Forrás: Kürtösi Krisztián atya a Szent Mónika Közösségnek írt 2018. novemberi hírlevelének részlete.
A Szentmise az Atyaistennek bemutatott engesztelő Áldozat, az Eucharisztia ünneplése és isteni meghívás! (Mint minden meghívásnak – az Úr meghívásának még inkább –, csak tisztán és rendezetten vehetünk részt!)
»Az Úr arra hív bennünket, hogy ne csak szemléljük Őt, hanem lelkünk tápláléka is legyen. Hiszen emlékszünk, minden egyes szentmisében maga az Úr hív meg bennünket: „Vegyétek, és egyétek, ez az én testem”. Ezt a meghívást az ember nem utasíthatja vissza, ha bűnbánatot tartott és szívében él a vágy, hogy az Úrral találkozzon: „teljesen egyesül a mi emberi állapotunkkal. A kenyérben és a borban, melynek színe alatt Krisztus nekünk ajándékozza magát, mint a húsvéti vacsorán, a teljes isteni élet érkezik hozzánk és közli magát velünk a Szentség alakjában.” (Sacramentum Caritatis 12. o. 8. p.)
Ezért annak, aki súlyos bűn állapotában van, szentáldozás előtt szentgyónáshoz kell járulnia. Isten irgalmas szeretete be kell, hogy töltse a szívét ahhoz, hogy az ő drága ajándékát, Fiának testét magához vehesse.
Amikor viszont a kegyelem állapotában vagyunk (bűnbánatot tartottunk, szentgyónást végeztünk), bátran oda kell lépni Isten oltárához, hogy az eucharisztikus Kenyeret magunkhoz vegyük. Persze mi is alázattal mondjuk a századosnak szavait szívünkben ismételve: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem!”«
(folyt.)