,Bűnös ember vagyok, mivel nincs lehetőség a földi hatalomban sáfárkodni igen súlyos bűnök nélkül.”
     Az úz, kun és besenyő betörések tapasztalatai arra bírták Lászlót, hogy a végeket megerősítse. Az elnéptelenedett területekre új telepeseket hozott, kiépítette e keleti részeken a közigazgatási szervezetet, ily módon politikai egységgé formálva a későbbi Magyarországot. Ezt a munkát az északnyugati részeken is ő kezdte meg, de Kálmán király fejezte be. Ők ketten építették ki a 72 vármegyéből álló vármegyei rendszert.
Megújította az egyházi életet is, intézményeit újjászervezte, továbbfejlesztette. A meglévő székesegyházakat, káptalanokat és kolostorokat nagy birtokokkal gazdagította, a megkezdett templomépítéseket befejezte, új egyházmegyék és kolostorok egész sorát alapította. Somogyvárott a bencéseknek építtetett monostort. Ugyanilyen bőkezűséggel gondoskodott a püspökségekről is. A váci székesegyházat befejezte. Újakat épített Váradon és Gyulafehérvárott. A kalocsai érseki egyházmegyét átszervezte, Bácsra helyezte át a székhelyét, ahol 1091-ben új püspökséget alapított Szent István tiszteletére, de a kalocsai érseknek rendelte alá.
Ugyancsak ezévben alapította a nagyváradi prépostságot Szűz Mária tiszteletére.
     Már hatalomra jutása első időszakában azonnal hozzáfogott a rendteremtéshez és az igazságszolgáltatás újjárendezéséhez. A tulajdonviszonyok átalakulása a lakosság egy részét szolgasorba taszította, ugyanis az évtizedes belső küzdelmekben erősen megrendült a törvények kötelező ereje. Különösen elhatalmasodott a tolvajlás, és meglazultak az erkölcsi életet szabályozó törvények. Ezt nem tűrhette az a László, akiről a krónikás ilyen jellemzést ad: ,,Minden ítéletében Isten félelmét tartotta szeme előtt.” Ezért uralkodása második évében, 1078-ban Pannonhalmán a papság és előkelők jelenlétében szigorú törvényeket hoztak a megrendült vagyonbiztonság megerősítésére. Nem kímélték az előkelő és gazdag embereket sem. Aki egy tyúk értékénél többet lopott, azt fölakasztották. Az emberölést sem torolták meg ilyen szigorúan. Az 1085 táján hozott újabb törvénykönyvből az tűnik ki, hogy a szigorú rendszabályok hatásosak voltak, s egyiket-másikat enyhíteni lehetett.
/Több internetes forrásból, főként a www.katolkus.hu-szentek - felhasználásval szerkesztette H.Mária és e blog szerkesztője/

(folyt.)

KATTINTS IDE!

     1679 elején Colombiére Kolos atya végre visszatérhetett a ködös Angliából, mely nem tett jót az egészségének ‒ különösen ‒, hogy néhány hétig még börtönbe is zárták, ahol megbetegedett. Tuberkulózist kapott, ami aztán a halálát is okozta: 1682. február 15-én halt meg Paray-ban. 
     1684. március 26-án látott napvilágot Retraite spirituelle (Lelki magábaszállás) című könyve, amely által széles körben ismertté tette Alacoque Szent Margit magánkinyilatkoztatásait. Ez a könyv nagyban hozzájárult a Jézus Szíve-tisztelet elterjedéséhez. A korábbi ellenségeskedés dacára a könyvet a vizitációs apácák ebédlőjében is felolvasták!
     1684 májusában ismét új főnöknőt kaptak a nővérek, aki azonnal maga mellé vette Margit nővért asszisztensnek. Ezt követőn két évig a novíciák mesternője volt, majd ismét asszisztensi megbízást kapott. E hivatalok lehetővé tették számára, hogy szélesebb körben is megismertesse Jézus Szent Szívének titkát, és egyre jobban felszítsa a lelkekben a Szent Szív iránti tiszteletet, amely hamarosan a többi vizitációs kolostorban is otthonra talált. Margit nővér egész életében meg volt győződve arról, hogy a Jézus Szíve-tiszteletben nagyon jelentős szerepe lesz a jezsuita rendnek.
     Közben azonban Margit nővér egészsége meggyengült. 
     1690. október 9-én ágynak dőlt és október 16-án estére meghalt Paray le Monial-ban 43 évesen.
Nagyon értékes önéletrajzot hagyott hátra, amelyet 1685-ben írt, és nővértársai ügyességén múlott, hogy meg tudták menteni, mert beteg állapotában meg akarta semmisíteni.
     Margit nővért 1864. április 24-én boldoggá, 1920. május 13-án szentté avatták. Ünnepét 1929-ben vették fel a római naptárba, október 17-re. 
1969-ben Antiochiai Szent Ignác miatt egy nappal korábbra, 16-ra helyezték át.

Kérünk, Istenünk, áraszd reánk azt a lelkületet, amellyel Szent Margitot oly különlegesen gazdaggá tetted, hogy megismerjük Krisztus minden értelmet felülmúló szeretetét, és beteljünk Isten egész teljességével! 

(folyt.) (Források az első részben!)

     A római egyházat alapító két apostol főünnepe, június 29-e az Egyház egységének és katolikus voltának ünnepe – mondta XVI. Benedek 2005-ben. Valóban méltó és igazságos, hogy Péter, az apostolfejedelem és Pál, a népek térítő apostola egyaránt olyan kiemelt helyen szerepeljenek a naptárban, amilyen a nyári napfordulóval kezdődő csillagászati hónap első dekádja. Már csak azért is, mert a szent hagyomány szerint mindkettőjüket ezen a napon végezték ki i.u. 67-ben Rómában. Pétert keresztre feszítették – saját kérésére fejjel lefelé, mert nem tartotta illendőnek, hogy úgy haljon meg, mint a Mestere –, Pált lefejezték, mert mint római polgárt e tisztes halálmód megillette.

     „Ezek azok a férfiak, akik testben élve vérükkel öntözték Isten egyházának vetését: kiitták az Úr kelyhét, és Isten barátai lettek.” (Misekönyv)

    Régi egyházi szokás szerint Szent Péter és Pál vértanúhaláluk főünnepe a pápa ünnepe, de népi szokás szerint, egyben az aratás kezdetét is jelzi.

     A két apostol sírja fölé épült a vatikáni Szent Péter Bazilika és a falakon kívüli Szent Pál Bazilika. Mindkét templom alapját Nagy Konstantin vetette meg. A mai Szent Péter bazilikát 1626. november 18-án szentelték fel. Benne van Szent Péter apostol sírja. Szent Pál bazilikáját a 19. században építették újra (miután egy munkás hibájából leégett), s 1854. december 10-én szentelték fel ismét. (A legfelső kép a Szent Pál Bazilika timpanonjának mozaikja!)

     Hogy ki volt nagyobb kettejük közül? Nos, Szent Pál kisebb a méltóságban, de nagyobb a prédikálásban, viszont egyenlők az életszentségben! A Szent Apostolok példáján felbuzdulva, akarjunk mi is teljes közösséget vállalni Krisztussal, a mi Urunkkal, mert csak Általa üdvözülhetünk!

     Isten azonban gondoskodott leányáról: 1675 februárjában a vizitációs apácák elöljárónak kapták a Paray-i jezsuiták közül a gyenge egészségű Colombiére Kolos atyát (Claude La Colombière 1641‒1682), aki rövidesen Margit lelkiatyja lett és megnyugtatta a kapott kegyelmek valódiságáról.
     Alacoque Szent Margit ekkor feltárta előtte a vágyát és a küldetését, miszerint a Jézus Szíve-tiszteletet kell szélesebb körben elterjesztenie. Elmondta nagy látomását, amelyben 1675. június 15-én, Úrnapja oktáváján volt része, amelyben az Úr Krisztus megbízta azzal, hogy gondoskodjék Jézus Szívének ünnepéről. Erről írást is készített, amelyet átadott Colombiére atyának, aki azt később lelki írásaiban közzé is tette. Június 21-én mindketten felajánlották magukat Jézus Szent Szívének.
     Colombiére Kolos támogatásával Margit-Mária nővér egy évig nyugodtabb körülmények között élhetett. Ebben az évben halt meg az édesanyja.
     A protestantizmussal (janzenizmus) fertőzött egyházi elöljáróknak nem tetszett Colombiére atya Krisztus misztériumához hű bensőséges hitélete, ezért 1676. szeptember végén Angliába küldték, s amint eltávozott, a nővértársak ellenségeskedései ismét fellángoltak. A tetőpontot akkor érték el, amikor 1677. november 20-án Margit-Mária nővér, engedve a belső indításnak, elmondta nővértársainak azokat a kifogásokat, amelyeket Krisztus mondott neki a kolostor ellen. Emiatt szabályos lázadás tört ki a nővérek között. Végül azonban a kolostort felkavaró félreértések elcsitultak.
1678-ban új elöljárónőt kapott a kolostor, aki hamarosan meggyőződhetett Margit nővér életszentségéről, mégis kötelességének érezte, hogy komoly próbák elé állítsa és ismételten mélyen megalázza. Margit közben megbetegedett, s amikor a főnöknő két alkalommal is megparancsolta neki, hogy imádságban kérje a felgyógyulását, Margit engedelmeskedett, és fel is épült mind a két alkalommal!

(folyt.) (Források az első részben!)

A lovagkirály
     Az ország védelmében még mint fiatal herceg ismételten kitüntette magát. Talán 22 éves lehetett, amikor az úzok (fekete kunok) betörtek az ország keleti részébe Salamon királykodása idejében (1068). A Kerlés melletti ütközetben döntő szerepet játszott a győzelem kivívásában. Ő volt a csata főhőse, különösen azáltal, hogy az egyik menekülő kun vezért, aki egy magyar leányt vitt magával, üldözőbe vette, legyőzte, és a leányt kiszabadította, jóllehet előzőleg már súlyos sebet kapott a csatában. E hőstette valóságos legendával fonta körül alakját, s a következő századokban számtalan magyar templom falán megfestették. Ugyancsak döntő szerepet játszott mint vitéz katona a Salamon király és Géza bátyja közötti testvérharcban: a mogyoródi csatában (1074) bátyját győzelemre segítette, s uralmát biztosította.
     1077-et írtak, amikor Lászlónak a nép akaratából – jóllehet Salamon még életben volt–, át kellett vennie az ország kormányzását. Lelkületére jellemző, hogy nem koronáztatta meg magát. Vissza akarta adni Salamonnak az országot, és magának csak a hercegséget akarta megtartani. Erre azonban nem került sor, mert az egész ország népe egy emberként állt mögötte. ,,Hírneves és fönséges volt”, mivel ,,Magyarországot meggyarapította.” Nevéhez fűződik Horvátország és Szlavónia önálló bánságként a Szentkorona oltalmába befogadása. Ez nem hódítás volt, mert egyfelől a horvát uralkodóház kérelmezte a Magyar Királyság védelmét a velencei támadásokkal szemben, másfelől, Lászlónak örökösödési joga is volt, a megözvegyült horvát királyné (Ilona) testvéreként.
     László idejében különösen a Délkeleti-Kárpátokon túl lakó kunok jelentettek állandó veszélyt a magyar népre. Először 1085-ben Kutesk fejedelem indított támadást Salamon izgatására, aki nem tudott belenyugodni országa elvesztésébe. Hatalmas sereggel tört be, de László rájuk rontott, s a kunok úgy menekültek, ,,mint tépett tollú vadkacsák a keselyűk csőrétől”. Sokkal nagyobb veszélyt jelentett az 1091. évi betörés, mert a király akkor éppen Horvátországban tartózkodott. Az ellenség végigpusztította az ország keleti részét, rengeteg rabot és zsákmányt hurcolva magával. Hallván az ország veszedelmét, László sietett vissza népe védelmére. Még idejében sikerült a kunokat utolérnie. Egy ember kivételével az egész sereget megsemmisítette vagy fogságba ejtette. Ekkor történt, hogy a csata hevében egyszer csak fölkiáltott: ,,Atyámfiai! Ne öljük meg ezeket az embereket, hanem csak ejtsük foglyul őket; hadd éljenek, ha megtérnek!”
/Több internetes forrásból, főként a www.katolkus.hu-szentek - felhasználásval szerkesztette H.Mária és e blog szerkesztője/

(folyt.)

Az idők jeleit magyarázók közül, kinek higgyünk?

     Álságos kérdés az: hogy melyek az „igazi jelenések” és ki hivatott ezt egyértelműen eldönteni? Nos, a válasz kétezer éves! „Uram, kihez mennénk?” (Jn 6,68), mint a kétezer éves Egyházadhoz?
     Igaznak tehát azt tekinthetjük, amelyet az egyház megvizsgált és az Evangélium tanításával ellentétesnek nem ítélt. Hozzá kell azonban fűznünk, hogy a magánkinyilatkoztatásokat, még ha egyházilag jóváhagyottak is, a kiválasztott (látnok) személyén kívül senkinek sem kötelező figyelembe venni! – Ám (jó esetben) az evangelizációs szerepük mégsem hagyható teljesen figyelmen kívül (lásd a Szent Szűz gyermekeit segítő édesanyai szerepét)!
     De bizalomra méltó lehet-e egy üzenet, melyet pl. előző nap 17 óra 35-kor "kaptak" és minden kivizsgálás nélkül már közzé is van téve az interneten?? Követhető-e egy olyan un. "Tan" vagy 'Isten Szent Szava" (nem az Evangélium!) mely merőben különbözik az evangéliumi Krisztus tanításától és a megválasztott Pápa ellen uszít? Ráadásul még fenyegetőzik is: Igazságosságom el fogja érni mindazokat, akik megakadályozzák, hogy Isten Szent Szava ismertté váljon a világban (MDM 2013. 06. 27). Nem arról beszél, hogy meg lesznek büntetve, akik akadályozzák az Evangélium terjesztését, hanem valami új "Isten Szavának" akadályoztatásáról beszél, mely valószínűleg Isten "Végső Szövetségének" meghirdetése (uo)? Tehát még ez is! Nem Ószövetség, nem Újszövetség, hanem Végső Szövetség, mely persze az "Igazság Könyvében" van leírva (és nem az Evangéliumban)! Ó jaj, mi végett is? Nos nem másért, mint a Második Eljövetelre készíti fel az emberiséget. Ugyan bizony az Egy Igaz Isten felülírná önmagát? És lám-lám mi az eredménye? Egy "Pesti Cecília" nevű 'nick' ezt írja a nagyfigyun: "nekem azt mondták itt a múltkor, hogy lesznek igaz papok, akik miséznek". – A felszentelt krisztusi papságnál "igazabbak"? Ejnye no, ez már valóban a sötétség ideje! (És nem csak a szellemi sötétségé...!)                                           És mindez, még akkor is így van – a veszélyeit illetően –, ha a "névtelen MDM" lebukott feketén-fehéren! Mert több mint egymillió követőjéből  jócskán maradtak a hajthatatlanság gőgjével megkötözve!                                         T. Olvasóim figyelmébe ajánlom cikksorozatomat "ZAVARKELTÉS, VAGY EZ MÁR AZ ANTIKRISZTUS KAMPÁNYA?" címmel, mely 2013. április 7-től május 30-ig, foglalkozik a fenti témakörrel, miként a most folyamatban lévő sorozat: "Amiként előre megmondatott"! (Ez a blog mindenesetre időben igyekezett figyelmeztetni!)
     Vigasztaló tényei is vannak az idők jeleiként, miszerint ebben a kaotikus veszélyben az  Egy Igaz Üdvözítő időben elküldte Édesanyját, hogy a bűn eme pusztításával szemben rendkívüli módon és rendkívüli eszközökkel is segítségünkre legyen és győzelmes harcra, nagy megtisztulásra készítse elő a világot. „Szűz Máriának az utolsó időkben mindinkább előtérbe kell lépnie irgalmassággal, erővel és kegyelemmel.” (Grignion: A tökéletes Mária-tisztelet, 1944. 50/f.) A nagy harcra és gyermekeinek erre való felkészítésére a Szent Szűz sereget igyekszik gyűjteni Szent Fia zászlaja alá, egészen új kegyelmi fegyverzettel felruházva őket (Fatimai Engesztelés, Szeretetláng), hogy minél kevesebb veszteséggel (vagy veszteség nélküli) győzelemre segítse gyermekeit! „Egy új eszközt szeretnék kezetekbe adni (…) ez Szívem Szeretetlángja! (I/37-38) Ez lesz a csoda, mely tüzet fog, és a Sátánt megvakítja.” (I/39) Még mielőtt rávágná szkeptikus olvasóm, hogy "miféle eszközt" – gyorsan megválaszolom – az elfásult csüggeteg embereknek az engeszteléshez és a lélekmentő munkához való a "lánglelkűséget"!
      A Szűzanya, a papság és a családok lelki újjászületésén fáradozik, „A Szeretetlángnak égnie kell minden keresztény megmentésére, hogy megmentse a családokat..., hogy segítse a papok megszentelődését.” (Bernardino Echeverria Ruiz guayaquili érsek – későbbi bíboros –, a Szeretetláng Lelkinapló 1988-as kiadásához írt ajánlásából). Jézus a Szeretetláng Naplóban: „Az Ő közbenjáró nagy hatalma az, amellyel kieszközölte Tőlem a családok részére ezt a nagy kegyelmi áradatot, melyet most készül a földre árasztani. Ahogy Ő is mondja, ilyen még nem volt, mióta az Ige Testté lett. A baj gyökerére teszi anyai jóságának gyógyító erejét, melyet nem nyilvános csodának szánt, mint a nagy, csodálatra indító és világhírű kegyhelyeket. Ő azt akarja, hogy minden család egy kegyhely legyen, egy csodás hely, ahol veletek összefogva teszi csodáját a lelkek mélyén. Szívről-szívre járva kezetekbe adja Szívének Szeretetlángját, mely a családokban uralkodni akaró sátánt a ti áldozatos imáitok által megvakítja.” (III/140) Ez a reményteljes győzelem azonban nem következhet be személyes és kollektív áldozatok és harcok nélkül!

(FOLYTATÁS JÚLIUS 6-ÁN!)

     Majdnem két évnyi bizonytalanság után 1671-ben végre megkapta a család hozzájárulását a kolostorba vonuláshoz, és beléphetett a Paray-le-Monial-i Sarlós Boldogasszony vizitációs apácák közé jelöltnek. (Fent: Paray le Monial, lentebb a kolostor kertje)
     A kolostori elöljárók felé a család egyetlen feltételt szabott, hogy Margittal soha nem etetnek sajtot. Bár ezt írásba is foglalták, az elöljáróváltással mindez feledésbe merült, és szentünknek kötelező volt minden ételt megennie, köztük a sajtot is! Ez is egyike volt kíméletlen próbatételeinek, többször bele is betegedett. Amikor a betegszobára küldték ápolónak, a vezető nővér különösen gorombán bánt vele.
     Elöljáróit nyugtalanították állandó Istenbe-merültségei, a szünet nélküli félig eksztatikus állapota, ezért komoly vizsgálatoknak vetették alá. Emiatt csak 1672. november 6-án tehetett fogadalmat. A vizsgálatok és próbatétek jelentős része megaláztatásokat jelentett. Így a fogadalomtétel előtti rekollekciós napon is kirendelték, hogy vigyázzon a kolostor szamaraira. Ő zokszó nélkül engedelmeskedett, s miközben a szamarakat őrizte, egy bokorba húzódva imádkozott, ahol rendkívüli megvilágosodást kapott Krisztus kínszenvedéseiről.
     Ugyanebben az időben kapta az első magánkinyilatkoztatásokat Jézus Szent Szívéről. Az egyik látomásban megismerhette, hogy e Szívnek mennyit kellett szenvednie az emberi közömbösségek, hitehagyások és bűnök miatt.
Közben Krisztus egyre inkább feltárta előtte Szent Szívének titkát, s valószínűleg 1673. december 27-én kapta az első nagy kinyilatkoztatást, melyet le is rajzolt (ld. a képet).
     Magánkinyilatkoztatásai mind határozottabb és világosabb tartalmat nyertek. Egyik legmegrázóbb látomása az volt, amelyben Krisztus szeretettől lángoló szívét látta. Ez valószínűleg 1674 Úrnapján történt. Hogy e látomások felől ítéletet alkothasson, a főnöknő anya különböző szakértőkkel vizsgáltatta meg, akiknek véleménye nagyon kedvezőtlen volt rá nézve. A kolostor többi nővére részéről folyvást bántást és meg nem értést kellett elszenvednie, de Margit-Mária nővér türelme kimeríthetetlen volt.

(folyt.) (Források az első részben!)

Származása
Lengyelország, 1046 körül,   † Nyitra, 1095. július 27.
     László király erős hitű katolikus, kegyes, adakozó, szeretettel teljes, bátor és harcias király volt. „Úgy ragyogott föl, mint köd közepette a hajnali csillag, mely elűzi a homályt, és miképpen a telihold világol a maga napjaiban, vagy amiképpen a nap ragyog: fény lett népének közepette.”
     Valóban az isteni gondviselés különös intézkedését kell látnunk abban, hogy őt adta a magyar nemzetnek az első szent király halálát követő négy évtizedes viszály után. Uralkodása sorsdöntő volt népe történelmében. Kiváló uralkodói képességével, vitézségével és életszentségével kivezette a magyarságot a belső veszedelmek örvényéből és megmentette a külső ellenségek halált és pusztulást hozó támadásaitól.
     Nem magyar földön, hanem Lengyelországban látta meg a napvilágot. Születésének éve 1046-ra tehető. Atyja I. (Bajnok) Béla magyar király (1060-1063) volt, anyja Richéza, II. Miciszláv lengyel király leánya, nőágon II. Ottó császár dédunokája. Két fiú és több leány-testvére volt. Bátyja, Géza 1074-1077 között uralkodott. A leányok közül Zsófia Weimar Ulrik őrgrófhoz ment feleségül, Ilona pedig Zvonimir horvát király felesége lett. László kétszer házasodott. Első felesége, akinek nevét nem ismerjük, valószínűleg magyar főúri leány volt. Ebből a házasságból született leányát Jaroszláv orosz herceg vette feleségül. Majd özvegységre jutva, Rheinfeldi Rudolf német ellenkirály leánya, Adelhaid lett a felesége, akitől Iréne nevű leánya született; őt János görög császár vette el feleségül. Ilyenformán szinte az összes szomszédos uralkodóházzal rokonságba került, beleszámítva a két leghatalmasabbat: a görög és német császári dinasztiát is. Salamon király (1063-1074), László unokatestvére ugyanis Judit német császárleányt kapta feleségül. László egész életét sok küzdelem és megpróbáltatás jellemzi.
     Vallásos lelkületét anyjától, a vitézséget atyjától örökölte, aki mielőtt a lengyel királyleányt megkapta, párviadalban legyőzte az egyik pamerán vezért. László még jóformán fel sem serdült, máris viszontagságos időket kellett átélnie: a testvérharcot András király és apja, Béla herceg, majd az évekig húzódó viszályt Salamon király és Géza bátyja között (Illusztr. lásd kent!) Így korán megedződött az élet iskolájában. Az ő feladata lett ugyanis az országban a belső rend megszilárdítása és a külső határok biztosítása.

/Több internetes forrásból, főként a www.katolikus.hu-szentek - felhasználásval szerkesztette H.Mária és e blog szerkesztője/

(folyt.)

Felhasznált források:
http://ujember.hu/alacoque-margit-maria-oktober-16/
http://www.katolikus.hu/szentek/1016-164.html
http://www.hitvallas.hu/regi/hitv0510/hitv051015.html
http://katolikusokeloforuma.network.hu/blog/katolikusok-elo-kozossege-blogja/oktober-16-alacoque-szent-margit-maria-szent-hedvig
http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:1QMQDu3ziAIJ:csepa.vaciegyhazmegye.hu/dok/Jezus_Szive_tisztelet.pdf+&cd=13&hl=hu&ct=clnk&gl=hu
https://hu.wikipedia.org/wiki/Alacoque_Szent_Margit

ÉLETE
     Alacoque Margit-Mária 1647. július 22-én született a burgundiai Lauthecourban. (Fent a szülőháza)
Családja, viszonylag jómódban élt hét gyermekével, melyből Margit az ötödik volt. Apja paraszti sorból királyi jegyzővé küzdi fel magát.
     Öt éves korában egy látomásban a Szűzanya kezét fogva szüzességi fogadalmat tett Jézusnak.
     Nyolc éves volt, amikor meghalt az édesapja, és a család rendezetlen anyagi körülmények közt maradt. Margitot a charolles-i klarisszák kollégiumába adták, ahol hamarosan elsőáldozáshoz járulhatott. De nem maradhatott itt sokáig, s csak a legelemibb ismereteket sajátította el, mert tíz éves korában súlyos gyermekbénulás támadta meg. Betegsége négy évig tartott, s gyógyulása oly váratlan és hirtelen volt, hogy ő maga csodának tulajdonította. 
     Életrevaló jellemvonásai: a józan paraszti gondolkodás, a mesterkéltség nélküli természetesség, a vidámság, a társaság és szórakozás kedvelése. Ám volt két meghatározó – ám az előzőkhöz képest ellentmondásos tulajdonsága is. Az egyik a lelki érzékenysége, mely már kora gyermekkorától a jámborságra, a magány szeretetére és a szemlélődő imádságra való hajlamként mutatkozott meg. A másik a rendkívül erős testi undorokban kifejeződött ki, nem tudta megenni például a sajtot. 
     Közben a család pénzügyeit Margit anyai nagybátyja vette kézbe, akinek családja cselédként bánt Margittal és édesanyjával. Ebben a nyers és barátságtalan környezetben sokat kellett szenvednie. 1665-ben édesanyja férjhez akarta adni, hogy kiszabadítsa a kegyetlen helyzetből. Margit megingott ugyan, de az eddig kialakult imádságos élete már misztikus vonásokat kezdett mutatni. Hosszú órákat töltött az imádságban, kemény testi vezeklést folytatott, s a szórakozottságot, amely pl. néha meglepte, súlyos hibaként bánta meg gyónásaiban. 
Néhány rendkívüli jelenség és jelenés is mutatkozott már az életében, olyannyira, hogy 1667-ben egy minden kétséget kizáró hívás hatására döntött úgy, hogy szerzetbe lép. Szándéka azonban családi vitákat kavart. 

(folyt.)

Holnaptól 6 részes sorozat következik Szent László életéről!

Szent László királyunk!

Védd meg Édes Magyar Hazánkat

a folytonos ármánykodás ellen,

 és könyörögj népünk megtéréséért!

Az idők jelei óvatosságra intenek!

(Jelen sorozatomhoz több helyütt felhasználtam † Dr Antalóczi Lajos prelátus munkáit.  A római szám/arab szám hivatkozások a Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadásából valók.)

Az utóbbi évtizedekben feltűnő mértékben megsokasodtak a „végidőkről", az „idők végéről", a „nagy figyelmeztetésről" sőt, a világvégéről (2012) való próféciák! Ezeknek a közeli időkben való megtörténtét nem zárhatjuk ki, hiszen akkor mi is hasonlatos prófétai szerepben tetszelegnénk, mert mondva van, hogy „azt a napot és az órát senki sem ismeri, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, csak az Atya.” (Mk 13,32)

A világ sorsával kapcsolatos próféciák egybehangzóan, súlyos próbatételeket jövendölnek, ez tény! A Szentírás egyes helyei azonban kifejezetten arra utalnak, hogy a sátán az utolsó időkben igyekszik minden erejét bevetni az Isten ellen (1 Tim 4,1; 2 Tessz 2,3-4) és teljes hatalmával igyekszik a lelkekben pusztítani. És valóban, történelmünk utolsó századában a sátáni erők minden tekintetben példátlan rombolást végeztek a lelkekben és az Egyházban, melyet most már belülről próbálnak szétbomlasztani! Parttalanul használják fel a megtévesztés, a csábítás- és a technika minden eszközét, de legfőképp az emberi hiszékenységet! Hamis üzenetekkel, előkerült hamisított iratokkal, ál- és valós imakésztetésekkel csalják lépre a lelkeket, így vagy úgy ellenszenvet ébresztve az egyházi hierarchia, legfőképp a Pápa személye iránt!

Az emberek sokaságának figyelmét már oly mértékben kötik le a burjánzó próféciák, hogy az Evangélium igazságai már nem jelentenek hitükre és értékrendjükre aktuális útmutatást! A megtévesztő szellem (a sátán), a krisztusi tanítás tisztaságáért felelős Egyház óvatosságát, ügyesen a hierarchia iránti ellenszenvvé formálja a méltatlankodó hívek lelkében! Mi több, egyesekben oly konok ellenszenv alakul ki az apostolutódok (püspökök) iránt, hogy túl a bírálatukon, elhagyják az Egyházat és óhatatlanul a szekták felé sodortatják magukat és "saját kívánságaik szerinti tanítókat szereznek maguknak" (vö 2Tim 4,3). Holott nyilvánvaló, hogy az egyházi illetékesek óvatosságát épp a hamis üzenetek, a hamis tanítók, a megtévesztő szellem inspirálta „végtelenített naplók” és ezek alig nyomon követhető terjedése teszi szükségessé. Jézus intelme számukra és számunkra is világos: „hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is tévedésbe ejtsék. Ti tehát vigyázzatok; íme, mindent előre megmondtam nektek.” (Mk 13,21-23)

Tudom-tudom, hogy untalan idézgetem Marie Julie Jahenny-t, ezt a minden tekintetben feddhetetlen francia misztikust, aki 1850-1941 közt élt és figyelemreméltó üzeneteket jegyzett le a Háromnapos Sötétségről, az Egyház válságáról, az emberiség hitehagyásáról és a jelenések, üzenetek jövőbeni mértéktelen elburjánzásáról: ,,Számtalan hamis jelenés fog kiáramlani a pokolból, akárcsak egy légyraj, és ez a sátán utolsó kísérlete arra, hogy elfojtsa és lerombolja a hitet az igazi jelenésekben a maga hamis jelenései által.”

     Napjaink szóhasználatával szólva "nem semmi", de láthatjuk, hogy igaz!

      Korunk embere, irgalmatlan információs szellemi harcban él. A médiák minden szinten igyekszenek elterelni a figyelmet az Igazságról, rafinált álmisztikus történeteikkel, istentelen irodalmaik sokaságaival, mintegy ostromolva, a többnyire amúgy is sekélyes hittani ismeretekkel bíró népességet. Ehhez még hozzá jön a vallási buzgalomból (vagy kifejezetten ördögi függésből) serkenő számtalan "magánüzenet", amelyeknek népes a fogyasztóközönsége! Sajnos, sok buzgó "üzenetrajongó" óhatatlanul szembekerül az egyházi vezetéssel, különösen, ha a "jelenéseket-üzeneteket" támogató papság, szerzetesrend követ el engedetlenséget a (számukra előnyös) zarándoklatok fellendítése érdekében! Lehet aztán a jelenségnek ezernyi pozitív gyümölcse, ha végül milliók fordulhatnak el a Szentszéktől, amikor ez  rámutat az ügy hamisságára! Talán máris bekövetkezett az az idő, "amikor az emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; elfordítják fülüket az igazságtól, és átadják magukat a meséknek". (2Tim 4,3-4)
     

Az Isten áldjon meg benneteket testvéreim! Legyetek óvatosabbak és körültekintőbbek, mert igen veszélyes világban élünk, ahol a hamisságok teljesen hihetőek!

Új kifejezések, új eszközök, de a végcél maradt!

     Az elmúlt kettőszáz év során tucatszámra születtek új fogalmak, amelyekkel a hit pusztításának állomásait is jelölhetjük. Így pl. a racionalizmus, a felvilágosodás, a modernizmus, a szekularizáció, az ateizmus, a liberalizmus és mára van két újabb is, a transzgenderizmus és a migráció!

Az ilyenfajta fogalmak, melyek ha nem csak eszmékké, de kötelező gyakorlattá válnak, az élet minden területén kifejtik hatásukat. A magánéletben, a közösségben, a képernyőn, a rockszínpadon, a politikában éppen úgy, mint az egyetemi katedrán, sőt az egyháziakat sem kerülik el. A megfelelő ismeretek s a megkülönböztetés hiánya azt is eredményezi, hogy az emberek jó szándékkal támogatnak káros eszméket, elhiszik a propagandát.

Keresztes Szent János szerint ,,az ördögnek sokféle furfangja között, melyekkel igyekszik befonni a lelki embereket, a legközönségesebb, hogy nem rosszat, hanem valami 'jót' ajánl nekik”.

Mi ‒ kedves Olvasóim –, napi tanúi és elszenvedői vagyunk ennek a harcnak és nem engedhetjük, hogy „vágóhídi állatként” tereljenek bennünket az erkölcsi pusztulás felé! Fel kell vennünk a harcot imában és engesztelésben a Fatimai Szűzanya zászlaja alatt! Ez annál is fontosabb, mert nem csak szűkebb környezetünkért, de Édes Magyar Hazánkért is tesszük, mert bizony a liberalizmus rákfenéje sorra szedi áldozatait körülöttünk!

A 40 éves kommunizmus nem okozott akkora maradandó kárt a lelkekben és a családokban, mint a 30 évnyi liberalizmus! Azzal, hogy a kommunisták munkára kényszerítették a családanyákat, és bebörtönözték vagy fel is akasztották a családapákat, egyben ezzel növelték a velük szembeni ellenállást, a hazafiasságot.

Ezzel szemben a liberalizmus már nem fizikailag támadja az embert, hanem gondolkodásában, lelkiségében és fogyasztói terrorjában. Az így kialakult „végtermék-típus”, hajlamos egy nemzeti ünnepen kifütyülni a lengyel vendéget nemzeti himnuszával, miként a verset szavaló kisgyermeket is! Na ez az a lélektorzulás, és becsületsüllyedés, amely után nem érték sem az istenhit, sem a haza, sem a család! Aki bár csak megrontott, ámde hajlamaival a romlásnak szolgál, az magát az örök romlásba taszítja!

A fentiekben nevezett erők már nem csak kívülről pusztítják az Egyházat, hanem megpróbálják belülről is, és ha ez sem jár pusztító eredményekkel, akkor „külső segítséget” hívnak, más vallást, más kultúrát. Itt tartunk most: elkezdődött Európa feltöltése! Apropó! Mit is akart a Fatimai Szűzanya megakadályozni...? (Források az első részben!)

(Vége!)

A New Age és a katolikus hit

     Azt el lehet ismerni, hogy az un. "New Age vallásosság" valamiképpen az emberi természet jogos spirituális igényére válaszol, ugyanakkor ki kell mondani, hogy ezt a keresztény kinyilatkoztatással szembeálló módon teszi. – És ez a lényeg!
     A New Age "szellemisége", különösen a nyugati kultúrában vált vonzóvá, mint „az alternatív” út a spiritualitásban.
Egyfelől igen népszerűek lettek a lelki elmélyülés, a "meditáció" új formái, melyek sajnos, még katolikusok körében, a lelkigyakorlatos házakban, szemináriumokban vagy szerzetesi növendékházakban is gyakorlattá váltak. (!) Sajnos ez, minden kezdeti pozitív tünete ellenére súlyos félresiklást okozhat a lelkek benső krisztusi útján!
     Tény, hogy egyre nagyobb a nosztalgia és a kíváncsiság a régi korok bölcsessége és rítusai iránt, és többek között ezért talál érdeklődésre megdöbbentő arányokban az ezoterika és a gnoszticizmus (többlettudás vélelme), vagy más ókori népek vallásai, akár a magyarság kereszténység előtti ősvallása is.
     A régi és keleti vallásokról szóló könyvek és tanfolyamok jól jövedelmező vállalkozássá lettek, és kereskedelmi célból gyakran kapják meg a New Age jelzőt, amellett, hogy a kapcsolat ezekkel a vallásokkal nem mindig világos, sőt még tagadják is.
     II. János Pál pápa int minket, hogy nem áltathatjuk magunkat azzal, miszerint (a fent említett ismeretek) a keresztény vallás megújulását hozzák magukkal. A "teljesebb" megismerés vélelme ugyanis fokozatosan elferdíti Isten Igéjét, és olyan szavakkal helyettesíti, amelyek csupán az ember sajátjai.
     Mindazáltal, nem lehet alábecsülni a New Age vallásosság népszerűségét, mely kihívás az egyház számára. Amikor valakiben meggyöngül a keresztény hit tartalmának megértése, akkor esetleg tévesen arra a nézetre helyezkedik, hogy a keresztény vallás nem képes mély lelkiség inspirálására, és másutt kezd el keresni.
Az emberek úgy érzik, hogy a keresztény vallás nem adja meg nekik azt (amit nem is igyekeztek megismerni), vagy nem is tudják, hogy a krisztusi tanítás alapja, a szeretet és boldogság egyetlen lehetséges forrása! Tehát, épp azt keresik máshol, ami épp (vagy kizárólag) a keresztény hitéletben található meg, a mélyebb lelkiség, ami megérinti a szívüket, ami értelmessé teheti zavaros és sokszor elidegenítő világunkat.
     Ha az egyház nem akarja, hogy azzal vádolják: "süket fülekre találnak nála az emberek vágyai", akkor két dolgot kell tennie: a legmélyebb gyökerekből kell táplálkoznia és nagyobb körültekintéssel kell kezelnie azt az "ökumenizmust", amely határozottan egyengeti a protestantizálódás és a modernizmus térhódítását! A
tradíciókhoz való hűség, ahhoz a Jézus Krisztushoz való hűség, aki "ugyanaz tegnap, ma, és mindörökké – és maga mondja –, sokféle és idegen tanítással ne engedjétek magatokat félrevezetni"! (vö. Zsid 13,8-9)

Felhasznált forrás: A Kultúra Pápai Tanácsa és a Vallásközi Párbeszéd Tanácsa: Jézus Krisztus, az élő víz hordozója. Keresztény reflexió a „New Age”-ről. Szent István Társulat, Budapest. 2003

Ha betartjuk a Szűzanya kérését, a dolgok nem "véletlenül" történnek!

     A Szűzanya által kért felajánlást Szent II. János Pál pápa 1982. május 13-án a világ püspökeivel együtt megtette Fatimában, de még mindig Oroszország külön említése nélkül.

Végül a világfelajánlást megismételte a Szentatya 1984. március 25-én Rómában. Lúcia nővér szerint ez utóbbit fogadta el a Szent Szűz, mert ekkor végre megemlítette Oroszországot, mégha halkan tette is!

Hogy mennyire hatásos a Szűzanya kéréseinek teljesítése, kiviláglik abból, hogy az 1984-es felajánlást követően, nagy iramban elkezdődött a Szovjet birodalom felbomlása!

Az pedig, hogy a Szűzanya szándéka szerint voltak a történelmi lépések, néhány dátumból is következtethető.

1991. december 8-án történt (Szeplőtelen Fogantatás ünnepe), amikor Oroszország, Ukrajna és Fehéroroszország hivatalosan megállapodott egymással a Szovjetunió megszüntetéséről. Gorbacsov december 25-én (a Megváltó születése napján) televíziós beszédben hivatalosan is lemondott az akkor már de facto nem létező szovjet elnöki tisztségről. A szovjet parlament utolsó ülésére december 26-án került sor, amikor a parlament feloszlatta magát és 1991. december 31-i dátummal kimondta a Szovjetunió megszűnését. Mely bár azóta megszűnt – a megtérés útjára lépett –, ám az általa elterjesztett tévtanok, szerte a világban tovább működnek, amiként a lelkekben véghezvitt rombolás sem gyógyulhatott be. Csupán megjegyzem, hogy a december 31-nek is komoly szimbolikája van! Szilveszter pápa két pappal, ugyanis 365 lépcsőn lement a pokolba. Menet közben folyvást a Hiszekegyet imádkozták, és ennek ereje lángok formájában csapdosott a sátán felé, aki tehetetlen volt velük szemben. Majd imádságban, visszatértek Isten napvilágára.

Nyilvánvaló az összefüggés a pokol szimbolikájával, hiszen az Istenanya a kárhozat valóságos helyét mutatta meg a három gyermeknek, a poklot, ahová csak úgy hullanak a lelkek! Augusztusi jelenésében világosan meg is fogalmazta, amit a világ máig feledni látszik: „Imádkozzatok sokat, nagyon sokat és hozzatok áldozatot a bűnösökért! Mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük!”

Nos ennek a pusztulásnak és veszélynek a megakadályozására kérte Oroszország felajánlását Szeplőtelen Szívének! És hogy mi köze Oroszországnak a pokolhoz? Mi más, mint az 1917-ben ott elkezdett kommunista-ateista világnézet világméretekben való terjesztése, melynek végeredménye lehet a lelkek tömeges kárhozata! (Források az első részben!)

(folyt.)

A megtévesztő szellem örök igyekezete

     Az elmúlt években, számosan rossz néven vették tőlem, hogy felhívtam a figyelmet a http://nagyfigyelmeztetes.hu netes oldal egyházellenes hazugságaira. Nos, azóta hallgatnak, miután a történések és az egyházi intézkedések is engem igazoltak! (A honlap is megszűnt!) Az "MDM" ír látnoknőről kiderült, hogy milliókat keresett a fenti honlapjával! Azt már meg sem említem, hogy tán milliókat rántott a kárhozat felé! Pedig, ellenzőim mennyire érveltek: "Mi van, ha valóban az Úr szól általa, és számon fogja rajtunk kérni Jézus, hogy nem hallgattunk figyelmeztető szavára!?" Hiába mondtam, hogy az Úr az Evangélium elhagyását, a Pápa elvetését és az Egyházzal való szembekerülésünket fogja számon kérni rajtunk! De nem szaporítom a szót, nézzen utána a kedves Olvasó, az alábbi linkek alapján!

http://szeretetlang.blog.hu/2015/04/15/amikent_elore_megmondatott_i_resz
http://szeretetlang.blog.hu/2015/04/16/amikent_elore_megmondatott_ii_resz
http://szeretetlang.blog.hu/2015/04/17/amikent_elore_megmondatott_iii_resz
http://szeretetlang.blog.hu/2015/04/20/amikent_elore_megmondatott_vi_resz
http://szeretetlang.blog.hu/2015/04/19/amikent_elore_megmondatott_v_resz
http://szeretetlang.blog.hu/2015/04/20/amikent_elore_megmondatott_vi_resz
http://szeretetlang.blog.hu/2015/04/21/amikent_elore_megmondatott_vii_resz
http://szeretetlang.blog.hu/2015/04/22/amikent_elore_megmondatott_viii_resz_775
http://szeretetlang.blog.hu/2015/04/23/amikent_elore_megmondatott_ix_resz

Az Evangélium világosan figyelmeztet, és nem álnév alatt: Mert "az utolsó időkben egyesek elszakadnak a hittől, a megtévesztés szellemeire és az ördögök tanítására hallgatnak, azokra, akik képmutatóskodva, de lelkiismeretükben megbélyegezve hazugságokat hirdetnek". (1Tim 4,1-2)

     Kérlek benneteket, legyetek jóval körültekintőbbek! "Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el. Erős hittel álljatok neki ellen! (1Pt 5,8-9) Ne mondogassátok, hogy van benne igazság (is), mert az ocsús búza mérgező!  –  És aki eddig nem figyelt fel ezekre a figyelmeztetésekre, az vegye észre magát, amíg nem késő!!!

"Vallásos öngyújtó", a profanizálás igyekezete

Amíg vannak követőik, addig a viharfelhők aligha oszlanak el Európa felett!

 (Kép: Dolores Ibaruri uszít)          Az előző részekben taglaltak nyomán óhatatlanul felvetődik a kérdés: a spanyolok ismerték-e a fatimai üzenetet? Nos, erre két feltételes válasz van:

1) Ha az emberek Fatimáról nem tudtak, bizony az egyházi tisztségviselőknek róható fel! A Szűzanya a spanyolországi Pontevedrában 1925. december 10-én kérte Lúciától az első titok (a pokol látomásának) felfedését. A látnok erről értesítette is gyóntatóját, de a helyi püspök csak 1939. szeptember 13-án, tehát tizennégy évvel később hozta nyilvánosságra. Sőt, Tuy-ban (Spanyolországban) 1929. június 13-án a Szent Szűz megismételte az 1917. júliusi második titkot: „Hogy mindezt megakadályozzam, jönni fogok és kérni fogom Oroszország felajánlását Szeplőtelen Szívemnek és az elsőszombati engesztelő szentáldozást.”

Remélem nem kérdés, hogy a Szűzanya valójában mit akart és mit akar máig is megakadályozni kéréseivel? (Melyeket 100 év után sem teljesített a világ!) 

2) Sajnos a spanyol katolikusoknak, csupán egyharmada gyakorolta hitét (mint fentebb említettem), következésképp nem imádkozták a Szűzanya által olyannyira kért rózsafüzért és nem éltek a Szentségekkel! Így a pokoli szándékok szinte maradéktalanul megvalósulhattak, ha nem is véglegesen! (Vajon Mária Országában mekkora lehet a hitüket gyakorlók aránya? Félő...)

Sajnos, hasonló a helyzet az Istenanya legfőbb fatimai kérésével, a Világfelajánlással is!

     XII. Piusz 1942-es világfelajánlása Mária Szeplőtelen Szívének, nemcsak Oroszország külön megemlítése nélkül, hanem a világ összes püspökeinek hiányában történt meg! Ez bár messzemenően nem a Fatimai Szűzanya pontos kérése szerint való volt, ám ennek ellenére, látványos módon megfordult a háború sora, mely persze meg se indult volna, ha 1917-et követően, de legalább 1937 előtt teljesítik a Szeplőtelen Szív kérését! Húsz év volt rá! (Források az első részben!)

(folyt.)

Ki volt Keresztelő Szent János?

     Személyéről maga az Úr tanúskodik: "bizony, mondom nektek: az asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál." (Mt 11,11) Az Egyház pedig azzal ismeri el egészen egyedülálló módon, hogy az Üdvözítőn kívül János az egyetlen szent, akinek a születésnapját főünnepként (június 24), sőt a halálának napját emléknapként (augusztus 29) ünnepli a keresztény világ!

     Keresztelő Szent János Lukács evangéliuma szerint anyai ágon Jézus rokona volt. Hat hónappal Jézus előtt született, apja Zakariás zsidó pap, anyja Erzsébet volt, akit Szűz Mária meglátogatott (lásd Lk 39-56)! De születésének előzményeiről is megemlékezik Lukács evangelista (57-80)!

     János elment a Jordán egész környékére, amiként írva van Izajás próféta könyvében: "A pusztában kiáltónak szava: készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!" (Iz 40,3-4). És valóban, Keresztelő a pusztában hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára (Mk 1,1-4), hogy a Messiás előfutáraként fölkészítse a népet az üdvösség idejére. Így szólt a néphez: "Tartsatok bűnbánatot! Térjetek egész emberségtekkel Istenhez és az ő eljövendő országához!" (Mt 3,2). "Aki utánam jön, erősebb nálam: a saruit sem vagyok méltó hordozni. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog keresztelni. Szórólapátja a kezében van már, és meg fogja tisztítani szérűjét: összegyűjti búzáját a magtárba, a pelyvát pedig olthatatlan tűzzel elégeti." (Mt 3,11-12)

Mindazáltal "nem Keresztelő János volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról.'' (vö. Jn 1,8) "Nem a Messiás vagyok, hanem csak az előfutára'' (Jn 3,28) – mondja János önmagáról. Egyszer azonban, Jézus Jordán-beli megkeresztelkedésekor föl kellett cserélődnie a szerepeknek: ,,Nekem van szükségem a te keresztségedre, és te jössz hozzám?'' (Mt 3,14).

     Heródes a bűnbánatot hirdető Jánoshoz térbelileg a közeli Jerikóban élt, és a próféta szózatai alól nem tudta kivonni magát. Mint az ószövetségi nagy próféták, a Keresztelő is felemelte szavát az Isten parancsát semmibe vevő tartományi fejedelem ellen, akinek ezt üzente: "Nem szabad a testvéred feleségét (Heródiást) elvenned." (Mk 6,18) Heródes király bár tisztelte és félt tőle, mert szent embernek tartotta (Mk 6,20), mégis elfogatta. Heródiás manipulációi következtében a király lefejeztette Jánost (a Biblia szerint mikor Heródiás lánya, Salomé táncolt a király előtt, aki megígérte, hogy teljesíti egy kívánságát, az anyja pedig utasította Salomét, hogy Keresztelő János fejét kérje egy tálcán. (Mk 21-24))

     Tény, hogy Keresztelő Szent János a Messiás prófétai előfutárának szerepét töltötte be. És lényegében Ő volt az utolsó próféta! "A törvény és a próféták Jánosig tartottak. Azóta az Isten országának örömhíre terjed...'' (Lk 16,16). 

Istenünk, ki azért küldted Keresztelő Szent Jánost, hogy a népet előkészítse Krisztus, a mi Üdvüzítőnk eljövetelére. Kérünk, add meg népünknek a megtérést, és vezéreld híveid szívét az üdvösség és a béke útjára!

KATTINTS IDE!

   Néhányan szememre vetik, hogyha az általam képviselt óvatos szemlélettel nézték volna már a maguk korában is a nagy Mária-jelenéseket, akkor az egyházi hatóságok, tán máig sem ismertek volna el egyet sem! Ez természetesen nem igaz! Sajnos, súlyos csúsztatásba tévednek a vádaskodók, hiszen valamennyi egyházilag elismert Mária-jelenés kiválasztottja alaposan (és hosszasan) megszenvedett az általa megélt és rábízott ügyért. Egyetlen látnok sem hirdette önmaga az üzeneteket, nem tette fel a "Net-re" (nem nyomatta ki 16 kötetben) és csak akkor szólt róla, ha rendi elöljárója vagy a gyóntatója határozottan kérdezte! Egyszerűen titokként kezelték a maguk számára is hihetetlen történéseiket! Ne feledjük, hogy pl. a fatimai gyermekeket olajban-főzéssel fenyegették, hogy elárulják a rájuk bízott titkot. A hatgyermekes magyar édesanyát Erzsébet asszonyt pedig a kommunista terror kiszámíthatatlansága nyomasztotta, állandóan küzdve még a saját kételyeinek gyötrelmével is, nem beszélve környezetének és a korabeli papságnak a megfélemlítettségéről! Az Igazi üzenetek mögött természetes a kétely, a szenvedés, a lemondás, a félelem (üldöztetés) és a kemény életáldozat! Ezzel szemben mit tesz egy mai un. "látnok"? Ha kap egy üzenetet öt órakor, negyed hatkor már fel is rakta a világhálóra névtelenül vagy álnéven anélkül, hogy a legkisebb kételye is lett volna az "üzenet" valós égi eredetéről! Meg sem kérdi benső lelkiismeretétől: "Vajon nem az ördög játszik-e velem? Nem a saját gondolataimat vetítem-e ki üzenetként? Lehetséges-e egyáltalán, hogy Isten méltónak talált erre a kiváltságra?" És ez utóbbi a legnagyobb próbatétel a lélek alázatosságára! A fent említett valódi üzeneteket épp az tette hihetővé, hogy nem szajkózta senki, inkább "úgy kellett kihúzni" a megszeppent látnokokból minden szót (ld pl. Melanie és Maximine esetét La Salette kapcsán) és lám-lám, mégis az illetékesek figyelmének előterébe került. A La Salette üzenetéről, nem csak a helyi plébános és püspöke (Mgr Bruillard), de IX. Piusz és XIII. Leo pápa is értesült! Ha valami valóban az égtől való, akkor az ellen fölösleges tusakodni, mi több az áldozat és szenvedés csak hitelesíti, elősegíti a megvalósulásukat! Mellesleg, amit az elismert magánkinyilatkoztatások eddig elmondtak, annál többet, megszívlelendőbbet már semmilyen újabb üzenet nem képes megfogalmazni, legfeljebb plagizálja azokat! De ez egy másik cikk témája lehet! 

Nagyüzemi emberírtás, kézműves eszközökkel

     A spanyol anarchisták (FAI) vezetőbizottsága 1936. november 20-i ülésén elismerte, hogy „embereket fogdosnak össze és ütnek agyon, csupán azért, mert katolikusok”.

1936. augusztusában a spanyol ifjú-kommunisták vezetője Moszkvába utazott, s ezt a kijelentést tette: „A spanyol ateista mozgalom néhány hónap után már teljes sikerrel járt, amennyiben sikerült az Egyházat elintéznünk. A vörös uralom területén minden templom teljesen elpusztult. Most még csak az van hátra, hogy a rejtekben bujkáló vallásos életet is kiirtsuk.” (Kép: Vértanú fiatal papok egy csoportja.)

A tények igazolják, hogy ez a harc elsősorban csakugyan a vallás és az Egyház ellen folyt. Egész Spanyolországban kb. 13.400 papot gyilkoltak meg.

Az angol Vöröskereszt egyik vezetőjének nyilatkozata: „A fényképek, melyeket nekem Spanyolországban meggyilkolt papokról és apácákról mutattak, borzalmasságukban meghaladnak minden képzeletet.”

A kommunisták ördögi hidegvérrel, előre megszervezték a templomok lerombolását és felgyújtását. Amikor a forradalom fellángolt, kommunista gyújtogató és gyilkoló osztagok adott jelre néhány napon belül az összes templomot elpusztították a nagyobb városokban, majd állig felfegyverkezve kivonultak a vidékre, hogy ott is elpusztítsák a templomokat és legyilkolják a papokat. (Forrás: Hitter József: Spanyol tűztenger, Pázmány Péter Irodalmi Társaság Budapest 1938. nyomán) A spanyol kommunistáknak nem álltak rendelkezésre "gulág" haláltáborok, de feltalálták magukat!  (Források az első részben!)

(folyt.)

Forrás: Kürtösi Krisztián atya a Szent Mónika Közösségnek írt 2018. novemberi hírlevelének részlete.

     »Szent Pio atya szentáldozás utáni imádsága, segítség lehet számunkra abban, hogy elmélyüljünk a szentáldozás ajándékaiban:

Maradj velem Uram, mert szükséges, hogy velem légy, hogy el ne feledjelek. Tudom, hogy milyen könnyen elfordulok tőled.

Maradj velem Uram, mert gyenge vagyok, szükségem van a Te erődre, hogy el ne essek annyiszor.

Maradj velem Uram, mert Te vagy az én életem és nélküled csökken az én buzgóságom.

Maradj velem Uram, mert Te vagy az én világosságom és nélküled a sötétségben vagyok.

Maradj velem uram, hogy megmutasd nekem a Te akaratodat.

Maradj velem Uram, hogy halljam a Te hangodat és kövesselek.

Maradj velem Uram, mert nagyon akarlak szeretni és mindig veled lenni.

Maradj velem uram, ha azt akarod, hogy hűséges legyek hozzád.

Maradj velem Jézus, mert bármilyen szegény is a lelkem, azt kívánom a Te számodra a vigasz helye a szeretet fészke legyen.

Maradj velem Jézus, mert már késő van és a nap lenyugvóban, múlik az élet, közeledik a halál, az élet az örökké valóság és szükséges, hogy megkettőzzem az erőmet, hogy útközben el ne hagyjon. Nyugtalanítanak a kísértések, a sötétség, a szomorúság, a keresztek a szenvedések és mennyire szükségem van Rád a számkivetésnek ezen az éjszakáján.

Maradj velem Jézus, mert az élet és veszedelmek éjszakájában szükségem van Rád. Tedd, hogy úgy megismerjelek, mint a tanítványok, a kenyérszeléskor, vagyis az eucharisztikus egyesülés legyen a világosság, mely fenntart engem és egyetlen boldogsága legyen szívemnek.

Maradj velem Uram, mert amikor jön a halál akkor is veled egyesülve akarok lenni, ha nem is valójában, a szentáldozás által, legalább a kegyelem, a szeretet által.

Maradj velem Jézus, nem kérem a Te isteni vigasztalásodat, mert nem vagyok rá méltó, de igenis kérem a Te szentséges jelenlétedet.

Maradj velem Uram, Téged kereslek, a Te lelkedet, a Te szeretetedet, a Te irgalmadat, a Te szívedet, mert szeretlek Tégedet és nem kérek más jutalmat, mint a szeretet gyarapodását. Szeretni Téged egész szívemmel itt a földön, hogy tökéletesebben tovább szeresselek az örökkévalóságban. Amen«

Miért is kérte a Szűzanya Oroszország felajánlását? (Sokan tán máig sem értik!)

     Bucharin 1934. márc. 30-án így írt a moszkvai Pravdában: „Az a keresztény szeretet, amely senkit sem zár ki, még az ellenséget sem, a kommunizmusnak legnagyobb ellensége.”

A szovjet öngyilkos vezér-istentagadó, Lunacsarszkij is ezt vallotta: „Gyűlöljük a keresztényeket és a kereszténységet. A keresztény szeretet a forradalom akadálya. Meg kell tanulnunk gyűlölni, mert csak úgy gondolhatunk a világ meghódítására.”

Az istentelenek spanyolországi ligája már 1931-ben ezt a pontot vette fel a programjai közé: „Népszavazás tartandó a templomok és a hozzátartozó épületek hovafordításáról.” Egy vidéki gyűlésen pedig ezt a határozatot hozták: „Az eddig istentiszteleti célokat szolgáló helyeket ezentúl üzletek, vásárcsarnokok, népkönyvtárak, fürdők és egészségügyi épületek gyanánt kell felhasználni az egyes városok szükségletei szerint.”

Az egyik spanyol kommunista vezető nyíltan kimondta a nép előtt, amikor ez meg akarta menteni papját: „Parancsunk van rá, hogy ezt a fajzatot kiirtsuk!”

Hogy mit jelent „a vallás magánügy” marxista értelmezésben, jellemzően elárulja a „Solideridad Obrera” forradalmi munkáslap 1937. jan. 2-i száma: „nincs már pap, nincs már hívő. Mit akarnak akkor még szabad vallásgyakorlattal?! Szabad vallásgyakorlat nem lesz nálunk soha többé!” (Források az első részben!) (

folyt.)

Forrás: Kürtösi Krisztián atya a Szent Mónika Közösségnek írt 2018. novemberi hírlevelének részlete.

     »Miért emlékeztetjük magunkat a szentáldozásra? Sokszor megtapasztalom, hogy buzgó, szentmisére járó hívek, akiknek nem lenne állapotbeli akadályuk a szentáldozáshoz való járuláshoz, nem részesülnek az Eucharisztiában. Egyszerűen mondva olyan, mint amikor egy közös ünneplésen csak külső, távoli megfigyelőként vesznek részt, így nem élik meg a teljes eucharisztikus találkozást. Pedig a szentmisének akkor van igazi értéke és jelentősége, amikor az Isten igéjét hallgatjuk és szívünkbe fogadjuk, továbbá részesülünk az eucharisztikus lakomából.

Azt sem feledhetjük el, hogy a szentáldozásnak nagyon fontos lelki gyümölcsei vannak. Elsősorban nagyon szoros, bensőséges kapcsolatba kerülünk az Úrral, ugyanakkor elválaszt bennünket a bűntől, megőriz bennünket a halálos bűnöktől, továbbá zarándoklásunk Kenyere lesz s erősíti bennünk a felebaráti szeretetet. Mindezeken túl az Eucharisztia egységet teremt testvéreinkkel. Nagyon szép kifejeződése ennek az egy oltár s az egy kehelyből való részesedés. Ezért láthatjuk, hogy az Eucharisztia nem egy a szentségek közül, hanem a Szentség, amelyet Krisztus nekünk az Egyházon keresztül akart és akar ma is minden nap ajándékozni.

Újítsuk meg a szentáldozás lelkületét magunkban és közösségeinkben! Imádságainknak, elmélkedéseinknek gyakran legyen tárgya a szentáldozás gondolata, hogy amikor a szentmisén részt veszünk, ne egy rutin, hanem egy bensőséges, szentségi találkozás legyen az Úrral. Engedjük meg, hogy az Úr szeretete újra és újra átjárjon bennünket!«

     Paul Preston brit történész becslése szerint az 1936-39-es spanyol polgárháború idején a frontvonaltól távol mintegy 200 ezer embert öltek meg. A London School of Economics jelenkori spanyol karának professzora szerint a csatatereken további 300 ezer halálos áldozata volt a polgárháborúnak.

Hogy fertőző-e a bolsevizmus (vagyis a démoni megszállottság)? Nos, Gonzalo de Aguilera rettegett tömeggyilkos-kapitány az 1960-as évek elején megölte mindkét fiát, sőt a feleségét is megpróbálta kivégezni. Mivel egyértelműen kimutatkozott rajta az ördögi megszállottság, az életét elmegyógyintézetben végezte.

Aztán, hogy mit tettek a marxista köztársaságiak a birtokukba jutott hatalommal? Mi mást, mint eddig mindig! Tönkretettek és pusztítottak! Erre vonatkozóan, pontos adatokkal szolgál Hitter József jezsuita szerzetes 1937-ben, a háború alatt írt „Spanyol tűztenger”-című könyve. Ebből idézek:

     A polgárháborúban elsősorban nem pártok küzdelme folyt a hatalomért, hanem világnézeti harc! Egyáltalán nem osztályharc, hanem kegyetlen keresztényüldözés! Vagyis a marxisták harca elsősorban és kifejezetten a katolikus Spanyolország, az Egyház és a vallás ellen indult.

„Ellenségeink nem igazi spanyolok – mondta Pemán, az ismert spanyol költő –, mert nem átallják bombázni a műemlékeket, pl. a granadai Alhambrát, vagy a híres Zaragózai székesegyházat! Ezek, mintha muszlimok lennének.”

A marxisták a kereszténységben a „legfőbb ellenséget” látják, amelyet kiirtani a „legfőbb törekvésük”. Leplezetlenül megvallják, hogy a keresztény szeretet tana kifejezetten akadályozza az osztályharcot, megköti és hátráltatja a marxi társadalom fejlődését! Maga Lenin is nyilatkozott: „A mi propagandánk szükségképpen magába zárja az istentelenség propagandáját!” (Források az első részben!)

(folyt.)

Forrás: Kürtösi Krisztián atya a Szent Mónika Közösségnek írt 2018. novemberi hírlevelének részlete.

     A Szentmise az Atyaistennek bemutatott engesztelő Áldozat, az Eucharisztia ünneplése és isteni meghívás! (Mint minden meghívásnak – az Úr meghívásának még inkább –, csak tisztán és rendezetten vehetünk részt!)

     »Az Úr arra hív bennünket, hogy ne csak szemléljük Őt, hanem lelkünk tápláléka is legyen. Hiszen emlékszünk, minden egyes szentmisében maga az Úr hív meg bennünket: „Vegyétek, és egyétek, ez az én testem”. Ezt a meghívást az ember nem utasíthatja vissza, ha bűnbánatot tartott és szívében él a vágy, hogy az Úrral találkozzon: „teljesen egyesül a mi emberi állapotunkkal. A kenyérben és a borban, melynek színe alatt Krisztus nekünk ajándékozza magát, mint a húsvéti vacsorán, a teljes isteni élet érkezik hozzánk és közli magát velünk a Szentség alakjában.” (Sacramentum Caritatis 12. o. 8. p.)

Ezért annak, aki súlyos bűn állapotában van, szentáldozás előtt szentgyónáshoz kell járulnia. Isten irgalmas szeretete be kell, hogy töltse a szívét ahhoz, hogy az ő drága ajándékát, Fiának testét magához vehesse.

Amikor viszont a kegyelem állapotában vagyunk (bűnbánatot tartottunk, szentgyónást végeztünk), bátran oda kell lépni Isten oltárához, hogy az eucharisztikus Kenyeret magunkhoz vegyük. Persze mi is alázattal mondjuk a századosnak szavait szívünkben ismételve: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem!”«

(folyt.)

Spanyolország

     Spanyolországban is a bevált szovjet recept szerint alakultak az események, zavargások kezdődtek.

1931. december 9-én kihirdették az új alkotmányt. A dokumentum reformista, liberális és demokratikus irányultságú volt, és a republikánus-szocialista koalíció üdvözölte azt. A jobboldali ellenzéket azonban, köztük főleg a földtulajdonosokat, gyáriparosokat, az egyházat és a tisztikart megrémítette. Az új alkotmány ugyanis az egyház jogait minden szinten megvonta.

Az általános feszültség növekedett, amikor Manuel Azaña a köztársaság elnöke olyan kijelentést tett, miszerint Spanyolország megszűnt katolikus állam lenni, ami sajnálatosan alátámasztható volt statisztikailag, hiszen az emberek kétharmada nem gyakorolta a vallását. Politikailag viszont rossz lépés volt, mivel így a spanyol katolikusok óhatatlanul a jobboldali ellenzék mögött sorakozott fel.

1935-ben Azaña és a szociáldemokraták hozzáláttak a szétforgácsolódott baloldal egyesítéséhez, hatalmas népi felvonulásokat rendezve, létrehozva a Népfrontot. Minden igyekezetük ellenére, a kommunisták gyorsan átvették a hatalmat a szocialista szervezetekben, és ez nem kis riadalmat keltett a középosztályban. Több tábornok elhatározta, hogy a kormányt meg kell dönteni, megakadályozandó Spanyolország felbomlása. Az ő akcióik vezettek végül a spanyol polgárháború kitöréséhez. – Íme a cél és az eszköz! (Források az első részben!) 

Az Úr Testének és Vérének ünnepe

     Az Úrnapja (latinul Festum Eucharistiae, Solemnitas Corpus Domini) katolikus főünnep az Eucharisztia tiszteletére, teljes nevén az Úr Szent Testének és Szent Vérének ünnepe. Magyarországon és több más országban a húsvéti időt lezáró pünkösdvasárnap után két héttel tartják. Jellemzően körmenet kapcsolódik hozzá. (Wikipedia)

     1264-ben IV. Orbán pápa tette kötelező – piros betűs – ünneppé, Lüttichi Szent Julianna látomása nyomán, aki a teliholdat látta, melyből egy darabka hiányzott. Szent Julianna úgy értelmezte látomását, hogy a Hold az egyházi évet jelképezi, amelyből valami hiányzik, mégpedig az Oltáriszentség ünnepe. (A képen IV. Orbán pápa és Szent Julianna)

»Ezen a csütörtökön a (...) klérus és a nép együtt örvendezve dicsé­rő énekekkel tartson körmenetet; mindenki szíve és lelke, szája és ajka üdvös örömmel énekeljen himnuszokat. (...) És bárcsak a szeretet úgy fellobbantaná a hívők buzgóságát Krisztus szolgálatára, hogy ezáltal és egyéb érdemeik gyarapodása ál­tal Ő, aki váltságul adta önmagát értük és eledelül adja magát nekik, ezen élet viszontagságai után önmagával jutalmazza őket. (12) Mi ugyanis a krisztushívőket lelki ajándékokkal szeretnénk buzdítani az ünnep megülésére, ezért mindazoknak, akik őszinte bá­nattal meggyóntak, és (...) a szentmisén vettek részt, (...) száz napi búcsút engedélyezünk a mindenható Isten irgalmában és az ő apostolai, Szent Péter és Pál tekintélyében bízva. (14)« (IV. Orbán pápa Transiturus De mundo kezd bullája 1264 aug. 11. SZIT 2019. Bp.)

     »Az Úrnapja, a föltámadás napja, a keresztények napja, a mi napunk. Úrnapjának nevezzük, mert az Úr győztesként ezen a napon ment föl az Atyához. Ha a pogányok e napot a Nap napjának nevezik, mi is szívesen annak valljuk, mert ma támadt a világ Világossága, ma kelt föl az Igazságosság Napja, melynek sugarai az üdvösséget hozzák.« [Szent Jeromos: In die Dominica Paschae homilia: CCL 78, 550]

KATEKIZMUS: 1167 »Az Úrnapja kiemelkedően a liturgikus összejövetel napja, melyen a hívők összegyűlnek, hogy hallgatván Isten igéjét és részesedvén az Eucharisztiában, megemlékezzenek az Úr Jézus szenvedéséről, föltámadásáról és dicsőségéről, és hálát adjanak Istennek, aki őket élő reményre szülte újjá Jézus Krisztusnak a halálból való föltámadása által.« [II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium, 106.]

1193 »A vasárnap, az "Úrnapja" elsődlegesen az a nap, melyen az Eucharisztiát ünnepeljük, mert a föltámadás napja. Kiemelkedően a liturgikus összejövetel, a keresztény család, az öröm és a munkaszünet napja. "Az egész liturgikus esztendő alapja és magva.« [Uo.]

»Áldott az úr napja, mert ekkor kezdődött a teremtés, (...) a világ üdvössége, (...) az emberi nem megújítása (...). E napon ragyog az ég és a föld, és fénnyel telik meg az egész világ. Áldott az úr napja, mert ekkor nyíltak meg a Paradicsom kapui, hogy Ádám és az összes onnan kizárt félelem nélkül oda beléphessen.« [Fanqîth: Breviarium iuxta ritum Ecclesiae Antiochenae Syrorum, 6. köt.]

A kép forrása: http://lh6.ggpht.com/-Zq1wwS98NxA/T9HGNXnHflI/AAAAAAAAEdE/PDWyjNBCUtw/0046%252520DSC03797.JPG?imgmax=800

     Előző cikkemben kitértem egy, a garabandálinak tulajdonított üzenet kétségkívüli igazságára, Marie Julie Jahenny krisztusi figyelmeztetésére, s a "látnokok" és üzenetek mértéktelen elszaporodására! Sajnos, minden szemelvényem "falra hányt borsó" azok számára, akiket érintenie kellene! Az üzenetközlők öntetszelgőn hozzáállása azonban nem mai keletű!
Részlet XXII. János pápának „a fraticelliknek az Egyházról és a szentségekről hirdetett tévtanai ellen” 1318.01.13-án kiadott „Gloriosam Ecclesiam” kezdetű bullájából:
„Az ötödik tévedés, ami ezeknek az embereknek a szívét elvakítja, az az állítás, hogy a mai időkben egyedül bennük valósul meg az Evangélium, ami eddig, ahogy ezt ők beképzelik maguknak, nemcsak rejtve volt, hanem majdhogynem ki is aludt. (...) Még sok minden egyéb is van, úgy hallom, amit ezek az arcátlan emberek a házasság tiszteletreméltó szentsége ellen fecsegnek, sok minden, amit a történelem folyásáról (de cursu temporum) és a világ végéről beszélnek maguknak, sok minden, amit az Antikrisztus eljöveteléről és ennek közvetlen bekövetkeztéről állítanak és sajnálatraméltó hiúságukban terjesztenek. Minekutána mi mindezekről felismertük, hogy ezek részben eretnekségek, részben őrültségek, részben mesék, jobbnak tartjuk ezeket a kitalálóikkal együtt elítélni, mint írásban egyenként részletezni és megcáfolni őket.”

Néhány példán röviden áttekintem a portugáliai, oroszországi és spanyolországi tipizált eseményeket. (Magyarországot az 1918-19-ben történtekkel, valamint a trianoni tragédiát nem is említem!)

Portugália

     Amikor 1910. október 5-én kitört a forradalom Portugáliában, a fiatal II. Emánuel király elmenekült családjával és az ország kormányzását átvették a szbdkművesek.

Már az 1911. május 26-i lisszaboni gyűlésükön nem kevesebbet határoztak el, mint az Egyház és az állam szétválasztásának törvényét, leplezetlenül kifejezve reményüket, hogy „Ezzel a törvénnyel a katolicizmus két nemzedéken keresztül tökéletesen megsemmisül majd Portugáliában.” Minden katolikus és vallásos érdeket vagy ügyet elnyomtak amennyire lehetett, esetenként meg is semmisítették.

A katolikus intézeteket feloszlatták, az iskolákban a vallásoktatást megtiltották, nagyon sok templomot bezártak, a szerzeteseket elűzték, csaknem minden egyházi kincset lefoglaltak, a legtöbb püspök kénytelen volt elhagyni az országot. Ezzel természetesen együtt járt az erkölcsök elvadulása, az ország gazdasági pusztulása, végül a teljes pénzügyi romlás, minek következtében egyre nagyobb és nagyobb lett a kivándorlás.

Oroszország

     A bolsevizálódott Oroszországban az egyházüldözés 1918-tól kezdődően szakadatlan volt. 1922-ben kezdték elkobozni a kultuszhelyeket és sommás tárgyalásokon (koholt vádakkal) elítéltek papokat, híveket. Püspökök, papok, szerzetesek és világi hívek tömegét deportálták a Gulágra, lerombolták a monostorokat és templomokat.

1939-ben az orosz ortodox egyház gyakorlatilag elveszítette hierarchikus szerkezetét, hiszen 1919-1938 között 600 püspököt, 40 ezer papot gyilkoltak meg, vagyis az 1917-es forradalom idején létező papság 80-85 százalékát likvidálták, amiként az egyszerű emberek millióit küldték a halálba.

Hasonló üldöztetést szenvedett az oroszországi (Római) Katolikus Egyház is: 1926-ban már nem volt egyetlen katolikus püspök sem a Szovjetunióban, és 1941-re már csak két templom maradt nyitva az 1917-ben még létező 1200-ból, ezek is a volt Litvánia területén.

A szovjet-orosz kormány belülről is bomlasztotta az ortodox egyházat: támogatta a szektásodást, a belső megosztottságot, a kollaboráló papokat és híveket. És lám a „munkásosztály paradicsomában” az 1910-es népszámláláshoz képest, a természetes népszaporulathoz viszonyítva, 160 millió ember „köddé vált” 80 év alatt! (Források az első részben!)

(folyt.)

      Nyilvánvaló, hogy az Egyháznak nagyon körültekintően kell ezekben a dolgokban állást foglalnia! Egy valódi magánkinyilatkoztatás látnoka és terjesztői környezete, nyomban leáll egy esetleges egyházi tiltás esetén! Ilyen helyzet állt fenn, amikor az Isteni Irgalmasság ügyét 1959. március 6-án a Szent Offícium indexre tette, vagyis megtiltotta a kultusz terjesztését. A templomokból kikerültek az Irgalmas Jézus-képek. Egyedül a krakkói kolostor híres festménye (Adolf Hyla) maradt eredeti helyén. A Szent Offícium lépésének komoly okai voltak. A hivatalos vizsgálatot megelőzően ugyanis ellenőrizetlen és rossz fordításokban kezdték terjeszteni a Napló egyes részeit. Az intézmény a tilalommal elejét vette a zűrzavarnak, s amikor elérkezett a Gondviselés által kijelölt idő, elkezdődhetett a teljeskörű és hivatalos vizsgálat. A tilalmat 1978. június 30-án oldotta fel a Hittani Kongregáció, majd az Egyház egyedülálló forrásként a Lelki Napló kritikai kiadását jelölte meg! (ld. Fausztina Napló Kisboldogasszony Plébánia Eger 1998. 458. oldal) A lényeg, hogy az üzenet terjesztői, beleértve Fausztina nővér akkor még élő lelkivezetőjét (A. Sopocko) is, teljességgel engedelmeskedett az egyházi hatóság rendelkezésének! Vajon melyik üzenetközlő látnok tenné ezt meg manapság? Miként, sajnos közismertek a kifejezett ellenszegülések!

      »Óvatosságra intenek az egyre gyakrabban tapasztalható hamis forrásból – a megtévesztő szellem gondolatából – fakadó un. lelki naplók. Néhány, lelkileg káros "napló": az Igaz élet Istenben, Vassula Ryden kötetei (a Hittani Kongregáció elítélte), A hang. Egy katolikus pap párbeszéde égi lényekkel, Az ég üzen a XX. század vége előtt minden embernek, Az Atya szól gyermekeihez, Az angyal válaszol. című kiadványok. Ugyanígy el kell marasztalnunk az un. kiegészítő közléseket, a "második csatornát'', mint például a Szeretetláng és a Natália nővér lelki naplóinak hamis folytatását, amit a Világ győzedelmes királynője üzenetei az engesztelőkhöz ... címen terjesztenek.« (Antalóczi L., Jelenések üzenetek és a jövő. Kisboldogasszony Plébánia Eger 2000. 71.)

 Legyetek tehát jóval körültekintőbbek és óvatosak!

Hát nem tanultatok a történelemből?

     Hangsúlyozni kívánom, hogy a kereszténység erőtlen a bensőséges Mária-tisztelet nélkül, viszont hatékony a harcban, ha „sátántipró Asszonnyal” (Ter 3,15) küzd az ateizmus ellen. Ez a küzdelem pedig a Fatimában kért felajánlással, rózsafüzérimával és az engesztelés megvalósításával éri el csúcspontját. Márpedig a Szűzanya nyomatékos kérése a Világfelajánlásra, Oroszország külön megemlítésével, legalább 60 évet késett, amiként a szintén kért egyéni felajánlások, rózsafüzér, elsőszombatok és a szervezett engesztelés, szintúgy nem váltak egyházilag szervezetté!

Ennél fogva, évszázadnyi áttekintésben a fatimai üzenet aktualitása nemhogy „lecsengőben” lenne, hanem egyre aggasztóbban szólítja lelkiismeretünket a maradéktalan teljesítésre, és az azonnali megtérésre! A fatimai jelenések ugyanis általánosan, igen súlyos történelmi eseményekkel estek egybe (az első világháború, a bolsevizmus megjelenése és később a nácizmus új-pogánysága), ennél fogva tehát a fatimai üzenetet értelmezhetjük sorsdöntő figyelmeztetésként, illetve történelmi jövendölésként.

Az akkori történelmi események tipikus részletei bizony, hiányoznak a történelemkönyvekből, pedig ezek ismerete magyarázattal szolgálna sok közömbös ember számára a fatimai kérések nagyon is igazolt aktualitásában.

(Források az első részben!)

(folyt.)